Hét nyelven ugyan még nem beszél, de kettőn egyre több szót tud egy brit papagáj: az urdu mellett angolul tanul.

Kutatási segítséget kér és egyúttal színes programot is kínál az érdeklődőknek a madártani egyesület.

A zentai vadászegyesületnek a város közelében, a Kisrétben lévő fácántelepén a napokban mintegy ezer hathetes fácán pusztult el. Több állatorvos is megvizsgálta a tetemeket és szerintük mérgezés okozta a fiatal madarak vesztét, de biztosabbat csak a toxikológiai vizsgálat után lehet majd tudni.

18 sikeres költés eredményeként összesen 71 feketególya-fióka repült ki idén Baranyában. Ez a szakember szerint rekordnak számít, amióta a faj védettséget élvez. A megelőző három évben összesen nem neveltek fel annyi fiókát a szülőmadarak, mint idén. 2008-2010 között csak 62 fióka repült ki a baranyai fészkekből. Idén a barna kányák 15 ismert baranyai fészkében is rendkívüli költési eredmények születtek. A szülőmadarak 40 fiókát neveltek fel, ez csaknem duplája az eddigi maximumnak.

A fekete gólyákról pedig már az oldalon is olvashattok ide kattintva, illetve egy-két képet is hoztam róluk és közeli rokonukról, a fehér gólyákról:

A madarak legjellegzetesebb sajátossága a csőre. Az erősen lefelé görbülő, kampós felső kávából és az ebbe beilleszkedő, fölfelé hajló alsó kávából áll. A felső káva tövénél egy csupasz, toll nélküli terület található, a viaszhártya – itt vannak az orrlyukak.

Egyedi felépítésének köszönhetően a papagájcsőr igen mozgékony. A felső káva ugyanis különleges ízülettel kapcsolódik a koponyához, és olyan rugalmas, hogy a madár nagyon szélesre táthatja a csőrét. A papagáj igen sokféle feladat elvégzésére használhatja csőrét, a tollászkodástól vagy a fiókák táplálásának finom mozdulataitól a legkeményebb magvak hatalmas erőkifejtést igénylő szétroppantásáig.

A papagájok lába is különleges. Míg a madarak többségénél három lábujj előrenéz, egy pedig hátrafelé, a papagáj lábán a két belső ujj előre, a két külső pedig hátrafelé mutat. Ez a „kettő-kettő" elrendezés – amely némely más fakúszó madáron, például a harkályon is megfigyelhető – lehetővé teszi, hogy az állat jó erősen megkapaszkodjon az ágakban.

Ezek a madarak fürgén, akrobatikus ügyességgel másznak, az erdő lombkoronájában még a legvékonyabb ágakig is följutnak, így azokhoz a gyümölcsökhöz, virágokhoz és magokhoz is hozzáférhetnek, amelyek más, hasonló termetű élőlények számára már nem elérhetők. Mászásakor csőrüket harmadik lábként is használják: mint valami csáklyával, úgy horgonyozzák vele magukat az ághoz, majd izmos nyakuk és lábaik összehangolt mozgásával átlépnek egyik ágról a másikra.

Sok papagáj a legélénkebb és legmutatósabb színezetű madarak közé tartozik, s még a fakóbb barna, szürke vagy fekete tollazatú fajokon is gyakran fellelhető a vörös vagy sárga tollak egy-egy ritkító foltja. Az Ausztráliában, Új-Guineában és Indonéziában honos sokszínű lóri például rászolgált a nevére: kék, narancssárga, sárga és zöld színeivel káprázatos látványt nyújt. A legtöbb papagáj alapszíne azonban zöld, és tollazatuk rikító színezete ellenére ez az alapszín kiválóan álcázza őket a fák lombja között. Az élénk színű tollfoltok valószínűleg elmosódottabbá teszik a papagáj körvonalát, és így elősegítik, hogy elrejtőzzék a ragadozók elől.

A papagájok sok időt töltenek tollászkodással – tollazatukat csőrükkel gondosan tisztogatják. Fejtollaik különösen könnyen beszennyeződhetnek ez érett gyümölcstől, a nektártól és más tápláléktól, ezért e madarak között kifejlődött az a viselkedésforma, hogy egymás tollazatát – főleg a fejtollakat – szertartásosan ápolják.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a Szegedi Vadasparkkal és a Palicsi Állatkerttel közösen pályázatot nyert el egy határon átnyúló együttműködési program megvalósítására állategészségügyi monitoring programterületre.A projekt célja egy állategészségügyi monitoring rendszer kialakítása és folyamatos működtetése, ugyanis a vizes élőhelyek, mint a vonuló madarak tömegeinek pihenő helye potenciális fertőzési kiinduló pontja lehet számos madár betegségnek, mint például a madárinfluenza.

A vízi madarak nemcsak tömegszerű megjelenésükkel, hanem nagy távolságot érintő migrációs tevékenységükkel fokozott fertőzési veszélyt jelenthetnek mind állategészségügyi, mind humán egészségügyi szempontból is, ezért ezen élőhelyek folyamatos monitorozása és az állategészségügyi hatóság folyamatos tájékoztatás fontos tevékenység. A projekt során a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata folyamatosan figyelemmel kíséri a madártömegek mozgását, vizsgálja a vonuló és gyülekező madártömegek helyzetét. A megfigyeléseik során talált sérült, beteg, legyengült, illetve elpusztult állatok begyűjtését elvégzi. A sikeresen megmentett állatokat – az állatok megtalálási helyétől függően – a Szegedi, vagy a Kecskeméti Vadasparkba szállítják orvosi felülvizsgálat és gondozás érdekében, ahol a madarak felépülésük után egy gyűrűt, és egy újabb lehetőséget kapnak a természetbe való visszatérésre. A projekt összértéke 88 millió forint, ebből az 5,5 milliós önerőt a magyar állam, a többit az Európai Unió állja. A monitoring rendszer augusztustól jövő júliusig működik majd.

Újabb madár leírásokkal bővítettem az oldalt, ezúttal a lúdalakúak közül válogattam egyet-kettőt. Így most már megtalálhatjátok például a védett kis liliket is vagy az igen sok néven ismert böjti récét:

Böjti réce (más néven: pergőréce, csörgőréce, makkruca, telelőruca) - Anas querquedula

Kis lilik - Anser erythropus

Nagy lilik - Anser albifrons

Nyári lúd - Anser anser

Vetési lúd - Anser fabalis

A fent említett madarakról most nem csak egy-egy képet hoztam, hanem rögtön többet, így 29 új képet találhattok a Magyarország madarai képtárban, illetve természetesen az adott madárnál is megtaláljátok őket. Itt van néhány:

Egy százhatvanmillió éve élt csirkeméretű dinoszaurusz felfedezése letaszította trónjáról az Archaeopteryxet, amelyet megfosztottak az első madár titulusától. A felfedezésről a Nature csütörtöki számában jelentették meg tanulmányukat kínai paleontológusok.

A 150 millió évvel ezelőtt élt Archeopteryx méretben és külsőben a mai szarkára hasonlíthatott, és legfeljebb félméteres hosszúságúra nőhetett. Széles, lekerekített végű szárnyai voltak, a tollak a mai madarakéhoz hasonlítottak, egyébként hüllőszerű volt, állkapcsában éles fogakkal, hosszú csontos farokkal és három ujjal, amelyek meghajlott karomban végződtek.

Az Archaeopteryx első fosszíliája 150 éve, 1861-ben Bajorországban kerültek elő, két évvel azután, hogy napvilágot látott Charles Darwin A fajok eredete című munkája. A kutatók a kövületet az Avialae (madárszárnyúak) közé sorolták, ahová a madarak (Aves) és a legközelebbi dinoszauruszrokonaik tartoznak. A paleontológusok már korábban is megfogalmazták az Archaeopteryx besorolásával kapcsolatos óvatos kételyeiket, mondván, hogy a tollazat, a villacsont, a háromujjú láb a dinoszauruszfajok némelyikénél is megtalálható. Bizonyítékok híján az Archaeopteryx azonban megtarthatta "státuszát".

Hszin Hszü (Xing Xu), a Kínai Tudományos Akadémia Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézetének kutatója kollégáival Liaoning tartományban tárta fel a késő jura időszakból származó, 161-145 millió éves üledékes kőzetből egy kisméretű dinoszaurusz, a Xiaotingia zhengi megkövesedett maradványait. Az adott területen tollas dinoszauruszok és korai madarak fosszíliáinak sokasága került már elő. A Xiaotingia zhengi alig egy kilogramm testsúlyú, két lábon járó tollas dinoszaurusz volt, amely rendelkezett mindazokkal a jellegzetességekkel, mint az Archaeopteryx. Ugyanakkor egyéb jellegzetességei alapján a Deinonychosauria (rettentő karmú gyíkok) theropoda dinoszauruszok csoportjába tartozott.

A kínai paleontológusok szerint leginkább velociraptorra, vagy microraptorra hasonlított.

A felfedezést követően Hszin Hszü kollégáival 89 faj 384 anatómiai jellegzetességeit elemezte, hogy kiderítse, milyen rokonságban álltak ezek egymással. A vizsgálat eredményeként egy olyan evolúciós fa rajzolódott ki, amelyen az Archaeopteryx a Deinonychosauria csoportba, a két lábon járó húsevők közé került, amelyeket a madarak "unokatestvérének" tartanak. Ezt a besorolást azonban csak akkor kapták, amikor az elemzés során figyelembe vették az Archaeopteryxhez oly hasonlatos Xiaotingia zhengi-t. Luis Chiappe, a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum szakértője nem tartja valami szilárdnak a felsorolt bizonyítékokat. Julia Clarke, a Texasi Egyetem paleontológusa szerint - aki nem volt részese a vizsgálatoknak - a legújabb adatok alátámasztják ugyan az átsorolás szükségességét, ugyanakkor további fosszíliák előkerülése visszahelyezheti az Archaeopteryxet a madarak közé. Véleményét osztja Laurence Witmer, az Ohio Egyetem paleontológusa is, aki szerint még nem mondták ki az utolsó szót a vitában. "Amennyiben kivesszük az új kínai dinoszauruszfajt, összeomlik az egész érvrendszer" - hangsúlyozta Witmer.

A Deinonychosauria dinoszauruszok a késő jura kor és a kréta időszak során éltek. Ezek a húsevők a hátsó lábuk második lábujján levő sarlóalakú karomról ismertek. Legnagyobb ismert nemük a 7 méter hosszú Utahraptor, a legkisebb pedig a 34 centiméter hosszúságú Anchiornis. A jura időszakból származó maradványaik Etiópia, Portugália, Spanyolország, Oroszország, Kína, valamint az Egyesült Államok Colorado és Wyoming államainak területéről kerültek elő. A kréta időszakban az Antarktiszt is beleértve szinte valamennyi kontinensen elterjedtek, bár Ausztráliában nem találtak hozzájuk kapcsolódó maradványokat.