„Úgy tűnik, jobb évük van az idén a gólyáknak, mint a tavalyi volt” – jegyezte meg kérdésünkre Szabó Zoltán ornitológus, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára. Hozzátette azonban, hogy nemsokára, a szokásos gólyagyűrűzési útját követően derül majd ki, hogy a fészkekben számba vett kisgólyák is igazolják-e a megérzését. Az ornitológust a Kolozsvár közelében fekvő Magyarfenes egyetlen gólyafészke ügyében kerestük. A fészekben az eddigi években 3-4 fióka kelt ki, és nőtt fel, idén öt kisgólya kelepel, amikor valamelyik nagy madár táplálékkal érkezik vissza. Gyarapodásuk szinte szemmel látható.

Az április elején, közepén kikelt madarak már alig maradnak el növésben a felnőttektől, csupán a fekete csőrük jelzi, hogy idén látták meg a napvilágot. Kikelt egy hatodik fióka is, azt azonban pár napos korában kilökték a fészekből. Szabó Zoltán szerint nem lehet szenzációnak tekinteni az öt kisgólyás fészket, legfeljebb azt lehet mondani, hogy nem gyakori az ilyen népes gólyacsalád. Általában három-négy kisgólya nevelkedik egy fészekben, de szinte minden évben jeleznek hat kisgólyás fészket is. A szülők a megszerezhető táplálék függvényében nevelnek több vagy kevesebb fiókát. A szakemberek egyébként úgy vélik, ma már nem fogy a romániai gólyaállomány, sőt a Székelyföldön gyarapodásnak is indult.

Nem dilemma a „fiókavállalás”

„A mezőgazdasági változások befolyásolják leginkább a gólyák számának alakulását – tudjuk meg Szabó Zoltántól. Ha például esik a vegyi anyagok ára, és nagyobb mennyiségű vegyszer kerül a földekre, ennek következtében több rágcsáló, több rovar pusztul el, és kevesebb táplálék jut a gólyáknak.” Nem tekinthető azonban a felnőtt gólyák tudatos döntésének, hogy hány kisgólyát nevelnek fel, és hányat löknek ki a fészekből. A kilökött gólyák sok esetben már a fészekben elpusztulnak. A tojásokból ugyanis nem egyszerre, hanem általában kétnaponta bújnak ki az újabb fiókák. Mire az utolsó tojás is kikel, a nagyobb fiókák jelentős előnyre tettek szert, és elkapkodják a táplálékot a kisebbek, gyengébbek elől.

Amint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem másik tanárának, Kósa Ferencnek a www.ciconia.ro honlapon közölt dolgozatából kiderül, egyetlen felnőtt gólya naponta mintegy fél kiló táplálékot fogyaszt el, ez mintegy 16 egér súlyának felel meg. A gyorsan fejlődő gólyafiókák táplálékszükséglete ennél is nagyobb. Kósa Ferenc szerint egy négyfiókás gólyapár egy nap alatt 5,8 kilogramm táplálékot is elfogyaszt. „Csak a hiedelem szerint a béka a gólyák eledele – jegyzi meg kérdésünkre Kósa Ferenc. – Esznek persze békát is, de inkább egeret, rovarokat.” A gólyapár 100–800 hektáros területről gyűjti a táplálékot, általában a fészektől 1–3 kilométeres távolságról.

Nyugatról jött fészkelési divat

Ma már megszokott, hogy a gólyafészkeket a villanyoszlopok tetején keressük. Ez a fészkelési mód azonban meglehetősen új divatnak számít a gólyák életében, mely – mint annyi más divat – Nyugat-Európa felől tört be térségünkbe.

Az első, villanyoszlopra rakott gólyafészkeket 1958-ban jegyezték fel Németországban és Csehországban. Egy 2004-es felmérés szerint a romániai gólyafészkek több mint 80 százalékát rakták villanyoszlopra. A Szászvidéken azonban az épületekre rakott gólyafészkek, Olténiában pedig a fákra épített gólyafészkek sem ritkák. A gólyák folyamatosan építik, csinosítják, javítják a fészkeiket, így azok mérete egyre nő. Kósa Ferenc szerint egy-egy gólyafészek akár 1-2 tonnásra is dagadhat.

A hím gólya általában évről évre visszajár a fészkére, de nem biztos, hogy ugyanazzal a tojóval alkot párt minden évben. A felcseperedő kisgólyák augusztusban Afrikába repülnek, ahonnan legközelebb csak három év múlva térnek vissza. Érkezésükkor gyakoriak a gólyacsörték amiatt, hogy ki üljön a családi fészekbe. De mint Szabó Zoltántól megtudtuk, nem törvényszerű, hogy ugyanarra a településre, ugyanabba a fészekbe térjenek vissza. Akár 120 kilométeres szórás is előfordulhat.

Romániában leginkább Szatmár megye, a Bánság, a Székelyföld és a Szászvidék számít a gólyák hazájának. Csíkszentsimonban és a Brassó közeli Keresztényszigeten számolták a legutóbbi felmérés során a legtöbb gólyafészket. E településeken 30 körüli a benépesített fészkek száma.

Tízévente „gólyanépszámlálás”

Ugyan tízévente tartanak „gólyanépszámlálást” Európában, és a legutóbbi alapos számbavételt 2004-ben hirdették meg, a kutatók a köztes időszakokban is igyekeznek minél több adatot begyűjteni. A www.ciconia.ro honlapon on-line megfigyelési bejelentő ív is található. Tavaly mintegy 300 fészek adatait jelentették önkéntes megfigyelők. Ez a romániai fészkek alig több mint öt százaléka. Kósa Ferenc szerint 5500–6000 közöttire tehető a hazai felnőtt gólyapárok száma. Azt is megjegyezte azonban, hogy a kisgólyák hatvan százaléka már az első évben elpusztul. A villanyvezetékek jelentik számukra a legnagyobb veszélyforrást. A repülni tanuló madarakkal gyakran áramütés végez.