A madár szárnyfesztávolsága több mint 6,4 méteres lehetett. Szárnyformájának köszönhetően képes volt a vitorlázó repülésre és nagy távolságokat tudott megtenni az óceán felett - mondta el Carolina Acosta Hospitaleche kutató.

Az argentin természettudományi múzeum szakértői bejelentették, hogy a három éve a Marambio szigeten talált csontok alapján az állat a csontos fogúak, azaz a pelagornithidák családjába tartozik.

Marcos Cenizo, a La Pampa Természettudományi Múzeum igazgatója szerint ez a legnagyobb pelagornithidapéldány, amelyet valaha találtak.

A déli sarkvidék kutatói szerint a pelagornithidák két faja élt a kontinensen: az egyik magassága elérte az öt métert és hasonló méretű szárnyfesztávolsággal rendelkezett, a másik pedig több mint hét méter magasra is nőhetett. A szakértők szerint a madarak ötvenmillió évvel ezelőtt annak köszönhetően nőttek meg ekkorára, hogy az óceán hőmérsékletének növekedése hatására bőséggel állt rendelkezésükre táplálék.

A nemrég azonosított példány azonban nagy mérete ellenére szokatlanul könnyű volt, mindössze 30-35 kilogrammot nyomott. A szakértők eredményeiket a Journal of Paleontology című szaklapban mutatták be.

Az íbiszfélék családjába tartozó batla igen ritka fészkelő faj Magyarországon, leginkább a hortobágyi mocsaras területeken fordul elő. A Körös-Maros Nemzeti Parkban a Kis-Sárréten költ néhány pár, de ott sem minden évben – írja a kmnp.hu.

A Csanádi pusztákhoz tartozó Nagy-Zsombékon április utolsó napjaiban tűnt fel egy példány, mely azóta is ott tartózkodik.

A nemzeti park munkatársai mellett a térségben mozgó madarászok is több alkalommal megfigyelték már.

A viszonylag hosszú itt tartózkodása azt jelzi, hogy a Nagy-Zsombék élőhelyei kedvező állapotban vannak számára és megfelelően nyugodt is a terület. A mocsaras terepen bőven talál magának táplálékot. Hosszú, lefelé hajló csőrével vízi élőlények után kutat.

A batla külsőre is szép, kecses madár.

Tollazata távolról vörösesbarnának hat, de közelebbről megfelelő fényviszonyok mellett észrevehető, hogy háta és szárnya violásan, zöldesen csillog, irizál.

Amióta világ a világ, az embereket mindig is inspirálta a madarak repülése, amely fellobbantja bennünk a szabadság utáni vágyat. A madarak repülését megkülönböztethetjük sebességük, mozgékonyságuk és állóképességük szerint. Ennek függvényében olyan madarakról lesz szó a továbbiakban, akik valamilyen repülési kritériumban szenzációs eredményt tudtak elérni.

1. A leggyorsabb „zuhanó repülő”

Mikor a rekordbeállítások felmérése elkezdődött, mindenkit a leggyorsabban zuhanó madár kiléte érdekelt. Ő pedig a vándorsólyom, aki 387 km/h-s sebességgel képes a mélybe zuhanni, míg a vetélytársa a tőle nagyobb termetű arany sas 320 km/h-s zuhanási sebességet tud produkálni. Ezekhez a szédületes tempókhoz persze a gravitáció nagyban hozzájárul.

2. A leggyorsabb vízszintesen szárnyaló

Már tudjuk, ha zuhanásról van szó, a vándorsólyom vezet a madárvilágban, ám melyik tollas állat a leggyorsabb a vízszintes repülésben? A válasz: a szürkefejű albatrosz.

Ennek a madárnak a sebessége több időjárási tényezőtől is függ, ennek ellenére a Guinness Világrekordok mérése szerint 126 km/h-s sebességre is képes a madár. Külön érdekesség, hogy ezt a sebességet több mint 8 órán keresztül képes tartani.

3. Gyorsan messzire!

Lehet, hogy a nagy sárszalonka nem a leggyorsabb madárfaj, amely valaha is létezett ezen a Földön, de ha maraton repülésről lenne szó, kétségkívül ő bírná a legjobban. A madár két nap alatt 6700 kilométert képes megtenni, azaz eljutni Svédországból egészen Afrika szub-szaharai részéig. A hosszú utat a kutatók szerint átlagban 96 km/h-s sebességgel teszi meg.

4. A kitartó vándor

A sarki csér lehet, hogy nem képes vándorlása során, ugyanazzal a sebességgel repülni, mint a nagy sárszalonka, de az biztos, hogy ő teszi meg a legnagyobb utat fészkelési és telelési helye között. A nyár végén a sarki csér Grönlandról az Antarktiszra repül, ezt a 20000 kilométeres távot egy évben kétszer teszi meg, oda-vissza. Ez a madárfaj képes 30 évig is élni, ami azt jelenti, hogy több mint másfél millió kilométert tesz meg élete során.

5. A non-stop repülő

Melyik madár nem áll meg pihenőre vándorlása során? Ezt a rekordot a kis goda tartja. A kutatók megfigyeltek egy godát vándorlása közben. Az eredményessége lenyűgöző volt, ugyanis 11432 kilométert tett meg Alaszkától Új-Zélandig kilenc nap alatt, úgy, hogy egyszer sem állt meg enni, inni vagy pihenni.

6. Repülés az élete

A madarak életük túlnyomó részét a levegőben töltik, ám akad egy madárfaj, amelyik sportot űz belőle, ez pedig a havasi sarlósfecske. Hihetetlen tény, hogy 200 egymást követő napot a levegőben tölt egy év során, míg a svájci költőhelyéről a nyugat-afrikai telelőterületére ér. Ezt az életmódot a hibernációs képességének is köszönheti, ilyenkor lecsökkenti életfunkcióit és tovább bírja élelem és víz nélkül.

7. Villámszárnyú

A madárvilágban a kolibri tudja a leggyorsabban a szárnyait mozgatni, viszont a villámszárnyúak között is a tüzestorkú kolibri emelkedik ki. Átlagosan 55 szárnycsapást hajt végre másodpercenként. A párzási időszakban, a hím udvarlásképp a tojót körül manőverez, ilyenkor képes a 200 szárnycsapás/másodperces teljesítményre is.

8. Tengeri búvár

Mi a helyzet, ha a madaraknak vízbe kell merülniük? A pingvinek mellett más madárfajok is a vízben vadásznak egy-egy finom halért, mint például a lunda vagy az alka, de a legmélyebbre a vastagcsőrű lumma tud lemenni. Elsőségét a merülési kategóriában 210 méterrel tartja.

Nagy-Britanniában gyorshajtó kék cinegét fogott az M1-es autópálya fölött lévő traffipax, de azért reméljük, nem adtak ki ellene körözést:

Múlt pénteken egy német kisvárosban volt kisebb zűrzavar, miután egy traffipax bejelzett, hogy valaki 43 km/órás sebességgel közlekedett ott, ahol csak 30-cal szabad. A járőrök azonban egyetlen autót sem láttak a felvételeken, és csak a képek alaposabb áttanulmányozása után jöttek rá, hogy nem a rendszer zavarodott össze, hanem egy papagáj "lépte át" a sebességhatárt.

Tegnap volt a Madarak és Fák napja, amiről sajna időm híján nem volt lehetőségem írni, de most gyorsan megemlékeznék róla.

"A Madarak és Fák Napjának célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint száz éves. Megszervezésének közvetlen előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját."

És egy másik fontos dolgot is meg kell említenem, ez pedig nem más, mint hogy ma van a Magic-Birds.gp születésnapja! Ma ünnepli ugyanis az 5. életévét az oldal! Ez pedig számomra azt is jelenti, hogy már 5 éve annak hogy biológiából érettségiztem. Azon a napon nyitottam meg az oldalt, miután biológiából megírtam az írásbeli emelt szintű érettségit - és amiben még a madarakról is szó esett, amely feladat a legjobban sikerült.

Köszönöm az elmúlt 5 évet, remélem még sok ilyen szép évet megélünk majd együtt.

Nem szívesen osztok meg ilyen híreket, de mégis úgy érzem kötelességem erről a szerencsétlen jászapáti gólyáról írnom, aki valószínűleg nem félhetet eléggé az emberektől, különben nem tudom hogyan kaphatták el megkínzói... Figyelem! Csak akkor olvass tovább, ha nem vagy túl érzékeny az állatkínzás témára.

"Valaki vagy valakik agyonvertek egy gólyát Jászapátiban. A madár tetemét a helyi iskola udvarán fedezték fel. A helyiek több száz dühös kommentben fejezték ki felháborodásukat a közösségi médiában. A gólya fokozottan védett madár, elpusztítása bűncselekmény – derül ki a Szoljon.hu-ról.