Kétszeresen is ritkaságnak minősülő „madártani” esemény helyszíne lett Szakály község.

A településen élő Bókáné Koller Margit nyugalmazott pedagógus értesítette lapunkat, hogy a régi tejüzem ipari kéményén álló gólyafészekben nagyjából két hete egy – más szemtanúk szerint egy pár – vadlúd tartózkodik. Az idős hölgy leginkább amiatt aggódik, hogy mi lesz akkor, ha megérkezik a már évtizedek óta ott fészkelő gólyapár, és ott találja a jogcím nélküli „lakásfoglalót”.

Az általunk megkérdezett szakértők szerint ilyesmire még nem volt példa, a síkon fészkelő lúdfélék nem telepednek meg magas helyeken. Fotós kollégánk lencsevégre kapta a gólyafészekből figyelő madarat, amelyet jellegzetes jegyei alapján nílusi lúdként azonosítottunk. S itt jön a második ritkaság: ez a fajta Magyarországon nem honos, s bár már itt is észlelték a fajt, a látott példány vélhetően eltévedt háziállat volt.

Merthogy az igencsak dekoratív külsejű madár kedvelt lakója az állatkerteknek, vadasparkoknak. Szerkesztőségünk bejelentése nyomán szakértők veszik majd a kezükbe az ügyet, amelynek megoldásáról természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.

Ismét kikerültem portálajánlóba, ki tudja már hanyadjára, de természetesen minden alkalommal ugyanannyira tudok neki örülni. Úgyhogy köszönöm a megtiszteltetést, hogy most a Magic-Birds.gp lehet kint az Állati kedvenceink részlegében. Remélem még sokszor meg fog ez történni.

Kövirigó (Monticola saxatilis)

Színezete fején és nyakán világoskék, testalja és farka narancsvörös, farkcsíkja fehér, szárnya fekete, tehát nagyon díszes madár. Élőhelye: Spanyolország, Közép-Ázsia, Kelet-Kína, a Keleti-Kárpátok. Kedveli a napos, meleg sziklafalakat. Nagyobb rovarokkal táplálkozik, gilisztákat, csigákat, kisebb gyíkokat is fogyaszt. A sziklát leshelynek és éneklés helyének használja.

Villanyoszlopokról, huzalokról és ágakról is figyeli a mozgó rovarokat. Fészkét jól rejtett sziklarepedésekbe rakja. A telet Afrika trópusai alatt a száraz sztyeppéken tölti. Afrikában öt rokon faja él.

Egyéni élményem: amikor nyaranként a Békási-szoros mészkő sziklái között, a zúgó, lefele siető Békás-patak mellett haladtam a barátaimmal, a narancsvörös színekben játszó kövirigó ott villódzott egyik nagy kőről a másikra. A havasok egyik ékköve. A látvány örökre megmarad emlékezetemben.

Vízirigó (Cinclus cinclus)

Sebes folyású, köves medrű patakok mellett érzi jól magát. Seregélynagyságú, ökörszem alkatú madár. Viselkedése csodálkozásra késztet. Surranó, gyors repülése közben krri hangon szól. Alacsonyan a víz felett repül, leül egy kőre, s szüntelenül bókol, fehér mellpajzsát villogtatja. Nemsokára a patak vizébe veti magát, majd egészen más helyen bukkan ki. Szembeúszik a patak sodró vizével, forgatja a köveket, s alóluk csipegeti fel a tokos vízi bogarakat.

A víz alatti élelemszerzésnek a mestere. Fél percig is víz alatt tud maradni, 20 méternél is többet úszik vízfenéken. Erős karmai a folyóvízben megkönnyítik kapaszkodását. Fartőmirigye nagy. Sűrű tollazata a bőrét védi az átnedvesedés ellen. A családnak négy faja sok országban él. Hosszú idő alatt alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz. Eurázsiában és Amerikában a gyors folyású, tiszta vizeket kedveli. A szennyezett vizeket nem tűri, fennebb költözik a havasi patakok mentére.

Egyéni élményem: 1963 óta a Szováta-patakban sok százszor láttam lemerülni és 15-20 méterrel fennebb fölbukkanni a víz alól. A ’60-as években még jóval tisztább volt a patak vize. Kis körzetben akár fél óráig is időzött, majd víz alá merült. Több ízben láttam ujjnyi halacskával a vízből kiálló nagy kőre szállni, bókolt, majd megpihent. Télen, fagyos, jeges patak fölött kövön ülve énekel, füttyjátéka kellemes hatású. A jégtáblák alatt is keresgél, halászik. Világítóan fehér köténye és mélyfekete kabátja feledhetetlenül szép látvány.

Három új madár leírás került fel a honlapra, díszmadarak, pintyek - kettő ausztrál egy pedig ázsiai pinty. A tegnap bemutatott madaraim fajtájáról is felkerült egy leírás, emellett két nádipintyről is olvashattok és nézhettek meg csodálatos képeket.

• Japáni sirálykapinty - Lonchura striata domestica

"Tudvalevő, hogy sok tenyésztő igénybe veszi a japáni sirálykapintyek szolgálatait, amikor is nehezen tenyészthető, drága, egzotikus pintyfélék tojásait keltetik ki és neveltetik fel velük. Amikor a sirálykák által felnevelt idegen fiókákat önállóvá válásuk után fajtársai közé tesszük, valószínüleg nem kell azzal a problémával számolnunk, hogy azok inkább a sirálykákhoz vonzódnak majd a későbbiekben."

Bővebben...

• Barnamellű nádipinty - Lonchura castaneothorax

"Igen békés madarak, ezért más pintyfajokkal is együtt tarthatóak. Robiller (1972) megjegyzi azonban, hogy japáni sirálykapinttyel lehetőleg ne tartsuk őket együtt, ugyanis a hímek különös érdeklődést mutatnak a sirályka tojók iránt, így a későbbiekben tenyésztési nehézségeink adódhatnak ebből kifolyólag."

Bővebben...

• Sárgamellű nádipinty - Lonchura flavoprymna vagy Munia flaviprymna

"Tenyésztése nem egyszerű feladat. Fészkét leginkább szabadon építi, ám elfogad félig nyitott odút és fészekkosarat is. Fészeképítéshez kókuszrostot, fűszálakat használ, melyet kevés tollal vagy állati szőrrel bélel."

Bővebben...

További más kontinenseken élő madarakat itt találhattok, valamint ezen madarak képeit ide kattintva nézhetitek meg egyben egy albumban.

Régen írtam a kis madárkáimról, s mivel egyikük épp beteg, úgy gondoltam épp ideje készítenem róluk néhány képet valamint újra bemutatnom őket nektek: mai két alanyom Holmes és Watson.

Balra Holmes, jobbra Watson, a két hím sirálykapinty avagy japáni sirályka

"A japáni sirálykapintyet (Lonchura striata var. domestica) - mely az egyik legrégebben domesztikálódott kalitkamadár - több mint 250 évvel ezelőtt tenyésztették ki Kínában a hegyesfarkú bronzpinty (Lonchura striata) néhány alfajából. Ezután került Japánba, majd kb. 100 évvel ezelőtt Európába, ahol is több bronzpintyfajjal keresztezték később.

Az évszázadokon át tenyésztett és keresztezett sirálykapinty mindezek ellenére alig változott valamelyest. Megőrizte kedvességét, szelídségét, igénytelenségét és hihetetlenül jó szaporodási és nevelő képességét, valamint számos szín- és alakváltozata kialakult."

/Részlet: Varga Sándor - Díszmadarak . 159. old./

Balra Holmes, jobbra Watson

Amikor először elolvastam Varga Sándor leírását a sirálykapintyekről, tényleg ráismertem két madaramra. Rendkívül békések, barátságosak egymáshoz és más madarakhoz, ugyanakkor félénkek is, idegen tárgyaktól és madaraktól meg tudnak ijedni. Egymást viszont sosem bántották az elmúlt 5 év alatt amióta itt vannak velünk, pedig az elején még egymáshoz szokva sem voltak, ugyanis a két madár egymástól eltérő napon érkeztek új otthonukba (5 nap különbséggel, apám jóhiszeműen szeretett volna egy ellenkező nemű párt hozni a sötét sirálykának, de mint kiderült, Holmes és Watson is hímneműek - külsőről nem lehet megállapítani neműket!)

Holmes néhány hete betegeskedik, ami az elmúlt egy hétre rosszabbodott, így nem volt mit tenni, ideje volt orvoshoz vinni. Sajnos az elmúlt évek tapasztalataim alapján nagyon sok állatorvos csak a kutyákhoz és macskákhoz - no meg az ártatlan gazdik pénzének lenyúlásához - értenek, így nem csoda hogy kétségeim voltak. De mint kiderült azért lehet találni olyat aki tud segíteni.

Holmes tünetei: orrán nem kap levegőt, csőrén keresztül veszi a levegőt, lihegve, mintha melege lenne, ami télen elég kétséges, valamint a többi madaron nem észlelhetők a jelek. Köhög, kedvetlen, mélyeket és laposakat pislog, mint aki fáradt. Nyelni nehezen tud, erőlködik, sőt néha a semmit akarja felöklendezni, mintha valami zavarná a torkában. Felborzolt tollazat, mely a legfontosabb tünet egy beteg madárnál - ha kis kedvenced így gubbaszt állandóan a kalitkában akkor gondolj arra hogy akár beteg is lehet!

Olvastam egy trükköt a fent említett könyvben, hogyan is lehet ellenőrizni, hogy a felborzolt tollazat nem jó jel:

"Egészséges madaraknál is találkozhatunk tollborzolással, ám például, ha egy ilyen alvü madárra ráfújunk, az rögtön kisimítja tollait, és tekintete érdeklődővé esetleg riadttá válik (attól függően mekkorát fújtunk rá)."

/Részlet: Varga Sándor - Díszmadarak . 75. old./

Balra Holmes, jobbra Watson

Holmesnak így felírtak egy kis antibiotikum kúrát, melyet 5 napon keresztül kell végezni, a gyógyulás ütemétől függően esetleg 7 napig, és ha nincs változás, akkor megyünk vissza az orvoshoz. Ez volt a harmadik nap, mikor befecskendőztem neki 10 unit Baytril antibiotikumot, nem egyszerű feladat, főleg mert ő nem kisfióka már és ha önszántából nem nyitná ki a csőrét, igen nehéz dolgom lenne - köztudott, hogy a fiókáknak még megtalálható a csőrük sarkában a puha, sárga rész, melyet sokkal könnyebb kinyitni, a mamájuk is azon a részen juttatja be az élelmet.

Baytril nevű antibiotikum 100 egységnyi fecskendőben, napi adagolás 10 egységnyi (100 unit = 1 ml)

Szerintem jobban van már valamivel, az erőlködő nyelést nem tapasztaltam már nála, köhögni még hallom néha, de ennek ellenére sokkal vidámabb, élénkebb, ma még a fészek építésbe is besegített. A levegőt azonban továbbra is a csőrén veszi.

Ma továbbá kettejük részére alkalmaztam egy kis karom-manikűrt is - ez abban az esetben fontos, ha madaraink nem tudják megfelelően koptatni karmukat és túl hosszúra nőnek. Nem szabad hogy túlontúl hosszúak legyenek, mivel veszélybe is sodorhatjuk őket vele - beakadhatnak a kalitka különböző részeibe, mely által megsérülhetnek. Ne feledjük, hogy a karmokban vérér is található, csak akkor ragadjunk kezünkbe körömvágó csipeszt ha biztosan látjuk a véreret és biztosan nem vágunk bele! E két alanyomnál ez nem volt nehéz művelet, nagyon jól látszott meddig ér a vérér, és honnantól kezdődik a túlnőtt karom. Egy határozott nyisszantás és készen is vannak!

Tehát, ha madarad szokatlan tüneteket mutat, gondolkozz el azon, esetleg nem beteg, mert ha komolyabb baja van, akár el is pusztulhat. Az a legjobb ha mindig utánuk olvasunk és megfelelően tartjuk őket, megfelelp táplálékkal látjuk el, mert a megelőzés a legfontosabb, és akkor nem lesz bajuk. Ne tartsuk huzatos helyen, mert - főleg az amúgy délen élő pintyek akik igencsak a meleghez vannak hozzászokva - hideg időben könnyen megfázhatnak (gyanítom Holmesszal is valami hasonló lehet).

Webkamerát helyeztek el januárban egy madáretetőnél a Salgótarján közigazgatási területén található Rónafaluban, a Medves-fennsík peremén, több mint 500 méteres tengerszint feletti magasságban.

Ennek forgalmát a képernyőn keresztül az is nyomon követheti, akinek az otthona körül nincs lehetősége a téli madáretetésre - közölte az MTI-vel Papp Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programkoordinátora.

Elmondta: a korábbi években 16 madárfajt figyeltek meg itt, közöttük a viszonylag ritkának számító hamvas küllőt (Picus canus) és közép fakopáncsot (Dendrocopus medius). A kamerát, amely a téli időszakban funkció nélkül lenne, tavasztól őszig a fehér gólyák fészkeinél használják, a magyar-szlovák határon átnyúló Madárvédelem és kutatás határok nélkül projektben.

Egy napon akár több tucat madár is felkeresi a rónafalui etetőt, amely ide kattintva érhető el.