A klasszikus madáretetés alapvetően saját gyönyörködtetésünket szolgálja, amivel semmi baj nincs, de ha ezt nem kellő körültekintéssel tesszük, több kárt okozunk, mint amennyi segítséget nyújtunk. Ezért csak az énekesmadarakkal tegyük!

November vége felé járunk, egyre gyakrabban ébredünk fagypont alatti hőmérsékletekre, a Bakonyban havazott is: a tél egyre határozottabban jelzi közeledtét. Madárkedvelő természetbarátok számára pedig ez egyet jelent a 2017/2018-as madáretetési szezon kezdetével.

Magyarországon potenciálisan 50 madárfaj, többségében énekesmadarak látogatják a kertek, parkok, erkélyek és ablakpárkányok etetőit, a forgalom a tél keménységétől és a hótakaró vastagságától függ. Mivel kedveskedhetünk nekik?

• Napraforgó és apró szemű mag (köles, muhar, mák) keverve, de ha van némi dió, mandula, az is jó.
• Állati zsiradék: kacsa-, liba- és sertésháj, vagy cinkegolyó.
• Alma a gallyakra tűzve vagy a földre szórva.
• Ivó- és fürdővíz, ami cserére szorul, ha befagy.

Két alapszabály

Hazánkban is egyre többen adják madáretetésre a fejüket abban a biztos tudatban, hogy miközben komoly segítséget nyújtanak tollas barátaiknak, kedvükre gyönyörködhetnek is a színpompás, zajos kavalkádban. Csakhogy amint a pokolba vezető út is puszta jószándékkal van kikövezve, úgy a madáretetés is nagyon, de nagyon félrecsúszhat. Olyannyira, hogy nemcsak egyes egyedek, hanem akár tömegesen pusztulhatnak bele a tudatlansággal párosuló emberi gondoskodásba.

A kőbe vésendő alapszabály nagyon egyszerű, Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője fogalmazta meg a 24.hu-nak. Nem valamiféle kioktató, perverz módon elitista kinyilatkoztatásról van szó az ornitológia elefántcsonttornyából, később minden szót megmagyarázunk:

"A lakosság számára etetni csak az énekesmadarakat szabad, őket is kizárólag a kemény téli hónapokban. A vízimadarak, és az olyan vonuló fajok itthon telelő egyedeinek, mint például a fehér gólya etetése nem szolgálja az érintett fajok érdekeit, épp az emberi szándékkal ellentétes hatást vált ki."

Magunkat szórakoztatjuk

És akkor kezdjük az elején. Magyar ornitológusok már a XIX. század utolsó évtizedeiben felismerték, micsoda károkat okoz az élőhelyekben, ezáltal pedig a madarak életében az egyre intenzívebb mezőgazdaság, a mocsarak lecsapolása, a folyószabályozások, az ipari fejlődés. Egy szóval az emberi tevékenység.

Figyelemfelkeltő, szemléletformáló kezdeményezésük – ma úgy mondanánk, kampányuk – központi eszközét a mesterséges odúzás és a téli madáretetés lakossági népszerűsítése képezte. Legfőbb céljuk pedig az volt, hogy a megismerés, megfigyelés élménye által a lakosság közelebb kerüljön a természethez.

A siker azóta is töretlen, emberek tömegei etetik az ágak között ugráló szárnyas barátainkat Magyarországon, sőt, az énekesmadaraknak szánt eleség már elhagyhatatlan része a hipermarketek téli kínálatának.

Közben azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a lényeg továbbra sem változott. Azaz az énekesmadarak etetése sem nem kötelezettség, sem nem létszükséglet a madarak számára. Ha egyetlen etető sem működne Magyarországon, Európában, a madarak nem pusztulnának el, egyszerűen tovább repülnének.

"A települési madárvédelem, különösképp a madáretetés alapvetően az ember gyönyörködtetését szolgálja, de ha jól csináljuk, akkor természetesen segítséget is nyújt a madaraknak" - emeli ki a szakember.

Megölhetjük a fiókákat

Meg kell értenünk, hogy ezek az állatok évmilliók óta sikeresek, azok voltak az ember megjelenése előtt, és most is túlélnének a gondoskodásunk nélkül is. Ha a hó és fagy miatt nem találnak elég élelmet, hát odébbállnak. Elrepülnek délre, kedvezőbb körülmények közé, pár száz kilométer megtétele még a néhány grammos apróságoknak sem kihívás. Amelyik ezt alkalomadtán nem tudja megtenni, annak a természet törvényei szerint tényleg el kell pusztulnia.

Ha valamely madár csak ember által biztosított terített asztallal képes túlélni, génjeit örökíteni, azzal végső soron az egész populációt meggyengíti, kiszolgáltatottá teszi a közvetlen emberi segítségnek. Orbán Zoltán hangsúlyozza, hogy a megfelelően végzett énekesmadár-etetéssel kapcsolatban ilyen veszély nem fenyeget.

De csak a téli időszakban. Tavasszal még a magevő énekesek is könnyen emészthető rovarokkal táplálják fiókáikat. Ha azonban még ilyenkor is bőven találnak magot az etetőkben, teljesen logikusan azt fogják letuszkolni a kicsik torkán, ám azok a számukra emészthetetlen tápláléktól megfulladhatnak, elpusztulhatnak.

A konklúzió tehát: az énekesmadarakat csak télen szabad etetni. Nem kell, hanem „szabad” – nyer értelmet az Orbán Zoltántól cikkünk elején idézett alapszabály egyik fele. A másik a vízimadarakról szól, ez lesz következő cikkünk témája. Ha addig is bárki természetvédelmi szempontokat figyelembe véve, az énekesmadarak hosszú távú jövőjét szem előtt tartva vágna bele a madáretetési szezonba, fogadja meg szakemberek itt olvasható tanácsait.