Tanja Brandt fotója olyan csodás pillanatot örökített meg, ami az egész internetet bejárta. A kis bagoly az eső elől húzódott a gomba kalapja alá.

Poldi egy másfél éves kis bagoly, aki 5 hónapos korában került a fotóshoz. Mikor megszületett, nem sok reményt adtak neki a túlélésre, mert a fiókák közül ő volt a legkisebb és a leggyengébb. Szerencsére a sors úgy rendelte, hogy életben marad és csodás, szeretetben gazdag jövő vár rá.

"19 fős keselyűcsapatot sikerült megfigyelni idehaza, amire száz éve nem volt példa. Vajon eltévedtek? Miért jöttek hozzánk megint? Felhívtuk Orbán Zoltánt a Madártani Egyesülettől, aki elmesélte valószínűleg Szerbiából érkeztek. Talán elunták a tájat..."

Az évszaknak megfelelően képesek változtatni bőrük vízáteresztő képességét a verebek, így víz- és hőháztartásuk egyensúlyát a leghidegebb és legszárazabb teleken is meg tudják őrizni - derítették ki amerikai kutatók.

A melegvérű állatoknak egyrészt jól "impregnáltnak", vízhatlannak kell lenniük, hogy a hőségben a lehető legkevesebbet veszítsék az értékes vízből, ugyanakkor "vízáteresztőnek" is, hogy párologtatás révén hűthessék magukat.

Változtatják bőrük vízáteresztő képességét

A madarak a testükben lévő víz mintegy kétharmadát veszítik el bőrükön keresztül - mondta Alex Champagne, a Dél-indianai Egyetem munkatársa.

Csapatával azt vizsgálták, hogy a szárnyasok képesek-e e téren alkalmazkodni a téli és nyári körülményekhez. A tudósok tizenegy verebet fogtak el nyáron és nyolcat télen, majd vizsgálták az állatok különböző bőrrétegeiben lévő zsírt. Azt figyelték meg, hogy a bőr vízáteresztő képessége nyáron kétszer nagyobb volt, mint télen. Eredményeiket a kutatók a Journal of Experimental Biology című szaklapban mutatták be.

Abszorpciós elemzések és infravörösfény-vizsgálatok segítségével csodálkozva állapították meg a kutatók, hogy a verebek vízállóságuk mértékét a bőrben különböző zsírok raktározásával szezonálisan változtatják.

Télen több zsírt raktároznak el, mégpedig különböző zsiradékokat a bőr felső és alsó rétegeiben. A mélyebb bőrrétegekben az olyan lipidek, mint a ceramid és a cerebrozid tartják meg különösen jól a vízmolekulákat. Ezek a rétegek a legjobban impregnáltak és nedvességben leggazdagabbak.

A madarak az évszaknak megfelelően tudják változtatni bőrükben a zsír elrendeződését - írják a kutatók. Ezzel valószínűleg környezetük változó hőmérsékletéhez és nedvességtartalmához alkalmazkodnak.

Ha nincs a magyar lány, Francin, a dolmányos varjúgyerek, három éve minden bizonnyal elpusztult volna.

"Tudnál vigyázni pár napig egy dolmányos varjúra? Csak addig, míg találok neki végleges helyet?”

Békés Viktória három évvel ezelőtt, augusztusban igent mondott erre az ártatlannak tűnő kérésre. Nem csoda, hiszen a szabadidejét akkor már évek óta madármentéssel töltette, ráadásul úgy gondolta, mindössze néhány napról lesz szó. A négyhónapos, rettenetes állapotban lévő, még névtelen varjúfióka pedig jött, és Vikinek fogalma sem volt róla, hogy ezzel egy csapásra, az egész élete megváltozik.

Pedig így történt. Eltelt a vállalt néhány nap, aztán néhány hét, végül néhány hónap is. A repülésképtelenül, tollak nélkül érkezett madár pedig maradt. Közben felgyógyult és Francinra keresztelődött. Arról kérdezem Vikit, tud-e valamit a madár előéletéről. “Nem sokat” – mondja, majd gyorsan hozzáteszi, annyi biztos, hogy egy fiatal házaspár talált rá a földön ücsörögve. “Hazavitték, mert segíteni akartak neki, de a jószándékuk kevésnek bizonyult.”

Viki azt mondja, a négyhónapos Francint leveszöldséggel és macskaeledellel etették, ami egy fiókának nagyon kevés. “Az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen a változatos táplálék, a kalciumban, foszforban és D-vitaminban dús étel” – mondja Viki, majd hozzáteszi, az első napokban nagyon oda kellett figyelnie, hogy Francin étrendjén ne drasztikusan változasson.

"Apránként egészítettem ki a már megszokottat újabb eledelekkel. Sokat segített a megerősödésében egy speciális keverék, ami túróból, főtt tojásból, petrezselyemből, szúnyoglárvából, dióból, répából és almából állt, és amihez főtt és nyers baromfihúst, egeret, halat és rovart adtam neki.”

“Ha valami nem tetszik neki, azonnal rám koppint”

Francin állapota miatt, a közös életük első néhány hete folytonos aggódással telt. Viki elárulja a madár angolkóros lett, könyökízületének mozgáspályája beszűkült, röpképtelenségét is ez magyarázta. Sokat fájlalta a lábait. Sokszor még felállni sem tudott. Az azonban, hogy elfogadja Vikit társául, már ebben a nehéz időszakban nyilvánvalóvá vált.

“Már az első héten kiválasztott magának és a nyomomban lépkedett. Ott volt, ahol én. Ha például fürödtem, a kád mellett ácsorgott és várt rám.”

Mindez idillinek tűnhet, de Viki elárulja, azért voltak nehéz pillanataik. Nem is kevés. Különösen azért, mert Francinnak lételeme a rosszalkodás.

“Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy a legtöbb “csibészkedése” valójában a varjúfélék sajátossága. Például az, hogy az ennivalót szanaszét hordja és eldugja a lakás különböző pontjain. Vagy, hogy szisztematikusan áttanulmányozza a szemetet, és a neki tetsző hulladékot a vackaiba rejti. Vagy a fiókjaimba, ha épp hozzájuk fér. Ezeket a kincseket később már nem lehet elvenni tőle. Ha mégis megpróbálom, kidobni az almacsutkáját a zoknik közül – csak, hogy egy példát mondjak, – azonnal ott terem és közbelép: rám koppint, vagy megcsíp érte.”

Még épp csak összeszoktak, amikor…

Jött az újabb megpróbáltatás. Francin ugyanis megvakult. No, nem egyik pillanatról a másikra, hanem – ahogy Viki mondja – folyamatában. Mint kiderült, a madár vakságát a fiókaként elszenvedett minimális vitamin és ásványianyag bevitel okozta, vélhetőleg kalciumhiány, majd  az ennek folyományaként kialakult szürkehályog. Mindent megpróbáltak, hogy megállítsák a folyamatot, de sajnos hiába. Francin végül teljesen elvesztette a látását.

Az új helyzet persze új kihívásokat hozott magával: ahogy szűkült a látótere, Francin egyre inkább Vikire hagyatkozott. Szinte mindenben. A lány lett annak a környezetnek a tolmácsa, amit már nem láthatott. “Megdöbbentő volt számomra, milyen bizalmat szavazott nekem” – mondja Viki, aztán hozzáteszi, Francin a tanultakra és az emlékeire hagyatkozva közlekedett. Hibátlanul.

Az új otthonát most az intelligenciája és Viki segítségével tanulja: “Ha nekiütközött valaminek, automatikusan felkiabáltam, hogy “Vigyázz Francin!” Kétszer elég is volt. Azóta ha kiejtem ezt a két szót a számon, azonnal megáll.”

“A boldog pillantok mindenért kárpótolnak”

Bár Francint semmiért nem adná, Viki mindenkit óvva int attól, hogy díszmadárnak varjúfélét fogadjon otthonába. “Egyrészt pillanatok alatt leamortizálják a lakást, amiben élnek, másrészt hihetetlen időigényesek. Nem is tudom, mikor volt utoljára egy nyugodt pillanatom” – sóhajtja, majd hozzáteszi, mióta Francint befogadta, teljesen átalakult az élete.

“Se nyaralás, se utazás, se kirándulás. Le kellett mondanunk az esti programokról, a kimaradásokról, Francin ugyanis nehezen viseli az egyedüllétet. Egy pár órára leköti magát, aztán elbújik és reszket, vagy ha nem, hát üvölt. Amíg haza nem érek.”

De legyen akármekkora lemondás is, a meghitt, közös pillanatok Vikit mindenért kárpótolják.

“Annyi derűs és kedves emlékünk van, hogy nem is tudok egyet választani. Talán a legszebb emlékem az, mikor három év alatt egyetlenegyszer előfordult, hogy nélkülöznünk kellett egymást egy éjszakára, és mikor hazaértem, meghallva a hangomat, Francin szaladt felém, nekiütközve mindennek. Semmi sem állhatta az útját, hogy végre elérjen engem és boldogan fejbe vágjon…”

Csaknem kétszer annyi telepesen fészkelő madár költött idén a Tiszazugban, mint tavaly: a parti fecskék, gyurgyalagok ez év nyarán több mint ezerötszáz, míg tavaly hétszáznál is kevesebb üregben költöttek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei térségben - közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) regisztrált kunszentmártoni madármegfigyelője.

Katona Mihály elmondta, hogy a parti fecskék, gyurgyalagok tizennégy különböző helyen fészkeltek ezen a nyáron a Tiszazugban, a telepesen fészkelő madarak összesen 2646 üregét számolta össze Sallai Zoltánnal, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársával. Az üregek közül 1597-ben költött madárpár, nagy részében parti fecske, 128-ban pedig gyurgyalag. Ez a szám több, mint duplája a tavalyinak, amikor csak 686 fészekben költöttek madarak - jegyezte meg.

A madármegfigyelő arról is beszámolt, hogy a legtöbb, pontosan 2150 üreget, a tiszasasi homokbánya fészkelőhelyén találták, amelyből 1290-ben költöttek madarak, 95 százalékban parti fecskék, 5 százalékban gyurgyalagok. Mint mondta, a Tiszazugban költő madarak számának növekedése valószínűleg a térség környékén található partfalak elgyomosodásának következménye, amelyeket így a madarak kevésbé látogatnak.

Katona Mihály hozzátette, hogy a gyurgyalagok már augusztus végén útra keltek, a parti fecskék közül azonban több itt marad szeptember elejéig. Érdekességként szólt arról, hogy a gyurgyalag a legkevesebb ideig itt tartózkodó költöző madár, május végén, június elején érkezik és augusztus végén, szeptember elején már útnak indul. Ezzel szemben a nem telepesen fészkelő, hanem fészekrakó mezei pacsirta igen korán, már február végén megérkezik és csak november végén kel vándorútra, így a leghosszabb ideig itt tartózkodó költöző madár. Öt-hat évvel ezelőtt február 10-én még hó volt, amikor már hallották Kunszentmártonban a mezei pacsirta énekét és látták is a madarat - tette hozzá.

Katona Mihály 1968 óta figyeli, tanulmányozza a madarakat, hogy adataival segítse a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkáját. Az egyik legérdekesebb "felfedezése" 1999 nyarán történt, amikor egy szelevényi fészekben egyszerre hat kisgólya született - idézte fel.

Az egér farka még kilógott a szájából, amikor végleg kimúlt a vörös vércse, félig megemésztett hússal, valamint csontokkal és szőrzettel volt "színültig" teli a gyomra, amikor az egyiptomi múmiakészítők elkezdték munkájukat. Egy újabb kutatás során a szakemberek digitálisan felboncolták a ragadozó madár múmiáját, amely során kiderült, hogy az agyonetetés miatt hunyt el szegény pára, valószínűleg megfulladt. A kutatók szerint az ókori egyiptomiak egy életerős (tehát túlsúlyos) ragadozó madárral akarták meglepni Ré napistent.

A mumifikálás „művészete” nem csupán az emberek számára volt fenntartva, a régészeti leletek között számos kutya, macska, krokodil és egyéb madár mumifikálódott tetemét találták meg, amelyeket áldozati ajándékként ajánlottak fel különböző isteneknek. A különös gyakorlat i. e. 600-tól i. sz. 250-ig volt népszerű az észak-afrikai országban, tehát még a római hódítás utáni évszázadokban is nagy divatja volt. Szalima Ikram, a kairói Amerikai Egyetem egyiptológusa, az állatmúmiák nemzetközi hírű kutatója újból elővette a dél-afrikai Fokváros múzeumában őrzött, az ókori egyiptomiak által mumifikált vörös vércse maradványait.

Az új képalkotási technológiák lehetővé teszik a kutatóknak, hogy fizikai boncolás nélkül lessenek bele a múmiákba: a komputeres tomográfia segítségével elkészíthették a ragadozó madár háromdimenziós felbontását. A Journal of Archaeological Science tudományos folyóiratban megjelenő tanulmány szerint a képek alapján kiderült, hogy a madár gyomra tele volt csontokkal és fogakkal, amelyek az utoljára elfogyasztott két egér, valamint egy félig megemésztett veréb maradványai lehetnek. Az egyik egérnek a farka még a vércse nyelőcsövében volt.

A vércse csontvázán nem volt látható fizikai sérülés nyoma; míg más egyiptomi madármúmiák esetében a zúza általában el volt távolítva, a csőrt pedig különböző élelemmel tömködték ki a halál beállta után, a vizsgált vércsén nem volt látható ilyen beavatkozás nyoma. A madár a természetben is előforduló nátrium-karbonátnak, valamint a mumifikálásnál használt gyantás gyolcsoknak köszönhetően teljesen kiszáradt, a gyomortartalma pedig tökéletesen megőrződött.

„A virtuális boncolás végén meglepetten vettük tudomásul, hogy a vércse egyszerűen megfulladt, másképpen kifejezve agyonetették őt” – mondta Ikram. A szakértők külön kiemelték, elég valószínűtlen, hogy a vércse önszántából evett ennyit, ugyanis a ragadozó madaraknál nem az a jellemző, hogy mindenképpen elfogyasztja a zsákmányát (mint például egyes ragadozó emlősök), hanem elrejti. Ezt a madarat a fogva tartói etették meg, tette hozzá Ikram.

Az egyiptomi művészetben (például a freskókon) számos jelét láthatjuk annak, hogy az emberek a fogva tartott állatokat – a hiénáktól a libákig – gyakorlatilag megtömik, fejtette ki Ikram a Live Sciencenek. Ám ez az első alkalom, amikor olyan állatmúmiát találtak, amely minden bizonnyal az erőszakos etetés közben fulladt meg.

Sumony | Július 28-án egy baszk gyűrűs cserregő nádiposzáta került a hálóba a Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomáson – adta hírül az MME Baranya Megyei Csoportja.

Később kiderült, a Magyarországon védett madarat mégsem Baszkföldön, hanem Katalóniában jelölték 2014. szeptember 29-én.

Ez Sumonytól 1497 kilométer távolságra van. A hazai gyűrűzési adatbázisban ez volt a második olyan madár, mely baszk gyűrűt viselt. Az első évekkel ezelőtt egy erdei szalonka volt.