Pettyes amarant
Lagonosticta rufopicta
(Előfordulása: Afrika)
Nyugat- és Közép-Afrika szavannáinak lakója. Két alfaja ismert: L. r. rufopicta és L. r. lateritia. A fej, a mell tollazata rózsaszín. A fejtető, a nyak szürkésbarna. A hát és a szárny tollazata barna. A has rózsás vagy szürkésbarna.
A mell tollazata fehéren pettyezett. A tojók mindkét alfaj esetében sokkal halványabb vörös színeződést mutatnak.
Az első pettyes amarantok 1876-ban érkeztek Európába. Nagyon csekély számban importálják a kontinensre, ezért igazi ritkaságnak számít.
A frissen importált madarak igen érzékenyek, beszoktatásuk 25°C feletti hőmérsékleten történjen, ami majd a későbbiekben, 20°C-ra csökkenthető. Tartásukra Puschner (2005) hasonló javaslatot tesz, mint a sötétvörös amarantnál leírtak. Megjegyzi továbbá, hogy más fajokkal ne tartsuk együtt, mert kevésbé békés természetű faj.
Az egzóta magkeverék mellé nyáron nagyon sok gyommagvat kínáljunk, télen pedig almát, uborkát, salátát adjunk a madaraknak.
A fiókák felneveléséhez minden eddig ismertetett állati táplálékot, rovareleséget adhatunk. Legszívesebben a lisztkukacot és hangyabábot fogadják.
Tenyésztése és a femerülő problémák is hasonlóak, mint a sötétvörös amarantnál. A tojó általában 3 tojást rak, melyen a szülők felváltva kotlanak. A kotlás hosszáról eltérő vélemények mutatkoznak. Vargha (1984) szerint a fiókák 12 nap múlva kelnek ki a tojásból, még Puschner cikkében 18 (!) napról ír. A fiókák 16-18 napos korukban hagyják el a fészket.
/Forrás: Varga Sándor - Díszmadarak - 151-152. oldal/
|