Bár nem kapcsolódik szorosan az oldal témájához, úgy gondoltam azért megosztom veletek, elvégre ezeket a ruhákat és kiegészítőket mégis csak a pávák ihlették, s így a madarak sokszínűsége az emberek közt is jelen lehet:

"Idén nyugodtan ékeskedhetünk mások tollaival, és pláne jól választunk, ha pávadíszes ruhákat öltünk magunkra. Nemcsak ruhák, hanem mindenféle kiegészítők közt is megtaláljuk a kedvünkre való, türkizes-betonzöldes-aranysárgás mintázatokat, de ha ez sem lenne elég, lakberendezési cikkeinken is üdvözölhetjük a pávatollak inspirálta motívumokat.

Aki egész testét pávamintákba burkolná, választhat olyan dresszt is a melegebb napokra, amelynek teljes egésze ilyen díszű anyagból készült. Mivel igen feltűnő mintázatról van szó, érdemes emellé egy visszafogottabb fazont párosítani, hogy ne legyünk túlságosan extravagánsak. Szoknyákon is jól mutathatnak e madarak, főleg egy egyszínű felsővel viselve.

Kiegészítők dekorálásaként is tökéletes választás a pávaminta, ha szeretnénk feldobni túlságosan egyhangú öltözetünket. A konzervatív outfitek hordására kényszerítettek akár a ruha alatt is hódolhatnak pávaminták iránti szenvedélyüknek, ilyen fehérneműt választva; vagy komor kabátjuk felvidítása érdekében pávatolldíszes sálat a nyakuk köré tekerve.

Bárhol bukkanhatunk valódi madártollból készült fülbevalókra, ám egy pávás díszű, vintage stílusú ékszerrel biztos, hogy egyedi megjelenést tudunk elérni. A vagány megjelenést pedig kifinomultabbá és nőiesebbé tudjuk varázsolni, ha cowboykalapunkra pávatollakat tűzünk.

Elegáns, feltűnő külsőt kölcsönöznek a fényes, szemgyönyörködtető madártollak a sztároknak is, így nagy divattervezők kollekciói között is akad egy-egy pávamintás ruhaköltemény."

„Úgy tűnik, jobb évük van az idén a gólyáknak, mint a tavalyi volt” – jegyezte meg kérdésünkre Szabó Zoltán ornitológus, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára. Hozzátette azonban, hogy nemsokára, a szokásos gólyagyűrűzési útját követően derül majd ki, hogy a fészkekben számba vett kisgólyák is igazolják-e a megérzését. Az ornitológust a Kolozsvár közelében fekvő Magyarfenes egyetlen gólyafészke ügyében kerestük. A fészekben az eddigi években 3-4 fióka kelt ki, és nőtt fel, idén öt kisgólya kelepel, amikor valamelyik nagy madár táplálékkal érkezik vissza. Gyarapodásuk szinte szemmel látható.

Az április elején, közepén kikelt madarak már alig maradnak el növésben a felnőttektől, csupán a fekete csőrük jelzi, hogy idén látták meg a napvilágot. Kikelt egy hatodik fióka is, azt azonban pár napos korában kilökték a fészekből. Szabó Zoltán szerint nem lehet szenzációnak tekinteni az öt kisgólyás fészket, legfeljebb azt lehet mondani, hogy nem gyakori az ilyen népes gólyacsalád. Általában három-négy kisgólya nevelkedik egy fészekben, de szinte minden évben jeleznek hat kisgólyás fészket is. A szülők a megszerezhető táplálék függvényében nevelnek több vagy kevesebb fiókát. A szakemberek egyébként úgy vélik, ma már nem fogy a romániai gólyaállomány, sőt a Székelyföldön gyarapodásnak is indult.

Nem dilemma a „fiókavállalás”

„A mezőgazdasági változások befolyásolják leginkább a gólyák számának alakulását – tudjuk meg Szabó Zoltántól. Ha például esik a vegyi anyagok ára, és nagyobb mennyiségű vegyszer kerül a földekre, ennek következtében több rágcsáló, több rovar pusztul el, és kevesebb táplálék jut a gólyáknak.” Nem tekinthető azonban a felnőtt gólyák tudatos döntésének, hogy hány kisgólyát nevelnek fel, és hányat löknek ki a fészekből. A kilökött gólyák sok esetben már a fészekben elpusztulnak. A tojásokból ugyanis nem egyszerre, hanem általában kétnaponta bújnak ki az újabb fiókák. Mire az utolsó tojás is kikel, a nagyobb fiókák jelentős előnyre tettek szert, és elkapkodják a táplálékot a kisebbek, gyengébbek elől.

Amint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem másik tanárának, Kósa Ferencnek a www.ciconia.ro honlapon közölt dolgozatából kiderül, egyetlen felnőtt gólya naponta mintegy fél kiló táplálékot fogyaszt el, ez mintegy 16 egér súlyának felel meg. A gyorsan fejlődő gólyafiókák táplálékszükséglete ennél is nagyobb. Kósa Ferenc szerint egy négyfiókás gólyapár egy nap alatt 5,8 kilogramm táplálékot is elfogyaszt. „Csak a hiedelem szerint a béka a gólyák eledele – jegyzi meg kérdésünkre Kósa Ferenc. – Esznek persze békát is, de inkább egeret, rovarokat.” A gólyapár 100–800 hektáros területről gyűjti a táplálékot, általában a fészektől 1–3 kilométeres távolságról.

Nyugatról jött fészkelési divat

Ma már megszokott, hogy a gólyafészkeket a villanyoszlopok tetején keressük. Ez a fészkelési mód azonban meglehetősen új divatnak számít a gólyák életében, mely – mint annyi más divat – Nyugat-Európa felől tört be térségünkbe.

Az első, villanyoszlopra rakott gólyafészkeket 1958-ban jegyezték fel Németországban és Csehországban. Egy 2004-es felmérés szerint a romániai gólyafészkek több mint 80 százalékát rakták villanyoszlopra. A Szászvidéken azonban az épületekre rakott gólyafészkek, Olténiában pedig a fákra épített gólyafészkek sem ritkák. A gólyák folyamatosan építik, csinosítják, javítják a fészkeiket, így azok mérete egyre nő. Kósa Ferenc szerint egy-egy gólyafészek akár 1-2 tonnásra is dagadhat.

A hím gólya általában évről évre visszajár a fészkére, de nem biztos, hogy ugyanazzal a tojóval alkot párt minden évben. A felcseperedő kisgólyák augusztusban Afrikába repülnek, ahonnan legközelebb csak három év múlva térnek vissza. Érkezésükkor gyakoriak a gólyacsörték amiatt, hogy ki üljön a családi fészekbe. De mint Szabó Zoltántól megtudtuk, nem törvényszerű, hogy ugyanarra a településre, ugyanabba a fészekbe térjenek vissza. Akár 120 kilométeres szórás is előfordulhat.

Romániában leginkább Szatmár megye, a Bánság, a Székelyföld és a Szászvidék számít a gólyák hazájának. Csíkszentsimonban és a Brassó közeli Keresztényszigeten számolták a legutóbbi felmérés során a legtöbb gólyafészket. E településeken 30 körüli a benépesített fészkek száma.

Tízévente „gólyanépszámlálás”

Ugyan tízévente tartanak „gólyanépszámlálást” Európában, és a legutóbbi alapos számbavételt 2004-ben hirdették meg, a kutatók a köztes időszakokban is igyekeznek minél több adatot begyűjteni. A www.ciconia.ro honlapon on-line megfigyelési bejelentő ív is található. Tavaly mintegy 300 fészek adatait jelentették önkéntes megfigyelők. Ez a romániai fészkek alig több mint öt százaléka. Kósa Ferenc szerint 5500–6000 közöttire tehető a hazai felnőtt gólyapárok száma. Azt is megjegyezte azonban, hogy a kisgólyák hatvan százaléka már az első évben elpusztul. A villanyvezetékek jelentik számukra a legnagyobb veszélyforrást. A repülni tanuló madarakkal gyakran áramütés végez.

Először sikerült bebizonyítani a madárcsiripelésről, hogy valóban nyelvtani szabályok alkotják.

A Kyotói Egyetem tudósa Abe Kantaro felfedezte, hogy az énekesmadarak szintaxis - azaz értelmes nyelvtani szerkezetek - alapján adnak ki hangokat. Abe és csapata bengáli pintyek értelmetlennek tűnő énekét vizsgálta, s a madarak arra adott reakcióját.

A japán kutatók azzal igazolták a pintyek nyelvtanát, hogy a madarak nem értették, ha a dalaik szótagjait összekeverték, és a pinty-halandzsát játszották vissza nekik. Ha azonban a szabályos rendszerbe állították vissza dalaikat, már tudtak rájuk reagálni.

Az eredmények azt mutatják, hogy speciális szabályokkal építik fel a madarak csiripelését, és a pintyek is "beléptek" azon állatok - kutyák, papagájok, majmok - előkelő csoportjába, akik képesek mondatokban gondolkodni.

Egy papagáj is bebizonyította, logikai gondolkodással képes kideríteni, hol található az elrejtett étel.

A papagájok is képesek logikus gondolkodásra egy új tanulmány szerint, melyben jákó papagájokat teszteltek.  

Sandra Mikolasch, a bécsi egyetem Konrad Lorenz Kutatóállomásának szakembere és csapata először azt ellenőrizte, hogy hét jákó papagájnak (Psittacus erithacus) van-e preferenciája két felajánlott ételtípus – magvak vagy dió – esetén.

Ezt követően tesztelték őket. Az egyik teszt során, Mikolasch  az egyik ételt – például a magot – az egyik csésze alá rejtette, a másikat – a diót – egy másik alá, míg a madár figyelte. Ezt követően, felemelte az egyik csészét, és megmutatta a madárnak az ételt, majd visszahelyezte rá a csészét, aztán felemelte a másik csészét, megmutatta az ételt, és a zsebébe rejtette. Ezután a papagájnak csészét kellett választania.

A második kísérletben Mikolasch ugyanezt játszotta el, de egy átlátszatlan ellenző mögött. A papagáj csak azt látta, hogy felemeli az egyik ételt, amit kiszedett a csésze alól, de azt nem látta, hogy eltávolította onnan. Így azon papagájoknak, melyek eszüket használják, tudniuk kellett, hogy az a csésze, melyben az adott táplálék volt már üres. A logikus következtetés, hogy a másik csésze alatt még van étel. Amennyiben a papagájok konzisztensen az ételt tartalmazó csészét választották, akkor logikus megállapításra jutottak. A kutatók ellenőrizték a vizsgálatot, hogy biztosítsák, eredményeik nem a madarak szaglásának köszönhetőek.

A hét madárból három jól teljesített abban a kísérletben, amikor végig látta, hogy a kutató a csészéből eltávolítja az étket. A három egyed - Maja, Moritz és Awisa – az esetek legalább 70 százalékában jól választott. Ám a másik kísérletben, amikor az ételt ellenző mögött távolították el, és csak később mutatták meg a papagájoknak, egyedül Awisa, a 13 éves nőstény jött rá, hol rejtőzik a megmaradt táplálék. Tette ezt az esetek 76 százalékában.

A tény, hogy nem minden madár jött rá a megoldásra azt sugallja, hogy a logikus megállapítás nem egyszerű feladat számukra. Öt emberszabású főemlősből négynél hasonló problémák merültek fel a kísérletnél. Egy korábbi vizsgálatban, Mikolasch szerint 20 négyéves gyerekből 18 ugyanarra a következtetésre jutott, mint Awisa.  

Érdekes módon a kutatók kimutatták, hogy Awisa sokkal jobban teljesített akkor, amikor nem látta a táplálék eltávolítását, mint amikor igen. Ez azt sugallja, hogy a papagáj „megtanulta kikövetkeztetni” amit csinált a kutató az ellenző mögött. A vizsgálat a Biology Letters folyóiratban jelent meg.

Rendeztem soraimat, s mindenkit akit kellett kiraktam elite ikonnal, remélem mindenkinek megfelel. És köszönöm a türelmeteket, most már úgy tűnik tényleg oda fogok tudni figyelni az oldalra, s hamarosan nagyobb adag tartalmi frissre is számíthattok.

A másik fontos dolog, hogy köszönöm azoknak is, akik már csatlakoztak a MBP programomhoz, remélem minél többen leszünk. Az eddigi jelentkezőket képpel ki is raktam a Tagok listájára. Ha esetleg Te még nem csatlakoztál volna, akkor itt az ideje, hogy ezt meg tedd... Mi az a MBP? Katt ide!

A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány az angliai AMBIOS természetvédelmi szervezettel együttműködve 12-15 hetes angliai ösztöndíjakra biztosít lehetőséget a természetvédelem iránt elkötelezett fiatal pályakezdők, munkavállalók, munkakeresők és munkanélküliek számára.

A kiutazás célja, hogy az ambíciózus magyar természetvédők bővítsék szakmai tudásukat és gyakorolják az angol nyelvet, amely későbbiekben segíti őket a munkakeresésben. A kinti aktivitás alapvetően különböző természetvédelmi civil szervezetek felkereséséből és programjaikban történő részvételből áll.

Az alapítvány az elnyert összegből 3 éven át 20 magyar fiatal kiutaztatását és szakmai továbbképzését szervezi meg. A sikeres pályázók minden költéségét téríti a program a kiutazás során. Pályázati díj nincs!

További információ és jelentkezés itt >>

Nagykanizsa - Damilszálon múlott az élete egy kis fecskének csütörtökön.

Az apró madár egy emeletes ház repedésébe építette fészkét, amikor a szigetelés egy rövid damilszáljában megakadt a szárnya, és tehetetlenül lógott a több tíz méter magasban.

A vergődő madarat az egyik járókelő vette észre, aki azonnal hívta a tűzoltókat. A lánglovagok ezúttal is komolyan vették kötelességüket, és minden szükséges eszközt bevetettek, hogy segítsenek a bajbajutotton.

– Kinek lett volna szíve otthagyni szegény állatot? A kosár felemelt a repedésig, majd egy ollóval levágtam a damilról, és kiszabadítottam a szárnyát. Szerencsére láthatólag nem történt komolyabb baja. Szegény pár percig még pihegett a tenyeremben, majd elrepült – mesélte a Blikknek Tömpe László (37) főtörzsőrmester, aki hozzátette: a mentés mind­össze az üzemanyag árába került.

Sziasztok! Végre hivatalosan is túl vagyok az érettségin, a kezembe vehettem az eredményeimet, szóval most már végre vége az egész felhajtásnak, a gimnáziumi éveimnek és sok minden másnak. A lényeg, hogy most már fogok tudni jönni frissekkel, sőt most már a tartalom bővítéssel is fogok tudni foglalkozni - merthogy elég csekély jelen pillanatban...

A cseréket igyekszem még a nap folyamán kitenni képekkel, illetve az MBP programban is kiteszem a tagokat stb.

De addig is itt van egy érdekes cikk:

Meglepte a kutatókat a jégtáblán ücsörgő sólyom

"A világ legnagyobb termetű sólyma, az északi sólyom valójában tengeri madár, ugyanis télen hosszú időt tölt az úszó jégen - fedezték fel brit kutatók.

Eddig minden sólyomról úgy hírlett, hogy szárazföldi madár, de most első alkalommal derült ki, hogy egyik fajuk rendszeresen a tengeren él. Az északi sólyom valószínűleg pihen a jégen, és más tengeri madarakra, például sirályokra vagy lummákra vadászik a ragadozó madaraknál valaha megfigyelt legnagyobb téli mozgáskörzetében.

A felfedezés Kurt Burnham ornitológus nevéhez fűződik, aki az amerikai High Arctic Institute és a brit Oxfordi Egyetem munkatársa. Ő maga is meglepődött a jelenségen, az északi sólymok ugyanis nem mozognak a földtömegek között, hanem ténylegesen a jégtáblákon vagy az úszó jégen töltik a tél jelentős részét.

Burnham oxfordi kollégájával tanulmányozta az északi sólyom (Falco rusticolus) szezonális mozgását, 48 madárra rögzítettek rádiós nyomkövetőt. A vizsgált madarak Grönland három részén költöttek: az északnyugati Thuleban, a nyugati Kangerlussuaqban, valamint a keleti Scoresbysundon. Míg a nyugati egyedek téli mozgáskörzete 400 és 6600 négyzetkilométer közt váltakozott, a keletieké 27 000 és 64 000 között. Egyeseknek nem is volt lehatárolható mozgáskörzetük, hanem állandóan úton voltak.

Más kutatók korábban is láttak jéghegyeken ülő, illetve az óceán felett repülő északi sólymokat, de eddig úgy hitték, hogy csak rövid ideig vadásznak a tengeren, majd visszatérnek a szárazföldre - magyarázta Burnham a BBC hírportálnak. Az, hogy a tél nagy részét a tengeren töltik e madarak - ráadásul egyesek hatalmas területet is bejárnak -, azt mutatja, hogy mennyire alkalmazkodóképesnek kell lennie az északi sólyomnak ahhoz, hogy túlélhesse a zord körülményeket, és szaporodhasson."

Itt az érettségire való készülés közben gondoltam egy fél percre leállok, hogy megnézzem kaptam-e valami fontosat mail-en, s lássanak csodát, a GPortal jóvoltából kikerültem a Portálajánlóba! Nagyon köszönöm a GPseknek.

Remélem ez is segít egy kicsit beindítani az oldalt, habár én most pont nem tudok nagyon tevékenykedni az érettségi miatt. De mivel (szerencsére) jövőhét elején ennek a rémálomnak is vége, várhatóan utána ténylegesen aktivizálni fogom magam és ellátom az oldalt tartalommal. Addig is köszönöm a sok képeslapot, viszont kívánom mindenkinek, hogy teljen jól a nyara!

A tengeri madarak gyakran alámerülnek, hogy megkaparintsák a zsákmányt, azonban eközben fennakadnak a horgon.

A Brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) és a Birdlife International természetvédelmi szervezet közös kutatása alapján évente akár 300 ezer tengeri madár is elpusztul az úgynevezett fenékhorgos halászat miatt.

Az akár több száz kilométeren elnyúló zsinóron ezer horog is ülhet. A tengeri madarak, például a veszélyeztetett albatroszok, gyakran alámerülnek, hogy megkaparintsák a zsákmányt, azonban eközben fennakadnak a horgon.

A kutatás négy évig tartott - tájékoztatta a BBC-t Orea Anderson, az RSPB szakembere. A kutatás vezetője munkatársaival együtt összegyűjtötte a halásztársaságok világszerte elérhető idevágó adatait. Néhány halászflotta különösen problémásnak mutatkozott.

Az egyik spanyol fenékhorgos flotta például, amely Írország partjaitól nem messze halászik, akár évi ötvenezer madár pusztulásáért is felelős lehet. A tanulmány a japán tonhalflottát is kiemelte: tevékenysége évente húszezer madár életébe kerül, és itt pusztulnak el legnagyobb arányban albatroszok.

Anderson szerint a jelenlegi madárpusztulási ütem fenntarthatatlan. Pedig mindössze annyit kellene tenniük a halászoknak, hogy a zsinórok mentén madárriasztókat alkalmaznak, vagy annyi súlyt raknak rájuk, hogy a horgok kikerüljenek a madarak merülési hatósugarából. Az RSPB olyan szabályozást követel, amely kötelezővé tenné a fent nevezett módszerek alkalmazását a fenékhorgos módszert bevető halászflották számára.

Cleo Small, a Birdlife International munkatársa és a tanulmány társszerzője szerint a mostani eredmény súlyos figyelmeztetés az EU által hamarosan összeállítandó tengeri madarakra vonatkozó akciótervre. Az akciótervnek hathatós intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek képesek csökkenteni a fenékhorgos és más halászati módszerek tengeri madarakra gyakorolt negatív hatását.