Több ezer dollár jutalmat kap, aki bejelenti, hogy látott déli-szigeti kokakót, és az észlelések alapján később a tudósok bebizonyítják, hogy a kihaltnak vélt madárfaj mégis él.

Az Új-Zélandon honos kokakónak hajdan két külön alfaja élt nagy számban a két főszigeten, az Északi- és a Déli-szigeten, de míg az északi kokakó ma is él és virul, a déli kokakót 2013-ban kihaltnak nyilvánították. Néhány hitelesnek látszó észlelés nyomán a faj besorolását azóta úgy módosították, hogy "nincs róla adat", és újult erővel indult el a keresése. 

Ha a déli-szigeti kokakó létezik, akkor a földkerekség legritkább madara, és sürgős az esetleg élő példányok felkutatása, hogy nagyobb esély legyen a megőrzésére - hangoztatja a madár felkutatásával foglalkozó természetvédő jótékonysági alapítvány, amely 5000 új-zélandi dollár (több mint egymillió forint) jutalmat ajánlott fel a madár esetleges észlelőinek. 

Mindazok az országjáró vándorok, vadászok, túrázók, madárfigyelők vagy csavargók, akik úgy vélik, hogy látták a kihaltnak vélt madár élő példányát, a South Island Kokako Charitable Trust honlapján regisztrálhatják az észlelést. 

Mivel az utoljára 1967-ben látott madárról nem létezik fénykép, az alapítvány az északi-szigeti kokapóról tett közzé digitálisan módosított fotót csütörtökön, hogy az embereknek legyen elképzelésük arról, miként nézhetett ki a keresett madárfaj. 

A nyaka alatti narancsszínű bőrlebernyegével feltűnést keltő madár az 1800-as évek elején még nagy számban népesítette be a Déli-szigetet, száma azonban gyors fogyásnak indult a macskák, patkányok és menyétek behurcolása után, és már az 1800-as évek végén is ritkán fordult elő. 

Bizonyítottan utoljára a Mount Aspiring Nemzeti Parkban látták 1967-ben.

Nagyon szomorú, mikor ilyen hírekre bukkanok és még szomorúbb ha nem cselekednek azonnal a tulajdonosok - mert a madarak sajnos legtöbbször üvegvakok és képesek gyanútlanul neki repülni az üvegfalnak, ablaküvegnek. Pont nem régiben volt egy ilyen esetem, egy kékcinke repült neki az ablakunknak. Szerencsére nem sérült meg, csak egy kis pihenésre volt szüksége és utána el lehetett engedni.

Szilveszter a kékcinke. 2016 szilveszterén neki repült az ablaknak, szerencsére semmi baja nem lett egy kis sokkon kívül.

Alább olvashatjátok a nem túl vidám cikket. Ha tehetünk ellene akkor tegyünk ellene, hogy a madarak ilyen banálisan végezzék.

"Madártemetővé vált a Váci út 45. szám alatti irodaház. Az épület belső udvarát egy hatalmas zajvédő üvegfal választja el az forgalmas Váci úttól. Ennek repülnek neki sorra a madarak, főként a Budapesten most gyakori fenyőrigók. A 444.hu-nak az irodaház biztonsági őrei azt mondták: csak a hétfői napon kb. 50 halott madarat szedtek össze a járdáról. Madártetemek vagy sérült madarak láthatók az épület magasabban fekvő homlokzati elemein és a fákon is.

Az üvegfalon ugyan vannak madársziluett-matricák, ezek azonban láthatóan nem akadályozzák meg a baleseteket. A Madármentők szerint az üvegfal elé tett hálóval, matt csíkozású vagy opál fehér ablakmatricákkal vagy az ember számára láthatatlan UV-festékkel lenne megakadályozható a madárpusztulás. A 24.hu azt írja, aki hasonló irodában dolgozik és sérült madarat talál, egy papírdobozon szúrjon pár lyukat a szellőzés kedvéért, és tegye bele az állatot, majd hívja az állatmentőket a 70 605 22 52-es  számon. A fenyőrigó védett faj, egy példány eszmei értéke 25 ezer forint, a tetem a magyar állam tulajdona. Ha valaki kidob a kukába egy védett döglött állatot, komoly pénzbüntetésre számíthat."

Még mindig kinn vagyok a portálajánlóban aminek nagyon örülök, de nem is ez a lényeg, hanem hogy már a Top5-ben vagyok az Állatok kategóriában a GPortálon. Ezt nagyon köszönöm! Meglepődnék ha feljebb jutnék, de ez már így is nagyszerű.

A teljes GPortálos listán pedig éppen a 149. helyen tartózkodom. Örülök, hogy ilyen sokan benéztetek hozzám, remélem nem bántátok meg. Szép napot!

Hatalmas rajokban szállnak egyik fáról a másikra a belvárosban. Azokat a fákat lepik el, amelyeknek apró, piros bogyói vannak – ezt eszik, és így haladnak egyik fáról a másikra. Ez a különleges madár a fenyőrigó – mondta Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője. Ritka, nem Magyarországon él, hanem az Észak-Európában és Ázsiában. Most mégis több ezres rajok szállták meg a városokat.

Orbán Zoltán azt mondta, hogy az extrém hideg miatt jöttek Magyarországra a fenyőrigók.

Északabbra, ahol ezek a különleges madarak élnek, még hidegebb van, és már nem találnak élelmet maguknak, ezért húzódtak délebbre – így Magyarországra. Az egyik kedvenc fájuk az ostorfa, ennek a piros bogyóját eszik.

Bár több ezer fenyőrigó telel ezekben a napokban Magyarországon, ez mégsem invázió. Orbán Zoltán azt mondta, 4-6 évente tényleg ellepik a városokat, de nemcsak a fenyőrigók, hanem más furcsa madarak is, mint például a csonttollú vagy a keresztcsőrű is. Ezek a madárfajok is jóval északabbra élnek.

Akkor alakul ki invázió, amikor a fészkelőterületeiken jó volt az időjárás, sok tápláléknövény volt, így jól tudtak szaporodni is. Aztán ha bejön a kemény hideg, a feldúsult madárállomány nem talál elég élelmet - így költöznek délebbre a téli hónapokra, például Magyarországra.

Érdekes lehet az is, hogy ezek közül a madarak közül többen nem láttak még embert, így nem is félnek. A szóvivő azt mondta, hogy körülbelül négy éve kaptak egy bejelentést, hogy Budapest belvárosában, egy buszmegálló melletti fát elleptek, és lényegében a buszra várakozó emberek mellett 3-4 méterre félelem nélkül csipegették a bogyókat.
A fenyőrigó-rajok addig maradnak Magyarországon, ameddig ennyire hideg lesz – akár márciusig is. Aztán visszarepülnek a saját költőhelyeikre, Észak-Európába, Ázsiába, Szibériába.

Oscar díjra jelölték a Pixar rövid animációs filmjét, a Pipert, melyről korábban már írtam nektek és be is mutattam a kis filmet. A Legjobb Animációs Rövidfilm kategóriában jelölték továbbá a Blind Vaysha, a Borrowed Time, a Pear Cider and Cigarettes és a Pearl című kisfilmeket. Aki korábban nem látta volna a Piper című kis filmet, azok alább megtekinthetik (elnézést a minőségért, a rendes verziók mind le vannak tiltva, amennyiben jobb verzióban megtalálom majd, akkor cserélni fogom):

A korábbi cikket ide kattintva tudjátok elolvasni a Piperről.

Balaton – A madarak életében a Kárpát-medencén belül a magyar tengernek nagyon fontos szerepe van. Az őszi-téli időszakban jelentős vonulóhely, és ha nem fagy be, akkor telelőhely is.

Számomra a tóparti séták állandó látványelemei a hattyúk, a sirályok és récék. A Tagore sétányon, vagy valamelyik mólón andalogva mindig találkozom a part közelében úszkáló madarak kis csoportjaival és az őket csodáló, vagy éppen etető turistákkal. Eddig abba bele sem gondoltam, hogy ezeken a kis madár kolóniákon kívül, milyen nagy számban érkeznek ide nagyobb csapatok is a világ számos pontjáról.

– A Balaton madárvédelmi, illetve élőhelyvédelmi szempontból is Natura 2000 terület, emellett Ramsari terület, azaz a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében is szerepel. Emiatt vízivad vadászat a tó területén nem folyik. A madarak ezért is szeretik, mert ez egy úgynevezett kíméleti terület. Alkalmanként akár több tízezer madár is megtalálható itt – tájékoztat Szinai Péter a Balaton-felvidéki Nemzeti Park zoológiai - ökológiai szakreferense.

Szinai Péter zoológiai - ökológiai szakreferens Fotó: Molnár Sándor

Leggyakoribbak a különböző récefajok, sirályok és viszonylag nagy számban ludak is érkeznek ide. Van olyan madár, amelyik csak néhány napot marad, de akad olyan is, amelyik az egész telet itt próbálja átvészelni. A récefélék növényevőek, moszat és hínárféléket esznek. A ludak a tarlókra járnak ki táplálkozni és a Balatonon isznak, pihennek és éjszakáznak. A sirályok és a kárókatonák a tóban előforduló halakat fogyasztják. Utóbbiak az őszi és téli időszakban fordulnak elő nagy számban. Ezek, a gyűrűzések tanúsága szerint zömében a Baltikumból és Észak-Európából érkezett példányok. Két-három olyan hely van itt a tónál, ahol a kárókatonák éjszakára nagy számban gyűlnek össze.  Alsóörs mellett és Balatongyöröknél szoktak jelentős csapatokba verődni. A kárókatonák addig maradnak a tavon, amíg az be nem fagy. Ha ez bekövetkezik, akkor tovább mozdulnak a Dráva és az Adriai- tenger irányába.

A vonuló - telelő kerceréce több százas csapatokban érkezik Fotó: Vers József

– Ritka fajok is felkeresik a Balatont. Média sztár lett a közelmúltban az a fehércsőrű búvár, amely először jutott el Magyarországra. Ez a madár Észak-Amerikában illetve Észak-Szibériában fészkel. Valószínűleg az erősen szeles decemberi időjárásnak köszönhető, hogy besodródott Közép-Európába és majdnem tíz napig itt tartózkodott. Kifejezetten ritka jelenség a térségben a jeges réce, télen csak egy-két példány szokott megjelenni. Most tíz körüli egyedet észleltünk. Másik, viszonylag ritkán látható északi récefaj a füstös réce, amelynek telente egy-két-három megfigyelése van, de idén már több mint 40 példányból álló csapatokat is számoltunk. Szárcsából viszont 20 ezer feletti egyed is lehet a tavon. Az utóbbi években nagylilikből is több tízezer fordult elő és nyári lúdból is tízezer feletti a létszám. A tőkés récék egyedszáma is 10-20 ezres – sorolja az adatokat a zoológus.

Tőkés récék,dankasirályok és bütykös hattyúk az alsóörsi mólón Fotó: Molnár Sándor

Az igazgatóság munkatársai a téli időszakban havonta végeznek a teljes tóra kiterjedő vízimadár számlálást. A madarak nyilvántartása szakértelmet és tapasztalatot igényel. Előfordul, hogy igen sok madarat kell megszámolni. Fel van osztva a tó szakaszokra és öt kolléga figyeli ugyanazon a napon a tó teljes, 200 kilométeres partszakaszát. Kell hozzá nagyon jó fajismeret, és a nagy mennyiségek pontos számolásában is gyakorlottnak kell lenni. Mivel a madarak állandó mozgásban vannak, ez nehéz feladat.

– Különböző technikák vannak a számolásra. Van, aki diktafont használ, nekem egy kézi számlálóm, egy klikkerem van három számlálóval. Azt nyomogatom, ahogy a távcsőben meglátok egy azonos fajhoz tartozó madarat. Ez tulajdonképpen egy adott napon egy pillanatfelvétel az itt tartózkodó madarak számáról és fajösszetételéről – meséli Szinai Péter.

Kontyos récék Fotó: Vers József

Kiderül még az is, hogy általában a déli partot kedvelik a madarak, valószínűleg azért, mert a sekély vízben könnyebben elérik a táplálékot. Az északi parton az igazán nagy létszámú csapatok a Tihany - Szántód-révnél, esetleg a Keszthelyi-öbölben és bizonyos alkalmakkor a Szigligeti-öbölben fordulnak elő.

A kisebb madár csapatok nézegetése sok család hétvégi balatoni kirándulásának a része. Főleg  gyerekekkel keresik fel szívesen a füredi, alsóörsi vagy almádi mólót. Az emberek közelségét az évek során megszokták a madarak, mert jól tudnak alkalmazkodni.

– A tőlünk egy méterre úszkáló hattyú, ha elmegy például a Nagyberekbe, akkor lehet, hogy 100 méterre sem tudjuk megközelíteni. Teljesen máshogy viselkedik ugyanaz a példány. Igaz ez a récékre is. Most közel engednek, de egy másfajta élőhelyen nagy távolságot tartanak, és hamar elrepülnek – meséli zárásként a szakember.

Molnár Sándor

Már egy jó ideje kinn vagyok, csak ezt eddig nem volt időm megírni, a portál ajánlóban, amit újfent nagyon köszönök - mindig öröm újra és újra kikerülni oda. Külön öröm ebben az is hogy ilyenkor megnő a látogatottságom is, ilyenkor elképesztő adatokat produkálok. Épp ezért az Állatok témájú portálok között jelenleg a 8. helyen tartózkodom, ami külön öröm számomra - ez persze folyamatosan változik, hiszen itt nem csak én hanem más oldalak is befolyásolják az aktuális helyzetet. Az összlistát nézve pedig a 213. helyen vagyok jelenleg.

Lassan 6 éve szerkesztem ezt a madaras témájú oldalt, ami mindenképp egyedinek mondható a G-Portálon, de szomorúan látom, hogy más állatos témájú oldalak is elenyésző számban találhatók - ami működik is. Rengeteg régi nagy kedvenc honlapot nem találok már vagy egyszerűen évek óta nem frissül. Ez számomra, mint régi nagy G-Portálozó honlapszerkesztő, mindig szomorú tény. Remélem ez változni fog a jövőben.

Addig is köszönöm mindenkinek aki betéved ide, remélem mi még nagyon sokáig fogunk együtt működni. Szép napot!

Magyarországon első alkalommal figyeltek meg szibériai szürkebegyet a Szentendrei-szigeten, ezzel újabb fajjal bővült hazánk madárfajlistája - közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

A szürkebegyek veréb méretű, elsősorban a talajon és a sűrű aljnövényzetben mozgó madarak. Rejtő mintás tollazatuk és bujkáló életmódjuk miatt meglehetősen nehezen megfigyelhetőek - olvasható a közleményben. A szibériai szürkebegy elterjedési területének nyugati széle Európa és Ázsia határára, az Urál-hegység térségére esik. A faj telelőterülete Közép-Kínától Japánig terjed, de kóborló példányai gyakran előkerülnek Alaszkában és az Egyesült Államok más államaiban is. Európai előfordulása ritka, 2015-ig csak 32 megfigyelési adata volt, ezek több mint fele Svédországban és Finnországban. A kontinens középső és déli országaiban csak néhány alkalommal került elő a 19. század óta.

Mint írják, a tavalyi ősz azonban a madár eddig nem látott nagyságrendű "invázióját" hozta Európa északabbi térségeinek 12 országban, ahol 212 példány került távcső elé október 4. és november 6. között. A hazai madarász közösség tagjai ezt látva fokozottan figyelték a szürkebegyes élőhelyeket, de egyet se találtak.

Nagy megdöbbenést keltett ezért a sokak által keresett madár fotóinak szerdai feltűnése egy olyan közösségi oldalon, ahol a kezdő madarászok kérhetnek segítséget egy-egy általuk lefényképezett madárpéldány fajmeghatározásához. A megfigyelési hely pontos GPS koordinátáinak ismeretében csütörtök hajnalban mintegy hatvan, az ország egész területéről összesereglett madármegfigyelő látott neki az új madárfaj visszakeresésének, amelynek eredményeként ismét szem elé került a szürkebegy - áll a közleményben, amely kitér arra is: a madárról készült felvételek az MME oldalán (mme.hu) tekinthetőek meg.

"Három kontinensen, mintegy 8 ezer kilométeres vonalon szétszóródva telelnek a magyarországi fehér gólyák – derül ki a rajtuk elhelyezett műholdas jeladók adatainak elemzéséből. Miközben néhány kockázatot vállaló madár Magyarországon fagyoskodik a régen látott hidegben, többségük a szokott módon Afrika középső régiójában, elsősorban Csádban és Szudánban telel. Két jeladós gólya azonban kétszer ilyen messze, a Dél-Afrikai Köztársaságig repült, ami több mint 8 ezer kilométeres odautat jelent – közölte az MTI-vel hétfőn a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Felhívjuk Orbán Zoltánt a Magyar Madártani egyesülettől."