2016.06.14. 09:25, Fawkes
A 24 éves Guirec Soudee 2014 májusában indult föld körüli útra vitorlásával, de kalandjait csak az elmúlt hónapokban kapta fel a francia média. Az érdeklődés nem is egészen a bretagne-i fiatalembernek szól, sokkal inkább útitársának. Monique ugyanis egy csinos kis pipi. De tényleg.
Monique, a tyúk, ha nem is túl hasznos a fedélzeten (bár az élelmezéshez hozzájárul napi egy tojással), mindenképpen szórakoztató és hűséges társ. A madár és a fiú közös kalandja a Kanári-szigetektől indult, előbb végighajóztak Afrika nyugati partvonalai mentén, eljutottak a Karib-tengeri St Bart-ra, majd jegesebb vizek felé vették az irányt, és meghódították az Antarktiszt.
„Azonnal tudtam, hogy ő az igazi” – mondta a BBC riporterének Guirec Grönlandon, ahol mostanában állomásoznak. „Még csak négy vagy öt hónapos volt akkor, és azelőtt sosem hagyta el a Kanári-szigeteket. Én nem beszélek spanyolul, ő nem beszél franciául, de jól kijöttünk egymással.”
Guirec már a vállalkozás elején eldöntötte, hogy visz magával egy kistestű állatot az útra, de persze nem a csirke volt az első ötlete. Mint a BBC-nek elmondta, eredetileg egy macskára gondolt, de aztán úgy találta, hogy túl nehéz lenne vigyázni rá a nyílt vízen.
„A tyúk volt az ideális választás. Nem igényel sok gondozást, és így ehetek tojást a tengeren. Az emberek azt mondták, hogy nem fog működni, mert ha egy csirke stresszes, akkor nem tojik. De nem volt probléma, tojt azonnal. Tökéletesen alkalmazkodott, kényelembe helyezte magát nagyon gyorsan” – meséli a fiatalember.
Egy átlagos héten Monique hat tojást rak, még hűvös éghajlaton is, pedig a Grönlandon eddig eltöltött három hét alatt alig érte napsütés. Mint a fiú elmondta, a helyiek nagy érdeklődést mutattak Monique iránt, ami nem csoda, tekintve, hogy a szigeten nem tenyésztenek baromfikat.
A madár szépen, kényelmesen éldegél a Yvinec nevű, 12 méter hosszú hajón. Étrendje búzából, kukoricából és halból áll. Bár a legtöbb időt a fedélzeten tölti, ahol szabadon járkálhat, ha az időjárás gorombán bánik a párossal, Guirec azonnal biztonságba helyezi egy ketrecben.
A világjáró tengerész szerint egyébként a tyúk bátrabb, mint ő. Nem fél sem a hullámoktól, sem az erős széltől, sőt a szörfdeszkára is felül.
Az állatok bevitelére vonatkozó, néhol igen szigorú karanténszabályokkal eddig nem volt problémájuk, de benne van a pakliban, hogy emiatt egyszer el kell válniuk egymástól (ahogy ez Kanadában majdnem meg is történt).
„Az emberekkel összehasonlítva, ő egyáltalán nem panaszkodik. Követ engem mindenhová, és nem okoz semmiféle problémát. Csak annyit kell tennem, hogy a nevét kiáltom, és már ott is van mellettem, rám ül, társaságot biztosít. Ő csodálatos! De nem fogok hazudni, néha azért az idegeimre megy” – avat be kapcsolatuk dinamikájába a kapitány.
És hogy mit szólt Guirec családja és barátai a fiatal pipihez? Viccesnek találták az ötletet, és mint a fiatalember mondja: „Mindig is tudták, hogy nem vagyok egészen normális.”
Arra a riporteri kérdésre, hogy hová mennek legközelebb, miután elérik jelenlegi úti céljukat, az alaszkai Nome-t, Guirec Soudee nem tudott határozottan válaszolni. Majd összedugják a fejüket Monique-kal, és eldöntik...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
