|
Barnamellű nádipinty
Lonchura castaneothorax
(Származási hely: Ausztrália)
Ausztrália északi és északkeleti részének folyókkal, vízfolyásokkal szegélyezett parti régióinak lakója. Hat alfaja: L. c. castaneothorax, L. c. assimilis, L. c. ramsayi, L. c. boschmai, L. c. sharpii, L. c. uropygialis.
A hím és a tojó egyformák. A törzsalakot tekintve a hát tollazata és a szárnyak fahéjbarnák, a fejtető és a tarkó szürke, fekete tollcsúcsokkal. A torok barnásfekete. A begy és a mellrész sárgabarna, melyet a has fehér tollazatától egy fekete sáv választ el. A láb és a csőr ólomszürke. A tojó színei némileg halványabbak lehetnek, valamint a mellen keresztbe húzódó fekete sáv keskenyebbnek tűnik. Bizonyosságot azonban csak a hím éneke adhat.
A barnamellű nádipinty az első ausztráliai pintyfélék között jutott Európába a XIX. század végén. Kezdetben nagy számban érkezett a kontinensre, ám az érdeklődés csakhamar alábbhagyott e pintyféle iránt, mikor a várt tenyészeredmények rendre elmaradtak. Jelenleg sem hazánkban, sem külföldön nem számít túl gyakorinak a faj, tenyésztését pedig nehezíti, hogy tojókhoz ritkán lehet hozzájutni.
Igen békés madarak, ezért más pintyfajokkal is együtt tarthatóak. Robiller (1972) megjegyzi azonban, hogy japáni sirálykapinttyel lehetőleg ne tartsuk őket együtt, ugyanis a hímek különös érdeklődést mutatnak a sirályka tojók iránt, így a későbbiekben tenyésztési nehézségeink adódhatnak ebből kifolyólag.
Túl kicsiny ketrec nem alkalmas tartásukhoz, biztosítsunk madarainknak legalább 1 m3-es légterű madárvitrint, vagy voliert. A röpdébe nagyobb ágakat, bokrokat és sást, valamint nádat helyezzünk be.
Alaptakarmányuk egy megfelelően összeállított egzóta magkeverékből áll, mely különféle kölesmagvakat, fürtöskölest, fénymagot, muhart, négermagot tartalmaz. Zöldeleségnek friss pongyola pitypangot, tyúkhúrt, salátát adhatunk a madaraknak.
A fiókák felneveléséhez - különösen az első 10 napban - fontos megfelelő mennyiségű állati táplálék. Ez lehet: légynyű, lisztkukac, muslica, levéltetű.
Ha sikerül több madarat beszereznünk és a párválasztást is pintyeinkre hagyjuk, előbb-utóbb az összeállt pár fészkelőhely után néz. Gyakran építik fészkeiket egymás közelébe, ami valószínűleg a vadon fészkelő madarak társas költésére vezethető vissza.
A fészekalj 4-6 tojás, nagyon ritkán 8 is lehet. Költési idejük 13 nap. A kikelt fiókákat a tojó szorgalmasan melengeti, miközben a hím folyamatosan eteti párját és a kicsinyeket. 21-23 napos korban hagyják el a fészket a fiatalok, ezután a szülők még 2-3 hétig etetik fiaikat. Robiller szerint a barnamellű nádipinty nagyon korán ivaréretté válik. Könyvében beszámol egy 4 hónapos pár sikeres költéséről, mely két egymás utáni fészekaljat nevelt fel probléma nélkül. Mindazonáltal semmiképpen sem javasolhatjuk madaraink ilyen fiatal korban történő tenyésztésben kudarcra kell számítanunk. Scholz (2005) cikkében leírja, hogy saját madarai 2002 és 2003 között öt fészekaljat raktak, három és hét tojást fészkenként. Összesen 27 tojást raktak le a madarak, amiből csupán 9 lett termékeny.
A barnamellű nádipinty több Lonchura fajjal is sikeresen kereszteződhet (pl.: japáni sirálykapinty, apácapintyek, stb.), ezen kívül sikerült már keresztezni ékfarkú amandinával is.
/Forrás: Varga Sándor - Díszmadarak - 160-161. oldal/
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
