Madártani felmérésre került sor a Túrmenti Természetvédelmi Területen. A kéthetes gyűrűző tábor alkalmával 775 - 39 különböző fajhoz tartozó - madarat sikerült befognia és megjelölnie az ornitológusoknak. A tábor közös programként jött létre a Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológia-Geológia Kara, az Erdélyi Kárpát Egyesület - Szatmárnémeti és a marosvásárhelyi Milvus csoport között.

Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület, ügyvezető igazgatója elmondta, az elmúlt évtizedek „divatos” folyószabályozásai ellenére, a Túr a mai napig többé kevésbé egy természetközeli mederben kanyarog, a kialakult holtágak, mocsaras-lápos területek változatos madárpopulációnak adnak otthont. A madarak olyan élőlény-csoportot alkotnak, amely a legkisebb környezeti változásra is érzékenyen reagál. Épp ezért vizsgálatuk lehetővé teszi a természeti környezet állapotának megismerését, a rendszeres felmérésekkel pedig nyomon lehet követni ennek változásait. E változások ismeretében a természetvédelmi kezelők olyan intézkedéseket hozhatnak, amelyek által megállíthatóak a nem kívánatos folyamatok, illetve megőrizhető a terület kedvező természeti állapota.

A gyűrűző tábor két helyszínen is „aratott”. A Túrterebes-Szőlőhegy melletti legelő a közeli folyóval, holtágakkal, bozótosokkal és mocsaraival ideális élőhely számos madárfaj számára. Az első hét fogásainak ez a vidék adott otthont, míg a következő hetet a biológusok az Újberki-halastavak kevésbé használt részein töltötték, a nagyobb állóvizek lakóival ismerkedve.

Szabó D. Zoltán, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Biológia-Geológia Karának oktatója szerint a madárgyűrűzés az egyik legrégebbi kutatási módszer, mely a fajok monitorizálásával foglalkozik. Alapja a madarak egyedi jelölése. A több helyszínen történő gyűrűzés átfogóbb képet ad a terület madár faunájáról.

Az évente megszervezett gyűrűző tábor alatt befogott madarakkal jól modellezhetőek úgy a területi, mint az éghajlati változások. Az ilyen jellegű táborok többségében a tudományos célú madárbefogás és -gyűrűzés a központi tevékenység, számunkra azonban ugyanolyan fontos cél az utánpótlás kinevelése is.

Az első hét erdős, bokros, sásos és nádas területe sikeres fogást biztosított a madarászok számára. A felállított 268 méter háló, – amit igyekeztek úgy felállítani hogy a lehető legtöbb típusú élőhelyet érintse – több mint 600 madár befogását biztosította, melyek 36 különböző fajhoz tartoztak.

Az adatok arra engednek következtetni, hogy sikerült megtalálni a füsti (Hirundo rustica) valamint a parti (Riparia riparia) fecskék éjszakázó helyét, de nagyobb számban kerültek kézre: őszapók (Aegithalos caudatus), széncinegék (Parus major), vörösbegyek (Erithacus rubecula), kisposzáták (Sylvia curruca), barátposzáták (Sylvia atricapilla), mezei poszáták (Sylvia communis). A védett fajok közül sikerült befogni 9 tövisszúró gébicset (Lanius collurio), 8 jégmadarat (Alcedo atthis) és 3 törpegémet(Ixobrychus minutus).

Az Újberki halastavak egy újabb életközösséget mutattak be. A nádasokba felállított 142 méter háló, 174 madarat számlált a hét végére. Itt főleg foltos nádiposzáták (Acrocephalus schoenobaenus), nádi sármányok (Emberiza schoeniclus), nádi rigók (Acrocephalus arundinaceus) voltak nagyobb számban, ám 31 sárga billegető (Motacilla flava), 4 tövisszúró gébics (Lanius collurio) és 2 jégmadár (Alcedo atthis) is képviselte a védett madarakat.

A táborban való részvétel mindenki számára lehetséges, aki szakmai elhivatottságot érez a madarak iránt. Például, az idei tábor csapatához több másod- és harmadéves biológia szakos hallgató is csatlakozott, hogy elsajátítsa a madárgyűrűzéshez szükséges tudást. Az ő feladatuk volt a madarak hálókból való kiszedése és gyűrűzésre szállítása. A szállítás kisméretű vászonzsákokban történik, melyben az állatokat sérülésmentesen lehet tárolni.

Bărbos Lőrinc a BBTE Biológia Karának harmadéves hallgatója úgy véli, ahhoz, hogy valaki gyűrűző legyen szüksége van gyűrűző engedélyre, melynek megszerzéséhez a komoly felkészültség, a széleskörű fajismeret és a tapasztalat elengedhetetlen feltétel. Sajnos az egyetemeken nem tanítják sem a hálóállítás, sem a madarak kiszedésének vagy gyűrűzésének fortélyait. A szükséges tudást csak több éves gyűrűző táborokban való részvétellel lehet elsajátítani.

A madárgyűrűzés folyamata alapvetően két részből tevődik össze. Az első lépés a madarak befogása, amely vékony függönyszerű háló segítségével történik. A speciális hálókon zsebek találhatóak. A nekirepülő madár ezekbe a zsebekbe esik bele, ahonnan kivéve kis vászonzsákokban tárolják őket a gyűrűzésig.

A második rész maga a gyűrűzés. A befogott madarakat előbb pontosan meghatározzák, megbecslik a korát, s amennyiben lehetséges az ivarát. Csak ez után kerülnek fel az egyedi sorszámmal ellátott alumínium gyűrűk a madaraknak a bal lábára. A folyamat ezzel nem ér véget. A minél átfogóbb adatsorok érdekében a kutatóknak szükségük van olyan változókra, melyekkel nyomon követhetőek a madarak fiziológiai változásai. Ilyen változók a testtömeg, a szárnyhossz, a farkhossz. Az így nyert adatokkal a későbbi megfigyelések, visszafogások sokat elárulnak az egyedek életéről, vonulási szokásairól, valamint élőhely-preferenciáiról.