"Nem győzünk betelni azokkal a felvételekkel, ahol különböző fajú állatok barátságát láthatjuk. A következő videóban szintén egy nem mindennapi párost láthatunk, egy kutyus és egy kacsa személyében. Az eb már kölyök kora óta barátságot kötött a szárnyassal, de most hogy felnőtt a barátság ugyanúgy tart közöttük. Imádni való látni milyen aranyosan játszanak és mennyire szeretik egymást."

Előfordulhat hogy olyan madárral találkozunk a kertünkben, amelyet hirtelen nem ismerünk fel, ennek elkerülésében próbál segíteni az MME madaras plakátja, melyen a leggyakrabban előforduló hazai madarakat mutatja be. Kattints a képre a nagyobb méretért:

A 24 éves Guirec Soudee 2014 májusában indult föld körüli útra vitorlásával, de kalandjait csak az elmúlt hónapokban kapta fel a francia média. Az érdeklődés nem is egészen a bretagne-i fiatalembernek szól, sokkal inkább útitársának. Monique ugyanis egy csinos kis pipi. De tényleg.

Monique, a tyúk, ha nem is túl hasznos a fedélzeten (bár az élelmezéshez hozzájárul napi egy tojással), mindenképpen szórakoztató és hűséges társ. A madár és a fiú közös kalandja a Kanári-szigetektől indult, előbb végighajóztak Afrika nyugati partvonalai mentén, eljutottak a Karib-tengeri St Bart-ra, majd jegesebb vizek felé vették az irányt, és meghódították az Antarktiszt.

„Azonnal tudtam, hogy ő az igazi” ­– mondta a BBC riporterének Guirec Grönlandon, ahol mostanában állomásoznak. „Még csak négy vagy öt hónapos volt akkor, és azelőtt sosem hagyta el a Kanári-szigeteket. Én nem beszélek spanyolul, ő nem beszél franciául, de jól kijöttünk egymással.”

Guirec már a vállalkozás elején eldöntötte, hogy visz magával egy kistestű állatot az útra, de persze nem a csirke volt az első ötlete. Mint a BBC-nek elmondta, eredetileg egy macskára gondolt, de aztán úgy találta, hogy túl nehéz lenne vigyázni rá a nyílt vízen.

„A tyúk volt az ideális választás. Nem igényel sok gondozást, és így ehetek tojást a tengeren. Az emberek azt mondták, hogy nem fog működni, mert ha egy csirke stresszes, akkor nem tojik. De nem volt probléma, tojt azonnal. Tökéletesen alkalmazkodott, kényelembe helyezte magát nagyon gyorsan” – meséli a fiatalember.

Egy átlagos héten Monique hat tojást rak, még hűvös éghajlaton is, pedig a Grönlandon eddig eltöltött három hét alatt alig érte napsütés. Mint a fiú elmondta, a helyiek nagy érdeklődést mutattak Monique iránt, ami nem csoda, tekintve, hogy a szigeten nem tenyésztenek baromfikat.

A madár szépen, kényelmesen éldegél a Yvinec nevű, 12 méter hosszú hajón. Étrendje búzából, kukoricából és halból áll. Bár a legtöbb időt a fedélzeten tölti, ahol szabadon járkálhat, ha az időjárás gorombán bánik a párossal, Guirec azonnal biztonságba helyezi egy ketrecben.

A világjáró tengerész szerint egyébként a tyúk bátrabb, mint ő. Nem fél sem a hullámoktól, sem az erős széltől, sőt a szörfdeszkára is felül.

Az állatok bevitelére vonatkozó, néhol igen szigorú karanténszabályokkal eddig nem volt problémájuk, de benne van a pakliban, hogy emiatt egyszer el kell válniuk egymástól (ahogy ez Kanadában majdnem meg is történt).

„Az emberekkel összehasonlítva, ő egyáltalán nem panaszkodik. Követ engem mindenhová, és nem okoz semmiféle problémát. Csak annyit kell tennem, hogy a nevét kiáltom, és már ott is van mellettem, rám ül, társaságot biztosít. Ő csodálatos! De nem fogok hazudni, néha azért az idegeimre megy” – avat be kapcsolatuk dinamikájába a kapitány.

És hogy mit szólt Guirec családja és barátai a fiatal pipihez? Viccesnek találták az ötletet, és mint a fiatalember mondja: „Mindig is tudták, hogy nem vagyok egészen normális.”

Arra a riporteri kérdésre, hogy hová mennek legközelebb, miután elérik jelenlegi úti céljukat, az alaszkai Nome-t, Guirec Soudee nem tudott határozottan válaszolni. Majd összedugják a fejüket Monique-kal, és eldöntik...

Minden reggel 9:45-kor több mint 1000 kacsa indul el a dél-afrikai Stellenbosch városában.

A küldetésük: megvédeni a szőlőtőkéket a kártevőktől.

A legtöbb kártevőnek van természetes ellenfele. Használd őket, ne rögtön a vegyszert!

A madár valószínűleg vad eredetű, feltehetően a Földközi-tenger felől érkezett.

Öreg, nászruhás rózsás flamingót kapott lencsevégre egy természetvédelmi őr a napokban Szabadszállás határában.

A madár egykedvűen álldogált a sekély szikes vízben, majd szárnyra kapott, és északnak repült, de később leereszkedett a közelben, ahol újra rátaláltak – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság weboldalán.

Eleinte itt is álldogált, majd lassan lépkedve csőrét a vízbe mártva táplálkozni kezdett. Ekkor feltehetően valamilyen ragadozó madártól megriadtak a vízimadarak, így a flamingó újra felröppent, majd egy nagyobb kör megtétele után újra leereszkedett – számolt be a ritka látványról dr. Pigniczki Csaba, természetvédelmi őrkerület-vezető, aki többször is látta az errefelé valóban kuriózumnak számító madarat.

A Kiskunságban megfigyelt madár valószínűleg vad eredetű, feltehetően a Földközi-tenger felől elkóborolt egyed lehet; ezt támasztja alá az is, hogy a mozgásra aktívan figyelt, oldalazva távolodott közben a vélt veszélyforrástól, valamint, ha a többi madár felrepült, szintén aktívan figyelt, sőt, maga is szárnyra kelt.

Az alföldi szikes vizek megjelenésükben és karakterükben emlékeztetnek azokra a sós tavakra és tengerparti lagúnákra, ahol a faj egyedei rendszeresen és nagy tömegben fordulnak elő akár fészkelő madarakként. A flamingók jellemzően plaktonikus algákkal, zooplanktonnal táplálkoznak, melyet speciális csőrük segítségével szűrnek ki a vízből.

A tavaly meggyűrűzött négy madárból kettőnek vándorútját sikerült követni. Egyikük május 20-án tért haza, területet és odút foglalt, illetve párt is talált magának. A másik madár a szakemberek szerint várhatóan a második hullámban indul meg Magyarország felé.

A szalakóták egyedszáma egész Európában jelentősen csökkent, a faj több nyugat-európai országból már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, ezáltal ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében négy szalakótát láttak el műholdas jeladóval 2015 nyarán. A jeladó csupán 4,5 grammos, a madár testtömegének kevesebb, mint 5 százalékát teszi ki – írja közleményében a szervezet.

A négy jelölt madár közül kettőnek (Kacor és Levente) jeladója csak rövid ideig küldött adatokat, esetükben csak magyarországi, költési időn belüli mozgásukat lehetett egy darabig nyomon követni.

A két másik szalakóta, Pétör és Csele vonulását azonban sikerült figyelemmel kísérni. Mindkét egyed szeptember első hetében hagyta el Magyarországot, egy héttel később pedig már mintegy 4000 kilométert megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldtek jeleket.

A fákkal tarkított pusztaság a nyár végi esőzések után táplálékban és búvóhelyekben gazdag életteret kínál a szalakótáknak, ezt kihasználva másfél hónapig, a száraz évszak beköszöntéig időztek itt.

A közlemény szerint vonulási sebességük az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik, vagyis a számukra kedvezőtlen terepet, mint például sivatagokat, esőerdőket gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át. A táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat.

Pétör és Csele október végén újra folytatta útját dél felé. Az Egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve, a déli félteke szavannáin már lassabb iramban haladtak. Végleges telelőterületeiket december elejére érték el a Kalahári sivatagtól északra, Namíbia és Botswana területén.

Pétör május 20-án megérkezett Magyarországra, területet és odút foglalt, majd párt is talált magának a Kőrös-Maros Nemzeti Park területén található Vásárhelyi-pusztákon. Csele várhatóan a második vonulási hullámban indul, jelenleg még Botswanában tartózkodik.

Füzesgyarmaton egy bagolycsalád egy gólyafészket választott otthonául – írja a beol.hu. A lap olvasója egy gólyafészekben trónoló erdei fülesbagolyra és négy fiókájára lett figyelmes, és lefotózta a látottakat.

Körömi Krisztina, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa a lapnak elmondta: nem egyedülálló eset a gólyafészekben való költésük, de a fülesbaglyok általában a külterületi fasorok, erdők fészkelői.

Szilágyi Rudolf, egri képzőművész Fészek 2 című új installációjára ha galériák nem is repültek rögtön rá, másfajta komoly érdeklődő mégis  rögtön akadt. Az alkotás a Bugyi István vezette jászfényszarusi alkotótáborban készült. Elkészülte után több helyen is ki volt állítva, többek között romos házban, illetve templomban is. Végső helyét 8 hónapja foglalta el Jászfényszaruban egy oszlop tetején. Az elhelyezés után állatvédők élesen bírálták, hogy alkalmatlan lesz arra, hogy gólyák költözzenek bele, de végül ma megjelent az első lakó, aki láthatólag jól érzi magát a műtárgy által körülölelve. Szilágyi Rudolf elmondása szerint nagyon boldog, mert így nem csak hogy életre kelt az alkotása, de az installáció eredeti üzenetét is alátámasztja a lakó megjelenése és a tény, hogy ott biztonságban érzi magát.