Kísérlet a jákópapagájokkal

A gyerekek mintegy hároméves koruktól fogják fel, hogy a valamit tartalmazó doboz megrázása zörgő vagy más hasonló zajt kelt, az üres pedig nem: vagyis megértik az ok-okozati összefüggést a zaj és a tartalom között. A jákópapagáj ez irányú képességeit a Bécsi Egyetem kutatói német kollégáik segítségével vizsgálták meg. Eggyel magasabbra téve a lécet arra is kíváncsiak voltak, vajon megérti-e a madár, hogy nem éri meg a nem zörgő doboz tartalmát ellenőrizni.

A kísérlet folyamán két, nem átlátszó műanyag dobozt helyeztek egy asztalra, amelyek közül csak az egyik tartalmazta a papagájok kedvenc eleségét, egy szem dióbelet. Egy kutató a madarak előtt megrázta a diót rejtő, az üres vagy egyszerre mindkét dobozt. A feladat megoldására a papagájoknak két lépésben kellett következtetéseket levonniuk. Elsőként a zörgést, illetve annak hiányát kellett összefüggésbe hozniuk az eleség jelenlétével, illetve hiányával.

Ezt az információt ezután annak "megállapítására" kellett felhasználniuk, hogy a zörgés hiánya azt jelenti: az eleség a másik dobozban kell, hogy legyen.

A kutyák ennél a lépésnél vallottak rendszerint kudarcot - magyarázták a kutatók. A hat vizsgált jákópapagáj azonban mindhárom feladathelyzetben tüstént azonosította az eleséget tartalmazó dobozt.

Azaz a leányzó aktív kóborló egyedünkké vált. Sok országot bejárt már.

Már 12 országot járt be Panni, a 2011-es születésű jeladós parlagi sas, amely azzal vált ismertté, hogy pár napos korában ismeretlen tettesek kilopták egy heves megyei fészekből. A sokat látott madár június közepe óta az osztrák, cseh, szlovák és magyar határvidéken kóborol.

Panni várhatóan csak 2013 és 2015 között foglal fészket, az MME szakemberei kíváncsian várják, hogy ezt a régiót választja-e végső lakhelyül vagy máshol foglal territóriumot. Ausztria ezen keleti határszakaszához közel szélerőműparkot terveznek, ami más fajok mellett a parlagi sasok élőhelyét is veszélyeztetheti.

Az eddig hazánkban műholdas jeladóval megjelölt parlagi sasok közül ez a madár szolgáltatta messze a legtöbb adatot. Jeladója 2.560 db GPS pontosságú rekordot vett fel, ami felbecsülhetetlen érték a fajtársak védelme szempontjából. Panni átlagos repülési magassága 470 méter a tengerszint felett, a Kárpátok hegyláncán átkelve a 2.530 méter magasan is járt már.

Pannit, miután kalandos úton visszaszerezték elrablóitól 4 hetes korában tették vissza egy jászsági fészekbe a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és az MME szakemberei, majd 8 hetes korában, egy igazi és egy mostohatestvérével együtt, kapta meg jeladóját. A másik két madár sajnos nem volt olyan szerencsés mint ő. Tiszavirág, Panni szintén elrabolt és eladott testvére, a kirepülés után néhány héttel ismeretlen okból elpusztult, tetemét a fészektől 30 km-re találták meg. Bobák, a jászsági saspár egyetlen eredeti fiókája, amely mellé betették Pannit és Tiszavirágot visszavadítás céljából, szintén sok területet bejárt, elsősorban Dél-Magyarországon, de járt Szerbiában és Romániában is. Idén januárban a román határtól 2 km-re mérgezték meg a Békés megyében.

Nyilvános hattyúgyűrűzést szervez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a Balaton partján augusztus 8-án és 9-én.

A kétnapos Hattyú Road Show-n a civil szervezet szakemberei 11 helyszínen várják az érdeklődőket, hogy bemutassák hazánk legnagyobb testű vízimadarának speciális jelölési technikáját, és meséljenek a Balaton emblematikus állatairól. Az érdeklődők izgalmas madárgyűrűzési akcióban vehetnek részt, mert a majdnem háromméteres szárnyfesztávú, erős és harcos hattyúkat puszta kézzel kell elfogni – közölte az egyesület.

Augusztus 8-án 10 órától Balatonfüreden, délután a révfülöpi, a badacsonyi és a keszthelyi hajóállomáson, 9-én 9 órától a keszthelyi, majd a balatonmáriafürdői hajóállomáson, 11 órától a balatonfenyvesi strandon, déltől a balatonlellei nagystrandon, délután a balatonföldvári Kvassai sétányon, a zamárdi szabadstrandon és a siófoki kikötőben gyűrűzik a madarakat. A programra nem szükséges előzetesen bejelentkezni, a gyűrűzési helyszínek könnyen megközelíthetőek.

Ezért szükséges a gyűrűzés

A gyűrűzés azért lényeges, mert ennek segítségével ismételt befogás nélkül, távcsővel vagy akár szabad szemmel is azonosítani lehet az egyedeket, ez pedig nélkülözhetetlen a faj kóborlási szokásainak minél pontosabb megismeréséhez.

A lúdalakúak érdekes – a madarak többségétől eltérő – vedlési sajátossága a lohosodás, azaz a repülőtollakat egyszerre cserélik, Ilyenkor a madarak akár 6-8 hétre is röpképtelenné válnak, és nagy számban gyülekeznek a ragadozók ellen védelmet biztosító vizeken. Az MME ezért szervezi mindig augusztus első felében a hattyúk gyűrűzését.

1993-tól mostanáig összesen 2017 példányt jelölt meg az egyesület színes gyűrűkkel, ebből a Balatonon és környékén 1125 példányt. A tavalyi rendezvényen 48 madárra került jelölőgyűrű, ugyanennyit sikerült befogás nélkül azonosítani, 6 madarat pedig visszafogni. A jelölt madarak itthon a Balatonon, a Ráckevei Dunán, valamint egy-egy madár Horvátországban, Szerbiában és Ukrajnában került meg a későbbiekben.

A ritka bali seregély (Leucospar rothschildi) példánya a Nyíregyházi Állatpark Ázsia házában,a Zöld piramisban kelt ki. A hófehér tollazatú madár 14 nap alatt kelt ki, és három hetesen vált röpképessé.

A ritka madár szeme körül, csakúgy mint szülei, hosszúkás, a nyakáig húzódó élénk kék foltot visel, ami valójában csupasz bőr - közölte az állatkert. A fiókát a  szülőpártól nehéz megkülönböztetni, csupán rövidebb farok tolla, kisebb termete  és  keskenyebb szemgyűrűje utal fiatal korára.

Tápláléka is megegyezik a kifejlett madarakkal; speciális lágyeleséget fogyaszt, mely áztatott macskatápból, reszelt gyümölcsből s főtt tojásból, valamit ízeltlábúakból áll.

A bali seregély a trópusi seregélyek közül talán a legszebb. Bali szigetén kívül – amelynek nemzeti madara lett – máshol nem található meg. Élőhelyének pusztítása és az illegális állatkereskedelem miatt a szabad természetben száma kritikusan megfogyatkozott, mindösszesen 100 egyedből áll a vadon élő populáció. Állatkertekben gyakoribb, fogságban hozzávetőleg ezer példány él belőle.

A Nyíregyházi Állatparkban élő szülőpár Európai Fajmegőrzési Program keretében érkezett, és remélhetőleg a faj koordinátora a későbbiekben párt helyez ki a két év múlva ivarérett madár mellé is - tette hozzá az állatkert.

Lélegzetelállító fotókat készített egy lelkes természetvédő Szolnokon a vörös vércsékről. A ragadozó madarak életét hónapokon át végigkísérte, sőt, neki köszönhetően maradtak életben az apróságok egy vihar után.

Nem mindennapi meglepetésben volt részünk egy riport készítése kapcsán. Konkrétan fotós kollégámmal egy megbeszélt találkozóra mentünk. Néhány perc késéssel érkeztünk a helyszínre, de a riportalanyt nem találtuk sehol. Ekkor történt az, amire soha nem számítottunk: megszólalt mögöttünk egy bokor, és üdvözölt bennünket. Dermedtségünk hamar oldódott, miután felismertük azt az álcaruhába öltözött fiatalembert, akihez jöttünk. Nyakában most is ott lógott a fényképezőgépe, hiszen egy természetfotósról volt szó.

– Elnézést, ha megijesztettem önöket, de amíg várakoztam, megláttam egy szép tengelicet ott a közeli faágon, és készítettem néhány fotót – mondja magyarázatként Lenner Ádám. – Ez az öltözet azért van rajtam, mert így nem vesznek észre a madarak. A közelmúltban így készíthettem el azt a fotósorozatomat is, amely egy vörös vércsepár költését és fiókanevelését örökítette meg. Ebben nem láttak, nem zavartam őket, így nyugodtan dolgozhattam. Ott, annak az ablaknak a párkányán rakták le a tojásaikat, ott nevelkedtek a kicsik is – mutat fel a társasház padlásablakára Lenner Ádám.

Kisvártatva együtt indulunk oda, ahol költött a pár. A zegzugos padláson csak botladozunk, azonban a természetfotós már macskaléptekkel halad, ismeri a járást.

– Innen jól látható, hol voltak a tojások – folytatja. – Ezek a ragadozó madarak nem építenek fészket, csupán egy alkalmas magaslatot keresnek, ahol lerakhatják tojásaikat. Nem akarok beképzeltnek tűnni, de ennek a párnak szerencséje volt, hogy felfedeztem, figyeltem őket. Már egy ideje készítettem róluk fotókat, amikor egy nagyobb vihar csapott le a környékre. A szélvihar miatt betört az ablak, amely előtt a tojások voltak. A tojó nem vette tudomásul, hogy a tojások felett ott az üveglap, így arra ült rá. Szerencsére időben érkeztem, illetve az időjárás is meleg volt, így nem hűltek ki a tojások. Miután eltávolítottam az üvegtörmeléket, visszaült a madár.

A fiatalember elmesélte, rendszeresen, naponta akár többször is felment és készített képeket, rövid videófelvételeket. Folyamatosan nyomon követte a pár költését, majd amikor felrepedtek a tojáshéjak, a fiókák fejlődését. Mindegyik kikelt, így most már négytagúra bővült a vércsecsapat.

– Ott! – mutat fel hirtelen az épület széldeszkájára Lenner Ádám, ahová négy vércse telepedett le. – A nagyobbak a szülők, a kisebbek a fiatalok. Most éppen vadászni tanítják őket a szüleik, hiszen lassan önállóak lesznek. Itt, a régi cukorgyár területén sok a rágcsáló. Költés idején megfigyeltem, hogy számos egeret, pockot hoz a hím a párjának. Megvallom, kezdetben az ittlakók nem örültek a ragadozó madaraknak, mert attól féltek, hogy a kisebb énekesmadarakat le fogják vadászni. De sikerült őket meggyőznöm, hogy nem kell aggódni, inkább a rágcsálók vannak veszélyben, mint az itteni énekes kedvencek. Ezután már ők is figyelték őket, sőt jelezték, ha valami rendellenességet tapasztaltak – idézte fel az elmúlt hetek történéseit.

A fotós elmondta, az itteni tapasztalatait ismert szaklapoknak is megírta, köztük a National Geographicnak is, amelyek meg is jelentették. Nem ez volt az első írása, amely az ismert természetbúvár magazinban megjelent. Sőt, azt is megtudtuk róla, hogy nem csak a madarak érdeklik, hanem minden más élőlényt szívesen fotóz, sőt természetvédő munkát is folytat.

– Nemrég néhány fürgegyíkot neveltem fel, miután véletlenül kiástam a tojásaikat a kertben. Ez nem csak hobbi nálam, életpályának is tekintem. Természetvédelmi mérnöknek tanultam. Igaz, még nem tudtam elhelyezkedni a szakmámban, de önkéntesként sokat próbálok tenni a környezetemért. Ezeket a vércsefiókákat is meggyűrűztettem, hogy nyomon lehessen követni az életüket. Emellett fákat ültetek, hüllők életét követem nyomon. Nemrég különleges lepkéket fotóztam, és azokról is publikáltam egy-egy rövid írást. Bízom benne, hogy hamarosan el tudok helyezkedni a szakmában.

Kutatók szerint a tengeri madarak képesek csak szag alapján beazonosítani rokonaikat.

Egyfajta „felismerési teszt” során az európai viharfecske kikerülte a rokon illatmintáját, hogy egy ismeretlen madárét közelítse meg. A kutatók szerint a madarak így kerülik el a „véletlen beltenyészetet”. A vizsgálat az első bizonyíték arra nézve, hogy a madarak képesek kiszagolni a megfelelő társat. A tanulmányt az Animal Behaviour folyóirat közölte.

Francesco Bonadonna, a kutatás vezetője szerint a viharfecskék a „genetikai kompatibilitás” felismerésére és kommunikálására használják a szagot. A genetikai szempontból megfelelő partner kiválasztása jól ismert jelenség az emlősöknél. Mindmostanáig azt hitték, hogy a madarak főleg látásukra és hallásukra támaszkodnak partnerük kiválasztásakor.

Azonban Bonadonna szerint a szagok alkalmazása azt is megmagyarázza, miként tudnak a madarak hazatérni szülőkolóniájukba a szaporodáshoz és elkerülni annak veszélyét, hogy rokonnal párosodnak. Az európai viharfecskék egész életükben abban a kolóniában maradnak, melyben megszülettek, így ez a hely egyszerre számos családtag otthona.  „A madarak emellett elméletileg egész életükben hűek társukhoz – mondja a kutató. – Ezért a rossz választásnak katasztrofális következményei lehetnének." 

A kutató szerint a szag vagy a „kémiai kommunikáció" a kommunikálás legősibb és legegyszerűbb formája az állatvilágban. A madaraknál ennek van is értelme.

Annak kiderítésére, mennyi információt gyűjthetnek be a madarak egy másik egyed szagából, Bonadonna és csapata mintákat gyűjtött be a kolóniában kiválasztott madaraktól. Az apró élőlények a spanyolországi Isla de Benidorm partjai mentén, egy apró szigeten fészkelnek. A populáció majdnem kétévtizednyi felmérése jóvoltából a kutatók pontosan tudják, mely madarak állnak egymással rokonságban.

Amint begyűjtötték a mintákat, felállítottak egy tesztcsoportot. A rokon szagát hordozó vattapamacsot az Y alakú útvesztő egyik karjába helyezték, az ismeretlen madárét a másikba. Szinte az összes madár azon a karon ment végig, amely az ismeretlen madár szagát hordozta. „Ez alátámasztja azt a megfigyelést is, hogy a 18 éves tanulmányozás során soha nem találtunk  közös fészket rakó rokon madarakat” – mondja Bonadonna.

Rus Hoelzel, a Durhami Egyetem kutatója hangsúlyozta, mennyire fontos a rokonok felismerése az állatoknak. „Különféle módszerek vannak a rokonság észlelésére, a szagról pedig kiderült, hogy az emlősöknél igen mindennapos mechanizmus, de kevés bizonyíték állt rendelkezésre alkalmazásáról a madaraknál.” Elmondása szerint a vizsgálat megfelelő kísérletekkel erre nyújt bizonyítékot.

Bonadonna hozzátette, az állatok viselkedésének részletes tanulmányozása nagyon fontos ahhoz, hogy jobban felmérhessük, milyen következményekkel jár rájuk nézve az emberi aktivitás.

Egyes madarak sikeresen oldanak meg logikai feladatokat, elsősorban azok a fajok képesek erre, amelyek táplálékukat elrejtik - derítették ki osztrák viselkedéskutatók.

Sokáig jogtalanul vélekedett úgy a madarakról a tudomány és a közvélemény, hogy "tyúkeszűek". A madáragy anatómiáját egyszerűen rosszul értelmezték, funkciói alapján ugyanis mindenre képes, amire egy emlősé.

A Bécsi Egyetem kutatói hollóknak, papagájoknak és nyári ludaknak adtak egyszerű feladatokat. Például kizárásos alapon baloldalt kellett keresniük a táplálékot, ha jobb oldalt nem találták, vagy társas viszonyokat kellett felismerniük és levezetniük. Az eredmények arra engedtek következtetni, hogy a logikus gondolkodás terén a madarak egy szinten állnak az emlősökkel.

A madárfajok közti különbségek a kutatókat is meglepték. Részben arra lehetett visszavezetni azokat, hogy az állatok például elrejtik-e táplálékukat vagy sem - ebből a hollóknak egyes kísérleteknél előnyük származott. Az általános intelligencia terén ugyanakkor a papagájok jeleskedtek leginkább, míg a logikai következtetés alapszerkezete minden vizsgált fajnál fellelhető volt.

Az állatok logikai és társas képességeinek vizsgálata virágkorát éli - nyilatkozta a kutatás vezetője, Kurt Kotrschal a nachrichten.at osztrák hírportál szerint. Eddig a madaraktól nem vártak sokat e téren, mivel agyuk felépítése eltér az emlősökétől. Ugyanakkor egy másik, nemrég bemutatott kutatás kimutatta, hogy a haltól az emberig minden gerincesnek közös, szociális agya van.

A társas-szexuális viselkedés ugyanazon magterületeit ugyanazok az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) irányítják, méghozzá immáron 450 millió éve. Így minden gerinces között létrejöhet valódi társas viszony.