Manapság is változnak a vadon élő állatok szokásai, akár egy emberöltőnyi megfigyelés idő is bizonyítja ezt. Az elmúlt húsz évben például a tarka vagy dolmányos varjú külterületi facsoportokban fészkelő óvatos madárból városi szárnyas lett, olyannyira, hogy ma már kizárólag a településeken fészkel.

Hazánkban kétféle varjúval találkozhatunk, a fekete vagy vetési varjúval, és a dolmányos vagy tarka varjúval. Eleink kálvinista varjúnak nevezték a feketét, mivel a felületes népi megfigyelés szerint az nem fogyaszt húst, csakúgy, mint pénteken a pápista - vagy hivatalos elnevezéssel - katolikus hívő. A dolmányost pedig kálomista varjúnak hívták, ami a kálvinista népi megfelelője, mivel húsféléket is fogyasztott. Mindez csak részben igaz, alkalomadtán a vetési varjak is elfogyasztják a húst, de a dolmányosok sem ragaszkodnak a vegetarianizmushoz. A dolmányos jelzőt meg azzal érdemelték ki, hogy a fekete tollak úgy néznek ki rajtuk, mintha egy szürke madár dolmányt, mellényt öltött volna.

A két varjúnemzetség közül a vetési varjú vándormadár, Ukrajnából, Lengyelországból érkezik hozzánk a tél előtt - nyilván az itteni enyhébb telek reményében -, majd utazik haza tavasszal. Igaz, egyes magyar vidékeken (például Abony környékén) találhatók egész évben ott tartózkodó vetési varjúkolóniák is. A dolmányos varjú viszont kifejezetten hazai madár, itt marad nyárra is.

A dolmányos az erősebb, agresszívabb madár, azonos táplálkozás esetén nagyobbra, súlyosabbra nő. Életkora elérheti a 10 évet is.

Kemény harcok árán is megvédik területüket

A kutatók megfigyelései szerint míg 15-20 éve ezek a szárnyasok kifejezetten szabad területeken, facsoportokon, erdősávokban fészkeltek, és a legóvatosabb madarak közé tartoztak, manapság szinte kizárólag lakott területeken, városokban és kisebb településeken élnek és szaporodnak. Méghozzá nem is kis mértékben. Állományuk az elmúlt öt év alatt például Debrecenben kétszeresére növekedett! (Okkal feltételezhetjük, hogy más településeken is hasonló folyamat játszódott le).

E ténynek a legavatottabb ismerője Juhász Lajos, a Debreceni Egyetem természetvédelmi állattani és vadgazdálkodási tanszékének vezetője, aki a nyolcvanas években a város madarairól írta doktori disszertációját, tehát pontosan tisztában van a korábbi helyzettel: tudja, hogy akkor egyetlen pár dolmányos varjú sem költött Debrecen területén, legfeljebb a nótában is megénekelt Nagyerdő szélén fészkelt egy-két pár. Hat éve figyelt fel az egyre nagyobb számú állományra, és azt követően ötéves megfigyelési programot indított egyetemi hallgatók közreműködésével. Utóbbiakra nagy számban volt szükség a kutatásban, amit a dolmányos varjú fészkelési szokásai is indokoltak.

Átlagon felüli az intelligenciájuk

Más oldalról viszont remekül hozzászoktak a városi léthez. Találtak fészket a városon átvezető, igen forgalmas út fáin, és kórházak udvarán is. Évente egy fészekaljat költenek ki, és a már repülni képes madarak hónapokig a szüleikkel mozognak táplálék után. Sőt területüket is a szülői "körzet" közelségében alakítják ki. De ez a jelenség megfigyelhető hazánk más, kisebb és nagyobb településein is. Kérdésünkre, vajon mi okozta ezt a viszonylag rövid időn belüli városiasodást, Juhász Lajos elmondta, hogy ezeknek a madaraknak az intelligenciája átlagon felüli.

- Hamar felismerték az urbanizáció számukra kedvező hatásait, azt, hogy a városokban, településeken táplálékbőség alakult ki, hogy nem fenyegeti őket a vadászat - magyarázta. - A vetési varjúval ellentétben dolmányos rokona nem védett, csak a költési időszakban nem szabad vadászni rá, miként a többi madárra sem az Európai Unió direktívája szerint. A városban legföljebb a fészket nemrég elhagyott, rosszul repülő, tapasztalatlan állatok vannak veszélyeztetve. Őket hamarabb elkaphatja kutya vagy macska, elütheti az autó, ugyanakkor nem fenyegeti őket az éhezés, és így nagy számú fészekalja képes felnőni. Ők viszont - különösen költési időszakban - elég veszélyesek a szintén urbanizált feketerigó-, zöldike-, tengelice-, balkáni gerlefiókák vagy tojások számára. A dolmányos varjak térhódításával párhuzamosan ezek állományában némi csökkenés figyelhető meg a városban.

A madárfészkeket keresgélők sok érdekességet is megtapasztaltak. Például rábukkantak egy, a gyógyfürdő melletti Békás-tó környékét el nem hagyó példányra, amelyik annyira hozzászokott az emberekhez, hogy szinte kézből etethető. Rokonság ide, rokonság oda, csak alkalmilag táplálkozva vegyülnek az itt telelő vetési varjakkal, de sohasem éjszakáznak egy területen, pláne nem párosodnak egymással.

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok, először is elnézést, amiért az elmúlt pár napban nem igazán adtam magamról életjelet, ez csupán azért volt, mert ezen a héten két nagy Zh-m is volt, melyre azért illő volt valamelyest felkészülni. De most már túl vagyok rajta, a hétvégén is csak egy millió géprajzot kell elkészítenem, szóval jövök is a frissel... de előbb ezer köszönet a Főoldalas Portálajánlóért!:

Darumegfigyelés Hortobágyon - ha látványos madármegfigyelésre vágysz:

"Az Európa északi mocsaraiban fészkelő darvak az Észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk során egy-másfél hónapra minden évben megállnak pihenni a Hortobágy és a Dél-Alföld pusztáin. Azért itt, mert ezeknek a gólyánál is nagyobb madaraknak olyan sekély vizű, háborítatlan tavi éjszakázóhelyekre van szükségük, melyeket sok-sok kilométeres körzetben kiterjedt síkvidéki gyepek és tarlók vesznek körül. Az idei rekord évnek ígérkezik, mert a szinkron számlálások majd' két évtizedes  történetében még nemigen fordult elő, hogy október elején 90.000 daru tartózkodott volna nálunk - és a java még hátravan!

Az MME kamerája idén is ellátogatott a Hortobágyra, egyrészt, hogy eddig kevésbé ismert szemszögből mutassa be a nálunk pihenő darvak életét, másrészt kedvcsinálóként, hogy minél többeket ösztönözzön legalább egy napos hortobágyi darunéző kirándulásra. Jó lenne, ha élete során minden magyar ember legalább egyszer eljutna ide és személyesen is részese lehetne a sok tízezer hatalmas madár hajnali és esti légiparádéjának!  A programszervezés megkönnyítése érdekében a cikk végén néhány hasznos információt is megosztunk az olvasókkal. Mindenkinek szép darumegfigyelési élményeket kívánunk!

A gyors hajnali-kora reggeli kirepülést követően (a darvak a tavak sekély vizében állva alszanak) az akár 100.000 hatalmas madár leereszkedik és egész napját a földeken tölti.

A darvak családi közössége többnyire az őszi vonuláskor is összetart, ...

 

... a jellegzetes fejmintázatú öregek mellett ...

 

... sok a fiatalkori tollruhát viselő fióka is, ...

 

... melyek vékony sipító hanga a levegőben és a talajon egyaránt folyamatosan (a cikk végi videóban is) hallható a felnőttek jellegzetes "krúgató" kiáltásai között.

 

A nagytestű madarak több, akár 3-5 év alatt érik csak el az ivarérettséget, melynek előrehaladottságáról a felnőttekéhez egyre inkább hasonlító tollazat ad visszajelzést a fajtársaknak.

 

A darvaknak nemcsak ...

 

... táplálkozásra jut idejük a nappali órákban, ...

 

... a tavaszi udvarlási ceremóniát röviden felidézve gyakran táncolnak és énekelnek is, ...

 

... miközben híres farok dísztollaikat is felmeresztik.

 

Ez a madár a csapat nyújtotta biztonságot kihasználva "ülve" pihent ...

 

... és keresgélt.

 

 

Néhány órányi táplálkozást követően a földeken keresgélő madarak megszomjaznak, ezért késő délelőtt és dél környékén sok madár ismét felkerekedik, ...

 

... hogy meglátogassa a pusztai itatókat.

 

A múlt hét csütörtökig tartó őszi kánikulában (a felvételek kedden készültek, amikor a hőmérő majdnem 30 fokot mutatott) ...

 

... az itatóra látogató darvak a nap hátralévő ...

 

... idejére itt is maradtak, ...

 

... a táplálékkeresgélés (gyakran a víz alatt) mellett: ...

 

... sokat fürödtek ...

 

... és órákig ...

 

... tollászkodtak.

 

Délután négy-öt óra környékén a darvak ismét felkerekednek, és kisebb-nagyobb falkákban elkezdenek visszaszállingózni a tavi éjszakázóhelyekre.

 

Az esti behúzás többnyire jobban elhúzódik, mint a reggeli kirepülés, ezért érdemes 15 h körül megérkezni ...

 

... a nemzeti park területén átvezető utak mentén lépten-nyomon megtalálható nyilvános lesekre.

Hogyan figyelhetjük meg a darvakat?
A legfontosabb szempont, hogy ezt minden esetben úgy tegyük, hogy eközben ne zavarjuk a madarakat! Az útszéli lesekre szabadon felmehetünk (ezeket megszokták az akár 30 éven keresztül évről-évre a Hortobágyon átvonuló madarak), viszont a leseken túli gyepeken ne bóklásszunk (pláne ne hajtsunk be autóval!), mert ezzel megzavarhatjuk az éjszakázni készülő állatokat. A darvak ugyanis ideiglenesen ide leszállva várják meg a teljes sötét beköszöntét megelőző perceket, és csak ilyenkor repülnek be a tavi éjszakázóhelyekre."

/Forrás: MME/

Mit szólsz hozzá?

Madártojásokkal, fészkekkel és madárpreparátumokkal ismerteti meg a látogatókat a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Természettudományi Múzeumának legújabb, kuriózumnak számító tárlata, mely pénteken nyílik Pécsen.

Kisbenedek Tibor, az igazgatóság természettudományi osztályvezetője az MTI-nek elmondta, hogy az Ahány madár, annyi tojás című kiállítás mintegy 150 madárfaj 600 tojását, valamint számos különleges, ritka madár fészkét, preparátumát mutatja be. Az év végéig látogatható tárlatot a madarak élőhelye szerint rendezték be. Külön vitrinekben helyezték el a baranyai erdőkben, a nádasokban, valamint a parkokban és a lakóépületek közelében fészkelő madarakhoz kapcsolódó tárgyakat. Ennek köszönhetően láthatja a közönség a Magyarországon kis számban előforduló békászó és fekete sas tojását, szemügyre veheti a királyka fél- és a túzok tíz centiméter átmérőjű tojását. Emellett megtudhatja, hogyan raknak fészket a parti madarak és miért a függő cinkének van a legszebb fészke.

Kisbenedek Tibor magyarázata szerint a kiállítás azért különleges, mert a múzeumok ritkán teszik közszemlére madártojás-gyűjteményük válogatásait. Ennek oka, hogy az amúgy kifúrt és kifújt tojások rendkívül sérülékenyek és fényérzékenyek, vagyis fény hatására idővel elveszítik jellegzetes színüket. Ezen kívül a vadmadarak tojásainak gyűjtését az 1970-es évek óta jogszabályok tiltják, így a múzeumi gyűjtemények ilyen módon nem bővíthetők.

Utalt rá, hogy az igazgatóság a Magyar Természettudományi Múzeum és a Mátra Múzeum után az ország harmadik legnagyobb vadmadártojás-gyűjteményével rendelkezik. Összesen 1200 fészekaljnyi, azaz 5-10 ezer tojást őriznek, amelyek a két világháború közötti időből, illetve az 1950-es évekből származnak, és hagyatékok, adományok révén kerültek az igazgatósághoz.

Az osztályvezető megjegyezte, hogy a gyűjtemény feldolgozása a közelmúltban fejeződött be Haraszthy László tojáskutató közreműködésével. Ennek apropóján döntöttek a tárlat megszervezéséről, amelyhez hasonlóra legutóbb egy évtizede volt példa a baranyai megyeszékhelyen.

Mit szólsz hozzá?

A hullámos papagáj az egyik legkedveltebb díszmadár. Ahhoz, hogy sokáig a család tagja lehessen vigyáznunk kell egészségére, melybe a csőrbetegségek elkerülése is beletartozik.

Írtunk már korábban a hullámos papagáj leggyakoribb betegségeiről, most nézzük konkrétan a csőrbetegségeket.

A hullámos papagáj csőre kampós alakú, éles, kemény szaru, mely nem csak a táplálék aprítására, hanem kapaszkodásra és tollászkodásra is szolgál. A madár csőre segít a nemek megkülönböztetésében is. A csőr felett az orrnyílásonknál a hímeken kék, a nőstényen sárgás (vagy sárgás-kékes) színű pajzs található.

Csőr túlnövekedése

Nem mindig utal betegségre, ha a madár csőre túlnő, kialakulhat azért is, mert nincs a környezetében megfelelő koptató felület, azaz természetes ülőfa, fakéreg vagy csőrkoptató esetleg túl puha eleséget kap a madár. A rendellenes szaruképződés, túlnövekedés hátterében azonban sok esetben valamilyen megbetegedés áll. Ha a két szarukáva nem zár jól, szintén bekövetkezhet a csőr túlnövekedése.

A túlnőtt csőr következtében a táplálékfelvétel lehetetlen, emiatt a madár lesoványodik, amely tartós esetben akár éhhalálhoz is vezethet. Megfelelő csőrkoptatók ketrecbe helyezésével természetesen mindez megelőzhető, a jelentős túlnövekedést azonban már csak mechanikai bevatkozással, vagyis a hossz és a forma újbóli kialakításával orvosolhatjuk.

A csőr túlnövekedése élősködő rühatkák jelenléte miatt is bekövetkezhet. A szaruképletben élősködő atkák hatására a csőr morzsalékonnyá és lyukacsos szerkezetűvé válik, továbbá deformálódik és repedezik. A felrakódások megjelenése is jelzi az atkák jelenlétét a szájszögletben, a szem környékén és a lábakon. A betegség más papagájt is megfetőzhet, de gyógyítható, azonban esetleges kiújulására később is számítani lehet.

Csőr töredezése, törése

Az egészséges csőr törése, repedése trauma következtében alakulhat ki, mely gyorsan lenő és gyógyul, ha a háttérben más betegség nem áll, pl.: daganat.

A beteg csőrű madár etetése a kigyógyulásig mesterséges kell, hogy legyen, a főzött, aprított magvakat, egyéb eleséget csipesszel juttathatjuk a szájba.

Mit szólsz hozzá?

Késő nyártól kora őszig meglehetősen üresnek tűnik a madárbarát kert, mert már véget ért a mozgalmas költési szezon és még nem kezdődött el az ismét nagy nyüzsgést hozó etetési időszak. Ilyenkor az itatók nyújtják a legtöbb megfigyelési élményt a ház körül - különösen az olyan megkésett kánikulában, mint amilyenben most hétvégén volt részünk -, és ha a megszokottnak tűnő látvány "mögé" nézünk, sok érdekes tapasztalattal lehetünk gazdagabbak.  

A harkályokról valószínűleg mindenki tudja, hogy a fák törzsén élnek, azt azonban már jóval kevesebben, hogy ezt milyen különleges testi adottságaik teszik lehetővé. Hosszú faroktollaik a legkeményebbek közé tartoznak a madárvilágban, az ezek gerincét alkotó tollcséve olyan erős, hogy akár hústűnek is használhatnánk. A fatörzsnek támaszkodva ezek akadályozzák meg a madár testének hanyatt bucskázását miközben felfelé kúszik a törzsön. A fakúszó életmódot segítő másik fontos sajátosságot a ragadozómadár-szerűen hajlott, oldalról lapított tűhegyes karmokkal ellátott, rendkívül erős szorítású lábujjak jelentik. Ezek közül a legtöbb madárnál három előre és egy hátra, a harkályoknál viszont kettő előre, kettő pedig hátrafelé néz, ami biztosabb alátámasztást és kapaszkodási képességet jelent.

A fák törzsén mozgó harkálynál nehéz megfigyelni ezt az alátámasztási mechanizmust, a talajitatón azonban mintha demonstrációs kísérletet mutatna be ez a nagy fakopáncs, ...

 

... amikor számunkra meglehetősen kényelmetlennek és bizonytalannak tűnő módon lógva-kapaszkodva és a farkán támaszkodva helyezkedik el. Jól látható, hogy a farktollak gond nélkül hordozzák szinte a test teljes tömegét.

Az ablak les elé helyezett egyszerű műanyag virágalátét itató következő vendége hasonlóan izgalmas és általában rejtve maradó madár "titokba" engedett bepillantást.

Az örvös galamb ma már nem számít ritkának a településeken ...

 

... és első pillantásra ebben a fürdőzésben sincs semmi furcsa.

 

Ha azonban jobban megnézzük a képet, az itató bal szélén hullámot vető víz tetején mintha halvány füst úszna.

 

A jelenség még erőteljesebben jelentkezett, ...

 

... miután a madár elrepült és a víz tetején finom fehér réteget hagyott hátra.

A galambfélék (és egyes papagájok) kisméretű fartőmirigye nem termel elegendő tollápoló viaszos váladékot, ezért ezek a madarak speciális púdertollakkal rendelkeznek, melyek vége folyamatosan porszerűen finom keratinpikkelyekre töredezik. Ez, a madarat felhőszerűen beborító víztaszító réteg olyan hatékony, hogy fürdőzéskor a galambnak az átnedvesedéshez áztatnia kell a tollát. Ezt a viselkedést figyelhetjük meg az alábbi videón, amikor a madár többször is az oldalára dőlve, közben feltartott szárnnyal egyensúlyozva próbál még mélyebbre merülni az itató vizében. Miután a galamb végzett a fürdéssel, a testét beborító mikroszkopikus porréteg leheletfinom fehér szőnyegként szétterülve marad vissza az itató vizén.

Mit szólsz hozzá?

Máltai rendőrök helyi madarászokkal és természetvédőkkel közösen egy egész éjszakán keresztül őrizték azt a három - Magyarországon született - fehér gólyát, amelyek a múlt héten érkeztek a szigetországba.

A szokatlan védelemre azért volt szükség, mert az utóbbi években több ezer madár esett a helyi orvvadászok áldozatául. A három gólya közül kettőt az idén bocsátottak szabadon egy kőszegi madármentő állomásról, ahová azután kerültek, hogy kiestek fészkükből. A harmadik madár szintén az állomáson született röpképtelen szülőktől. Ez volt az első bizonyított, magyar gyűrűs fehér gólya megkerülés Máltán.
 
Karcza Zsolt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) gyűrűző központjának vezetője köszönetet mondott mindazoknak, akik virrasztottak a madarak mellett. Éberségüknek hála a három gólya folytathatta útját dél felé. Geoffrey Saliba, a máltai BirdLife kampánykoordinátora elmondta, hogy „a fehér gólyák kedvelt célpontjai az orvvadászoknak, akik érthetően főleg éjjel járják a vidéket”.
 
Az idén májusban, amikor egy helyi szinten rekord nagyságú, mintegy 240 egyedből álló fehér gólya csapat vonult át Máltán, a helyi vadászok hármat lőttek ki az éjszakázó madarak közül. Nyár elején egy szintén Magyarországon gyűrűzött kanalasgém tetemét találták meg a szigetország egyik madárrezervátumában.

Egy évvel korábban német halászsasok jártak ugyanígy. Ezek az esetek csak töredékei azoknak, amelyekkel a helyi természetvédők nap-mint nagy találkoznak és számos esetről soha nem is szereznek tudomást.

Mit szólsz hozzá?

Az idei ősz reményteli számokkal örvendezteti meg a madarászokat, a tavalyi évhez képest a madárfajok többségénél jelentősen nagyobb a fiatal egyedek száma és aránya. Ez azért fontos, mert az élőhelyek átalakítása, a klímaváltozás, a vadászat és az illegális befogás okozta óriási vonulási veszteségek ellensúlyozásának egyik legfontosabb eleme a magas költési siker, az önállóvá váló fiókák minél magasabb száma.

Az elmúlt évtized legnagyobb hazai létszámcsökkenést elszenvedő vesztesei között vannak a 2010-es év madarai, a fecskék, az átlagosan majdnem 50%-os fogyatkozást követően különösen elkeserítő volt az elmúlt nyár "fiókagyilkos" időjárása. Ezért is reménykeltőek a Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomásról szeptember elejétől beérkező hírek az elképesztő nagyságrendű, esténként akár 400.000-re becsült létszámú éjszakázó fecskecsapatokról, melyekből idén eddig több mint 13.000 példányt sikerült befogniuk és meggyűrűzniük.

Az éjszakázó fecskék számának hasonló nagyságrendjéről számolt be a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomás munkatársa is, elmondása szerint náluk is előfordultak 200.000 példányra becsült esti behúzások. Ezek a számok azért is örvendetesek, mert a gyűrűzési adatokból tudjuk, hogy a vonulás második felében Magyarországon tartózkodó madarak már nem a hazai, hanem az északabbi országok állományaiból származnak, ami azt mutatja, hogy a (füsti) fecskék fészkelőterületének jelentős részén jó évadot zártak a madarak.

Az esti behúzás a naplementével indul (seregélyek) és a madarak számától, valamint az éjszakázóhelyül szolgáló növényzet ...

... kiterjedtségétől függően néhány tíz perc alatt le is zajlik (fecskék).

Az éjszakázni érkező fecskék a seregélyekkel ellentétben nem tömöttebb alakzatban, hanem magasan, a gyorsan gyérülő fényben sokszor alig láthatóan, inkább hallhatóan (ez a videó felvételeken is érződik), laza "felhőben" érkeznek a nádas fölé. Innen zuhannak a növényzet fölé, ahol cikázva keresik a helyüket. A lemenő nap fényétől világos horizont előtt ilyenkor lehet őket leginkább megfigyelni, különösen akkor, amikor a ragadozóktól vagy az újabb érkezőktől megriadó madarak kisebb-nagyobb bandái ismét a levegőbe emelkednek.

A vonuláskutatók hálóit rejtő növényzetbe húzó madarak ...

... "helyezkedés" közben nagy számban ...

... repülnek a hálókba, ami rendkívül fontos körülmény ...

... az így tömegesen fogható fajok (füsti fecske) vonulási és telelési viselkedésének vizsgálatában. A molnárfecskék telelőterületeiről éppen azért nincsenek kielégítő információink, mert ez a faj a költési időszakon kívül nem száll le a parti növényzetbe (a kutatók feltételezése szerint a sarlósfecskékhez hasonlóan a levegőben alszanak), ezért elegendő visszafogási adattal sem rendelkezünk róluk.

A hálóba került madarakat közvetlenül sötétedés után a "lámpás ellenőrzéskor" szedik ki a madarászok, ...

... majd jól szellőző vászonzsákokban szállítják ...

... a gyűrűzőhelyre.

A nappali madarakat az esti gyűrűzést követően nem engedjük el, mert sötétben nem tudnának biztonságos helyre húzódni, ezért az éjszakát a madárzacskókban töltik. Nagyszámú fecske befogása esetén ez a módszer már nem mindig járható, amire éjszakáztató papírdobozokkal készülnek a táborok, ...

 

... melyekben nádszálakon üldögélve alhatnak a madarak.

Hajnalban aztán ...

... egy csapatban engedjük el őket.

Ugyanekkor a nádasban éjszakázó madarak is felkerekednek, ami ismét lehetőséget kínál a fecskefogásra.

Az esti és kora reggeli időszakot kivéve ennek a magasban vadászó madárcsoportnak a képviselői szinte soha nem kerülnek kézre.

A fecskék általában békésen nézelődnek a hálóban, ezért nagyon könnyen és gyorsan ki lehet szedni őket.

Az óránkénti ellenőrzések madarai a gyors gyűrűzést követően már repülhetnek is tovább.

Az idei vonulásban rendkívül magas a fiatal füsti fecskék aránya, húsz madárból csak egy-kettő öreg madár, ami eredményes költési időszakra, magas fiókaszámra utal.

Ez a felvétel nemcsak az esti és reggeli fecskegyűrűzésbe enged bepillantást, de képet kapunk arról is, hogy milyen az esti behúzás testközelből, a nádas belsejéből. A videó 1 perc 22. másodpercénél egy ragadozó suhan át  a képen (valószínűleg egy tojó karvaly vagy egy hím héja). Ez a madár a magasban repkedő fecskék számára szinte láthatatlanul, sötét felső oldalával a mind árnyékosabbá váló növényzetbe olvadva próbál becserkészni egy-egy óvatlan zsákmányt. Bár ez a felvételeken nem látszik, megjelenése nem egyszeri alkalom volt, folyamatosan járőrözve többször is feltűnt a háló nyiladékában.

A gyűrűzés egész napos munka, a hálóállások óránkénti ellenőrzésébe ...

... a gyűrűzőhelyekre, így a Sumonyba ide látogató érdeklődők is be tudnak kapcsolódni, ...

... nagy segítséget nyújtva a madárzacskók cipelésében.

Eközben sok érdekes madárral találkozhatnak: a cserregő nádiposzáta ...

... és a barátposzáta az egyik leggyakrabban kézre kerülő faj szeptemberben.

Az igazán szerencsések részesei lehetnek világ egyik legszínpompásabb madarának, a jégmadárnak a befogásának és gyűrűzésének is.

Kézbe véve ez a faj a nyaktekercshez hasonló fejforgató riasztó viselkedést mutat. Ennek oka pontosan nem ismert, de elképzelhető, hogy a "hivatásos" nyakforgatóhoz hasonlóan a fészeküregben kotló madár és a tollas fiókák a csőr és a bajuszfoltok mutogatásával (a nyaktekercs kígyóként sziszeg, miközben ide-oda tekergő fekete tarkócsíkja a veszélyes hüllőt idézi a meghökkent ragadozónak) próbálják félelmetesnek mutatni magukat.

 

Most hétvégén egy igazi kuriózum is kézre került. A mediterráneumból terjeszkedő berki poszáta évi egy-két párban már költ is Magyarországon, de kézre kerülése máig rendkívüli eseménynek számít. Egyik különlegességük (és egyben határozó bélyegük), hogy 12 faroktoll helyett csak tízzel rendelkeznek.

Idén két-három héttel későbbre tolódott a fecskevonulás (valószínűleg a hosszúra nyúló nyári időjárás miatt), de mostanra lecsengőben van Sumonyban is. Azonban a hétvégi Európai Madármegfigyelő Napokon még jó eséllyel találkozhatunk az utóvédekkel, ha kilátogatunk valamelyik rendezvény helyszínre, melyek közül sok gyűrűző állomáson lesz vagy programjában bemutató gyűrűzés is szerepel.

Mit szólsz hozzá?

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület több módszert alkalmaz az egyes sasok azonosítására és mozgásuk feltérképezésére. A színes gyűrűzés és az elhullajtott tollakból vett minták mellett a legmodernebb módszer a műholdas nyomkövető felhelyezése.

Az idei születésű parlagi sasok az elmúlt hetekben kezdték elhagyni a szülői territóriumokat, hogy 3-5 éves kóborlás után párban letelepedjenek és maguk is költésbe kezdjenek. A fiatal madarak számára az első pár év kritikus időszak, többségük az első telet sem éli túl. A világszerte veszélyeztetett ragadozómadár védelme érdekében kulcsfontosságú az egyedek nyomon követése.

A térképen a műholdas jeladóval felszerelt három parlagi sas szeptemberi mozgása látható. A sárga egy hevesi fészekből elrabolt, majd jászsági pótszülőkhöz behelyezett fióka, amely a napokban hagyta csak el a felnőttek territóriumát. A piros a jászsági pótszülők eredeti fiókája, aki már három országot is megjárt, és jelenleg Békés megyében tartózkodik. A zöld egy tavaly Nagykunságban megsérült fióka, amelyet a Hortobágyi Madárkórházban, majd a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság ragadozómadár-telepén kezeltek, és amelyet végül idén augusztusban a Jászságban „vadröptettek” az MME szakemberei. A madár jelenleg Szolnok közelében tartózkodik. (Fotó: Horváth Márton)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) több módszert alkalmaz az egyes sasok azonosítására és mozgásuk feltérképezésére. A színes gyűrűzés és az elhullajtott tollakból vett minták mellett a legmodernebb módszer a műholdas nyomkövető felhelyezése. A civil szervezet nem titkolt célja a sasokat érő bűncselekmények, azon belül is elsősorban a mérgezések felderítése, amelyben hazánk élen jár Európában - olvasható a szervezet közleményében.

(MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

A parlagisas-fiókák színes gyűrűzése 2002 óta folyik Magyarországon és Szlovákiában. A módszer segítségével akár 300 méterről is egyedileg lehet azonosítani a madarakat. Eddig közel 60 példányt sikerült így a kirepülési helyétől távol megfigyelni, hazai egyedeket például Görögországban. A gyűrűzés mellett a DNS-elemzés is elterjedt módszer.

A parlagi sasok minden évben lecserélik tollazatuk egy részét, így a vedlett tollakat a kiülőfák környékén a madarak zavarása nélkül gyűjthetik össze a szakemberek. Részben magyar és spanyol kutatók által a közelmúltban kifejlesztett módszerek segítségével, már egyetlen tollból is jelentős mennyiségű DNS-t lehet kivonni és az egyedeket teljes bizonyossággal azonosítani. Jelenleg a kárpát-medencei parlagisas-állományból mintegy 300 különböző példány DNS „ujjlenyomata” szerepel az adatbázisban, és a több ezer rendelkezésre álló minta közeljövőben történő feldolgozásával sok sas élettörténetének tisztázását várják a szakemberek.

(Fotó: Horváth Márton) 

A fiatal madarak nyomon követésének leghatékonyabb módja azonban kétség kívül a műholdas jeladó felszerelése. 2003 és 2005 között egy európai uniós LIFE programban már kilenc parlagi sas kapott ilyen eszközt, azonban az azóta kifejlesztett új generációs GPS-szel felszerelt adók lényegesen több és pontosabb adatot tudnak szolgáltatni.

Az idén négy példányra került ilyen jeladó, azonban az egyikük ismeretlen okból elpusztult a jelölést követő hetekben. A három megmaradt egyed jól van, és elkezdték felfedezni a Kárpát-medence legjobb sas-élőhelyeit. A hátizsák formában felhelyezett műholdas eszközöknek általában csak az antennája látszik ki a többi részét a sasok „betollászkodják”.

(Fotó: Molnár István Lotár) 

A műszerek 45, illetve 70 grammot nyomnak, amely a madarak testtömegének 1-2 százalékát teszik ki. Az elmúlt évtizedekben világszerte sok száz – elsősorban veszélyeztetett – madarat követtek ehhez hasonló jeladókkal. A vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az állatok testtömegének 3 százalékánál kisebb jeladók nem csökkentették jelentősen a megjelölt példányok túlélési esélyeit.

Mindazonáltal egyetlen műholdas nyomkövetővel ellátott egyed is rengeteg olyan, teljesen újszerű adatot szolgáltathat a vizsgált fajok viselkedéséről és az őket veszélyeztető tényezőkről, amely információk segítségével akár fajtársak százait menthetik meg a jövőben a szakemberek.

Mit szólsz hozzá?

Egy új vizsgálat szerint a madarak megtanulják a fészeképítés művészetét, nem pedig csak ösztönös képességről van szó.

Edinburghi, glasgow-i, és a St. Andrews Egyetem kutatói a Botswanában megfigyelt kaffer szövőpintyekről készült videókat elemezték ki.

Ezt a színes fajt azért választották, mert az egyes madarak számos komplex fészket építenek szezononként. Dr. Patrick Walsh, az Edinburgh Egyetem kutatója szerint a vizsgálat felfedte „a tapasztalat egyértelmű szerepét.”

A kutatást a Behavioural Processes folyóiratban publikálták. Az egyes madarak technikája fészekről fészekre változott, és arra is voltak példák, hogy a madarak balról jobbra, aztán jobbról balra építették fészkeiket. Ahogy a madarak minél több tapasztalatot nyertek, sokkal ritkábban ejtették le a fűszálakat.

„Amennyiben a madarak a genetikai sablon alapján építik fészkeiket, azt várnánk, hogy minden madár minden alkalommal ugyanúgy építi fészkét. Azonban nem ez az eset áll fenn” – mondja Walsh. „A kaffer szövőpintyek megközelítésében igen erős ingadozások figyelhetőek meg, melyek felfedik a tapasztalat egyértelmű szerepét. A madaraknál is igaz, hogy a gyakorlat teszi a mestert.”

Mit szólsz hozzá?

Drasztikusan lecsökkent a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok állománya az elmúlt pár évtizedben Európában. A kontinens 25 országának 145 madárfajára kiterjedő monitoring vizsgálatok rámutattak, hogy ezen madarak egyedszáma mára 48 százalékkal esett vissza 1980 óta. A legnagyobb mértékben olyan mezőgazdasági területekhez kötődő gyakori fajok egyedszáma csökkent, mint a fogoly  (-82 %), a mezei pacsirta (-46 %), a kenderike (-62 %) és a sordély (-66 %).

Az MME felhívja a figyelmet arra, hogy ha az Európai Unió nem tesz mielőbb határozott lépéseket a negatív tendenciák megfordítása érdekében, a biodiverzitás csökkenését 2020-ra sem tudjuk majd megfékezni és sokkal súlyosabb problémákkal találjuk szembe magunkat, mint a célok tavalyi elbukása után.

MMM grafikon

Ennek tudatában az európai uniós Közös Agrárpolitika olyan reformjára van szükség, amely a környezetbarát tájhasználatra ösztönzi a földművelőket. „Bár a madárállományok csökkenésének üteme lassult az elmúlt években, óriási erőfeszítésekre lesz szükségünk, hogy a trend megforduljon” – véli Ian Burfield, a BirdLife európai madár monitoring koordinátora. Ezzel szemben a jelenlegi uniós költségvetés pont a Közös Agrárpolitika második pillérétől von el pénzt, amely pedig komoly környezetvédelmi törekvéseket tartalmaz.  Az is szomorú, hogy a nemrég nyilvánosságra került dokumentum engedélyezné a tagországoknak, hogy forrásokat csoportosítsanak át az agrár-környezetvédelem területéről más költségvetési ágazatokba.

Európai FBI index (forrás: EBCC)

Hazánkban az MME által 1999. óta működtetett Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) szolgáltatja az adatokat az európai program számára. Az EU több tagországában jelentős csökkenést mutató, mezőgazdasági biodiverzitás indikátor értékek (Farmland Bird Indicator, FBI) Magyarországon az 1999-2010. évi időszak során 2005-ig stagnáló, állandó értéket mutattak, azonban 2005 óta csökkenő tendencia tapasztalható.

MMM grafikon

Az MMM adatai alapján vizsgált 12 éves időszakban 2009-ben és 2010-ben tapasztalták a legalacsonyabb értékeket a Madártani Egyesület szakemberei (az 1999-es év 80 %-a). Az 1999-2010. közötti időszakban az FBI érték szignifikáns, átlagosan évi 1,4 százalékos csökkenést mutatott. Hazánkban a vizsgált időszakban olyan gyakori fajok állománya csökkent a legjobban, mint pl. a fürj (-47%), füsti fecske (-44%), kerti poszáta (-85%) és a szürke légykapó (-85%).

MMM grafikon

Mit szólsz hozzá?