2012.07.26. 20:53, Fawkes
Kutatók szerint a tengeri madarak képesek csak szag alapján beazonosítani rokonaikat.
Egyfajta „felismerési teszt” során az európai viharfecske kikerülte a rokon illatmintáját, hogy egy ismeretlen madárét közelítse meg. A kutatók szerint a madarak így kerülik el a „véletlen beltenyészetet”. A vizsgálat az első bizonyíték arra nézve, hogy a madarak képesek kiszagolni a megfelelő társat. A tanulmányt az Animal Behaviour folyóirat közölte.
Francesco Bonadonna, a kutatás vezetője szerint a viharfecskék a „genetikai kompatibilitás” felismerésére és kommunikálására használják a szagot. A genetikai szempontból megfelelő partner kiválasztása jól ismert jelenség az emlősöknél. Mindmostanáig azt hitték, hogy a madarak főleg látásukra és hallásukra támaszkodnak partnerük kiválasztásakor.
Azonban Bonadonna szerint a szagok alkalmazása azt is megmagyarázza, miként tudnak a madarak hazatérni szülőkolóniájukba a szaporodáshoz és elkerülni annak veszélyét, hogy rokonnal párosodnak. Az európai viharfecskék egész életükben abban a kolóniában maradnak, melyben megszülettek, így ez a hely egyszerre számos családtag otthona. „A madarak emellett elméletileg egész életükben hűek társukhoz – mondja a kutató. – Ezért a rossz választásnak katasztrofális következményei lehetnének."
A kutató szerint a szag vagy a „kémiai kommunikáció" a kommunikálás legősibb és legegyszerűbb formája az állatvilágban. A madaraknál ennek van is értelme.
Annak kiderítésére, mennyi információt gyűjthetnek be a madarak egy másik egyed szagából, Bonadonna és csapata mintákat gyűjtött be a kolóniában kiválasztott madaraktól. Az apró élőlények a spanyolországi Isla de Benidorm partjai mentén, egy apró szigeten fészkelnek. A populáció majdnem kétévtizednyi felmérése jóvoltából a kutatók pontosan tudják, mely madarak állnak egymással rokonságban.
Amint begyűjtötték a mintákat, felállítottak egy tesztcsoportot. A rokon szagát hordozó vattapamacsot az Y alakú útvesztő egyik karjába helyezték, az ismeretlen madárét a másikba. Szinte az összes madár azon a karon ment végig, amely az ismeretlen madár szagát hordozta. „Ez alátámasztja azt a megfigyelést is, hogy a 18 éves tanulmányozás során soha nem találtunk közös fészket rakó rokon madarakat” – mondja Bonadonna.
Rus Hoelzel, a Durhami Egyetem kutatója hangsúlyozta, mennyire fontos a rokonok felismerése az állatoknak. „Különféle módszerek vannak a rokonság észlelésére, a szagról pedig kiderült, hogy az emlősöknél igen mindennapos mechanizmus, de kevés bizonyíték állt rendelkezésre alkalmazásáról a madaraknál.” Elmondása szerint a vizsgálat megfelelő kísérletekkel erre nyújt bizonyítékot.
Bonadonna hozzátette, az állatok viselkedésének részletes tanulmányozása nagyon fontos ahhoz, hogy jobban felmérhessük, milyen következményekkel jár rájuk nézve az emberi aktivitás.