A világ számos életközösségében, a trópusok mellett a mérsékelt övben, hazánkban is megfigyelhető az állatvilág egyik legelképesztőbb hangkavalkádja, melynek a kutatók külön nevet is adtak. A hajnali éneklés (dawn chorus) a napkeltét megelőző időszakban kezdődik és világosodásig tart. Magyarországon különösen szerencsések vagyunk, mivel a településeinken is gazdag madárvilágnak köszönhetően az elkövetkező reggeleken akár a fővárosban is részünk lehet az élményben.

A hajnali éneklés nem csak elképesztő élményt kínál, de rengeteg
megfejtendő kérdést is felvet a viselkedésökológusoknak. A
felvétel első képkockái hajnali 4:04-kor, az utolsók
4:48-kor, a sötétebb nyugati és a világosabb
keleti irány felé nézve készültek
(Videó: Orbán Zoltán).

Összetett biológiai mechanizmus
Bár a hajnali madárénekben a hímek szerepe egyértelmű, a viselkedés legfontosabb szereplői (célcsoportja) valójában a néma tojók. A június első felében kezdődő másodköltési időszak elején, a tojásrakáskor, a már párban élő tojók is aktívan figyelik a területen élő fajtárs hímeket. Az énekükkel bemutatkozó egyedek fajtól függően ennek: minél korábbi kezdésével, hosszával, erősségével, változatosságával jelzik a tojóknak a biológiai (genetikai) minőségüket (fitnesz). Kutatások igazolják, hogy a több éves, ebből következően bizonyítottan jobb biológiai minőségű hímek nem csak erősebb és gazdagabb repertoárral vesznek részt, de korábban is kapcsolódnak be a hajnali éneklésbe.

A tojók arra törekednek, hogy a lehető legjobb genetikai állományú (fitneszű) egyedekkel párosodjanak és a tojásrakás akár két hétnél is hosszabb időszakában (amikor naponta rak egy-egy tojást a madár) nem ritka a páron kívüli párosodás. Vizsgálatok szerint a tojók a hajnali éneklést is felhasználják az extrapár partner kiválasztásához, a hímeknek ezért is éri meg ennek a magamutogató viselkedésnek a gyakorlása.

Természetesen a hajnali éneklésnek a közismertebb kommunikációs funkciói is megvannak: jelzik a pár tojó tagjának a hím partner jelenlétét (az éjszaka túlélését), figyelmeztetik és bemutatják a szomszédos és idegen hímeknek a területtulajdonos dominanciáját.

Érdekes módon az éjszaka is éneklő fülemülék nemigen vesznek
részt a júniusi hajnali éneklésben, mert ez a faj az énekesma-
daraink között szokatlan módon csak egyszer költ, és
június közepére a fiókák kikelnek, amikor a tojók
már nem fogékonyak a "félrelépésre"
(Videó: Orbán Zoltán).

Napközben minden megy a megszokott módon
A hajnali éneklés csúcsidőszaka általában kevesebb, mint egy órán keresztül, abban az időszakban tart, amikor a fényviszonyok még nem teszik lehetővé a táplálékkeresést. Amint azonban kivilágosodik, az éjszaka éhező madaraknak, különösen a párban élők hímeknek, a táplálékkeresésre kell koncentrálniuk. A fiókákat nevelőknek az utódok etetése, a kotló tojó párral rendelkezőknek a partnerükkel közös táplálkozás vagy a tojások melengetési feladatának átvétele ad munkát. Ezért napfelkelte után véget ér a közös koncert és az egyes hímek a párkapcsolati állapottól függően énekelnek többet (párkeresők) vagy kevesebbet (párban élők), de napközben csak töredék annyi éneklő madarat hallhatunk, mint hajnalban.

Mennyi énekesmadár él a környékünkön?
A hajnali éneklés megfigyelése kínálja a terület énekesmadár állomány nagyságának becsléséhez a legjobb, legpontosabb lehetőséget. Az éneklő hímeket meglehetősen pontosan meg tudjuk számolni és ha ezt kettővel megszorozzuk, akkor a tojókat is figyelembe vettük. Június közepén nem tévedünk nagyot, ha a hímek (párok) számához hozzáadunk még négy-öt madarat, az első költés fiókáit.

Ha úgy gondoljuk, hogy a széles körben elterjedt tévhit szerint városlakó szarkák és dolmányos varjak "kiirtották" az énekesmadarakat a környékről, akkor hallgassunk bele a hajnali koncertbe, és mindjárt látni fogjuk, hogy a félelmünk alaptalan (részletek >>).

Egy egyszerű trükk a madarak hallgatásához
Különösen a hajnali énekléskor − amikor akár tucatnyi faj, több tucatnyi egyedét lehet azonosítani − jöhet jól egy egyszerű trükk, amivel megsokszorozhatjuk a hallásteljesítményünket. Ehhez csak az összezárt ujjú, kissé behajlított tenyerünket kell a fülünk mögé tenni. Az így többszörösére növelt felületű fülkagylónk jelentősen több hangot továbbít a hallójáratba, amit úgy érzékelünk, mintha valaki jócskán felcsavarná a hangerőt. Az eredmény tovább fokozható, ha mindkét kezünket használjuk és közben a fejünket is forgatjuk.

Környezetpedagógusok ezzel az egyszerű trükkel nem csak a hallgatózási hatékonyságot tudják növelni, de egyszerűen és rendkívül szemléletesen tudják bemutatni a hallás fizikai hátterét (a hangfogó felület és a halláshatékonyság növekedésének jelenségét), és így azonnal világossá válik, hogy a nagy és forgatható fülű állatok miért hallanak nálunk sokkal jobban.

Ezt a módszert a profi madarászok is rendszeresen
használják (Fotó: Orbán Zoltán).

Mikor érdemes hajnali éneklést hallgatni?
A csendes, szél- és esőmentes reggeleken (az esős hét után a hétvége ilyennek ígérkezik!) érdemes rászánnunk egy korai kelést az élmény átéléséhez. Június közepén hajnali 3:30 körül kezdhetjük a hallgatózást, ilyenkor egyik pillanatról a másikra váltja fel az éjszaka csendjét a hangorgia, ami többnyire kevesebb, mint egy óra alatt, 4:50 körül jelentősen veszít az intenzitásából. Természetesen ilyenkor és ezt követően is énekelnek a madarak, sőt, a "későn kelők" (például a balkáni gerlék) ilyenkor kezdenek rá, de többségük (különösen a fiókákat etetők) a nappali fényviszonyok beálltával táplálékkeresésre indul, ezért elhallgat.