2012.12.01. 10:24, Fawkes
A Diatryma óriás madárnak tulajdonított lábnyomok azt jelzik, hogy az állat „szelíd növényevő” volt, nem pedig vad ragadozó.
Amerikai kutatók megvizsgálták azokat a lábnyomokat, melyek egy 2009-es földcsuszamlásban kerültek elő. A korábbi vizsgálatok azt sugallták, hogy az óriás madár húsevő ragadozó vagy dögevő volt. Azonban a raptorszerű karmok hiánya a lábnyomokon alátámasztja az elméletet, mely szerint a Diatryma nem volt húsevő.
A 2,13 méter magas, hatalmas fejjel és csőrrel rendelkező, röpképtelen Diatrymát – mely néhány kutató szerint a Gastornis nemhez tartozott – általában vad ragadozóként festik le a tudományos publikációk és a média. A madárról gyakran azt gondolják „felváltotta a dinoszauruszokat mint csúcsragadozó” – mondja George Mustoe geológus és a kutatócsapat tagja.
A Paleontology folyóiratban megjelent tanulmányban az alsó eocén időszakban – 55,8- 48,6 millió éve - hátrahagyott lábnyomokat elemezték. A homokkőben fennmaradt nyomok Washington északnyugati részén a Chuckanut-formáció részét képezték. A csapat arra a következtetésre jutott, hogy a számos, jó állapotban fennmaradt nyomot nagy valószínűséggel a Diatryma hagyta hátra. Így ez az egyetlen ismert lábnyomlelet az óriási madártól, amely új adatokat szolgáltathat étkezése felől.
„A nyomok egyértelműen tanúsítják, hogy az állatnak nem voltak hosszú karmai, csak rövid lábujjai – mondja David Tucker, a Nyugat-Washingtoni Egyetem kutatója. – Ez ellentmond a zsákmányállatokat elkapó és lefogásukra karmait használó madár képének. A ragadozó madarak mindegyike éles, hosszú karmokat hordoz.”
A Diatryma-fosszíliákat tanulmányozó korai paleontológusok arra a következtetésre jutottak, hogy az óriási madár ragadozó volt mérete, hatalmas feje és nagy csőre miatt. Az első Diatryma-csontvázat Amerikában találták meg apró lovak és más kisebb emlősök csontjai mellett. Néhány kutató úgy vélte, ezek a madár zsákmányállatai lehettek – mondja Mustoe.
Azonban a Diatrymának relatíve rövid lába volt, emiatt mások azt sugallták, a madár nem tudott elég gyorsan futni a zsákmány elfogásához, ennélfogva növényevő volt. A további elemzések azt mutatták, hogy a madár csőrének végén nem volt horog, mely minden ragadozó madárra jellemző, és mely elősegíti, hogy lefogják a zsákmányállatokat és széttépjék a tetemeket.
A kutatócsapat konklúziója szerint az állatnak nem voltak karmai, ami további bizonyítékot nyújt a növényevő-hipotézisre – mondja Tucker. „Sokkal valószínűbb forgatókönyv, hogy szelíd madár volt, mely csőrével a leveleket, gyümölcsöket és magvakat gyűjtött be a szubtrópusi erdőkben” – mondja Mustoe.
A csapat úgy hiszi, hogy a Diatryma és a ragadozó, dél-amerikai Phorusracidák – azaz terrormadarak – hasonlóságai vezethették a korai paleontológusokat arra a feltételezésre, hogy a két faj ökológiailag hasonlított egymásra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
