Nem kevesebb, mint tizenhét év telt el azóta, hogy egy flamingó merészen megszökött az egyik kansasi állatkertből. Csak most látták újra Texasban, több mint 1100 kilométerre a sikeres menekülésének helyszínétől.

Megpróbált anélkül elmenekülni, hogy repülnie kellene

A 492-es számot viselő madár még 2005-ben menekült el a Sedgwick megyei állatkertből, miután az állattartóknak nem sikerült levágniuk a szárnyait, írta akkor a New York Times, hozzátéve, hogy a flamingó túlélése a vadonban valószínűtlenek tűnt. Sőt, egy társáról, a 347-es számú madárról, aki szintén akkor jutott ki az állatkertből, azóta nem hallottak semmit.

Ám a Pink Floydot – ahogyan a 492-es számú állatot a texasi tisztviselők becézték – ebben a hónapban egy horgász, bizonyos David Foreman észlelte, aki nagyon meglepődött az látottakon.

Rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus)

- Egy barátommal éppen a texasi öböl partján fekvő Port Lavacában horgásztam, ahol arra számítottam, hogy egy csomó fehér pelikánt fogok látni a keleti partról, mert azok ide szoktak jönni minden télen – mondta Foreman a The Guardian online portálnak. – Ehelyett ez a madár úgy nézett ki, mint „egy felfújt labdán ülő láb".

Ahogy arról a szemtanú beszámolt, a madár hamarosan elkezdett „oda-vissza futkosni", és a horgásznak valahogy az volt a benyomása, hogy valahogy megpróbál elmenekülni előle anélkül, hogy el kellene repülnie.

Foreman éveket töltött azzal, hogy arról meséljen a látogatóknak, hogy a hosszú lábú, rózsaszín gázlómadarak, amelyeket a környéken látnak, valószínűleg rózsás kanalasgémek (Roseate spoonbill), így ez az új megfigyelés a végsőkig rendítette meg azt a régóta fennálló meggyőződését, miszerint flamingók nem élnek Texas déli részén. Ahogy fogalmazott, csak megerősítette korábbi tévedését, amikor meglátta a fejet és a „csőrprofilt".

Már többször észlelték a területen

David Foremannak sikerült videófelvételeket készítenie a furcsa és különös flamingóról, amit később közzétett az interneten is, hogy különleges élményét megossza a barátaival.

- Ekkor kezdtem egyre több hívást és üzenetet kapni, hogy „Ó, valószínűleg ez lehet az a szökött flamingó - elevenítette fel a horgász, aki ezután elküldte a felvételt a texasi parkok és vadvilág osztályának, amely megerősítette a hírt a Twitteren.

Pink Floyd has returned from the dark side of the moon.

The flamingo escaped from a Kansas zoo in 2005 and is often spotted on the #TexasCoast.

📷David Foreman@TPWDfish pic.twitter.com/cjrevByDhm

— TX Parks & Wildlife (@TPWDnews) March 28, 2022

Julie Hagen, a texasi parkok és vadon élő állatok osztályának munkatársa a Times-nak nyilatkozva azt mondta, hogy az észlelt állatnak a 492-es számú madárnak kell lennie, mert a flamingót – amelyet a lábára helyezett címkén található számról neveztek el – az évnek ebben a szakában már korábban is észlelték a terület környékén, ám a flamingóknak „nem szokása a környéken lógni, ezért nincs okuk azt hinni, hogy más flamingóról lehetne szó".

Scott Newland, az állatkert madárgondozója szerint a 492-es példány még 2003-ban, körülbelül három éves korában került be a Sedgwick megyei állatkertbe; ezzel most a húszas évei elején járhat, ami egy flamingóhoz képest középkorúnak számít, bár a vadonban körülbelül negyven évig is élhetnek.

- Pink Floyd déli útja valószínűleg nem „közvetlen járat" volt - magyarázta Dr. Paul Rose, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió flamingó-specialista csoportjának társelnöke. – Bár a madarak képesek nagy távolságokat megtenni a vadonban, de különböző helyeken meg fognak állni és a táplálékkeresésre, pihenésre és fészkelésre alkalmas területek között mozognak, mivel ezek nagyon ritkán állnak rendelkezésre, ráadásul nagyon távol vannak egymástól.

A flamingó tizenhét éve szökött meg az állatkerből

Hozzátette: ez több szempontból is különbözik a madarak megszokott és ismert vonulásától. A flamingókat a tudomány „vándorló nomádoknak" is hívja, mert ezek a szárnyasok csak szükség esetén mozognak. A szakemberek szerint elhagynak egy adott területet és egy újat keresnek, amikor nem bőségesek ott a táplálékforrások, vagy ha az ösztönük már azt súgja, hogy eljött a szaporodás ideje.

Ebből úgy vélik, hogy az következik, hogy ha ez a bizonyos flamingó mindent megtalált volna az adott vizes élőhelyen, akkor ott maradt volna. A tudósok szerint épp ezért lesznek a flamingók általában véve meglehetősen könnyen ellátható madarak az állatkertekben.

Pink Floyd keresett és talált barátokat

Pink Floyd új, választott otthona rengeteg olyan előnyt kínál a madár számára, amelyek egy flamingót érdekelhetnek: beleértve a meleg hőmérsékletet, a bőséges táplálékforrást és a sekély vizes élőhelyeket. Már talán csak a társaság hiányzik neki.

- A szocializáció nagyon fontos a flamingók számára, mert így irányítják a szaporodási viselkedésüket - mutatott rá Dr. Paul Rose. – Ezek a madarak csoportosan fészkelnek, mert nagyon fontos a túlélésük szempontjából, hogy az egész csapat egy időben szaporodjon, így a legtöbb fióka képes legyen a költözésre.

Életre szólnak a flamingók kapcsolatai

Kiemelte: a madarak társas viselkedése mintegy a „mellékterméke" annak, hogy mindegyik állatnak ugyanazon a helyen, azonos típusú táplálékkal kell táplálkoznia.

A 492-esnek nem sikerült barátot találnia, legalábbis egy ideig. Úgy tűnik, hogy Pink Floyd és egy karibi flamingó – amelyet egy trópusi vihar szele vitt a területre – 2006-ban összebarátkozott egymással, bár 2013 óta nem látták őket a másik társaságában.

Ám a madár még akkor sem lehet magányos, ha társa már elment.

Rose ugyanis nem mondaná, hogy egy vadon élő flamingónak önmagában hiányozna a társasági élet. A szakember ettől függetlenül úgy gondolja, hogy a madár valószínűleg el fog innen is költözni, hogy megpróbáljon egy másik madárcsapatot találni, mert az év megfelelő szakaszaiban továbbra is „erős költési késztetése" lesz.

Rózsaszín flamingók

David Foreman március elején látta utoljára a 492-es flamingót, de azóta sem felejtette el az óriási élményt. Ahogy fogalmazott, szembesült azokkal a megalázó pillanatokkal, amikor az évek során többször is azt mondta az embereknek, hogy Texasban nincsenek flamingók – erre tessék, mégis felbukkant itt egy példány.

A gobális felmelegedés a madarak fészkelési szokásait is megváltoztatta: egy új tanulmány szerint számos madárfaj csaknem egy hónappal korábban rakja le tojásait, mint száz éve.

Amerikai tudósok a Chicago környékén gyűjtött tojásmintákból elemezték a madarak fészkelési tendenciáit, és megállapították, hogy a 72 madárfaj - amelyekről történelmi és modern adatok is rendelkezésre állnak - körülbelül egyharmada most sokkal korábban fészkel, mint korábban.

Ezek a fajok - köztük a kék vércse, a pacsirta és a mezei veréb - átlagosan 25 nappal korábban rakják le első tojásaikat, mint 100 évvel ezelőtt - idézte a kutatást a The Guardian cikke. A kutatás rámutat: a légkör felmelegedése valószínűleg felborítja a folyamatot, amely sokáig megingathatatlannak tűnt.

John Bates, a Field Múzeum madarakkal foglalkozó kurátora és a tanulmány vezető szerzője szerint "amit látunk, az egyértelműen abba az irányba mutat, hogy az éghajlatváltozás jelentős hatással van a madarak viselkedésére". A Journal of Animal Ecology című folyóiratban megjelent tanulmány a 1880 és 1920 között, madártojásokról gyűjtött feljegyzésekre, valamint a Field Múzeumban dolgozó Bill Strausberger és a chicagói Illinois Egyetemen dolgozó Chris Whelan kutatására támaszkodott. A tanulmány szerint a madarak korábbi fészekrakása szoros összefüggést mutat a légköri szén-dioxid-szint emelkedésével, ami a globális felmelegedés egyik fő okozója.

A madarak a fészkelést a tavasz más eseményeihez, például a növények rügyfakadásához és a rovarok számának növekedéséhez igazítják. Az éghajlatváltozás azonban felborította a megszokott ritmust: az Egyesült Államokban a medvék korábban ébrednek fel a téli álomból, a cseresznye-, őszibarack-, körte-, alma- és szilvafák pedig hetekkel korábban virágoznak, mint korábban. Nagy-Britanniában a növények 1987 és 2019 között egy teljes hónappal korábban virágoztak, mint 1986 előtt.

Bates arra is rámutatott, hogy a korábbi fészkeléssel a madarak ki vannak téve az esetleges tavaszi hideghullámok kockázatának, ami a növényekre és rovarokra, s ennek következtében a madarak szaporodására is hatással lehet. "A tavaszok egyre változékonyabbá válnak, és ez áldozatokat követel" - fűzte hozzá.

Nagy szerepet játszhat számos madárfaj populációjának csökkenésében az évszakok összekuszálódása olyan egyéb tényezőkkel együtt, mint az élőhelyek elvesztése és a növényvédő szerek válogatás nélküli használata.

Egy 2020-ban készült tanulmány arról tájékoztatott, hogy 1970 óta közel 3 milliárd madár tűnt el az Egyesült Államokból és Kanadából, ami az összes madárfaj közel egyharmadát jelenti. A kutatók szerint a veszteségek "elképesztőek" voltak, legsúlyosabban a verebek, a feketerigók, a pacsirták és a pintyek populációja csökkent.

A költési időszakban indul a területvédelmi harc, és a küzdelem járulékos veszteségei az autók visszapillantó tükrei lehetnek. Meg maguk a madarak, amelyek saját tükörképükkel vívnak órákon át tartó csatát.

Közeleg a tavaszi költési időszak, és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) újra közleményben figyelmeztet egy évről évre ilyenkor jelentkező problémára. Az egyesület a tükröződő felületek eltakarását, a parkoló autókon a visszapillantó tükrök behajtását javasolja a saját tükörképükkel harcoló madarak miatt.

Az MME közleménye szerint évek óta érkeznek bejelentések olyan madarakról, amelyek épületek ablakában, autók visszapillantó tükrében akár napokon át is a tükörképüket támadják. Ennek következtében legyengülhetnek, megsérülhetnek, folyamatos kopogtatásuk, ürülékszennyezésük pedig nagyon zavaró lehet.

De miért csinálják?

A jelenség hátterében a költési időszak kezdetével felerősödő területféltő magatartás és a civilizációs környezet „tükörképszennyező” hatása áll. Mivel a természetben a mesterséges tükröződő felületekhez hasonló stabil és tiszta tükörkép nem létezik, az állatoknak nem volt lehetőségük evolúciós szinten alkalmazkodni ehhez az ingerözönhöz.

Tavasszal a hosszabbodó nappalok hatására szaporodási izgalomba kerülő hímek fészkelőhelyet keresnek maguknak és leendő párjuknak, majd énekléssel kijelölik ennek határait, miközben harci üzemmódban keresik a rivális hímeket. Ilyenkor a fészkelőhely birtokosa nem egy helyben üldögélve énekel, hanem körberepüli a területét, majd egy-egy magaslati ponton landolva fütyül tovább.

És mi lehet vonzóbb magaslati pont egy parkoló autónál?

Ha ez történetesen egy sötét színű, metálfényezésű kocsi, amelyben a madár megláthatja a saját tükörképét, vagy megpillantja magát az autó visszapillantó tükrében, ablaküvegében, akkor több órán át tartó harc veheti kezdetét a saját tükörképével, ami napokon keresztül újra és újra megismétlődhet.

A probléma az, hogy a hormonoktól feltüzelt hímek saját tükörképükkel vívott mániákus harca teljesen természetellenes körülmények között zajlik, hiszen az „ellenség” nem adja fel, így a madár képes a végkimerülésig küzdeni. Eközben nem táplálkozik rendesen, nem tudja a területét megvédeni a valódi riválisoktól, és a fiókák etetésébe való besegítést is hanyagolhatja.

Évekkel ezelőtt az Index is írt annak a fehér gólyának az esetéről, ami Sásdon napokig olyan hevesen támadta a tükörképét egy épület ablakaiban, hogy azok közül több is betört.

Mit tehetünk mi?

Ha az autónk visszapillantó tükre áldozatul esett egy felpörgött madár támadásának, jobb, ha behajtjuk a tükröt, vagy letakarjuk valamivel, mivel a madár jó eséllyel vissza fog térni egy újabb menetre.

A madártani egyesület ajánlása szerint a másik megoldás a riasztó eszközök használata, amiknek két iskolája létezik:

• Ezek közül a „rémzsinór” az egyszerűbb, mert otthoni anyagokból (zsineg és nejlonzacskó) is elkészíthető.
• A másik megoldás a kisebb testű zsákmányállatfajokra riasztóan ható színes, baglyokat idéző „rémszem” felragasztása az ablakra, szélvédőre, visszapillantóra.

A prototípus itt tölthető le.

Az egyesület közleménye hangsúlyozza, hogy senki ne dőljön be a zavarba ejtő visszapillantós produkcióknak, a madarak rendkívül intelligens, autonóm lények, és jelentős mértékben alkalmazkodtak a civilizációs hatásokhoz. Ezért gyakran előfordul, hogy az általunk elegendőnek ítélt eszközök hatástalannak bizonyulnak, és ami működik az egyik madárnál, arra egy másik csak a vállát vonogatja. Az egyesület tanácsa szerint ilyenkor próbálkozzunk mással, illetve tartsuk észben, hogy a legbiztosabb védelmet a fizikai elszigetelés, a szúnyogháló és az autó ablakainak letakarása kínálja.

Totó hattyú nem mindennapi hétköznapjaiba engedett bepillantást gazdája, Rigó Gábor. Hihetetlen, de a hattyú tényleg lépcsőzik, és úgy mozog gazdája házában, mint egy kiskutya.

Totót hattyútojásként találta egy nő, aki a saját teste melegével keltette ki, ezután került pár napos korában a keszthelyi Madárparkba. Kattints, és olvasd el a hihetetlen sztorit.
Itt Rigó Gábor vette a szárnyai alá, azóta elválaszthatatlanok. Ennek a különleges ragaszkodásnak köszönheti Totó az életét, hiszen ő az egyetlen túlélője a keszthelyi park őszi madárinfluenza járványának. Itt elolvashatod, hogyan úszta meg a kedvenc hattyúnk az esetet.

– Totó a mai napig imád velünk itthon lenni. Elkísér a fürdőszobába, és bár ő nem tud a csapból inni, de belekukucskál, mindenre kíváncsi, végignézi, ahogy borotválkozok vagy épp mosakszom.

Nézz meg további videókat itt!

Hallgasd meg Balázsék műsorát a témában alább:

Több tízezer tengeri madár élete került veszélybe Peru partjainál a január közepén történt olajszivárgás miatt.

A La Pampilla finomító tankerje a tongai vulkánkitörés által generált hullámok miatt borult fel. Ekkor 12 ezer hordó nyers olaj ömlött a tengerbe. A madaraknak lényegében dönteniük kell: vagy éhen halnak vagy megeszik a kőolajban úszó halakat és attól döglenek meg.

Giancarlo Inga Diaz állatorvos szerint a vegyszer miatt például a pingvinek tollazata már nem tudja lepergetni a vizet, így átáznak és megfagynak.

Ma találtunk egy madarat, amelyik a víz felszínén lebegett. Behúztuk a hajónkra, de perceken beül elpusztult. Ez gyakran megtörténik, ugyanis a megmérgezett madarak még sokáig élnek, de nincsen erejük úszni vagy repülni.

A tragédia pont egy nemzeti park, a Halászok szigete mellett történt. Ide több száz madárfaj jár tojást rakni. Arról nem is beszélve, hogy a terület gazdag halakban, így nem csak az állatoknak, de a partok közelében lakóknak sem lesz mit enniük.

Egy ausztrál világörökségi területen mérték fel a madarak élőhelyének változásait.

Queensland északkeleti régiójában található az az UNESCO Világörökséghez tartozó Wet Tropics (Nedves Trópusok) terület, amelynek élővilága rendkívül sokszínű. Egy itt elvégzett, a madarakra vonatkozó, felmérésből kiderült, ahogy emelkedik a régió hőmérséklete, a síkvidéki fajok egyre inkább a magasabban fekvő területekre vonulnak. A régióban különösen sok az endemikus, vagyis csak itt honos élőlény, és jellemzőek a terület élővilágára a Gondwana-ról eredő csoportok. A terület változó klímamúltjából adódóan azonban a hegyvidéki endemikus fajok legtöbbje inkább a hűvösebb klímához alkalmazkodó típus, ám pont ez a különlegesség teszi igazán sérülékennyé a területet a jelenlegi felmelegedésben. 2003-ban egy akkori vizsgálat úgy jelezte előre, hogy a terület élővilágára katasztrofális változások várnak és a fajok több mint fele kipusztulhat az évszázad végéig. A 2003-as tanulmányban megjósolt hatások vajon már most érvényesülnek? Ennek járt utána a James Cook Egyetem két szakembere, és a PLOS One folyóiratban hozták nyilvánosságra az eredményeiket.

A kutatásban 2000-től 2016-ig standardizált módszerekkel mérték fel 42 faj élőhelyét, 0-1500 méteres tengerszint feletti magasságú területen, s az egyes helyeken a fajok egyedszámát és elhelyezkedését.

A magasabb régióban élő madarak kiszorultak az elterjedési területük alacsonyabban fekvő részeiről, és az egyedszámuk 44 százalékkal csökkent ugyanezen időszak alatt. A közepes magasságban élők 21 százalékkal lettek kevesebben, eközben a síkvidéki madarak mennyisége 190 százalékkal nőtt a hegyekben. Ez azt jelenti, hogy a korábban is magasabb területekre specializált madarak száma nagyjából a felére esett vissza, köztük a területen élő ritka fajoké is. Ezek a változások azt is jelzik, hogy a biodiverzitási szempontból igen értékes élővilágú terület állapota jelentősen romlik.

A kutatók szerint a változások okai összetettek, nem önmagában a hőmérséklet emelkedése a tettes, hanem az, ahogyan ennek hatására az egész élettér átalakul, megváltozik a rendelkezésre álló táplálék elérhetősége, átalakulnak az egyes fajok közti interakciók, vagy épp plusz terhet jelent a betelepülő síkvidéki fajok megjelenése.