2011.06.09. 17:10, Fawkes
Egy gömbölyded, apró madár döntötte meg a leggyorsabb, hosszú távú, nonstop repülés rekordját az állatvilágban.
Egy új vizsgálat során a kutatók felfedezték, hogy a nagy sárszalonkák a Svédországtól a szubszaharai Afrikáig tartó a transzkontinentális repülést mindössze két nap alatt képesek megtenni, pihenés nélkül.
A madarak óránkénti átlagos 97 kilométeres sebességgel durván 6760 kilométert utaztak. Követésükre 2009 májusában a biológusok elkaptak, és geolokátorokkal címkéztek fel tíz madarat költőhelyükön, Svédország nyugati részén. Egy év múlva három madártól gyűjtöttek be adatokat.
Első pillantásra a nagy sárszalonka nem tűnik éppen gyorsnak vagy jól felszereltnek az ilyen nehéz utazáshoz. Teste apró és kövérkés, nem aerodinamikus, és ősszel a madarak olyan gömbölydedek lesznek, hogy egy XIX. századi leírás szerint, „bőrük néha kireped, amikor a lelőtt madár a földre hull.”
Ám éppen ezek a bőséges zsírtartalékok teszik lehetővé, hogy a madarak olyan nagy távolságokat tegyenek meg megállás nélkül – mondja Raymond Klaassen, svéd biológus. „A repülés előtt szinte megduplázzák testsúlyukat. A zsír egésze az út során elég, és Afrikában már karcsún és kimerülten szállnak le.”
Igen ritka, hogy egy madár messzire is és gyorsan is tud repülni. Például a sarki csér mintegy 80 ezer kilométert tesz meg évi vándorlása során a Sarkkörtől az Antarktiszig és vissza. Azonban a repülés hónapokig tart, mert útközben halászik is. A spektrum másik végén a vándorsólyom áll, mely elérheti az óránkénti 322 kilométeres sebességet is, de csak rövid távokon a préda elfogására.
A sárszalonka képességeit megközelítő egyetlen másik madár a kis goda. 2007-ben kutatók dokumentálták, hogy egy kis goda több mint 11 ezer 500 kilométert repült Alaszkától Új-Zélandig kilenc nap alatt, átlagos sebessége óránkénti 56 kilométer volt. „A kis godák és sárszalonkák közötti különbség, hogy a godák az óceánon keresztül repülnek, és így nincs lehetőség a megállásra. Ennél fogva, lenyűgöző repülésük nem az ő választásuk.”
Ezzel ellentétben, a sárszalonkák esetén számos pihenőhely áll rendelkezésre az őszi migráció során Afrikába, ám nem kovácsolnak belőlük előnyt. Ennek oka egyelőre nem ismert, különösen azért sem, mert a madarak tavaszi, hazafelé tartó útjuk során, számos helyen megállnak.
Az egyéb, hosszú távokat lefedő vándormadarakkal egyetemben, nem világos, hogy a sárszalonkák hogyan tudnak ilyen nagy távokat kevés alvással vagy alvás nélkül megtenni. Klaassen szerint ez a hosszú távú repülések egyik megoldatlan rejtélye. „Úgy hisszük, egyszerre agyuk egyik fele alszik, mely a bal és jobb félteke között váltakozik. Az is lehet, hogy egyáltalán nem alszanak, ám ez lehetetlennek tűnik, ha az alvás fontosságát általános szempontból nézzük.”
Klaassen szerint olyan keveset tudnak a madárvándorlási stratégiákról, hogy nem lenne meglepve, ha hamarosan a nagy sárszalonka rekordját is megdöntenék.