|
Kékfejű pillangópinty
Uraeginthus cyanocephalus
(Előfordulása: Afrika)
A faj Szomália, Kenya, Uganda, Tanzánia száraz, félsivatagos sztyeppéinek lakója. Két alfaja ismert: U. c. cyonocephalus és U. c. muelleri.
A kékfejű pillangópinty feje, torka, testoldala világoskék. A felső testoldal barnássárga. Hasonlít az angola pillangópintyre (melynek ugyanúgy hiányzik a piros arcfoltja, mint a kékfejű pillangópintyeknek), ám itt az egész fej kék színű. A tojó színezete halványabb, a fejtető felső része barna.
A csőr jóval vörösebb színű, mint a pillangópintyeknél. Hasonlóan az előző fajnál leírtakhoz, a kékfejű pillangópintyet is elhelyezhetjük társas volierben, barátságos természete miatt. Hőmérsékletigénye is hasonló a pillangópintyéhez, kb. 20°C körüli szobahőmérsékleten szükséges tartani madarainkat, 65% relatív páratartalom mellett. 16°C alatti hőmérsékletre már érzékenyen reagál, és hamarosan megbetegszik.
A sikeres tenyésztés alapja e fajnál egy összeszokott, harmonikus pár kialakítása. Ketrecben történő tenyésztésnél a ketrec mérete legalább 1 x 0,8 x 0,8 méter legyen.
Fészküket szabadon is építhetik a röpde egyik eldugottabb sarkában, ám a félig nyitott odút is elfogadják. Művészi fészküket fűszálakból, rostokból, állati szőrből építik. A fészekalj 3-6 tojásból áll. Robiller (1972) könyvében megjegyzi, hogy a tojások igen gyakran terméketlenek. A tojásokon a pár felváltva kotlik 13-14 napig. A fiókák felneveléséhez állati eredetű táplálél feltétlen szükségesek (lásd a pillangópintynél leírtakat).
A fiatalok 18-19 napos korukban hagyják el a fészket, ezután a szülők még két hétig etetik őket.
Afrika déli részén honos a harmadik pillangópintyfaj, az angola pillangópinty (Uraeginthus angolensis), mely hímje a pillangópintyére hasonlít, ám nincs vörös fültollja. Tojója a hímhez hasonlít, ám kevesebb kék színt mutat tollazata. Tartása és tenyésztése megegyezik a kékfejű pillangópintyével.
/Forrás: Varga Sándor - Díszmadarak - 153-154. oldal/
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
