A közönséges fazekasmadár (Furnarius rufus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Argentína és Uruguay nemzeti madara.

A dél-amerikai őslakosság hajdani kemencéihez hasonló fészek nyirkos agyagból készül, fűvel és rostokkal van megerősítve. Épülhet fára, kerítésoszlopra, sőt házorom alá is. Ha a nap kiégette a kész fészket, két-három évig is megmarad, mielőtt az eső felpuhítja, de azért a madarak minden évben új fészket építenek, a régi fölé. A fészek az év csapadékos hónapjaiban készül. Egy fészek építéséhez 1500-2000-szer kell fordulnia agyagért. A fészek súlya 3,5-5,5 kilogramm között van, s építése 10-16 napig tart.

Évente egyszer költ, a tél vége felé. A fészekaljban 3-5 fehér tojás van, melyen 20 napig kotlik a tojó. A fiatal madarak legfeljebb 18 naposan repülnek ki, de két-három hónapig még a szülőkkel maradnak.

/Forrás: Wikipédia/

Művészi festmények Maja Wronska ecsetéből, akit meg lehet találni DeviantArton is és a Facebookon ide kattintva. Káprázatos madaras festményeiből pedig párat alább nézhettek meg.

Himalájai füzike

Februárban ritka madárvendéget, a Közép-Ázsiában fészkelő himalájai füzike egy példányát figyelték meg Felső-Bácskában.

A kis termetű, mindössze 10 centiméter hosszú és 8-10 gramm testtömegű énekesmadár elsősorban örökzöldeken táplálkozik apró rovarokkal. A faj a telet többnyire Indiában tölti, ezért is érdekes itteni tél középi felbukkanása.

A himalájai füzikének ez volt mindössze a harmadik bizonyított előfordulása hazánkban.

Rendkívül ritka madarat láttak a Kiskunságban

Ez mindössze a harmadik bizonyított előfordulása hazánkban.

Rövidcsőrű lúd

Szintén februárban a pusztaszeri Büdösszék-tónál vendégeskedett két napig a rövidcsőrű lúd egy példánya, amellyel legutóbb 15 évvel ezelőtt, 2003-ban volt szerencséje a dél-alföldi madarászoknak.

A vetési lúdnál valamivel kisebb, sötétebb fejű, pisze csőrű, rózsaszín lábú, feltűnően világos hátú ritka vadliba Izlandon, a Spitzbergákon és Grönland keleti részén költ, Nyugat-Európa tengerpartjain telel, leginkább Skóciában és Hollandiában, Belgiumban látható nagyobb csapatokban, a kontinens belsejébe nagyon ritkán vetődik.

Európa legritkább vadlibája tévedt az Alföldre

Utoljára 15 évvel ezelőtt, 2003-ban volt szerencséje a dél-alföldi madarászoknak a rövidcsőrű lúddal.

Feketetorkú szürkebegy

2018. március 19-én, Kisújszálláson, Pabar Zoltán madármegfigyelő az etetőjén figyelt fel egy szokatlan tollazatú kis madárkára. Az alapos madárhatározást követően kiderült, hogy az állat egy eddig nem látott faj Magyarországon.

A feketetorkú szürkebegy Európa és Ázsia határán, az Urál-hegységben, illetve Kirgizisztán, Kazahsztán és Kína határvidékén, a Tien-san-hegységben költ. Az északi, vonuló állományok Észak-Kazahsztántól, Afganisztánon át Nepálig telelnek, a faj Európában kifejezetten ritka vendég.

Sosem látott madár bukkant fel Magyarországon

A feketetorkú szürkebeggyel hazánk madárfaunája immáron 417 madárfajt tartalmaz.

Törpesármány

A Baranya megyében lévő Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomáson áprilisban egy törpesármány akadt a hálóba. Ez a faj első bizonyított baranyai előfordulása, egyben a 152. Sumonyban gyűrűzött madárfaj.

A törpesármány Európában csak a skandináv országokban, a Kola-félszigeten és az attól keletre eső oroszországi területeken fészkel, Ázsiában a költőterülete Kelet-Szibériáig terjed. A tajgán a folyók menti füzeseket, bokros ártereket részesíti előnyben, de a tundrák törpefüzes, törpenyíres állományaiban is előszeretettel fészkel. Finnországban és Oroszországban az 1930-as évektől kezdve nyugat felé terjeszkedik.

Új madárfaj bukkant fel Baranyában

Magyarországon ritka kóborlóként tartják számon.

Mandarinréce

Októberben a szombathelyi Csónakázótón – a helyiek által egyszerűen Csótónak nevezett kirándulóhelyen – egy hazánkban ritkán feltűnő madárról készítettek felvételt, aminek az egyedszámát a világon 65 ezerre teszik. A csodás madár a mandarinréce, mely bárhol is bukkan fel, az minden helyen szinte turisztikai látványosság lesz.

A mandarinréce nagyon félénk, többnyire a parti növényzetben rejtőzik. Ügyesen repül az ágak között, és hegyes karmai segítségével fára is mászik.

Csodás madár lubickol a szombathelyi Csótó vizén

Ügyesen repül az ágak között, és hegyes karmai segítségével fára is mászik.

Örvös lúd

Novemberben került sor az országos vadlúd számlálásra, az úgynevezett lúdszinkronra, melynek során szakemberek a tatai Öreg-tavon a napközben bent tartózkodó 10 ezres lúdcsapatban “szúrtak ki” egy örvös ludat.

A faj jellemzően a nyugat-európai tengerparti részeken telel. Ritka kóborló, alig fordul elő hazánkban, évente 1-2 megfigyelése történik meg. 2014 óta minden esztendőben felbukkant a Tatai Tavak Ramsari Területen, az elmúlt két évben az egész vadludas szezonban – október-február – tartózkodott itt egy példány.

Mutatóba érkezett egy ritka vadlúd Tatára

Nagyon ritka kóborló, alig-alig figyelnek meg belőle 1-1 példányt.

Lázúrcinege

2018. november 18-án vasárnap reggel, Sándorfalva térségében, a szegedi Fehér-tó nádasában, egy hazánkban eddig nem bizonyított madárfajt, lazúrcinegét figyelt meghárom madarász: Barkóczi Csaba, Domján András és Gyarmati Gábor. Ezzel 418-ra emelkedett Magyarország madárfajainak száma.

Megjelenését és viselkedését tekintve a lazúrcinege a nálunk is gyakori kék cinegére hasonlít, de farka hosszabb, a sapka kék, és a test alsó részének sárga színét pedig fehér helyettesíti. Ezért ez a világos megjelenésű madár már távolról is feltűnő.

Sosem látott madár került elő Magyarországon

Ráadásul még szép is.

Rózsás flamingó

A szegedi Fehér-tóra novemberben egy fiatal rózsás flamingó érkezett.

A hosszú lábú, nyakigláb madár a lehalászás alatt lévő tavakon szedegetett furcsa alakú csőrével. A rózsás flamingó rendkívül ritka őszi-téli vendég Magyarországon, a szegedi Fehér-tóról ez az első adata.

A lazúrcinege után újabb madárritkaság tűnt fel Magyarországon

Rózsás flamingó a szegedi Fehér-tavon.

Kuhi

December elején egy kuhit talált Szabadszállás környékén Dr. Pigniczki Csaba, természetvédelmi őrkerület-vezető. A madár egy repce tábla feletti vezetéken üldögélt.

Ez magyarországi második előfordulása, ezt megelőzően 2012-ben a Zámolyi-medencében látták, az amúgy Európában csak alkalmi előforduló kis testű ragadozó madarat. Elterjedését tekintve Dél-Afrika és Dél-Ázsiában mondható igen gyakori madárnak, de a közelmúltban egyre több DNY-Európai megfigyelése van.

Ilyen madarat eddig csak egyszer láttak az országban

A kuhi egy repcetábla feletti vezetéken üldögélt.

Hósármány

A hósármány (Plectrophenax nivalis) a Bihari-sík területén szórványos téli vendégnek számít, nagyobb számban csak ritkán jelenik meg. Magányos egyedei vagy néhány példányos csapatai minden télen felbukkannak, általában az igazán hideg idő beálltával.

Így történt ez most is: az idei első észlelt példánya a karácsony előtt napokban a lehullott hóval érkezett meg.

Megérkezett az idei első hósármány Magyarországra

A hósármány hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 forint. 

Kicsi, vagy éppen még kisebb, énekes, esetleg méretes… – az idei esztendő a ritka madarak megfigyeléséről volt emlékezetes megyénk madárkedvelőinek.

Az idén januárban észlelt, az Alföldön szintén ritka uráli bagoly felbukkanását követően az óesztendő végén egy fenyőszajkót sikerült meglesnie és beazonosítania szülei kertjében Rimóczi Árpádnak.

– A családom minden télen kihelyezi a különféle madáretetőket a ház mögötti kertben – beszélt szenvedélyéről is Árpád.

– Nagyon szeretjük az állandóan itt telelő vagy télre valami okból itt maradt kismadarakat gondozni. Látványnak sem utolsó, ahogy a madárfajták csoportosan vagy magányosan táplálkoznak, de a léleknek is felemelő, hogy védtelen élőlényekről gondoskodhatunk.

– A most megfigyelt, és karácsony óta hozzánk napi rendszerességgel visszatérő fenyőszajkó dióval, mogyoróval táplálkozik. Ha szerencsénk lesz, és talál elég eleséget, lehetséges, hogy kitart mellettünk tavaszig – mondta.

Árpád egyébként 2010-ben már megfigyelt egy fenyőszajkót a faluban, akkor december közepétől április közepéig telelt át környékükön egy madár.

Na de ki is ez a jómadár, és miért érdekes a felbukkanása? A fenyőszajkó a varjúfélék közé tartozik, hazánkban nem fészkel, csak téli vendégként jelenik meg időnként, amikor többnyire a Kárpátok hegyeiből kóborol el hozzánk.

Egyébként az idei évben inváziója van, az elmúlt két hónapban több tucat megfigyelése volt az ország különböző részein, így várható volt, hogy előbb-utóbb a térségünkben is feltűnik.

A Ramsari Egyezmény által is védett tatai Öreg-tavon telelő több tízezernyi vízimadár nyugalma érdekében Tata Város Önkormányzata merészet lépett, és rendeletben tiltotta be november 1 - február 28. között a nagy fény- és hanghatással járó pirotechnikai termékek használatát.

A helyi összefogás eredményeként több mint 13 000 vadlúd a tavon maradt, amire hosszú évek óta nem volt példa, Tata pedig a Vadludak városa maradhatott

A tatai Öreg-tó Európa egyik legjelentősebb vadlúd gyülekezőhelye, ám a sok ezernyi madár többsége vagy mindegyike (!) a szilveszteri tűzijátékok hatására hosszú évek óta elmenekült ezen az éjszakán, és sokszor hetekig is eltartott, mire visszamerészkedtek, de már jóval kisebb számban. A madarak és a lakosság nyugalma védelmében indult civil kezdeményezést a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület is támogatta. A petícióra érkezett több mint 3000 aláírás is hozzájárult ahhoz, hogy a város képviselő-testülete egyhangúan támogatta a kezdeményezést, és 21/2018. (X.31.) számon hozta meg erre vonatkozó helyi rendeletét.

A civil szervezetek tagjai és a legtöbb városlakó nagy várakozással tekintett a mostani szilveszter elé, hiszen a tét nem volt kicsi. Vajon képes-e a helyi rendelet védelmet biztosítani a nemzetközi jelentőségű Öreg-tó madárvilágának?

A tapasztaltak messze felülmúltak minden várakozást!

Már a Szilveszter előtti hét is azt sejtette, hogy valami tényleg elindult. Szokatlanul csendben teltek ezek a napok, holott az előző években ilyenkor már rendszerint durrogások zavarták meg a város és a tó nyugalmát. Alkonyatkor mintegy 23 000 vadlúd húzott be éjszakára. Csendben telt Szilveszter estéje is, miközben a környező településekről már jócskán hallatszottak a távoli dörrenések. Szinte hihetetlen volt ez a nyugalom. A szilveszteri éjszaka csendjét csupán egy-egy (illegálisan használt) petárda tompa puffanása zavarta meg és mindössze egy-egy városszéli tűzijáték fénye látszott. Éjfékor aztán mégiscsak elindult némi tűzijátékozás, de ez a korábbi évek szintjét meg sem közelítette. A város legmagasabb pontjáról jól lehetett látni, hogy bár akadtak tűzijátékok, de lényegesen kevesebb helyszínen és (tán a szabálysértés felfedezésétől is tartva) jóval rövidebb ideig tartottak. Azt is jól lehetett látni, hogy a környező községekben jóval nagyobb tűzijátkozás zajlott, mint a tízszer nagyobb Tata városában. Az óvatosságukról ismert vadludak negyed óra elteltével kezdtek el kirepülni az Öreg-tóról, de jellemzően csak kisebb csapatokban, a többség az első riadalom után visszaszállt a tó vizére.

Január első napjának reggelén az MME tagjai felmérték az Öreg-tó madárvilágát, és örömmel állapították meg, hogy a ludak nagy része, több mint tízezer madár itt maradt, amire az elmúlt harminc évben csak háromszor akadt példa.

Tata nem véletlenül kapta meg tavaly októberben a Ramsari Város Díjat. Az elmúlt években végrehajtott élőhely-rekonstrukciók, a kiépített tanösvények, a Tatai Vadlúd Sokadalom támogatása, a városban folyó környezeti nevelés elősegítése után a tűzijátékok használatának betiltásával is igazolta, hogy méltán egyike annak a tizennyolc városnak a világon, amelyek a vizes élőhelyek megőrzéséért méltán részesültek ebben a rangos nemzetközi elismerésben.

Tatán egy másik civil kezdeményezésre is sor került a 2018/2019-es szilveszteri éjszakán – csillagszórós óévbúcsúztatóra invitálták a város főterére azokat, akik az éjfélt immár nem tűzijátékokkal köszöntenék, de mégis a szabadba kívánkoztak. A jó hangulatú, zenés eseményen több százan vettek részt, forralt bort és csillagszórókat osztogattak.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület köszönetét fejezi ki Tata városának, a képviselő-testületnek és mindazon lakóknak, akik fontosnak tartották a tűzijátékozás korlátozását, a helyi rendelet betartását, a kisgyermekek és a társállatok nyugalmát, és persze az Öreg-tó nemzetközi természetvédelmi jelentőségének megőrzését!

Kérjük, ne felejtse, hogy az MME tagság mellett többféle támogatással és a
személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával is segítheti egyesületünk
munkáját. Köszönjük!

Nagyon boldog új évet kívánok minden kedves látogatómnak! Hát ez az év is eljött, beléptünk a 2019-es évbe, amikor is a gólyatöcs az év madara a Ti szavazataitok alapján.

2019 madara: a gólyatöcs

"A tavaly nyári internetes szavazáson a három választható madárfajra (gólyatöcs, gulipán és nagy póling) érkezett 8993 szavazat közül a gólyatöcs kapta a legtöbbet, így ez a faj 2019-ben az év madara – írja honlapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

A gólyatöcs egyik régi neve székigólya, nem véletlenül: hosszú lábával és csőrével, fekete-fehér színével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít. A hím homloka, torka, nyaka és alteste fehér, a fejtető, a tarkó, a nyak hátsó része, a hát, a váll ás a szárnyak feketék. A tojó fején és nyakán több a fehér, hátuk pedig barnásfekete. Vékony, fekete csőre hosszú. A gólyatöcs piros lábai rendkívül hosszúak (tudományos neve, a Himantopus szíjlábút jelent). 

A gólyatöcs igazi világpolgár, öt alfaja az Antarktisz kivételével az összes kontinensen, 302 millió négyzetkilométeren fordul elő. Legfontosabb magyarországi élőhelyei a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon találhatók. A faj itt találja meg azokat a sekély, csak 20-25 centiméter mély szikes tavakat és öntésterületeket, ahol hosszú lábaival a vízben gázolva táplálkozni, a kiemelkedő szárazulatokon pedig költeni tud. Vonulási időszakban bármely sekély vizű élőhelyen: halastó-csapolásokon, belvizes szántókon, gyepeken is találkozhatunk vele. A szikes tavak megfogyatkozásával a gólyatöcs ezeket az alternatív vizes élőhelyeket is mind gyakrabban használja fészkelőhelyként.

Óriási elterjedési területének köszönhetően világállománya is hatalmas, 450-780 ezer egyedre becsülhető, ebből az európai állomány mintegy 108-151 ezer egyed (54-75 ezer pár). Magyarországon rendszeres fészkelő, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200-1 000 pár között alakul. Hatalmas elterjedési területének nagyobb részén állandó, az Eurázsiában és Észak-Amerikában fészkelők vonulók. A hazai állomány hosszú távú vonuló. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat.

Szikes tavakat (a "székeket") kedvelő életmódja miatt kedvezőtlenül hatott a fajra ennek az élőhelytípusnak a jelentős felszámolódása az 1980-as évek végétől. A klímaváltozás, a szárazodó tavaszok jelentősen befolyásolják az adott évi költőpárok számát. Míg csapadékosabb években akár ezer pár is fészkelhet az országban, száraz teleket követően ezek száma akár 200 pár alatt is maradhat.

Kopár, sekély vízborítású helyeken, laza telepeket alkotva és egyesével is költ, hazánkban sokszor a gulipán társaságában. Fészkét úgy alakítja ki, hogy lehetőség szerint víz vegye körül, a növényzeti borítottság 50 százalék körül alakuljon, magassága körülbelül 30 centiméter legyen. Fészke kis talajmélyedés, amibe növényi törmelékeket hord. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a kotlási idő 25-26 nap.  Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket, elsősorban alacsonyabb rendű rákokat szedeget össze a víz színéről és a parti iszapfelületről.

Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint."

Forrás: Index.hu