A kanalasgémek őszi vonulása jellemzően augusztus vége és október eleje között zajlik.

Sem 2019, sem 2020 nem volt jó év a kanalasgémeknek költés szempontjából, és sajnos az idei év sem kedvez nekik. Ennek hátterében a téli-kora tavaszi időszakot sújtó aszály, majd a májusi szokatlanul hideg, szeles időjárás és az özönvíz-szerű esőzések állnak. Ez lehet az oka annak, hogy az egyik kanalasgém, amit a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság jeladóval követ, már vissza is vonult afrikai telelőhelyére, írja a knp.hu.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 2003 óta kíséri fokozott figyelemmel, hogy mi történik a kanalasgémekkel Magyarországon és a vonulási útvonalaikon egyedi azonosítóval ellátott színes gyűrűk segítségével. 2017 óta tizenhárom egyed – hét fiatal és hat öreg – kanalasgém kapott GPS-jeladót a hátára, ami új eredményeket szolgáltatott a kutatásnak.

A jeladós vizsgálatok megerősítettek több feltételezést is, amit eddig a színes gyűrűs példányok viselkedéséből csak valószínűsíteni tudtunk: a kedvezőtlen években a kanalasgémek egy jelentős része neki sem kezd a fészkelésnek. Erre adott bizonyítékot a Csaj-tónál 2019-ben jeladót kapott, JP91 kódú öreg tojó kanalasgém.

"Tavaly ugyanez a jeladós példány július 7-én kezdte meg a vonulását. Idén ez a madár április közepe és május vége között tartózkodott a Kárpát-medencében, majd május 31-én Bosznia-Hercegovinába repült, onnan pedig egy rövid megállást követően Olaszországba, Manfredoniába vonult. Kedvező széljárást kihasználva június 14-én átrepült Tunéziába, ahol már a Gabesi-öbölben lévő telelőhelye felé tart" – számolt be a madárról dr. Pigniczki Csaba, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki a hazai kanalasgém-kutatás koordinátora is.

A kanalasgémek őszi vonulása jellemzően augusztus vége és október eleje között zajlik, ennek során elsősorban Tunézia és Olaszország vizes élőhelyeire húzódnak, de kis százalékban átrepülik a Szaharát is, és a Száhel-öv vizes élőhelyein telelnek. Az utóbbi években Magyarországon is sikeresen áttelelt néhány példány.

Volt már példa ilyen korai visszaindulásra: a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban tavaly április közepén azonosítottak egy színes gyűrűs példányt, amelyet május közepén már Észak-Olaszországban fényképeztek le, vagyis ez a madár is szokatlanul korán kezdte a délnyugat felé tartó „őszi” vonulását. Száraz, aszályos években olykor előfordul, hogy a tavasszal még Magyarországon azonosított példányokat Olaszországban figyelik meg júniusban.

"A kanalasgémek egy része ezekben a kedvezőtlen években olyan döntést hoz, hogy nem bajlódnak a fiókák nevelésével, hanem saját túlélésükre koncentrálnak" – állítják a szakemberek.

Az idei évben várhatóan kevés lesz a felnövekvő fióka. Szerencsére voltak olyan költőpárok, ahol a fiókákat megfelelően tudták táplálni a szülők, sok fióka viszont nem volt ilyen szerencsés: a szokatlanul hűvös, viharokkal és özönvízszerű esőzésekkel teli májusi időjárás vámot szedett közöttük, amihez még a táplálékhiány miatt fellépő éhség is párosult.

A kanalasgémek jellegzetes formájú csőrükkel csak a „lábalható”, 40 cm-nél sekélyebb vizekben tudnak táplálkozni, képtelenek a száraz területeken pockot, gyíkot vagy sáskát fogni, mint azt a fehér gólyák, nagy kócsagok, szürke gémek teszik. Emiatt az állományuk különösen megsínyli az aszályos időszakokat.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az „Év madara” programját. Ennek célja, hogy a társadalommal megismertesse azokat a madárfajokat, amelyek védelmében a lakosság fontos szerepet kaphat. A 2022-es Év madara szavazás jelmondata, a Sokszínű természet.

Ezzel nem csak a madárvilág változatos megjelenésére szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem a biodiverzitás, a biológiai sokféleség, sokszínűség fontosságára is.

A biológiai sokféleség azt fejezi ki, mennyire gazdag természeti környezetünk. Az élőlények összessége és fizikai környezetük állandó kölcsönhatásban áll egymással – ez a kölcsönhatás hozza létre az ökoszisztémákat, melyek nélkül az emberi élet is elképzelhetetlen lenne. A biodiverzitást azonban számos veszély fenyegeti világszerte. Több növény- és állatfaj halt ki, illetve kerül ma is a kihalás szélére az emberi tevékenység következtében. A biológiai sokszínűség megszűnése nem csak a ritka állat- és növényfajok eltűnését foglalja magában. Azzal is együtt jár, hogy az egyes ökoszisztémák kevésbé képesek megújulni, és a természeti rendszerek sérülékenyebbé válnak a külső hatásokkal szemben.

Éppen ezért őrizzük meg a színeket! Három feltűnően színes fajt bocsájtunk most szavazásra a lakosság körében, amelyből egy, a biológia sokféleség nagykövete lesz 2022-ben:

Kékbegy: Nádi énekesmadaraink közül a legszebb tollazattal rendelkező, rejtett életmódú, nehezen észrevehető faj. A nádasok szegélyzónájában fordul elő leginkább, a homogén, sűrű nádállományokat elkerüli. Kedveli a csatornapartokat, halastavakat, bányatavakat. Előszeretettel keresgél a növényzet alsó részén, az avas nádban, amit költőhelyként is használ. Vonuló, a telet Afrikában tölti. Hazai fészkelő-állománya 1 200 - 2 000 párra tehető (2014-2018).

Zöld küllő: Gyakori harkályfélénk. Kedveli a ligetes erdőket, fasorokat, városi parkokat, temetőket, ártéri erdőket, de a zárt állományokat elkerüli. Fő táplálékát a hangyák jelentik, de a fák kérge alatt megbújó más rovarokat és azok lárváit, bábjait is elfogyasztja. Rendszeresen keresgél a talajon is. Állandó madár, de télen kóborolhat. Odúban költ, amit maga készít és akár több évig is használ. Hazai fészkelő-állománya         15 000 - 17 000 párra tehető (2014-2018) és növekedést mutat.

Vörös gém: Nagy méretű gázlómadár. Laza telepeit nagy kiterjedésű nádasokban alakítja ki. Fészkét nádból építi, fészekalapjait más fajok is felhasználhatják. Költőhelyétől sokszor jelentős távolságra is eljár táplálkozni, kedveli a székisásosokat. A halak mellett kétéltűeket, vízirovarokat, rákokat is fogyaszt. Vonuló, április és szeptember között figyelhető meg hazánkban. Nyugat-Afrikában telel. Hazai fészkelő-állománya 630 - 810 párra tehető (2015-2018).

Meddig lehet szavazni?

A 2021. július 25. 12 óráig tartó internetes szavazás lezárultával a legtöbb voksot kapott faj elnyeri a 2022 év madara címet.

Szavazni az MME.hu oldalán, az alábbi linkre kattintva tudtok:

SZAVAZZ 2022 ÉV MADARÁRA ITT!

A Mátrában idén olyan sok berkenye terem, hogy tömegesen érkeznek a fenyőrigók kedvenc táplálékuk forráshelyére. A barkócaberkenye, a madárberkenye, a zólyomi berkenye, a dunai berkenye kiemelt természeti védelmének köszönhető a bő termés és a rengeteg fenyőrigó.

A fenyőrigó hazánkban csak kis számban fészkel, télen azonban tömegesen érkeznek hozzánk az északi állományokból példányok – írja a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

A telelő madarak száma alapjaiban függ a bogyós növények termésének mennyiségétől. 2020 novemberében, az elmúlt évekhez képest szokatlanul nagyszámú fenyőrigó csapatok érkeztek a Mátra erdeibe, és ez a különböző berkenye fajok jó termésével indokolható.

A berkenyék olyan elegyfajok, melyek védelmére kiemelt figyelmet fordítanak a Bükki Nemzeti Park természetőr munkatársai. A meghagyott berkenyék, a barkócaberkenye, a madárberkenye, a zólyomi berkenye, a dunai berkenye bogyói most több helyütt százával, vagy akár ezrével vonzzák a fenyőrigókat a Mátrában.

A több százas, hangoskodó fenyőrigó csapatok fantasztikus látványt nyújtanak, és jól szemléltetik, hogy milyen fontos a fafajok sokszínűségének fenntartása az erdeinkben.

Azonban számtalan olyan más védett állatfaj is kötődik ezekhez az elegyfajokhoz, melyek kevésbé látványosak ugyan, ám ugyanolyan fontos szerepet töltenek be az erdő ökológiai rendszerében. Gondoljunk csak a pionír puhafákhoz (kecskefűz, rezgő nyár, nyír) kötődő számtalan éjjeli- és nappali lepkére. De említhetőek a különböző cserjefajok, mint a szirti gyöngyvessző, a kökény, a galagonya, melyeken szintén gazdag rovarfauna él.

A varjúfélék úgy tűnik, kimeríthetetlen kutatási területet kínálnak, és minden alkalommal újabb és újabb lehetőséget arra, hogy rácsodálkozzunk, mi mindent tudnak ezek a különleges madarak.

Korábban mi is írtunk arról kutatásról, melyből kiderült, hogy a varjak emlékeznek az emberi arcokra, melyeket láttak már, és társaiknak is megtanítják, hogy felismerjék azt az embert, aki veszélyes lehet rájuk nézve. Arról is beszámoltunk, hogy ezek a madarak afféle gyásszertartást végeznek, vagyis amikor valamelyikük elpusztul, köré gyűlnek. Mint kiderült, egyrészt azért teszik ezt, hogy megállapítsák, mi volt pusztulásának az oka, ugyanakkor egy ideig a zsákmányra leső ragadozókat is távol tartják a testtől.

A varjúfélék főbb csoportjait a remek hangutánzó képességükről ismert szajkók, a színpompás, egzotikus kitták, a fészküket csillogó tárgyakkal előszeretettel dekoráló szarkák, a csókák, a varjak és a hollók alkotják, és mindegyikük kivételes intelligenciával rendelkezik, de a kutatásokban eddig többnyire a varjak és a hollók kapták a főszerepet.

Ahogy a mitológiában és a mesékben gyakran felcserélhetőként tűnik fel e két faj, a hétköznapokban is hajlamosak lehetünk összekeverni őket. Fontos különbség köztük, hogy a hollók körülbelül 2,5-szer nagyobbak a varjaknál. A felnőtt madarak hossza 56 és 70 centiméter körül lehet, szárnyfesztávolságuk eléri a 115-130 centimétert, tömegük 1,63 kilogrammig terjedhet, ezzel pedig a legsúlyosabbak verébalakúak közé tartoznak. Míg a hollók életük végéig együtt maradnak a párjukkal - még ha nem is mindig hűségesek, ugyanis megfigyelték, hogy a fészkén ülő tojót más hímek is megkörnyékezhetik, míg a párja távol van -, a varjakra ez kevésbé jellemző, és ők inkább magányosan vagy csoportokba verődve élnek. A hollók és a varjak a vadonban általában 10-15 évig élnek, a fogságban, jó körülmények között tartott hollók akár 40 évig is elélhetnek, ahogyan erre a londoni Tower legendás hollói között is akadt példa.

A Tower őrzői

Ami ezeket a fontos megbízatást teljesítő madarakat illeti: a legenda szerint a királyság és a Tower csillaga is leáldoz, ha a toronyban nem tanyázik legalább hat holló. Ma a királyság és az épület jövőjének biztosítása érdekében nem is csak hat, hanem hét holló él az erődben, akiknek szárnyait rendszeresen vágják, hogy ne tudjanak elrepülni. A hagyomány szerint II. Károly volt az első, aki ragaszkodott a torony hollóinak védelméhez, miután figyelmeztették az esetleges balszerencsére. A király parancsát csillagászának, John Flamsteednek a kívánsága ellenére teljesítették, aki arra panaszkodott, hogy a hollók zavarják obszervatóriumának működését.

A varjak öntudata

Egy nemrégiben készült kísérletből arra következtettek a kutatók, hogy a varjak tudatossággal rendelkeznek, és szubjektív élményeik lehetnek - még ha ez a jelenség meglehetősen nehezen megragadható, különösen állatok esetében. A tudatosság lényege ebben az értelemben az, hogy az állat nemcsak tud vagy észlel valamit, hanem tudja is, hogy tudja illetve észleli. Hasonló képességre korábban csak főemlősöknél bukkantak.

A kutatók kormos varjakat tanították arra, hogy reagáljanak bizonyos vizuális ingerekre. Képernyőket tettek eléjük, melyeken fény jelent meg bizonyos időközönként. Ha a varjú meglátta a fényt, meg kellett mozdítania a fejét, hogy jelezze, észrevette. Amikor a fényjel jól látható volt és egyértelmű, a varjak megbízhatóan jeleztek, amikor azonban a jel rövid és halvány volt, a két varjú hol jelzett, hol nem. Agyi aktivitásukat beültetett elektródák rögzítették.

Amikor a varjak jeleztek, agyukban megfigyelhető volt, hogy a fény megjelenése és a válaszuk közötti időben aktívak voltak egyes idegsejtjeik. Amikor azonban nem jeleztek, az agysejtjeikben sem mutatkozott aktivitás. Ez pedig arra utal, hogy nem mechanikus, hanem tudatos folyamatról van szó, vagyis a varjúnak azt is észre kellett vennie, hogy észre vett valamit. Mint a kutatók elmondták, az eredmények azt mutatják, a varjak agyában a magasabb feldolgozási folyamatok szintjén lévő idegsejteket a szubjektív tapasztalatok befolyásolják.

Ügyesebbek lehetnek a gyerekeknél a hollók?

Egy 2017-es kísérletsorozatból a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a hollók képesek bizonyos előrelátásra és tervezésre. Can Kabadayi és Mathias Osvath a svéd Lund Egyetem állatiintelligencia-kutatói öt, fogságban tartott hollónak megtanították, hogyan juthatnak hozzá a jutalomfalathoz egy bizonyos feladatnak a megoldásával. A hollóknak egy eszközt kellett egy dobozból kinyúló csőbe tenniük, ha hozzá akartak férni a csemegéhez. Miután a madarak tökélyre fejlszetették az eljárást, a kutatók elvitték előlük az eszköt, és a dobozt is.

Egy óra múlva azután különböző tárgyakat tettek a madarak elé, melyek között ott volt az a speciális eszköz is, melynek korábban hasznát vették. Tizenöt perccel később a hollók visszakapták a dobozt is. A hollók körülbelül 80 százalékban a megfelelő eszközt választották ki előzőleg, és újra elvégezték a feladatot, mellyel megkaphatták a csemegéjüket. A csapat megismételte ugyanezt a kísérletet úgy is, hogy a hollók csak 17 óra elteltével kapták vissza a dobozukat, ebben az esetben a madarak közel 90 százalékában sikeresek voltak.

 Mint a kutatók elmondták, az eredmény külön érdekessége, hogy állítólag a majmok és nagyjából négy éves korig a gyerekek sem teljesítenek ilyen jól a hasonló feladatokban, és egyébként elvileg a hollók sem gyakorolnak ilyesmit a természetes közegükben. Tesztelték a madarak barterképességeit is, ennek során a madarak zsetonokért kaphatták meg kedvenc csemegéjüket, és ismét több mint 90 százalékban sikeresen teljesítették ezeket a feladatokat.

Még néhány érdekesség a hollókról

Megfigyelték, hogy ha egy holló tudja, hogy egy másik holló figyeli, miközben el akarja rejteni az eleségét, akkor úgy tesz, mintha az ételt egy másik helyre tenné, mint ahová valójában. Persze, ez a trükk csak néha működik, mivel a többi hollónak is megvan a magához való esze.

Bár a szajkókat ismerjük leginkább hangutánzó képességeikről, fogságban a hollók is megtanulhatnak egyet s mást, például néhány emberi szót is, de emellett többek között olyan zajokat is utánoznak, mint a motorok, WC-lehúzás vagy más állatok hangja. A hollók egyébként a vadonban is előszeretettel szólalnak meg farkasok vagy rókák hangján, hogy olyan tetemekhez vonzzák őket, amelyeket ők nem képesek felnyitni. Miután a ragadozó jóllakott, a hollóé lehet a maradék. Micsoda üzlet.

 Alaszkában és Kanadában annak is voltak szemtanúi, hogy a hollók szeretnek játszani, legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy ezt teszik, amikor például csúszdaként használják a hóval borított tetőket, de az is előfordul, hogy havas domboldalakon gurulnak lefelé. Úgy tűnik, olykor ágakkal, tobozokkal, labdákkal vagy kövekkel szórakoztatják magukat és egymást.

A zöld gyurgyalag (Merops persicus) egy példányát figyelte meg Kókay Bence május 23-án reggel egy dabasi gyurgyalagtelep madaraihoz csapódva. Korábban ilyen megfigyelésre még soha nem volt példa hazánkban.

A birding.hu Facebook-oldalán közzétett bejegyzés szerint, néhány madarász még látta rajta kívül a reggeli órákban. A hír hallatán sokan azonnal útnak indultak, hogy a saját szemükkel is megcsodálják a ritkaságot, de azóta már nem került elő.

A zöld gyurgyalag Észak-Afrika és Ázsia területein fészkel, életmódja a mi gyurgyalagunkéhoz hasonló.

A Wikipedia szerint csak kis mértékben vonuló madár. A költést főleg a területeinek a délebbi részén végzi, míg a száraz évszakban északabbra vonul.

Ehhez fogható madárszenzáció legutóbb 2018-ban történt Magyarországon, akkor egy korábban szintén sosem észlelt lazúrcinege egy példánya tartotta lázban a madárbarátokat.

Kókay Bencének ezúton is gratulálunk a megfigyeléshez.

Évszázadok óta először születtek vadon fehér gólyák Nagy-Britanniában - írja a The Guardian című brit lap internetes oldala.

A White Stork Project nevű kezdeményezés bejelentése szerint az öt fióka pénteken bújt ki a tojásból a délkelet-angliai West Sussex megyei Knepp birtokon lévő három gólyafészek egyikében.

A helyiek beszámolója szerint a gólyapár, amely már tavaly is próbálkozott az utódnemzéssel, ám sikertelenül, szorgosan eteti fiókáit a tölgyfán lévő fészekben.

A White Stork Project szakemberei szerint utoljára 1416-ban jegyeztek fel fehérgólya-születést Nagy-Britanniában: akkor az edinburghi St. Giles-székesegyház tetején bújtak ki a tojásból a fiókák.

A projektben résztvevők azt szeretnék, ha 2030-ig egy legkevesebb ötven költőpárból álló fehérgólya-populáció jönne létre Anglia déli részén.

Május második hétvégéjén tartják meg nemzetközi szinten a Vándormadarak Világnapját, amely most egybe esik a Madarak és Fák Napjával, utóbbi minden év május 10-én tartandó. Gondoljunk hát a körülöttünk élő tollas kis barátainkra!

Vándormadarak Világnapja:

"A vándorló madarak életmódja nemzetközi összefogásra készteti a természetes élőhelyet jelentő területek országait. Sérülékeny helyzetük, védelmük érdekében két, vándorló állatokkal foglalkozó szervezet tett lépéseket és hirdette meg a világnapot 2006-ban. Célja a nemzetközi kapcsolatok megerősítése a vándorló madarak védelmének érdekében. Nemzetközi elnevezése: "World Migratory Bird Day" "

Madarak és Fák Napja:

"A madarak és fák napjának célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját."

A magyarországi madárfauna az itt költő fajokon túl is folyamatosan gazdagodik a hazánkban megfigyelt, akár csak átutazóban nálunk tartózkodó fajok egyedeivel. Összességében bőven 400 felett járunk, és a listát most egy régen látott énekesmadár tette színesebbé. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság és az Ökológiai Kutatóközpont BLI Hal- és konzervációökológiai kutatócsoportja hálójába a tihanyi Külső-tónál egy hazánkban rendkívül ritka csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) repült.

A csíkosfejű nádiposzáta fészkelése az 1970-es évektől mintegy négy évtizedig volt ismert a Hortobágyon, a kétezres évek közepére azonban állománya csökkent, és 2011-re el is tűnt onnan. Attól fogva hazánkban nem ismert fészkelése, előfordulása is megritkult, és az azóta eltelt időben a mostani a harmadik előfordulási adata.

Sajnos a faj az egész világon veszélyeztetett, hazánkhoz hasonlóan eltűnt Oroszországból és Lettországból, jelenleg csak Litvániában, Lengyelországban, Fehéroroszországban, valamint Ukrajnában fészkel – áll az Ökológiai Kutatóközpont közleményében. Vonulása érdekes, úgynevezett hurokvonulás, ami azt jelenti, hogy őszi és tavaszi útvonala jelentősen eltérő. Kelet-európai fészkelőhelyéről a Balti-tenger, az Északi-tenger és az Atlanti-óceán partját követve jut el a Szenegál-folyó torkolatvidékén lévő telelőhelyére.

Tavasszal azonban a minél korábbi célba érkezés érdekében „rövidít”, ilyenkor a Földközi-tenger nyugati medencéjét átszelve az európai kontinensen keresztül éri el költőhelyét. Nagy valószínűséggel egy ilyen, a fészkelőhelyére igyekvő példányt sikerült megfogni, majd gyűrűzés után szabadon engedni.

Rakják a fészkeiket a fecskék, csak épp nincs nekik miből: a füsti fecskék (Hirundo rustica) és a molnárfecskék (Delichon urbicum) sárból készítik a fészküket, de ha nincs víz, nincs sár sem, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület arra kéri a természet- és fecskekedvelőket, hogy készítsenek sarat a madaraknak. 

A mesterséges sárgyűjtőhelyek létrehozásával nemcsak a friss fészkek létrehozását, hanem a már meglévő, leromlott állapotban lévő régebbi fészkek tatarozását is segíthetik a madárkedvelők. A városi környezetbe is bemerészkedő molnárfecskék eleve nem nagyon találnak sarat a betondzsungelben, így számukra ez a segítség nélkülözhetetlennek számít.

Fecsketüzép

A fecskék számára olyannyira fontos sárhoz csak vízre és földre van szükség. Alacsonyabb forgalmú utak padkáin néhány vödör vízzel könnyen létrehozható a sárgyűjtő, de gyárudvarokon vagy a kertben is segíthetünk a fecskéknek, ha fellocsoljuk a földet. A homokos talaj erre a célra nem megfelelő, az ebből épülő fészek ugyanis nem lesz tartós.

A kerti fecsketüzéphez az MME egy sekély gödör ásását javasolja, amelyet célszerű fóliával kibélelni, majd a göröngyök eloszlatása után visszalapátolt földbe száraz füvet keverni, majd az elegyet átnedvesíteni. Ezt az építőanyagot különösen a füsti fecskék használják előszeretettel.

Ott, ahol ez sem kivitelezhető, a sarat műanyag virágalátétben is elhelyezhetjük a madarak számára, így azok a városon belül, kert híján is megtalálhatják az építőanyagot. A fecskék védelme nemcsak a madarak szempontjából fontos, hanem az embernek is elemi érdeke: 2010 óta kétmillió fecske hiányzik Magyarországról, ez pedig évente kétezer tonnányi plusz rovart jelent, és az egyébként betegségeket is terjesztő szúnyogfajok terjedését is elősegíti. A fecskék megóvásához a sárgyűjtő helyek létesítése mellett élőhelyük, fészkeik megóvásával, az esetleges fészekleverések jelentésével bárki hozzájárulhat.