2016.01.16. 17:47, Fawkes
Mi van akkor ha egy olyan madarat látunk amit nem ismerünk fel, mert még sosem találkoztunk vele vagy rég láttuk? Nos a mai nap velem pont egy ilyen eset fordult elő. Néhány nappal ezelőtt persze már felfedeztem a kis csöpp madarat, nagyon megörültem a jövevénynek, hiszen rögtön rájöttem, hogy nem ismerem fel. De akkor túlságosan jól nem tudtam megnézni őt magamnak, így a keresgélés is fölösleges lett volna. Ezzel szemben ma, az ablakban állva és nézve a szilvafán röpködő rengeteg kis széncinegét, kékcinegét, verebet, sőt ma egy egész hordányi őszapót, az ablak alatt megpillantottunk egy csöpp madarat, aki bújócskát játszott a farakás között csöpp kis csíkos farkát mutogatva. Ugyanaz a kis madár volt mint néhány napja. Sajnos lefényképezni nem tudtam, de most egy jó darabig ott mászkált és alaposan meg tudtuk nézni, így a neten való keresgélés eredményes volt, s az azonosítás megtörtént - ő ugyanis egy ökörszem volt. Ennek fényében pedig itt egy kis leírás az ökörszemekről.
"Ökörszemet szeretnék az etetőn!
Figyelembe véve ennek az alig üveggolyónyi, parányi kis madárnak a fantasztikus viselkedését és megjelenését, ez egy teljesen jogos igény, és ennek teljesítése nem is tűnik nehéznek.
Már csak azért sem, mert télen kimondottan gyakori a lakott területeken. Ilyenkor a kóborló madarak előszeretettel keresik fel a településeket, ahol bőven van számukra is táplálék.
Sajnos azonban az igazság az, hogy az ökörszem azok közé a "szellem-madarak" közé tartozik (ilyen például a hasonlóan vágyott őszapó, a sárgafejű és a tüzesfejű királyka is), melyek bár ott vannak a téli tájban, de ilyenkor nincs állandó járásuk. Azaz az etető gyakori látogatóival, a cinegékkel, verebekkel és társaikkal szemben soha nem lehetünk biztosak abban, hogy mikor jelennek meg. Egy-egy látogatásuk között nemcsak napok, de akár hetek, hónapok, sőt évek is eltelhetnek.
Az ökörszem
A két királykafaj után kontinensünk harmadik legkisebb madara, tömege alig 6–7 g (!) körül alakul. Magyarországon főként a nyugati és északi megyékben, párás völgyek, folyó- és patakpartok sűrűjében költ.
Gyökerek közé, sűrű bokrokba építi száraz falevelekből álló ovális vagy gömb alakú fészkét, amit mohával, szőrrel és tollal bélel ki. A hím egyszerre 2–3 fészket is rak, a tojó ezekből választ.
Állandó madarunk. Télen nagyobb távolságokra is elkóborol, ilyenkor olyan helyeken is gyakori, ahol egyébként nem költ. Apróbb rovarokat, pókokat fogyaszt, de télen apró magvakat is eszik.
Téli etetésük
Méreténél fogva az ökörszem azon madarak közé tartozik, melyek az etetőn elsősorban a nagyobb termetű fajok által termelt magtörmeléket fogyasztják, de belekóstolhat a cinkegolyóba, az almába, és igénybe veheti az etető itatóját is.
Sűrű növényzetben bujkáló életmódja miatt elsősorban a talaj közelében, tehát a talajetetőkön és az etetőtálcákon érzi jól magát.
Elvileg tehát a többi madárral együtt ott kellene nyüzsögnie az etetőn, ezzel szemben viszont szinte soha nem látjuk itt! – Miért?
Inkább egér, mint madár
Az ok elsősorban az, hogy az ökörszemre – érthető módon – madárként gondolunk, holott viselkedését tekintve inkább a növényzetben bujkáló egérhez hasonlít. Rövid, kerek szárnyai ugyanis nem alkalmasak folyamatos és akrobatikus repülésre, ezért az ökörszem inkább a sűrű aljnövényzetben ugrál növényi szálról növényi szálra, ágról ágra. A bokrok, sövények, növényfoltok közötti távolságokat pedig a legrövidebb úton, többnyire térdmagasságban vagy ez alatt repülve küzdi le. A "leküzdést" az ökörszem esetében szó szerint kell venni, mivel ez a madárka néhány méretnél nagyobb távot "erőből repülve" tesz meg.
A számukra legkedvezőbbnek tekinthető talajetetők többnyire olyan nagyobb kiterjedésű kopár térségek, ahonnan hiányoznak a számukra biztonságos búvóhelyet és kapaszkodófelületet jelentő ágak és növényi szálak. Ezért ha talajetetőnket nem "ökörszemesítjük", akkor ez a madár továbbra is csak alkalmi vendégként vagy egyáltalán nem fordul meg nálunk."
/Forrás: MME.hu/