Néhány napja a Hortobágyi Nemzeti Parkban működő egyik téli sasetető-lesen jártunk, hogy a két hét múlva kezdődő 2012-es egerészölyv védelmi év készülő honlap oldalára felvételeket készítsünk a sasok mellett rendszeresen itt táplálkozó ölyvekről. A terepi nap azonban messze nem úgy alakult, ahogy azt az ilyenkor megszokott körülményekre számítva terveztük. A hosszú aszály után megérkező első országos esőzés és néhány tucat sirály alaposan átírta a forgatókönyvet ...

A tél nemcsak az énekesmadarak etetésének időszaka, az Eurázsiából telelni hozzánk érkező ragadozó madarak (részletek >>), különösen a sasok védelméhez alapvetően hozzájárulnak azok az etetők, ahol a dögöt is fogyasztó fajok a legzordabb, tartósan vastag hóborítottságú időszakokban is megtalálják a túléléshez szükséges táplálékot. Ezeknél a jól álcázott, a madarak számára a táj részét képező leseknél az élmény garantált, amit azonban - amint azt mi is megtapasztalhattuk - nem mindig a célfajok szolgáltatnak.

A fővárosból hajnali háromkor kellett indulni, hogy fél hatra a tiszántúli találkozó helyszínére érkezzünk, ahonnan a még sötétben kellett elérni a pusztában kiépített lest. Erre azért van szükség, mert a ragadozók korán kelnek és többnyire már a hajnal első fényeinél vadászni indulnak, amikor már nem lehetne észrevétlenül elfoglalni a rejtekhelyet.

A nap eseményeinek helyszínéül szolgáló téli sasetető-les a Hortobágyi Nemzeti Parkban. A kép közepén és előterében látható nagy világos foltok a madaraknak kitett több kilós busa tetemek.

 

Ígéretes kezdet - az első egerészölyv már kora reggel megérkezett.

A hajnalban megjelenő ölyveket látva fel sem merült bennünk, hogy nem sikerül teljesíteni a kitűzött célt - felvételeket készíteni a 2012 év madarának, az egerészölyvnek egy téli napjáról. Egyedüli aggodalomra az időjárás adott okot, mert a ködszitálás miatt már néhány méteres távolságban is olyan "szemcsésen" opálos volt a levegő, nem is beszélve a félhomályos fényviszonyokról, ami alaposan megnehezíthette a fényképezést. 

Csakhogy az "akcióidő" beköszöntével nem a várt ragadozók: az egerészölyvek és a bónusz rétisasok lepték meg az etetőt, hanem egy 60-70 példányból álló, vegyes fajösszetételű sirálybanda. A csapat nagyját az egyik legnagyobb, legerősebb testalkatú faj, a sztyeppi sirály alkotta, de volt köztük jó pár kisebb termetű viharsirály is. Ráadásul csatlakozott hozzájuk néhány hasonlóan balhés, nyüzsgő és örökmozgó szarka, dolmányos és vetési varjú is, ami ezeknek a mozgalmas életmódot folytató madaraknak köszönhetően madármegfigyelési szempontból az egyik legjobb összeállítás. Mivel a helyzet a nap további részében sem változott,  azaz a ragadozók távol maradtak a zajos társaságtól, volt időnk elmélyedni a "sirályológiában". Egész nap egyetlen percig sem unatkoztunk ...

Nem ölyvek és sasok, hanem sirályok érkeztek az etetőtérre, ...

 

... ahol egyből nekiláttak a táplálkozásnak, ...

 

... valamint az erre a madárcsoportra olyannyira jellemző nyüzsgő, veszekedő és hangoskodó közösségi életnek, ami a sokkal csendesebb, visszahúzódóbb ragadozók számára gyakran terhes. A nagy testű sztyeppi sirályok mellet ...

 

... a faj kisebb hasonmásának tűnő viharsirályok ...

 

... (a kép középvonalában) is az etetőn vendégeskedtek (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ez a sztyeppi sirály alig észrevehető fém gyűrűt viselt a jobb lábán, amit mi is csak a képek feldolgozásakor, ...

 

... már otthon vettünk észre (Fotók: Lendvai Csaba).

A hosszú életű, többnyire közepes vagy nagy testű, akár sas termetű sirályok tollazata a több éves ivarérés előrehaladtával változó, úgynevezett több korcsoportos megjelenésű. A fiatal madarak szürkésbarna-tarka "babos" tollazata és sötét csőre kettő-négy év alatt veszi fel a fajra jellemző felnőttkori színezetet.

Mintha nem is egyazon fajhoz tartozna ez a két sztyeppi sirály. Pedig a képeken ugyan annak a madárfajnak két eltérő korú és ennek megfelelő tollruhájú példánya látható: balra egy fiatal (valószínűleg 2. téli), jobbra pedig egy ivarérett, három évnél idősebb madár.

Bár a sirályok aktívan vadásznak: halakra, kisrágcsálókra, ízeltlábúakra és egyéb kistestű állatokra, valamint jelentős fészekfosztogatók is, táplálékuk tetemes részét dögök teszik ki. Ebbe a körbe mindenféle szerves hulladék is beletartozik, ezért a sirálycsapatok gyakori vendégek a szeméttelepeken (részletek >>).  Ezt a mindenféle állati fehérjét hasznosító életmódot a madárvilág egyik legsikeresebb testalkata (repülésre, úszásra és gyors szárazföldi mozgásra egyaránt alkalmas) és multifunkcionális csőre teszi lehetővé. Utóbbi nemcsak tépésre, apró táplálékmorzsák megragadására és ragadozásra jó, de a madárvilágban csak néhány más madárcsoportra jellemző módon vizuális jelzésre is szolgál. A cikkvégi videón érdemes megfigyelni, hogy a táplálkozó, járkáló, pihenő madarak rendszeresen fel-felcsapják a fejüket - ilyenkor a (felnőtt madaraknál) sárga alapon feltűnő piros foltos csőrével jelez a fajtársaknak a sirály. Bár a fiatal madarak csőre még nem ilyen színezetű, a felnőtteket figyelve és utánozva a szürkésbarna-tarka, még nem ivarérett példányok is gyakorolják a viselkedést.

A madárvilág egyik legsikeresebb, "multifunkcionális" testalkata a sirályoké: a hosszú és vékony csőr mélyen be tud nyúlni a tetemek bőrén lévő apró nyílásokon, a hatalmasra nyitható száj és tágulékony torok nagy falatok lenyelését teszi lehetővé, és még a rajzó rovarok fecskeszerű "betakarítására" is alkalmas.

 

A fizikai adottságokhoz a sirályoknál kivételes intelligencia is párosul. Ennek egyik jól érzékelhető megnyilvánulása a szívós kültakarójú tetemek fogyasztásánál érhető tetten - ezeket ugyanis a testnyílásokon benyúlva fogyasztják el. A cikk végén a videóban jól megfigyelhető, hogy estére a hatalmas halakból csak egy pikkelyes bőrzsák marad.

A sirályok - a darvakhoz hasonlóan - nemcsak a mozgásukkal és viselkedésükkel gyönyörködtetnek, de változatos hang repertoárjukkal is elkápráztatják a lesben üldögélő embert. Kevés annyira zajos madárcsoport létezik, mint a sirályoké (amint az a cikk végén a videón is hallható), gyakorlatilag egész nap kiáltoznak, pózolnak és táncolnak.

A jellegzetes feltartott fejű testtartást ...

 

... a tengerpartok hangulatát idéző messze hangzó kiáltás kíséri.

 

A jól kiépített, csak belülről kifelé átlátható panoráma ablakú madármegfigyelő lesekben az a nagyszerű, hogy az ember szó szerint a madarak életének részese lehet.

 

A téli sasetetők a nagyragadozó-madarak (és a sirályok) mellett varjakat (dolmányos varjak) ...

... és szarkákat ...

 

... is a területre csalogatnak, ami nagyon jó hír a lesben üldögélőknek, hiszen ezek a csapatokban mozgó madarak igazi bohócok.

Előkarácsonyi ajándékként először három, aztán még két áttelelő (egyébként vonuló) seregély is csatlakozott a forgataghoz. Az öt madárból kettő sérült volt: az egyik példánynak a bal kézevezői lógtak, amivel még tudott repülni, de elvonulni valószínűleg már nem, egy másik seregélynek pedig az egyik lába hiányzott (mind a két madár feltűnik a videón is). A távolról egyszínű feketének tűnő, közelről viszont fantasztikus pettyes tollazatú madarak elképesztő stratégiával táplálkoznak, amit jól megfigyelhettünk a leshelyünkről. Ez a faj elsősorban az alacsony gyepeken keresgél (a gyümölcsdézsmálás alig néhány százaléknyi részét képezi a táplálékuknak). Ezt úgy teszi, hogy árszerű csőrét először a növényzetbe, a puha talajba szúrja, majd szétnyitja és bekukucskál a lyukba, hogy van-e ott valami ehető. A mozdulatsor olyan gyors, hogy felületes szemlélődésnél fel sem tűnik.  

Nem kis bátorságra vall, hogy a seregélyek (különösen a sérült egyedek) bemerészkedtek a nagy testű sztyeppi sirályok közé, ...

 

... melyek akár zsákmányul is ejthetnék őket.

 

Több olyan felmérő jellegű rámozdulást is láttunk a sirályoktól, amivel azt mérték fel, hogy menyire fürgék, esetleg nem kaphatóak-e el a seregélyek?

 

Sokat elárult a Máté Bence által kidolgozott tükröző üveges lesek hatékonyságáról az a jelenet, amikor az esőtől átázott seregélyek a kitekintő ablak párkányára szállva ...

 

... tollászkodtak, és még ekkor sem láthattak bennünket.

A terepi nap eredeti céljának, az "ölyvezésnek" a meghiúsulását valószínűleg éppen a sirályok nagy száma okozhatta. Bár a ragadozók - akár az egerészölyvek, akár a réti- és egyéb sasok - a fajtársaik társaságában legalább ilyen kötekedőek, nem kedvelik a kisebb dögevők társaságát, mert ezek a madarak (sirályok, varjak, szarkák) előszeretettel piszkálják a "nagyokat". Repülés közben csapatosan támadják, az etetőn pedig folyton a hátuk mögé kerülve huzigálják és csipkedik a tollaikat - egyszóval megkeserítik az életüket. Ez azonban természetesen nem lenne elég egy éhes madár távoltartására, csakhogy az enyhe időnek és a hetek óta működő etetőnek köszönhetően a környék madarai nem éheznek. Ráadásnak pedig ott volt az intenzív eső, ami a vízimadarak vízálló tollazatán kívül minden más madarat eláztat, ha azok össze-vissza repkednek. Ezért ilyenkor a legtöbb madár mozdulatlanul üldögélve pihen és ha a kondíciója engedi, nem is táplálkozik.

Az etető melletti (távolabbi) beülőfán ...

 

... egész nap rétisasok figyelték az eseményeket, ...

 

... csak ez a fiatal madár merészkedett egyszer a sirályoktól, varjaktól és szarkáktól nyüzsgő etető közelébe, de ez is elég volt, hogy néhány unatkozó dolmányos és vetési varjú elkezdje piszkálni, ...

 

... ami gyorsan visszaűzte ezt az elképesztő méretű, hatalmas csőrű, a nedves fűben még jobban elázó sast a zaklatóktól kellő távolságban lévő pihenőfára.

 

Az egerészölyveknek sem volt kedve bekapcsolódni a rajcsúrozásba, ezért többnyire az etető melletti két fán üldögélve nézelődtek.

 

Elvétve próbálta meg egy-egy madár megközelíteni az etetőt (Fotók: Orbán Zoltán), ...

 

... de csak ez az egy madár lépett a tettek mezejére, és ő is alig néhány kapkodó falat erejéig maradt, aztán visszaszállt az egyik beülőfára (Fotó: Lendvai Csaba).

Az etetőt egész nap a sirályok uralták, ...

 

... amit a területen szétszórt, a rájuk jellemző módon "belülről" elfogyasztott halakból visszamaradó üres "bőrzacskók" is jeleztek (Fotók: Orbán Zoltán).

Kora délutánra az eső annyira intenzívvé vált, hogy az átázott madarak jó két órával sötétedés előtt felkerekedtek, az etető kiürült, nekünk pedig még jó két órát kellett várni a terepjáróra, hogy a sötétedéssel elhagyhassuk a lest.

A nap utolsó képei ázott szarkákról készültek (Fotó: Lendvai Csaba).

A nap eseményeit bemutató videó jól érzékelteti a les hangulatát és "élőben" megfigyelhetővé teszi a fentieken leírt viselkedésformákat. Érdemes figyelni a sirályok csőrvillogtató fejbólintására és változatos hangjára, a seregélyek szemmel alig követhető gyorsaságú szondázó táplálkozására, valamint a szarkák és varjak állandóan kíváncsiskodó "matatására" és arra, ahogy egyből a tápláléknál teremnek, amint a nagyobb és erősebb sirály csak félrenéz.

Madármegfigyelő túrák karácsonyra is

Bizonyára még sokan nem tudják, hogy mivel kedveskedjenek családjuknak, barátaiknak, munkatársaiknak karácsonyra. Ha valami különleges ajándékot szeretne adni, lepje meg szeretteit egy MME öko-túra utalvánnyal. Az utalvány 2012-ben az MME szakemberei által vezetett túrákon (madármegfigyelés, lepkemegfigyelés, stb.) váltható be maximum 4 fő részére. Az utalványok 20, 30, 40, 50 és 60 ezer forintos értékben vásárolhatóak.

Tovább >>

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés