Folyamatosan érkeznek a darvak az északi sarkkör környékéről a Fertő tó partjára. A héten kisebb csapatokat megyeszerte láttak már, de mostanra közel tízezer példány érkezett. Innen majd Dél felé repülnek tovább. Aki darvakat akar látni, a Hortobágy mellett a Fertő–Hanság Nemzeti Parkban is megteheti.

A Fertőújlaki Madármegfigyelő állomásról jelentkezett az M1 tudósítója, ugyanis az északi sarkkör környékéről folyamatosan érkeznek a darvak a Fertő tó partjára egy kis pihenőre. Pellinger Attila zoológus elmondta, november közepe az őszi madárvonulási időszak végét jelenti, ilyenkor már a legtöbb hazai honos fészkelő madár elvonult telelő helyére, és a legmagasabb északi területekről származó vonulókat láthatják most a figyelmesebbek a vizes élőhelyeken. Az állapot egészen addig eltart, amíg a hazai vizek be nem fagynak.

Ahogy azt a szakember elmondta, ebben az időszakban az átvonuló és megpihenő madárcsapatok zömét az északi vadludak adják, ezek a kontinens északi peremén költenek, hideg körülmények között. Részben nálunk telelnek, vagy a telelő hely előtti utolsó pihenőként választják a Fertő tavat. Jellemzően tízezres nagyságrendben jelennek meg az állatok, zömüket a nagy lilikek adják, illetve a nyári lúd, vetési lúd és keveredő, ritka vendégek is megfordulnak – fogalmazott a zoológus.

Ezekben a napokban vonulnak át a darvak, de nagyon sok más fajhoz hasonlóan reagálnak a klímaváltozásra, és bár korábban Észak-Afrikában teleltek, ez áttevődött a mediterrán térségre. Új oldalágai nőnek a vonulási útvonalnak, egyik ilyen ág a Dunántúlon vezet keresztül.

Ennek köszönhetjük, hogy az 1990-es években megjelenő néhány tucat daruval szemben ma már a vonulás csúcsán megközelíti a számuk a tízezret is – tette hozzá Pellinger Attila.

A Fertő tó környékén, október végén jelennek meg a madarak, és általában november közepéig tartózkodnak a tónál. Ebben az évben később jöttek, így várhatóan később is távoznak.

Amennyiben valaki kedvet érez a madármegfigyeléshez, az a Fertő–Hanság Nemzeti Park közösségi oldalán bővebben tájékozódhat a programokról.

A jászapáti járőrök kedden délelőtt Jászapáti és Jászberény között, a 31. számú főút mellett vettek észre egy nagytestű madarat. Közelebb érve látták, hogy a madár azért nem akar elrepülni, mert megsérült, így jobbnak látták, ha távolabb viszik a forgalmas útszakasztól.

A Jászberényi Sasközpont helyszínre érkező munkatársa megállapította, hogy az egerészölyvet egy jármű ütötte el. Végül az állatvédő a védett állatot elszállította a telephelyükre, ahol gondoskodtak a kezeléséről. (police.hu)

A darvak az utolsók közt hagyják el Magyarországot, most még határainkon belül mozognak: 120-140 ezer madár áll tovább az elkövetkező hetekben a Hortobágyról a déli határ mellé.

A Magyarország területét érintő madárvonulás gyakorlatilag soha nem ér véget, mivel a több száz, változatos viselkedésű faj közül egyesek még vagy már mozgásban vannak.

Eltűntek Magyarországról

A klasszikus értelemben vett őszi vonulás is hónapokig tart: a fehér gólyák már az augusztus 20. körüli napokban szedik a sátorfájukat, fecskéink zöme egy hónappal később távozik, majd egyre több faj veszi az irányt délnek, a sort leglátványosabban a hatalmas termetű és másfélszáz-ezres tömegű darvak zárják november vége felé. Közben észak többi lakója is folyamatosan keresztül halad rajtunk, hosszabb-rövidebb pihenőket tartanak, sőt egyeseknek mi vagyunk „dél”, vagyis a telelőterület.

A darvak esetében kissé felemás a helyzet. A folyószabályozás, a mocsarak lecsapolása, a mezőgazdasági területek terjeszkedése leszűkítette életteréüket, a bajt csak fokozta a „darutollas kalap” divatja miatti vadászat.

A XIX. század végén ez a magyar folklórban oly kedves madár fészkelőként, és hosszú-hosszú évtizedekre vonulóként is eltűnt az országból.

A természetvédelmi erőfeszítéseknek és az észak-európai állomány gyarapodásának köszönhetően azonban mára a darvak ismét megtalálják számításaikat Magyarországon, és több mint száz év elteltével 2015-ben felfedezték az első, ismét itt költő párt is a Balaton-felvidéken.

140 ezer jókora madár

"Az északról érkező darvak előörsei szeptemberben jelennek meg a Hortobágyon, és október második felére már 120-140 ezer madár gyűlik össze a gyepekkel, szántókkal ölelt vizes területeken. Fantasztikus látvány, ahogy hajnalban hatalmas csapatokban húznak éjszakázóhelyükről táplálkozni, este pedig vissza" - mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.

Tényleg jókora madarakról van szó, testhosszuk 110-120, szárnyaik fesztávolsága 190-220 centiméter. Száraz, nedves gyepeken, szántókon kutat táplálék után, megeszi a magokat, növényi hajtásokat ugyanúgy, mint a rovarokat, kétéltűeket, kisebb halakat. Éjszakára a ragadozók elől 20-50 centi mély vízzel borította területekre húzódnak vissza, ezért láthatóak ilyenkor iszonyatos tömegben.

Reggel csapatostul repülnek ki táplálékot keresni néhány tíz kilométeres körzetben. A Hortobágy ilyenkor azért kifejezetten előnyös számukra, mert megtalálják a védelmet nyújtó vizet, illetve az aratás után lehulló szemek bőségesen kiegészítik a mezőkön található táplálékot.

Novemberben aztán ez a több mint százezres csapat délebbre, a szegedi, csanádi pusztákra húzódik. Ha az időjárás kegyes, a darvak csak november végén, ez első komolyabb fagyok beköszöntével folytatják útjukat, hogy a telet a tunéziai mocsarakban töltsék. Amennyiben enyhe a tél, sokan maradnak, akár 10-15 ezer madár is áttelelhet Dél-Magyarországon.

"Tavasszal sem »megy haza« minden madár: négy-öt évesen érik el az ivarérettséget, csak akkor térnek vissza költőterületükre. A fiatal darvak addig kóborolnak, sokan Magyarországon töltik a nyarat is" - emeli ki a szakértő.

Nem tudnának sokasodni

Ez pedig azt jelenti, hogy hazánkban az év bármely részében találkozhatunk ezekkel a gyönyörű madarakkal annak ellenére, hogy az említett egy pár kivételével számosabban egyelőre még nem költenek nálunk. Remélhetőleg ez hamarosan változni fog, hiszen a feltételek adottak. Orbán Zoltán szerint viszont a kedvező körülmények dacára sem számíthatunk a fészkelőpárok tömeges megjelenésére.

A daru ugyanis mocsaras területeken, tőzeglápokon, nedves réteken, szántókon a földön fészkel, ahol a tojások és a fiókák nagy mértékben ki vannak téve a kikaszálásnak, valamint a természetvédelmi szempontból túlságosan is elszaporodott rókáknak, aranysakáloknak, vaddisznóknak. Sőt, utóbbi faj kifejezetten jól érzi magát a darvak tocsogós fészkelőhelyein.

A parkban eddig két kondorkeselyű élt, a 2015-ben Németországból érkezett tojókhoz most egy újabb nőstény és egy hatalmas hím állatot hoztak egy hollandiai állatkertből - közölte Révészné Petró Zsuzsa, a nyírségi állatkert szóvivője, osztályvezetője szerdán az MTI-vel.

Elmondta, mivel az andoki kondor monogám állat, a hím a három nőstény közül fogja kiválasztani leendő társát. A ritka faj gondozói folyamatosan figyelik a madarak viselkedését és minden hónapban más-más tojóval rakják közös röpdébe az igen jó genetikai értékekkel bíró hímet. Amint megtalálja a számára legszimpatikusabb tojót, a csupasz, normál állapotban fakó színű nyaka élénkvörös lesz, viselkedése pedig egyre izgatottabbá válik. A hím nélkül maradt tojók újabb állatkertbe kerülnek majd az Európai Fajmegőrzési Program keretében, ám addig is a Nyíregyházára látogatók négy egyedet láthatnak ebből a rendkívül ritka és kevés helyen bemutatott fajból.

A kondorkeselyű a világ egyik legnagyobb röpképes madara, melynek szárnyfesztávolsága akár háromszáz centiméter is lehet, Dél-Amerikában Argentína, Bolívia, Chile, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos. Az Andokban 3000-5000 méteres magasság között, a nyílt magashegységi terepen él, ahol erősek a légáramlatok.

Hatalmas széles szárnya és széles tollakból álló merev farka kiterjedt felület biztosít a kitartó keringéshez a felszálló légáramlatokban, így a legkisebb energiabefektetéssel tudja szemlélni a tájat elhullott tetemek után. Charles Darwin az utazásai során egy alkalommal fél óráig figyelte a madárfaj példányait repülni és elmondása szerint ez idő alatt a kondorok egyet sem vertek szárnyaikkal.

A faj szinte teljes mértékben a döghús fogyasztásához alkalmazkodott. Lábai nagyok ugyan, de gyengék egy nagyobb testű állat felragadásához. Karmait nem használja fegyverként vagy fogóeszközként és óriási csőrével is csak az elhullott állatok felpuhult húsát képes szétszaggatni.
Az újvilági keselyűk feje és nyaka rendszerint csupasz és élénk; a nagyobb fajoknak - mint a kondorkeselyűnek - tömött tollakból álló gallérja is van a nyaka körül. Egyedülálló tulajdonsága a vágómadár-alakúak rendjében, hogy ennél a fajnál a hímek nagyobbak, mint a tojók, emellett a hímek nyakán toroklebeny, a fejen pedig taraj látható.

Impozáns megjelenése a múltban és a jelenben is megihlette az embereket. Sok indián törzs totemállatként tisztelte, alakja számos mitológiában, illetve legendában szerepel, mint az égi világ ura vagy az erő és egészség jelképe. Rajza több dél-amerikai ország, így Bolívia, Chile, Kolumbia és Ecuador címerében is szerepel.

A kondorkeselyű a madárvilág egyik leghosszabb élettartamú faja, több mint hetven évig is élhet. A fajt 1758-ban Linné írta le, tudományos neve, a Vultur gryphus, melyből a vultur latinul keselyűt, míg a grüposz kampós orrot jelent.

A természetben körülbelül 6500, míg zárt tartási körülmények között mindössze 196 egyed él, köztük négy Nyíregyházán. Megritkulását a lőfegyveres vadászaton kívül az óceán növekvő szennyeződése okozza, mivel a mérgezéstől elpusztult és partra vetődött tengeri élőlények egy része a szervezetébe kerül, így a méreg felhalmozódik a testében. Jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség vörös listája a fajt a mérsékelten fenyegetett faj kategóriába sorolja, vagyis a kondorkeselyű jelenleg még kihalással nem fenyegetett, de annak a határán van.

Egy kóborló fiatal szirti sas bukkant fel a napokban a Körös-Maros Nemzeti Park dévaványai-ecsegi puszták részterületén.

A szirti sasok – amint nevük is mutatja – a hegyvidékek madarai, az alföldi tájakon ritkán láthatjuk őket. Magyarországon idén öt pár foglalt revírt a Zempléni-hegységben. Szinte minden évben előfordul, hogy néhány kóborló példány a Dél-Alföldön tölti a telet. Egy ilyen fiatal tojó bukkant fel a napokban Dévaványa térségében – olvashatjuk a Körös-Maros Nemzeti Park honlapján.

A madarat először október 20-án, területellenőrzés közben fedezték fel a KMNPI munkatársai. Ezen a szép napsütéses napon többféle ragadozó madár (parlagi és rétisasok, egerészölyvek, vörös vércsék és kerecsensólymok) légfürdőztek a termikekben. Amikor az idő komorabbá vált és a madarak leszálltak a fákra, akkor fedeztek fel köztük egy fiatal tollruhás szirti sas tojót.

A Dél-Alföldön felbukkanó, kóborló szirti sasok valószínűleg a Bihar-hegységből vagy a Kárpátokból érkeznek hozzánk. Rendszerint egész télen itt maradnak, s általában nincsenek egyedül, egy-két további példány is csatlakozik hozzájuk – írják a KMNPI cikkében.

Hamarosan érkezik a Tatai Vadlúd Sokadalom, melynek természetesen programjai is meg lettek hirdetve, ennek részleteit a Facebook oldalukon olvashatjátok el. Ez immáron a 17. alkalom lesz, november 24-26. között tartják meg.

Az év természetfotói között szerepel két csodálatos madaras kép is, melyet alább megtekinthettek:

"Idén is lenyűgözőek az év természetfotói, de mintha az ember évről évre egyre megkerülhetetlenebb szereplővé válna a képeken. A legerősebb képek brutális történeteket mesélnek az emberi beavatkozásról, nem véletlen, hogy Brent Stirton díjnyertes fotója a megcsonkított orrszarvúról pont olyan, mintha szobrot állítana a barbárságnak. Legyen lenyűgöző norvég tájkép vagy egy művészkedő fotó jegesmedvék lábairól, a legszebb képekben is megjelenik itt-ott a természeti környezetét a maga kedvére átalakító ember hatása. A jó természetfotó ma már nem csak egy remekül elkapott pillanat egy ritkán látott állatról, hanem segélykiáltás.

Az év természetfotósa pályázatra beküldött 50 ezer anyag legjobb képeiből a londoni Természettudományi Múzeumban nyílik kiállítás.

A többi csodálatos természetfotót ide kattintva az Index cikkében nézhetitek meg.

Vadászok találtak rá Dunaszentgyörgy határában a sérült madárra.

A vörös kányára egy út közepén találtak rá a napokban, megfogni azonban nem tudták, az emberek közeledésére pár méterrel mindig odébbállt.

Másnap értesítették a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrét akinek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai is jelezték, hogy egy jeladóval ellátott vörös kánya utoljára rögzített pozíciójából a madár már egy jó ideje nem mozdul.

A megkapott koordináták segítségével a természetvédelmi őr elkezdte a keresést és egy tarló melletti füves, fás árokban meg is találta a madarat. A vörös kánya egy földön fekvő ágba kapaszkodva, sárosan feküdt a fűben. Élt, de a légzésen kívül más mozdulatot nem tett, életjelet alig mutatott.

A természetvédelmi őr a madarat a Fővárosi Állat- és Növénykertbe szállította, ahol a gyors és szakszerű állatorvosi ellátásnak köszönhetően jobb állapotba került, várhatóan megerősödése után, 2-3 hét múlva elengedhető lesz.

Ez a madár egy idén született tojó, Szlovákiában gyűrűzték meg és látták el jeladóval. A helyszínt az ismert méregkereső kutya, Falco segítségével átvizsgálták, de mérgezése utaló nyomot nem találtak.

A vörös kánya fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 500.000 Ft. Az 1970-es évekre populációja összeomlott, fészkelő állománya eltűnt Magyarországról.
1990-es években újra megjelent hazánkban, mint fészkelő madár. Az első párok a Dél-Dunántúlon ártéri erdőkben, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén telepedtek meg. Azóta már a Kisalföldön és Dél-Baranya több pontján megjelent. Hazai fészkelő állománya 9-10 pár.

Október elejétől az E.ON Hungária és a Madárkórház Alapítvány hivatalosan is megkezdte együttműködését, amelynek keretében a madárvédelem biztosításán és a madárbalesetek felszámolásán dolgoznak. A megállapodás részét képezi az új, célzott megoldások megvalósítása, a lehetséges veszélyforrások feltérképezése a szervezetek közötti kölcsönös oktatás, valamint a madarakért tenni akaró önkéntesek segítő szándékú jelzéseinek összefogása is. A jövőbe mutató együttműködés új mérföldkő - a vállalat környezeti politikájában kiemelt szerepet betöltő - madárvédelemben -írja az E.ON.

Az E.ON Hungária új hálózatait immár 10 éve az állatok számára biztonságos módon tervezi, a már meglévők madárbaráttá alakítására évente mintegy 1,5 milliárd forintot fordít. A vállalat a madarak biztonsága érdekében nemzeti parkokkal – többek között a Hortobágyi Nemzeti Parkkal – és szakmai szervezetekkel működik együtt, illetve folyamatosan keresi az újabb partnerségi lehetőségeket: október 6-án a hortobágyi Madárkórház Alapítvánnyal összefogva indít közös programot.

„A Madárkórház Alapítvány kiemelt partnerünk, nagyra értékeljük ezt az előremutató megállapodást. Az elhivatott szervezettel most elindult közös munka lehetővé teszi, hogy magasabb szintre emeljük a madárvédelmet, újabb madárbarát beruházásokat valósíthassunk meg, illetve célzottan, és így még hatékonyabban avatkozhassunk be a szükséges helyeken. A program keretében várjuk a visszajelzéseket az alapítvány dolgozóitól és minden, a madarakért tenni akaró embertől az állatok védelme érdekében” – mondta Haraszti Judit, az E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt. vezérigazgatója.

„Az együttműködés nem is vehette volna kezdetét jobb időpontban, hiszen „a költöző madarak ősszel hagyják el hazánkat. A cselekvés ideje most van, használjuk ki jól ezt az időt” – tette hozzá a vezérigazgató.

„Régóta dolgozunk a madarakért, és azt látjuk, hogy az energetikai szolgáltatóknak fontos szerepe van ebben a kérdésben. A madarakat az ember által átalakított mai, modern környezetben kell közösen óvnunk” – mondta Konyhás István, a Madárkórház Alapítvány kuratóriumának tagja.

„Üdvözöljük ezt az összefogást, és bízunk abban, hogy együtt hatékony megoldásokat valósíthatunk meg, és tovább növelhetjük a madarak biztonságát” - tette hozzá.