2012.03.15. 12:54, Fawkes
A keselyűk olyan nagy vakfolttal rendelkeznek látómezejükben, melynek révén repülés közben nem észlelik a közvetlenül előttük lévő objektumokat.
A felfedezés megmagyarázza, hogy a madarak miért ütköznek bele rendszeresen az olyan feltűnő struktúrákba, mint a szélturbinák vagy villanypóznák, annak ellenére, hogy látásuk a legélesebbek közé tartozik az állatvilágban.
Ez azt jelenti, hogy a szélturbinák még feltűnőbb kivitelezése nem sokat segít az ütközések elkerülésében. Graham Martin brit ornitológus, a vizsgálat vezetője szerint az sem lenne túl hatékony, ha a készülékeket fényes csíkokkal festenék le vagy pedig különféle tárgyakat akasztanának rájuk. „Távol kell tartani egymástól a madarakat és a turbinákat.” A vizsgálatról az Ibis folyóirat számolt be.
Steven Portugal és Campbell Murn segítségével Martin felmérte a fakó keselyű (Gyps fulvus) és a fehérhátú keselyű (Gyps africanus) látómezejét. „Ugyanazt a készüléket használtam, amit a szemész is alkalmaz a szemvizsgálatkor” – magyarázza.
A kutatók kiderítették, hogy a keselyűk nagy látómezővel rendelkeznek, amely átfogóan lefedi az előttük elterülő földet és két oldalról az eget, így lehetővé teszi, hogy más társaik megfigyelése közben táplálékot keressenek. Azonban fejük felett és alatt hatalmas vakfoltok vannak. Amikor repülnek, fejüket lefelé döntik, így a közvetlenül előttük lévő tér vak területté válik.
Martin úgy hiszi, ezek a vakfoltok teszik lehetővé, hogy a keselyűket repülés közben ne vakítsa el a nap. A nagy szemek különösen védtelenek ilyen ártalom ellen. Martin kiderítette, hogy az olyan nagy testű madarak, mint a darvak és a túzokok, ugyanolyan vakfolton osztoznak, míg a galambokhoz, kacsákhoz és kócsagokhoz hasonlóak nem.
Nathan Hart ausztrál kutató szerint az egyértelmű megoldás, ha a madár elmozdítja a fejét. „Meg lennék lepve, ha a keselyűk rendszeresen nem így tennének repülés közben, hogy elkészítsék a vizuális térképet.” Azonban Martin szerint a madaraknak hosszasan el kellene fordítaniuk a fejüket, hogy ezt véghezvigyék. „Számtalan filmet néztünk meg, és könnyű repülőgépével Murn rendszeresen a madarakkal repül. Biztosak vagyunk benne, hogy a keselyűk táplálékszerzés közben általában nem végeznek ilyen eltúlzott fejmozdulatokat.”
Ez az adaptáció csak akkor vált bajforrássá, amikor az emberek nagy objektumokat állítottak a madarak útjába. „Afrikában és Dél-Európában a keselyűk rendszeresen áldozatul esnek a szélturbinákkal való ütközéseknek. Veleszületett viselkedés okozza a problémát, amely a keringő lapát sebességétől független.”
Elmondása szerint, ha olyan területről van szó, ahol a madarak rendszeresen átrepülnek, akkor érdemes eltéríteni őket. „Ezt el lehet érni táplálék kihelyezésével – úgynevezett keselyűéttermekkel –, melyek távol vannak a szélfarmoktól.”
Manuela de Lucas spanyol kutató dicsérte a vizsgálatot, de azt állítja, ő azt figyelte meg, a keselyűk néhány szélturbinával ütköznek, másokkal viszont nem. A madárpusztuláshoz szerinte hozzájárulhatnak egyéb tényezők is, például az időjárási viszonyok.
Dél-Spanyolországban de Lucas olyan rendszer tesztelt, melynek automata radarkészüléke ideiglenesen leállítja a szélturbinákat, amikor keselyűk közelednek. A rendszer felére csökkentette a balesetek számát, és a termelésben csak 0,07 százalékos kiesést okozott. Martin szerint a megközelítés igen jó. „Az energiatermelő cégek kézségesen együttműködnek, mert nem kell hosszú időre leállítaniuk a lapátokat, a madarak pedig amúgy is jobb szeretnek relatíve csendes napokon repülni.”
Martin és csapata azt tervezi, hogy más ragadozó madarak – héják, sólymok és sasok – látómezejét is megvizsgálja.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
