2012.06.06. 13:33, Fawkes
Kutatók úgy vélik rájöttek, miért zsugorodtak össze az ősi világ óriási rovarai.
Több millió évvel ezelőtt a mai héjákhoz hasonló szárnyfesztávolsággal rendelkező, túlméretezett rovarok – mint a Meganeura monyi légyfaj – uralták az eget. Mindmostanáig rejtélynek tűnt, hogy a rovarok eme óriásai miért zsugorodtak össze mai méretükre.
Úgy tűnik, ahogyan a dinoszauruszok szert tettek a repülés képességére, és végül madarakként meghódították az eget, letaszították trónjukról az óriás rovarokat, a zsákmányszerzés és versengés révén hatékonyan korlátozták azok méretét, ahogyan egyre jobban tökéletesedő repülő "gépezetekké" váltak.
Matthew Clapham, a Kaliforniai Egyetem kutatója szerint a rovarok méretének változása fokozatosan ment végbe, és meggyőzően illeszkedik a madarak akkori, fokozatos evolúciójához.
A perm időszakban – mintegy 290 millió-250 millió éve – a rovarok óriások voltak mai leszármazottaikhoz képest, szárnyfesztávjuk elérhette a 70 centimétert. A prehisztorikus atmoszféra magas oxigénszintje segítette elő növekedésüket. Összehasonlításképpen: a legnagyobb modern rovar egy trópusi szitakötő, melynek szárnyfesztávolsága 20 centiméteres.
Annak kiderítésére, hogy a modern rovarok miért nem olyan nagyok, a kutatók 10 ezer 500 megkövesedett rovar szárnyfesztávolságát érintő adatokat vizsgáltak meg. A leletek a rovarevolúció utóbbi 320 millió évéből származnak. A szerzők kiderítették, hogy a rovarok evolúciójának első 150 millió évében szárnyfesztávolságuk megfelelt az atmoszferikus oxigénszintnek: minél több az oxigén a légkörben, annál nagyobb rovarokat képes eltartani a környezet.
Eme repülő rovaroknak rengeteg oxigénre volt szükségük repülőizmaik megtámasztására – mondja Clapham -, mivel pedig légcsövük ilyen szempontból nem hatékony, magasabb légköri oxigénszintre volt szükségük a nagyobb testméret eléréséhez. Minél több az oxigén a környezetben, annál nagyobb izomtömeget láthat el a rovar oxigénnel, és annál nagyobbra nőhet.
Mintegy 140 millió évvel ezelőtt azonban a körülmények megváltoztak. A rovarok szárnyfesztávja már nem függött az oxigénszintektől, és zsugorodni kezdett. A kutatók észrevették, hogy ez a változás körülbelül ugyanakkor ment végbe, amikor a madarak először jutottak a magasba. Mintegy 150 millió éve megjelent az Archaeopetryx, az „első madár” , és mintegy 25 millió ével később a családfa változatossá vált.
Egy idő után a madarak olyan fizikai jellegzetességekre tettek szert, melyek révén gyors repülésre és jobb manőverezésre voltak képesek. Ennek eredményeképpen elkezdték fogyasztani a nagy testű rovarokat, és a táplálékforrásokért versengtek velük. „Ezek a nagy rovarok ragadozók, kisebb társaikat fogyasztják. Lehetséges, hogy a madarak szintén kisebb rovarokat ettek, ahogy modern leszármazottaik – mondja Clapham – Amennyiben ugyanazon forrásért versengtek, a madarak talán jobban teljesítettek.”
A rovarok méretének második csökkenési szakasza mintegy 60 millió éve következett el. A kutatók úgy hiszik, ez a folyamat a denevérek evolúciójához, a madarak légi képességei továbbfejlődéséhez vagy pedig a dinoszauruszokat kiirtó tömeges kihalás eseményéhez köthető.
A vizsgálatról a PNAS folyóirat számolt be.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
