Macskabagoly
Strix aluco
(Más néven: fejesbagoly, csikorgó bagoly)
A macskabagoly elterjedési területe szaggatottan nyúlik át a mérsékelt övi Eurázsián keresztül, az Egyesült Királyságtól és az Ibériai-félszigettől keletre a Koreai-félszigetig, és délre Iránig és a Himalájáig. A macskabagoly Európában legalább 10 millió négyzetkilométert ural, és egyedszáma körülbelül 970 000–2 000 000 lehet. Eddig egészen pontosan még nem mérték fel, hogy állománya csökken-e vagy növekszik, bár az eddigi megfigyelések eredményei pozitívak. A Természetvédelmi Világszövetség nem veszélyeztetettnek minősíti a fajt. Ahhoz, hogy veszélyeztetett legyen, 10 év alatt vagy három generáción belül 30 százalékkal kéne csökkenjen a példányszáma. A faj megnövelte élőhelyének területét Belgiumban, Hollandiában, Norvégiában és Ukrajnában, ahol stabilizálódott az állománya. A többi országban is növekedésnek indult az egyedszám. Populációcsökkenést csak Finnországban, Észtországban, Olaszországban és Albániában észleltek.
A macskabagoly tömzsi testfelépítésű, középméretű bagolyfaj, amelynek hosszúsága 37–39 centiméter, szárnyfesztávolsága 81–96 centiméter, a testtömege pedig 360–650 gramm. A tojó nagyobb, mint a hím. Nagy, kerek fejéről hiányzanak a tollfülek, a pofalemez, amely körülveszi a sötétbarna szemeket, nagyjából lapos és egyenes. Az alfajok két színkategóriába sorolhatók, az egyiknek a felső része vörösesbarna, míg a másiknak szürkés, de átmeneti változatok is találhatók. Mindkét színváltozat esetében testének alsó része fehéres barna, csíkokkal vagy sávokkal. A fajra a nemi kétalakúság jellemző. A tojó sokkal nagyobb a hímnél, körülbelül 5 százalékkal hosszabb és több, mint 25 százalékkal nehezebb.
A macskabagoly kifejezetten éjjeli madár, de a költési időszakban nappal is vadászik. Erdőkben, megművelt területeken, nagyvárosokban egyaránt előfordul. Mint minden bagoly, a macskabagoly is nesztelenül szárnyal. Mivel röptében nem bocsát ki rövidhullámú, ultrahangokig terjedő zajt, jöttét a zsákmányállatok csak későn észlelik. Éles szemével, jó hallásával és észrevétlen röptével becserkészi, majd előrenyújtott karmaival lecsap a gyanútlan áldozatra, amely a legtöbbször denevér, egér, cickány vagy fiatal nyúl, de lehet a két kisebb bagolyfaj is: a gatyáskuvik (Aegolius funereus) vagy a törpekuvik (Glaucidium passerinum). A városokban és ezek környékén a macskabagoly táplálékát főleg madarak teszik ki, az apró énekesmadaraktól egészen a maga testméretével megegyező madarakig bármit megfoghat. Ha nincs egyéb, akkor földigilisztát és bogarakat is fogyaszt. Mint valamennyi baglyunk, a macskabagoly is hasznos, mert fő eledele ennek is az egér; ott telepedik és fészkel, ahol egérjárás van; de pusztítja a cserebogarat is. Szóval megakadályozza, hogy a kártékony állatok túlszaporodjanak.
A zsákmányt egészben nyeli le, a megemészthetetlen részeket, mint amilyen a tollazat, a szőrzet, a csontok és karmok, köpet formájában öklendezi vissza. A köpet általában szürke színű, és jól látszanak benne a csontocskák. A fészkelő- vagy pihenőhelyek alatt nagy mennyiségű bagolyköpet található.
Monogám faj, a párok élethosszig kitartanak egymás mellett. Kevés esetben azonban megfigyeltek poligámiát is. A madarak már egyéves korukban párokat alkotnak, de júliustól októberig külön-külön tartózkodnak. Területük évről évre változatlan, nem növelik, de hevesen védik. Nappal az ágak között rejtőzködnek, ilyenkor néha kisebb madarak „felfedezik” őket, és zavarni kezdik, de a macskabaglyok figyelembe sem veszik a kis „zavargókat”. A legváltozatosabb helyeken fészkel: faodvakban, kéményekben, templomtornyokban, varjú- vagy szarkafészkekben és mesterséges madárodúkban. A költésben és a fiókák felnevelésében mindkét szülő szerepet vállal, a hím és a tojó egyaránt eteti a fiókákat. A költési időszakban a szülők agresszíven védik területüket, még az embert is megtámadhatják. Egy-két évesen érik el ivarérettségüket, márciustól májusig tart a költési időszak, de elterjedési területének a déli részén akár februárban is elkezdik a fészkelést. A tojó 2–5 tojást is rakhat, de általában csak 2–3 fehér tojást rak, melyeken 28–30 napig ül, ez idő alatt a hím eteti a tojót. A tojások 48×39 milliméteresek és 39 grammosak, súlyuknak a 7 százalékát a tojáshéj teszi ki. A fiókák 35–39 naposan már elhagyják fészküket, bár még röpképtelenek. Emiatt a fiókák még vagy tíz napig, amíg ki nem nő a repüléshez való tollazatuk, a fészek közelében lévő ágon tartózkodnak. Ezek után a szülők még 2–3 hónapig gondozzák a fiókákat, aztán augusztus és november között a fiatal macskabaglyok elhagyják szüleik területét, hogy saját területet és párt keressenek. Ha idejében nem találnak megfelelő területet, a fiatal madarak éhen halnak. Még nem ismert, hogy a fiatal példányok körében az elhalálozási ráta mekkora, de a felnőttek körében évi 23,2 százalék.
|