Mi az MBP? ~ Az MBP, avagy a Magic Birds Program, egy olyan Madár Barát Program, melyben kifejezheted a szárnyas gerincesek iránti tiszteletedet és szeretetedet.
Drasztikus megoldás egy globális problémára Kenyában: ezentúl akár négy év börtönbüntetéssel vagy negyvenezer dolláros pénzbírsággal sújthatják a műanyagzacskók gyártóit, értékesítőit, sőt, még használóit is. A világ legszigorúbb műanyagzacskó-ellenes törvénye hétfőn lépett életbe. Mára több mint negyven ország tiltotta be, korlátozza vagy sújtja különadóval az egyszer használatos műanyagzacskókat, többek között Olaszország, Franciaország, Kína és Ruanda is. A zacskók jelentős része az óceánban köt ki, ahol súlyos károkat okoz az élővilágban: a teknősök és a madarak belegabalyodnak, és könnyen megfulladhatnak, de a delfinek és bálnák gyomrát is megtöltik. Bővebb információért kattints ide: http://bit.ly/2esbxt6
Különös videókat töltött fel a YouTube-ra William Bruso, houstoni taxisofőr. A férfi kocsijának ablakán berepült egy vihar elől menekülő, egyébként makkegészséges sólyom, és nem volt hajlandó elmenni mellőle.
Houstont durván megtépázta a Harvey hurrikán, ami szombaton csapott le a texasi partvidékére. Burso első videója egy nappal korábban készült. A felvételen a riadt madár egy autó anyósülésén üldögél, a tanácstalan sofőr pedig azt találgatja, hogy mit kellene tennie vele.
A taxis végül úgy döntött hazaviszi a sólymot, és menedéket nyújt neki, amíg a vihar elcsendesedik. A sólyom a hurrikán után a Harvey őrmester becenevet kapta. A madár végül Bruso minibárjában vészelte át vihart, kapott enni és inni. Végül, amikor minden elcsendesedett, érte mentek a vadőr emberei, hogy szakszerűbb ellátásban részesítsék a sólymot, mielőtt visszaengednék a természetbe.
Jelenleg ez a madár a legidősebb a gyűrűs példányok közül Európában.
Augusztus közepén egy 1998-ban jelölt cseh gyűrűs fekete gólyát figyelt meg Kenderes határában a Telekhalmi-halastavakon Monoki Ákos és Kiss Ádám – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hivatalos weboldalán.
A fekete gólya
A fekete gólya hosszútávú vonuló. A fölszálló meleg légáramlatokat kihasználva, termikelve vonul. Az európai állomány két fő vonulási útvonalat használ: a keleti, Törökországon és Izraelen át vezető, valamint a nyugati, a Pireneusokon és Gibraltáron át vezető útvonalat. A magyarországi állomány legnagyobb része fészkelőterületét augusztus közepe és szeptember vége között hagyja el. A tavaszi vonulás februártól áprilisig tart. A vonulásról rendelkezésünkre álló információt legnagyobbrészt színes gyűrűs leolvasásokból és műholdas követés eredményeiből ismerjük.
A madarat fióka korában Frantisek Pojer gyűrűzte meg, és azóta csak egy alkalommal került szem elé: 2013-ban Csehországban. Jelenleg ez a legidősebb gyűrűs fekete gólya a hazai madárgyűrűzési adatbankban, és most az EURING (European Union for Bird Ringing) adatbank korrekord-listáján is átveszi a vezetést.
A hazai madárgyűrűzési adatbázisban a másik „matuzsálem korú” fekete gólyát, Tóbiást 1999-ben gyűrűzte meg Gemencben Kalocsa Béla. A madár 2013 óta egy bekamerázott fészekben költ.
2017 nyarán új madárfaj, egy vörhenyesfecske-pár fészkelt Balatonfüreden. A fészekből három fióka repült ki július első hetében. A helyszíni megfigyeléskor ráadásul egy, a madarászok előtt eddig nem ismert, korábbi évekből származó fészek is előkerült.
Legújabb fészkelő fajunk
A vörhenyes fecske a füsti fecskénkre emlékeztető megjelenésű és viselkedésű madár. Repülő rovarokra vadászik, sárgolyókból álló fészkét sziklafalak, épületek esőtől védett párkányzata alá építi. Utóbbi könnyen elkülöníthető a hazai fajokétól, zárt, molnárfecskeszerű fészkének bejáratához ugyanis hosszú félcsövet tapaszt.
Hatalmas elterjedésű madár, elsősorban Ázsiában, de Afrikában és Európában is költ. Kontinensünkön a Földközi-tenger partvidéki régiójában, Spanyolország, Portugália és a Balkán országainak belső területein fészkel.
Magyarországi költési adata eddig nem volt, és egyes kóborló példányok is nagyon ritkán, 1999-2015 között csak nyolc helyen kerültek elő hazánkból. Idén április 16-án két, egymástól valószínűleg független megfigyelése is volt Tatán, illetve a magyar-román-ukrán hármas határ közelében. A balatoni madarak első megfigyelési adata 2017. május 5-éről, a Grand Anna Hotel közeléből származik. Ezt követően a madarászok 35 alkalommal figyelték meg a fecskéket (részletek és számos további fotó a hazai madármegfigyelők oldalán, a birding.hu-n található [adatkeresés regisztrációt követően lehetséges]).
A nagy érdeklődés oka az is volt, hogy ez a madár sok „fajvadász” listájáról hiányzott, így számukra jó, ráadásul hazai lehetőség kínálkozott a hiány pótlására (beszámoló, amikor a madármegfigyelők Naumann-rigót keresnek, illetve szibériai szürkebegyet figyelnek meg).
A vörhenyesfecske-pár fészke a Hotel mélygarázsának mennyezetére, a faj mediterráneumi élőhelyén klasszikusnak számító helyre épült. Külön meglepetés volt, hogy az idén épült fészek mellett egy korábbi években, valószínűleg 2016-ban készült fészek is előkerült, amiről eddig nem volt tudomásunk (ezért nem tudjuk, hogy abban volt-e sikeres költés).
A fiókák első megfigyelése 2017. július 5-éről származik, ekkor négy repülő madarat: három fiatalt és egy felnőtt példányt láttak a madarászok. A sikeres költés azért is számít különlegesnek, mert az egyik szülő a fiókanevelési időszakban valószínűleg elpusztult, így a fiatalok etetése a magára maradt madárra hárult. Tegnap, augusztus 22-én az egyik vörhenyes fecskét még sikerült megfigyelni Balatonfüreden, a fészkelőhely közelében.
2018 érdekes madártani eseménye lesz annak kiderítése, hogy a faj két évet követően visszatér-e a balatoni fészkelőhelyre. A fecskék jelentős területhűségét ismerve ennek esélye nagy. Gratulálunk és köszönjük a faj megtalálásában és folyamatos megfigyelésében résztvevő madarászok munkáját!
Eltűnnek a fecskék Magyarországról?!
Sajnos az új fecskefaj alkalmi megtelepedése nem tudja ellensúlyozni a hazai fecskeállomány jelentős, több mint 50%-os állománycsökkenését, és az ez által okozott kárt! Az ezredfordulót követő drámai, akár 50%-ot meghaladó csökkenésük hátterében több ok is áll:
az élőhelyek átalakítása, fészkelőhelyek és táplálék csökkenése (a háztáji- és legelőállat-tartás összeomlása, a túlzott kemizálás, a nem megfelelően végzett szúnyogirtások és épületfelújítások);
a klímaváltozás (sár fészeképítő-anyag hiánya a szárazodó tavaszokon, óriási vonulási veszteségek, különösen tavasszal);
és ami a legszomorúbb, a kedvezőtlen társadalmi változások, a fecskefészkek leverése, a madarak elzavarása áll.
Ez a megfogyatkozás az emberek mindennapi élete szempontjából is azért különösen problémás, mert a klímaváltozás következtében melegedő időjárással új szúnyogfajok és az általuk terjesztett kórokozók jelennek meg Magyarországon. Az egészségünket veszélyeztető betegségeket terjesztő szúnyogok, és a szintén a klímaváltozás hatására érkező újabb kártevő rovarok elleni biológiai védekezésben is óriási szerepe van, lenne azoknak az állatoknak, például a fecskéknek (és a denevéreknek), melyek természetes úton csökkentik ezek számát.
A napjainkra teljes egészében városiasodott, sárfészket építő fecskék védelmében a lakosságnak kiemelten fontos szerepe van. Állománycsökkenésük megállítását, megfordítását mindenekelőtt:
a meglévő aktív természetes fészkek, fészektelepek fokozott védelmével;
valamint az ember-fecske konfliktusok hátterében álló ürülékpotyogást megszüntető fecskepelenkák felszerelésével érhetjük el;
A partfalakban fészkelő partifecske-kolóniáknak is segíthetnek az emberek, ha a lejtősre erodálódás miatt költésre alkalmatlanná vált, méternyi magas földfalakat családi kalákában, baráti társasági összefogás keretében ásóval függőlegesre faragják.
Sziasztok! Nem régiben elindítottam életem első Instagram oldalát. Igazából az egész csak azért történt meg mert egy bizonyos személyt szerettem volna követni. Nem éreztem késztetést eddig Instagram oldal működtetésre, ezután se fogok, de ha már van, gondoltam használjuk valami értelmes dologra. Így jött az ötlet hogy főként madaras témájú képeket fogok ide feltölteni. A legszebb és legjobb képeimet, melyeket én vagy párom készítettünk. Legyen szó a saját kis fiókáimról vagy épp jól elkapott természetfotóról.
A lényeg, hogy ha van Instagramotok (de ha nincs akkor is) és szívesen látnátok szép madaras témájú (sajátkészítésű!) képeket, akkor gyertek és kövessétek. Néha lehet eltérek majd a fő témától, többnyire gondolok itt arra, hogy egy-egy környezetvédelmi ügyet is bedobok - lévén hogy jómagam biomérnök és környezetmérnök vagyok. De az alapvető tematika a madarak köré fonódik. Várlak szeretettel titeket!
Ez a holló órákon át ücsörgött a tanyán a lovak karámjánál és keservesen kiabált. A tanyán lakó hölgy kiment hozzá, hogy megnézze mi lehet a probléma.
Akkor látta, hogy néhány tüske fúródott a holló testébe, nagyon közel a fejéhez. Úgy tűnt a tüskék egy sündisznótól származnak. A hölgy megpróbálta eltávolítani őket, de ez nem ment olyan könnyen.
A hollóhoz sok türelem kellett, biztos nagyon fájt neki amikor a hölgy egyenként kihúzta a tüskéket. A madár még másnap is a tanyán maradt és csak estefelé vett búcsút tőle.
Igazán érdekes jelenség, a holló addig ült ott a kerítésen, ameddig valaki nem segített neki. Ez is azt bizonyítja, hogy az állatok sokkal okosabbak, mint gondolnánk.
Ne is görgess tovább, ennél cukibb videót ma nem találsz. A madár meg van róla győződve, hogy nagyon is jó dolog a fényképezőt kopogtatni a csőrével, valahányszor rászól a gazdi, megkérdezi: tényleg? Aztán folytatja tovább. Amikor pedig a gazdi közli vele, hogy ez nem vicces, nevetni kezd. Igazi ördögfióka. De imádnivaló.
Érdekes módon a madarak különösen érzékenyen reagálnak az emberi környezet módosulásaira.
A le Figaro című francia lap egy érdekes eszmefuttatást közölt a minap. A cikk lényege az volt, hogy az éghajlati változások legjelentősebb behatását úgy lehet elképzelni, mintha egy autó első és hátsó fertálya önálló életre kelne, és az első rész nagyobb sebességgel indulna el. Az eredmény ez esetben az autó szétszakadása lesz, ami az ökoszisztémák jelen és jövőbeni helyzetére lefordítva azt jelenti, hogy az eddig szoros kapcsolatban lévő rendszerelemek közötti kapcsolat fellazul, ami az egész rendszert átrendezheti, illetve eltüntetheti. Az új jelszó a vándorlás és adaptáció képessége lesz. Mérések szerint hegyvidéki fafajok harminc métert húzódtak felfelé, Ausztrália környékén pedig a tengerbiológusok egy új, hibrid cápafajjal találkoztak, mivel a melegedő tengerek miatt az eleddig izolált szülőpárok élőhelyei kezdik átfedni egymást.
Ilyen dolgok természetesen történtek a régmúltban is, sebességük azonban sokkal kisebb volt, mint a mostani változások esetében, így a növényeknek, állatoknak – mondhatjuk – volt idejük felkészülni az eseményekre.
Ilyen vándorló és visszahúzódó fajok hibridje például a magyar méreggyilok, avagy a nem túl régen önálló faji rangra emelkedett halvány sáfrány, amely a melegebb, illetve a hidegebb valamikori klímát reprezentálja. Magyarország, úgy látszik, ebből a szempontból nagyon érzékeny zónában fekszik, mint sok fajnak általában legészakibb vagy legnyugatibb előfordulási helye. Ezzel együtt nehezen magyarázható elsőre, hogy a melegkedvelő szalakóta és kövirigó miért tűnt el a Dunántúlról, illetve a kövirigó esetében jelenleg az országban nincs egyetlen fészkelőpár sem.
Közelebbről megnézve azonban ezek a madarak nem is olyan déli típusok. A szalakóta a közép-ázsiai félsivatagok madara, ahol nagy hőingást kell elviselni az ott élőknek, a kövirigó pedig a mediterrán magashegységek lakója is, felhatolva 3000 méteres magasságokba. Mindegy, ettől még lehetne a mi madarunk is, de úgy látszik, az ilyen perempopulációknál elég egy hajszál is, hogy az állomány széttöredezzen és eltűnjön.
Sok esetben az ok nyilvánvaló, mint a felsőhámori vízirigók esetében, akik rosszul tolerálták az ingadozó, sőt majdnem kiszáradó Szinvapatakot Felsőhámorban, így a két pár odébb is állt. A kövirigó esetében viszont nehéz mire gondolni, mivel felhagyott bánya továbbra is van elég, az uhuk és a bajszos sármány nagy örömére.
Ugyanilyen oktalan csökkenés észlelhető például a tüskevári legelőn karvalyposzátaügyben. Húsz éve ez a faj gyakori fészkelő volt, társbérletben a tövisszúró gébiccsel – fészkeik szinte emeletszerűen helyezkedtek el a bokrokon. Ma jó, ha egy fészket találni. Elképzelhető, hogy a nem kaszált vagy legeltetett fű nehezebb vadászatot biztosít, vagy esetleg más, a madár által nem preferált rovarféleségeknek ad otthont. Véleményem szerint ez is a felvezető példa egy esete, csak a változás oka más, de nem kevésbé humán eredetű behatás. Érdekes módon a madarak különösen érzékenyen reagálnak az emberi környezet módosulásaira. A Dunántúlról ugyancsak eltűnőfélben van a kuvik, mivel kevés van abból a fajta félig elhagyatott házból vagy cserényből, amit a kuvik igen szeret, ami van, annak portáján meg nincs állattartás. Ugyancsak eltűntek azok a régebben még látható téli, ezres nagyságú citromsármánycsapatok, amelyek a nagy hodályok és istállók környékén húzták ki a telet, bőséges magellátmánnyal. De eltűnt a Keszthelyi-hegységből a kis légykapó is, ami a Vállus környéki öreg bükkösökben kimondottan gyakori fészkelő volt. A tarvágás után még egy tavasszal visszajöttek a hímek a hagyásfákra énekelni, de megfelelő erdők nélkül nem fészkeltek ott többé. Szerencsére a Hámori-tó partján még elég gyakran megfigyelhető, bár elsőre én azt hittem róla, hogy egy lepukkant vörösbegy.
Mindezek a példák azt sugallják, hogy gyors változás kényszere a legtöbb esetben a faj eltűnéséhez vezet, bár akadnak ritkán ellenpéldák is. A diósgyőri panelhézagokban lakó sarlósfecskék minden évben többen és többen fészkelnek, alkonyi vijjogó tömegük Dubrovnikot idézi, természetesen csak a sarlósokat illetően.
A madarak mellett másik nagy szívfájdalom a rovarok ritkulása. Gyermekkorom legszebb napjait a balatonmáriai és kékmezői úttörőtáborban töltöttem el. No nem a zászló- felvonást és az úttörőélet egyéb hülyeségeit szerettem, hanem a Balaton-part lámpasorát, amely körül például annyi szomjas pohók kavargott, hogy rájuk vadászó denevéreknek szerintem többnapos diétát kellett tartaniuk egy-egy ilyen este után. A kékmezői táborban pedig, ami a Bükk déli lábánál helyezkedett el, egy erdészházban laktunk, ahol a tanáraink estére felkapcsolták a lámpákat a hátsó meszelt fal előtt, természetesen nem lepkészeti célzatból, hanem inkább a jó úttörő erkölcsök védelmében. Tíz óra körül ez a fal már szinte egybefüggő lepkekárpittal volt beborítva. Békésen üldögéltek egymás mellett a tölgylevél pohókok a púposszövők, az aranybaglyok, a mindenféle divatos mintázatú araszolók és medvelepkék. A szarvasbogarakra pedig rá- ment az összes zsebpénzem, mivel rágógumival és sportszelettel kellett őket kiváltanom társaimtól, hogy elkerüljék az élve gombostűre szúrás kínhalálát.
Az erdészház egyébként ma is megvan, a lepkék viszont nagyrészt eltűntek. A speciális tápnövényekhez ragaszkodó fajok esetében ez sajnos magyarázható, mert például a tavaszi görvélyfű csuklyásbagolynak jól szét kell néznie tápnövény után a Bükkben, mivel a tavaszi görvélyfű nem egy gyakori dolog, megfelelő élőhelyein, a szurdokvölgyekben is csak néhány szállal képviselteti magát. Avagy a tárnicsevő szürkés hangyaboglárka élete sem lehet egyszerű, ugyanilyen okok miatt, bár több nemzeti park kimondottan szívén viseli a vizes élőhelyeken élő hangyaboglárkák sorsát, és rendszeres szelektáló kaszálással igyekeznek állományaikat megóvni. Úgy látszik, a jól lokalizálható élőhelynek is vannak előnyei, mindenesetre csökkenő pénzeszközök mellett nem hinném, hogy a boglárkák élveznének majd prioritást.
Viszont a kardos és fecskefarkú pillangók állománya szemlátomást növekszik, vélhetően a vegyszerezés visszaszorulásával és a nem művelt kertek gyarapodásával – hogy azért mégis biztató gondolatokkal zárjam ezt az eszmefuttatást.
Néhány évvel ezelőtt Susan Hickman egy apró, picit törött madártojást talált a földön. Látta, hogy a tojásból már egy kis madárka kelne ki de sehol nem találta a fészkét a közelben. Ezért úgy döntött, hazaviszi a tojást és gondoskodik róla, hogy kikeljen.
A filmben a madár fejlődését követhetjük nyomon, kikelésétől egészen egy éves koráig. A madárnak Susan a Klinger nevet adta.
Susan nagyon sokat foglalkozott a kis állattal, eleinte félóránként etette, éjszaka is. A madárka hamar megerősödött.
A szakemberek azt mondják, ne vigyünk haza madarat vagy madártojást az erdőből. De mivel ez a tojás már felrepedt és Susan a fészket sem találta, a kismadár biztos, hogy nem élte volna túl élete első napját sem a hölgy segítsége nélkül.
Susan egész végig arra gondolt, hogy a madarat majd visszaengedi az erdőbe, ha felnő de rájött, hogy ez lehetetlen. Mivel a kicsi madár más madarak társasága nélkül nőtt fel, nem tudott volna életben maradni az erdőben.
Cím: Magic-Birds Host: GPortal Admin: Fawkes Téma: madarak Nyitás: 2011.05.11. Szünet: - Zárás: - Elérhetőségem: itt az oldalon a chatben, illetve másik oldalaimon
Birds World
1. Főoldal
A legfrissebb hírek és cikkek a madarak világából
2.Madarak osztálya
Mindent amit tudni lehet a madarakról általában
3. Fawkes madarai
Akik már megfordultak nálam - hasznos tippek a madárnevelésről
Elite szektor: Ha szeretnél kikerülni az elite részlegbe, csak jelentkezz a chatben. Többnyire teljesen biztos, hogy elfogadom az igénylést, de ritka kivételek mindig akadhatnak (pl. valamiért elkerülte a figyelmemet a csere igénylés, vagy mert teltház van stb.). A cserét akkor is elfogadom, ha Te nem képpel teszel ki, mert teszem azt nem képes az elite részleged.
Szabályok:
- Ha kiteszel, kiteszlek, de természetesen türelmes vagyok, viszonzásképpen ugyanezt elvárom! (Egyetemista révén nem sok időm van ezzel foglalkozni. Megértéseteket köszönöm!)
- Kitehetsz képpel vagy linkkel, mindegy, csak ha már elite, akkor az legyen elérhető mindenki számára.
- Ritka esetek előfordulhatnak, hogy visszautasítom az igénylést, de 99%, hogy ez nem fog bekövetkezni.
- Korlátolt számú hely van! Ha tele vagyok, akkor nem fogadok el cserét, viszont ha felszabadul egy hely, érdemes újra megpróbálnod (illetve ha épp emlékszem rád, lehet én magam kereslek fel).
AJÁNLOM AZ OLDALT
