A BirdLife szerint nyolc madárfajból egynél már szükség van védelemre, mert veszélyeztetetté vált. 189 madárfajt pedig csak egy hajszál választ el a kihalástól.

Közülük számos madarat évek óta nem is láttak és az is előfordulhat, hogy közülük több már kipusztult. Ennek ellenére mégis van ok az optimizmusra, mivel világszerte számos területen számolnak be sikeres természetvédelmi programokról, melyek egy részében részt vállal a Birdlife. A siker üzenete egyértelmű: hogyha megvan a szükséges anyagi és a politikai támogatás, akkor a fajok megmaradnak és a Föld biodiverzitása sem szenved újabb csorbát.

Az IUCN által minden évben megjelentett Vörös Könyv a természetvédelem objektív listája arról, hogy mely állat- és növényfajok váltak veszélyeztetetté. A Vörös Könyv különböző kategóriákba osztja a védelemre szoruló fajokat, attól függően, hogy mennyire áll fenn a kihalás veszélye. Jelenleg 55 ezernél is több növény- és állatfajt tartalmaz a Könyv.

A madarakról szóló részt hivatalosan a BirdLife International állítja össze. Adataik alapján 1253 madárfaj veszélyeztetett, ez az összes madárfajnak a 12,5 százalékát jelenti, vagyis igaz, hogy minden nyolc madárfajból egy bajban van. A Vörös Könyvben szereplő madarak élőhelyei általában zsugorodnak, egyre csökken az állományuk, vagy valamiért tömegesen pusztulnak. A veszélyeztetettekből, 189 fajt már csak egy hajszál választ el a végleges eltűnéstől. Bár a világ számos pontján élnek veszélyben lévő madarak, mégis a legtöbb bajbajutott faj a trópusi erdőkben van. A legtöbben közülük a trópusi Andokban, a brazíliai Atlanti erdőben, Madagaszkár keleti részén, valamint a dél-kelet ázsiai szigetvilágban élnek. Aránylag nagy számban fordulnak elő veszélyeztetett fajok a távoli óceáni szigeteken is. A bajban lévő tengeri madarak csaknem  fele  a szinte lakatlan, Új-Zéland környéki apró szigeteken fészkel.

Annak ellenére, hogy a természetvédők hosszú ideje próbálják védeni a veszélyeztetett fajokat, a populációk állapota többségében csak romlik. A védelmet igénylő madarak 80 százalékánál rosszabbodott a helyzet, néhány madárfaj populációja pedig tragikusan csökkent. A sokáig élő és lassan felnövekvő madárfajoknál pedig - akárcsak az albatrosznál - a viszonylag kis populáció-veszteség is komoly figyelmeztető jel.

Az IUCN Vörös Könyv indexe alapján 1988 óta határozzák meg a fajok állapotát. Sajnos elmondható, hogy azóta széles körben észlelhető a hanyatlás. Bár az IUCN kategóriái igen tágak, a szakemberek mégis évről évre egyre rosszabb kategóriába sorolják a fajok jelentős részét. 2004-ben például 100 szakember segítségével próbáltak egy teljesebb állapotfelmérést készíteni, ám a veszélyeztetett madárfajok csupán 11 százalékánál sikerült bizonyítani, hogy a populációk állapota javult. Biogeográfiai értelemben elemezve az eredményeket az is kiderül, hogy bár a világ minden területén adódnak gondok, mégis a csendes-óceáni szigetvilágban, az óceánok nyílt vizein és a mélyebben fekvő ázsiai síkvidéki erdőkben vannak a legnagyobb problémák.

A madarak életterét jelentősen csökkenti, hogy az erdőket kivágják és a területet mezőgazdasági művelés alá vonják. Az is gond, hogy a már művelés alá vont területek nagy részén is átálltak az intenzív mezőgazdaságra, mivel az elmúlt néhány évben jelentősen megnőtt az igény a hús, valamint a bioüzemanyag előállításához szükséges növények iránt.

Az elmúlt ötszáz évben legalább 65 madárfaj kihalását okozták teljesen, vagy részben a tájidegen, betelepülő fajok. Ezek az idegen fajok jelenleg is a bajban lévő madarak csaknem felét veszélyeztetik. A szigeten élők vannak a legnagyobb gondban, mivel az óceáni madárvilág háromnegyedét tizedelik az olyan betelepültóállatok, mint a patkányok és a macskák. De aggodalomra ad okot a vadászat és a csapdaállítás is. Növekvő veszélyt jelent a túlzott fakitermelés, a városok növekedése és az ezzel járó szennyezés, valamint az intenzív halászat is, miközben a klímaváltozás is számos nehézség elé állítja a fajokat.

2010-ben már a kihalt fajok közé sorolták az Alaotra vöcsköt és félő, hogy a következő években más fajok is eltűnnek a Föld színéről, mégis van ok némi optimizmusra. Pénzügyi támogatás és a politikai akarat segítségével ugyanis számtalanszor bebizonyosodott, hogy a kihalás széléről is meg lehet menteni fajokat. A herkulesi küzdelemmel ugyanis sikerült megmenteni legalább 33 olyan madárfajt, amely a természetvédők nélkül ma már nem élne a bolygón. 1994 és 2004 között a szakembereknek 16 fajt sikerült visszahozniuk, köztük a mauritiusi sándorpapagájt, amelyből 1986-ban kevesebb, mint egy tucat élt. De hasonló sikereket értek el a kaliforniai kondorkeselyűkkel és az ázsiai nipponíbisszel is, amelyekből ugyancsak alig akadt az élőhelyeken, ám a kitartó védelem hatására a populációk a lehetőségekhez mérten megerősödtek. A siker záloga nemcsak a területen végzett madárvédelmi munkákban keresendő, hanem a közvélemény tájékoztatásában és aktivizálásában, valamint a kiegészítő táplálásban, illetve a madarak áthelyezésében is, ha szükség van rá.

A BirdLife már elindítottaó a kritikusan veszélyeztetett fajok megmentéséhez szükséges programokat,  és elindította a kihalástól megmenekítő speciális akciókat is. Mostanában pedig bemutatta azokat a helyi szervezeteket és szakembereket, akik felelősségteljes munkájukkal 60 madárfajt menthetnek meg. Ilyen sikernek köszönheti életét az Azori-szigeteki süvöltő állománya, amelyet a portugál madárvédők gondos élőhely-helyreállító projektje és menedzselése erősített meg.