A Birdlife International és a Charles Darwin University új tanulmánya szerint világszerte ijesztő mértékben gyorsul a madárfajok kihalása. A múltban a kihalás legfontosabb oka a fenntarthatatlan vadászat, és az idegen fajok megjelenése volt. Jelenleg az eredeti mezőgazdasági élőhely lerombolása a fő ok.

A PloS One-ban megjelent, „A madarak kihalásának globális jellemzői és okai fajok és alfajok szintjén” címet viselő munka rámutat, hogy az utóbbi 500 évben világszerte 279 madár faj és alfaj halt ki. A fajok kihalása a tanulmány szerint a XX. század elején tetőzött, azután a század közepéig csökkent, majd azt követően felgyorsult. Ezt a tanulmányt megelőzően azt remélték, hogy a kihalás üteme lassul. – mondta Szabó Judit, a Charles Darwin University munkatársa, vezető szerző. Történelmileg a legtöbb madár szigeteken pusztult ki, különösen a csendes-óceáni térségben, de a legtöbb érzékeny faj már rég eltűnt.

A tanulmány bemutatja, hogy jelenleg a kihalás legfontosabb oka az eredeti mezőgazdasági élőhely lerombolása. A múltban a kihalás legfontosabb oka a fenntarthatatlan vadászat, s az idegen fajok, mint például a macskák és patkányok megjelenése volt. Az emberiség közvetlenül, vagy közvetve, felelős ezért – mondta Szabó.

Laysan-vízicsibe - az ember irtotta ki

A Biológiai Diverzitás Konvenció (Convention on Biological Diversity, CBD) égisze alatt a világ nemzetei vállalták a biodiverzitás lelassítását 2010-ig, de tekintettel arra, hogy ezt a célt nem sikerült elérniük, a célkitűzést 2020-ra módosították.

A tanulmány társszerzője, Susan Butchart, aki a Birdlife International nemzetközi kutatási koordinátora, azt mondta, hogy sok faj csak a természetvédelmi beavatkozásnak köszönhetően marad fenn. Ez a lista sokkal hosszabb lett volna, ha nem folyna világszerte munka a fajok kihalásának megakadályozására. De jelentősen fokoznunk kell az erőfeszítéseinket, ha meg akarjuk akadályozni az emberi behatás miatt bekövetkező fajpusztulást. – mondta Dr. Butchart.

A mi elemzésünk nyújtja a jelenleg rendelkezésre álló legrészletesebb képet az utóbbi időben bekövetkezett fajpusztulásról és segít bennünket abban, hogy stratégiákat fogalmazzunk meg a biodiverzitás csökkenésének kezelésére és az ember okozta további fajpusztulás megakadályozására.

A Laysan-vízicsibe (Porzana palmeri, eredetileg Porzanula palmeri) - A faj kizárólag Laysan szigetén élt, mely egy apró földdarab a Csendes-óceánban és a Hawaii-szigetek északnyugati szigetláncának tagja. 1891-ig kifejezetten gyakori madárnak számított a szigeten, de Laysanon a század elején 15 éven keresztül guanót bányásztak, ami jelentős területátalakító tevékenységgel járt. Mindezt még talán túlélte volna a populáció, de a bányászok élelmezésének elősegítésére nyulakat engedtek szabadon a szigeten, melyek ellenség hiányában korlátlanul elszaporodva teljesen tarra rágták a sziget növényállományát.

Szabályosan bekopogott egy házba egy szökevény papagáj Nagy-Britanniában.

Jó helyen kopogtatott, mert a házban lakó nő tudott a madár eltűnéséről. A Bobby nevű nemespapagáj (Eclectus rotatus) öt nappal korábban és három kilométerrel odébb tűnt el Plymouthban. Miután csőrével határozottan bebocsátást kért, a ház 41 éves asszonya az ajtónyitás után nem akart hinni a szemének: először, mert senkit sem látott, utána pedig - amikor tekintete letévedt a madárra -, hogy Bobby az.

"Azt hittem, álmodom. Aztán, hogy biztos, valami kandikamerás vicc" - idézte a brit Metro újság a nőt, aki a helyi állatmenhely révén azonnal kapcsolatba tudott lépni Bobby gazdasszonyával igencsak megörvendeztetve őt a hírrel, majd pedig a papagájjal. A madár sok alvással piheni ki ötnapos kiruccanását - írta a brit Metro újság.

Németországban a sárszalonkát választották a 2013. év madarának, a hosszú csőrű, cikázva repülő madárból Dél-Európában évente félmilliót lőnek le.

A sárszalonkát választotta a 2013. év madarává a Német Természetvédelmi Szövetség (NABU) és a Bajor Tartományi Madárvédelmi Szövetség (LBV). A két szervezet berlini sajtóértekezletén a kihalás által fenyegetett madárfaj helyzetével, a német földön élő költőpárok számának megfogyatkozásával indokolta a döntést. A mintegy hatezer költőpár csupán fele a húsz évvel ezelőtt regisztrált populációnak.

A lile alkatúak családjába tartozó sárszalonka (Gallinago gallinago) galamb nagyságú, hosszú csőrű madár. Hátoldala rozsdavörös, sárga és fekete mintázatú, farkán világos sávval. Elsősorban mocsarakban, nedves réteken él, ahol testéhez képest feltűnően hosszú, mintegy 7 centiméteres csőrét a sáros, iszapos talajba fúrva kutat férgek, csigák, ízeltlábúak után. Nem veti meg a magvakat és bogyókat sem. Ha felriasztják, cikázva, zegzugos vonalban repül. Ilyenkor jellegzetes rekedt hangot hallat. Elvben vonuló fajról van szó, de az enyhébb teleknek köszönhetően az állomány egy része áttelel a költőhelyén.

A sárszalonka az Ibériai-, az Appennin- és a Balkán-félszigetet leszámítva egész Európában honos. Élőhelye azonban szinte mindenütt zsugorodik, ami a mocsarak, lápok lecsapolására, a tőzegkitermelésre, az egykor természetes állapotú nedves rétek mezőgazdasági művelésbe fogására vezethető vissza. Tetézi mindezt az a sajnálatos körülmény, hogy vonuláskor Dél-Európában intenzíven vadásszák. Becslések szerint évente félmillió sárszalonkát lőnek le olasz, spanyol, görög és máltai vadászok. A NABU ezért felszólította az Európai Unió illetékeseit, hogy nyilvánítsák védett fajjá a sárszalonkát, egész évben tiltva annak vadászatát.

Véletlenül feltévedtem a GPortal főoldalára, és mit látnak szemeim - a Magic-Birds.gp kikerült a főoldalra! Gyanús is volt a mai látogatók száma, de remélem ez egy új lendületet ad az oldalnak majd. Nagyon szépen köszönöm, hogy kikerülhettem, nem most vagyok kint ezzel az oldallal a főoldalon, ha emlékeim nem csalnak, akkor ez a második eset. Nagyon szép képet is kapott az oldal. Köszönöm szépen!

És ha már rászántam magam egy külön bejegyzésre, amelybe még saját gondolataimat is belevetem, akkor hadd ajánljak egy Morning Show-s kis madaras szösszenetet: még a tegnapi nap folyamán egy furcsa hír kezdett terjengeni, egy biatorbágyi óvodában egy "vérszomjas" madár tartotta rettegésben az apró gyerekeket, s ennek Balázs, Feri és Jani utána is jártak, miután egy pánikba esett anyuka segítséget kért tőlük. Érdemes meghallgatni, nagyon mókás. (egy apró kis megjegyzés: tegnap amikor elkezdtek róla beszélni és szóbahozták, hogy egy biatorbágyi óvodáról van szó, akkor épp Biatorbágyon suhantam át a vonattal)

Varjú kaland Part1 (2012.10.11.)

Varjú kaland Part2 (2012.10.12.)

117 hazai helyszínen, 3.764 ember vett részt az október első hétvégéjén megrendezett Európai Madármegfigyelő Napokon. A számlálók 177.173 madarat regisztráltak. Az idén tőkés récéből láttak a legtöbbet, második helyen a seregély, harmadikon pedig a nyári lúd végzett.

A BirdLife rendezvényén 33 ország vett részt és az eddig beérkezett adatok szerint 2.565 helyszínen 64.579 ember több mint 5,8 millió madarat számolt össze.  A helyszínek számában Oroszország végzett az élen, több mint 1.500 programot szerveztek. A legtöbb madarat, 1,7 milliót Svédországban számolták.

A hazai program különlegessége egy vándorfüzike volt, amely a szalonnai gyűrűzőtáborban került kézre.

Az EMN-t a madártani szervezetek világszövetsége, a BirdLife International indította útjára 1992-ben, azóta minden évben több tucat ország több 10 ezer madár- és természetkedvelője vesz részt rajta.

A több száz madár frontálisan csapódott a kocsinak az ausztriai Stattledtben, egy szemtanú szerint mintha szándékosan tették volna.

Az autóban ülőknek nem esett bajuk az ijedtségen kívül, a megzavarodott seregélyseregből viszont százak pusztultak el.

Egy autós szemtanú szerint az egész olyan volt, mint egy jelenet Alfred Hitchcock Madarak című filmjéből, a seregélyek mintha csak szándékosan rontottak volna a kocsinak.

Baleseti szakértők becslése szerint a madarak és az autó összeadódott sebessége okán a seregélyeket - és persze a kocsit is - 150 kilométer/órás ütközés érte - számol be a Central European News.

Bár az ősz későn érkezik nálunk, a vonuló madarak már megkezdték hosszú vándorútjukat délre. A békászósasok is azon madarak közé tartoznak, amelyek akár 8500 kilométert repülnek, hogy elérkezzenek egy teljesen más környezetbe, a telelő területükre.

Átlagosan 35 kilométert tesznek meg óránként, de az óránkénti 95 kilométeres sebességet is elérik. Ezeknek a ragadozó madaraknak az útvonalát az Európai Unió támogatásával a Szebeni Regionális Környezetvédelmi Hivatal, a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Román Madártani Egyesület által életbe léptetett LIFE projekt www.pomarina.ro honlapján lehet követni. A felnőtt békászósasok a tavalyi évhez képest néhány nappal később kezdték el idén őszi vonulásukat.

Jelenleg a három felnőtt madár közül egyik (a Bungetnek nevezett) még Törökországban van, a másik kettő (Darázs és Narcis) elhagyta Törökországot és Afrika fele halad. A fiatal sasok esetében viszont más a helyzet.

„A fiatal madarak hamarabb indulnak a hosszú útnak, ami azért is fontos, mert tapasztalatlanabbak, illetve kevésbé ismerik az útvonalat a felnőtt madarakhoz képest. Jelenleg két Romániában megfigyelt fiatal békászósasról (Gură de Aur, Darázska) tudjuk, hogy sikeresen átrepülték a vonuló madarak számára csapdát jelentő Sínai-félszigetet, jelenleg Szudán határánál vannak. Erika, a harmadik fiatal jeladós békászósas a nyarat Oroszországban töltötte, majd szokatlan útvonalon átjött Dobrudzsába, és onnan Törökországon keresztül követi tárasait déli irányban” – mondta el Daróczi J. Szilárd a Milvus Csoporttól.

A projekt honlapján részletesebben olvashatunk a békászósasok útját megnehezítő veszélyekről, illetve a romániai állomány védelme érdekében tett intézkedésekről.

Jeladós fehér gólyáink vándorútját már több mint egy hónapja követik nyomon az MME szakemberei és már ezalatt a rövid idő alatt is sokat lehetett megtudni vonulási útvonalaikról, pihenőhelyeikről. Míg egyes madarak már Afrika belső területei felé tartanak, mások még el sem hagyták Magyarország területét és sajnos volt olyan gólya is, amelyet lelőttek vagy szárnyát törte és el kellett altatni.

Az idei évben megjelölt gólyák sérülten vagy legyengülve befogott példányok, amelyeket később megerősödve lehetett szabadon engedni. Így tapasztalatokat szerezhetünk arról is, hogy a visszavadított gólyákra milyen speciális veszélyek leselkednek. A jeladók a „Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013” támogatásával zajló „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” című projekt keretében kerültek a madarakra.

Patak és Olivér

A madarak közül Patak és Oliver indult legelőször délnek és mindketten jó tempóban a klasszikus vonulási útvonalon haladtak az Alföldön keresztül Nagyvárad felé. A két gólya a Maros völgyében és a Déli-Kárpátok északi oldalán haladva Brassónál keltek át a Kárpátokon. Bukarest mellett elhaladva Burgasznál érték el a Fekete-tenger partját és haladtak a Boszporusz felé, majd azt és Törökországot is átszelték. Patak időközben egy szeméttelepet is meglátogatott Isztambul közelében. Innen délre fordulva Szírián, Jordánián, Ciszjordánián és Izraelen keresztül elérték Egyiptomot naponta több mint 300 km-t megtéve. A Sínai-félsziget nyugati oldalának közepén keltek át a Szuezi-öblön, majd Luxornál érték el a Nílus völgyét, ezután egy útvonalon haladtak Asszuánig.

Csád, Patak telelőterülete

Itt Patak délnyugatnak vette az irányt augusztus 21-én és 4 nap múlva Szudánt átszelve elérte Csádot, s az éjszakát Biltine-től északra, a Wadi Fira régió központjának közelében töltötte. Ettől kezdve 3 hétig nem érkeztek jelek a madártól, ami egyszerűen csak annak volt köszönhető, hogy tovább vonult és Csád belső részén nincs megfelelő GSM lefedettség az adatok továbbításhoz. Szeptember 15-én ismét érkeztek az SMS-ek, így jól kirajzolódott telelésének első szakasza. Azóta 2 naponta érkeznek tőle adatok a Száhel-övezetből. Oliver másik útvonalat választott és Asszuántól augusztus 23-án délkeletre indult és négy nap múlva elérte a Szudán-Eritrea határ közelében lévő New Halfa határát, ahol azóta is tartózkodik.

Patak (piros) és Olivér (sárga) vonulási útvonala (satellitetracking.eu)

Tisza és Alma

Tisza miután az előző két madárnál kicsit nyugatabbra haladva Dévánál kelt át a Kárpátokon, majd egyenesen haladt Isztambulig, 6 nap alatt 1200 kilométer megtéve, ahol megtalálta ugyanazt a szeméttelepet, ahol Patak is megállt egy pillanatra. Azonban ő ezt a helyet sokkal vonzóbbnak találta, mert augusztus 30-án ért oda és csak szeptember 15-én indult tovább, s akkor is csak 113 kilométert tett meg délkeleti irányba, s 7 napig Izmit hulladéklerakójánál töltötte idejét. Szeptember 22-én aztán újra útrakelt és Konya városáig vonult, másnap pedig elérte a Földközi-tenger keleti csücskét. 2 nap alatt 800 kilométert tett meg, így valószínűleg hamarosan Szíriában lesz.

Tisza 15 napot töltött az Isztambul közelében lévő hulladéklerakónál

Alma szintén egy szeméttelepet keresett fel, ő Kolozsvárt választotta pihenőhelyéül, azonban sajnos itt érte végzete, mivel a szárnyát törte. Az MME romániai partnere, a Milvus csoport tagjai kimentek a madárért és megpróbálták megmenteni, de sajnos olyan rossz állapotban volt, hogy el kellett altatni.

Zagyva

Zagyva a szokásostól eltérőn nem a Boszporusz, hanem Görögország felé vette az irányt. A későn jelölt madár minden bizonnyal magányosan vonulva nem találta el a helyes útvonalat és Szerbián, majd Macedónián keresztül Görögországba vonult ahol Thesszaloniki mellett elhaladva a Chalkidiki-félsziget legnyugatabbi nyúlványán, Kasszandrán érte el a tengert. Itt tett egy rövid próbát, hogy átszeli a "nagy vizet". Ez megijesztette a madarászokat, mert ha Zagyva túl sokáig repül és nem talál pihenőhelyet, elfárad és vízbe fullad. Szerencsére időben felismerte, hogy "ökológiai csapdába" került volna, visszafordult és az utóbbi napokat a félszigeten töltötte.

Zagyva vonulási útvonala

Duna

Duna eltérően a többi madártól nem idei kelésű. Már „öreg” madárként került emberi kézre. Ő a többiektől jelentősen eltérő viselkedést mutatott. Az endrefalvai elengedési helyétől egy pár a nap alatt eljutott az Ipoly-völgybe és szeptember 16-ig több helyet végiglátogatva ott is maradt. Érdekes, hogy augusztus 24-én az előző nap a közelébe kihelyezett Zagyvával együtt csatlakoztak egy német és osztrák madarakból álló vonulásban lévő gólyacsapathoz. Ezek a madarak 24-én Hámor közelében az Ipoly szlovák oldalán egy tárcsázás/kaszálás alatt lévő területen szálltak le és az éjszakát is itt töltötték. Másnap délelőtt mikor tovább indultak sem Duna, sem Zagyva nem tartott velük. A vonulást végül szeptember 16-án kezdte meg Duna egy mellé kihelyezett adó nélküli fiatal gólyával. Első nap a Jászságig, majd Kunhegyesig, aztán a Békés megyei Kamutig vonult, a következő állomás már az Arad melletti Szentpál volt. Itt töltötte a hidegfrontos, esős szeptember 20-át, majd másnap egészen a Bulgáriai Gabrovoig ment. Ez volt az első igazi vonulási napja, összesen 515 km-t tett meg, az eddigi legtöbbet jeladós gólyáink közül. A következő napon már Törökországba, a bolgár határ közelében fekvő Edirne város vonzáskörzetébe vonult. Innen viszont nem a szokásos boszporuszi irányba repült, hanem délnek a Márvány-tenger nyugati bejáratához, érdeklődve várjuk, hogy ott kel-e át Ázsiába.

Duna vonulási útvonala

Kraszna és Boris

Több gólya még nem hagyta el a Kárpát medencét, ha október végén is itthon lesznek, akkor kijelenthetjük, áttelelő állatokról van szó. Ilyen madár Boris, a Zsolna környékéről származó gólya, amely jelenleg is a Mátyusföldön az elengedési helye közvetlen környékén tartózkodik a Zsitva folyó völgyében.  

Kraszna volt az első madár, amely elhagyta a górési madármentő-telepet, azonban ez nem hozott neki szerencsét. Első alkalommal a Tisza melletti Ároktő községbe repült el, majd a Tiszán felfelé egészen a Kesznyéteni tájvédelmi körzetig ment. Itt érte a végzet szeptember elején egy szántóföldön, ahol később maradványait is megtalálták a gyűrűs lábával együtt. A megtalált csontok alapján feltehetőleg valamilyen szárnyas ragadozó végzett vele.

Rajtuk kívül még két eladós madár maradt a Kárpát-medencében, amelyek adatai még nem láthatóak. Amint vonulásba kezdenek az ő adataik is felkerülnek a honlapra, ahol a többi madárhoz hasonlóan nyomon lehet majd őket követni.

Jeladós fehér gólyák (fotó: Nagy Károly)

Szamos és Bartolomej

Sajnos a előfordul, hogy a technika ördöge közbeszól Szamos nevű gólyánk jeladója utoljára szeptember 2-án Bulgáriából küldött adatokat, a Törökországba érkező Bartolomejről pedig augusztus 31. óta nem érkeznek adatok. Előbbi esetében egyik nap még voltak adatok, aztán a következő napoktól már nem, ezért nem lehet tudni, hogy mi történhetett. Feltételezhető, hogy elromlott a jeladó. Bartolomejről a török kollégák közreműködésének köszönhetően a napokban kiderült, hogy lelőtték, és a jeladó a török hadsereghez került. A körülmények pontos tisztázása még folyamatban, de az már bizonyos, hogy elpusztult.

Az Aggteleki Nemzeti Park területén mérgezés miatt több holló és parlagi sas pusztult el.

Parlagi sasok és hollók pusztultak el mérgezés következtében az Aggteleki Nemzeti Park területén, Gesztely község határában hétfőn - tájékoztatta az MTI-t Lontai László természetvédelmi őr kedden.

Civilek találták meg egy mezőgazdasági területen a négy holló tetemét, valamint a két, még élő fiatal parlagi sast, ám ellátásuk közben azok is elpusztultak - mondta a természetvédelmi őr.

Lontai László szerint valaki, vagy valakik a területen valamilyen csaliba mérget helyeztek, ezt két kóbor kutya megette, az állatok a helyszínen elpusztultak. A kutyák teteméből táplálkoztak a hollók, a madarak is kimúltak, és a hollókból ettek a sasok. A ragadozó madarak még éltek, amikor rájuk találtak, de az ellenszer már nem hatott.

A két parlagi sas egy fészekből származott, a nyáron gyűrűzték meg őket.
A parlagi sas fokozottan védett, természetvédelmi értéke egymillió forint. A holló is védett madár, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

Lontai László azt is elmondta: az elmúlt évtizedekben Magyarország tette a legtöbbet a parlagi sas védelméért, ennek köszönhetően a korábban néhány tucatnyi párra tehető állomány 150 párra nőtt.