Ősszel újra folytatódik az a nemzetközi kampány, amely hét madár hősies vándorútját követi nyomon. A tavasszal kezdődött akcióban közel egy tucat ország vett részt és vesz részt továbbra is a következő hónapokban. A kampány a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (BirdLife International) kezdeményezésével indult. A vonuló madarakra leselkedő emberi eredetű veszélyeztető tényezőkre hívja fel a figyelmet.

A legapróbb énekesmadaraktól a leghatalmasabb ragadozómadarakig, a madárvonulás nem csak a telelőhelyekre való eljutást, hanem a túlélésért való küzdelmet is jelenti. Minden ősszel vonuló madarak millióinak kell erős viharokkal, éhes ragadozókkal és akár éhhalállal is megbirkóznia a több ezer kilométeres útjuk során. De számos olyan veszély is leselkedik rájuk, amiért az emberek a felelősek.

Minden évben nagyjából 25 000 000 madár pusztul el Európában az illegális madármészárlásoknak köszönhetően. A kedvelt és védelmet élvező madárfajokat sem kíméli az élőhelyek eltűnése és a klímaváltozás. Mindemellett állománycsökkenésükhöz még a válogatás nélküli lelövés, csapdázás vagy megmérgezés is hozzájárul.

A nagyszabású nemzetközi kampányhoz a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) azért csatlakozott, mert a hét kiemelt faj, „A hős hetes”, legtöbbje hazánkban is előfordul. Ezért a vonulás során az őket érő negatív emberi hatások a hazai állományokat is kedvezőtlenül befolyásolhatják. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a folyamatosan felmerülő kihívások ellenére hazánkban a természetvédelem erősebb, mint sok más, a kampányban is résztvevő országban. Ezért kötelességüknek érzik a szervezet szakemberei, hogy felhívják a figyelmet a problémára. Így segítve azokat az országokat, ahol a madárvédelem még gyerekcipőben jár.

Aki szeretné, követheti #aHősHetes fajokat őszi vándorlásuk során. Megtudhatja, mi történik a fehér gólyákkal Libanonban, a parlagi sasokkal a Kárpát-medencében, a vadgerlékkel Görögországban, a fürjjel Egyiptomban, a darázsölyvvel (és énekesmadarak millióival) Olaszországban, a barátposzátával, az egyik közkedvelt nyaralóhelyen, Cipruson és a dögkeselyűvel Bulgáriában.

Minden országban a BirdLife helyi partnereivel dolgoznak közösen. Az a cél, hogy az ő munkájukat is segítve érjenek el közös eredményeket.

Az észak-amerikai kontinensről mintegy hárommilliárd madár tűnt el 1970 óta, a teljes állomány mintegy 30 százaléka, az olyan mindennapos madaraknak, mint a veréb és a feketerigó is csökken a populációja - írták amerikai és kanadai kutatók a Science című tudományos folyóirat honlapján közzétett tanulmányukban.

"Megdöbbentő" - közölte Ken Rosenberg, a tanulmány vezető szerzője, a Cornell Egyetem tudósa.

Az állomány ilyen méretű csökkenése növeli a félelmet, hogy számos közismert faj ugyanarra a sorsra jut, mint vándorgalamb, amelynek populációja egykoron olyan népes volt, hogy kihalására az 1900-as évek elején még gondolni sem lehetett.

Az észak-amerikai madarakról készült átfogó felmérés eredményeit ismertető tanulmány kiemeli, hogy megbomlott a térség ökoszisztémája az állatok élőhelyének elvesztése és más tényezők miatt.

A tanulmány készítői emlékeztettek arra, hogy a madarak a környezet egészségének jelzői, a populációcsökkenés azt mutatja, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában a természetre súlyos hatást gyakorol az emberi tevékenység.

A mintegy hárommilliárd eltűnt madár 90 százaléka 12 madárcsaládhoz tartozik, köztük van a veréb, az énekes madarak, a pintyőkék és a fecskék, amelyek nap mint nap körülvesznek minket, és fontos szerepet játszanak a táplálkozási láncban és az ökoszisztéma működésében, a magvak elszórásától kezdve a rovarkártevők féken tartásáig. 

Különösen nagy számban tűntek el a puszták, prérik madarai, populációjuk 53 százalékkal - több mint 720 millió madár - csökkent 1970 óta.

A tengerpart menti madarak populációjuk egyharmadát vesztették el. A vándormadarak száma a tavaszi migráció idején 14 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedben - derült ki a tanulmányból.

Négy éve tér vissza hozzá hűségesen a kolibri, amit megmentett.

Michael Cardenaz izmos, tetovált, félelmet keltő megjelenésű férfi – írja a Mother Nature Network.

Szereti a Harley-Davidsons-t, a német juhászkutyákat, a futást és a lőfegyvereket. 14 éve aktívan részt vesz a bűnüldözésben, a serrif irodájában, a SWAT csapat tagjaként korábban, most pedig belbiztonsági ügynökként dolgozik.

Természetes, hogy elgondolkozik az ember, amikor látja őt a háza előtt üldögélni Grovetown-ban Georgiában, hogy 2016-ban egy napsütéses napon miért épp az ő tenyerébe szállt le a feje előtt zümmögő, aprócska kolibri? Miért pont ezt a hatalmas tenyeret választotta?

"Magam is megdöbbentem az eseten, és végül arra jutottam, hogy ez biztos nem egy véletlenül erre röpködő kismadár, hanem egy azok közül, amelyeket megmentettem" - mondta Cardenaz.

Valóban, Cardenaz sokféle kemény munkát elvégzett már élete során, de ez az apró madár egy másik oldalát ismeri, méghozzá a gyengéd kolibri-mentőét.

A kezében hűségesen megpihenő pici lény egy régi barátja és egykori kis betege volt.

Mindig is röpködtek kolibrik a ház körül, de egyszer az egyik kutyája a szájában vitt elé egy kismadarat, majd letette a lába elé, és sokat sejtető tekintettel nézett fel gazdájára, ami azt sugározta, hogy gyógyítsa meg a sérült madárkát.

Megsérült a szárnya, emlékszik vissza Cardenaz.

Felkapta a kimerült madarat, és gondosan megvizsgálta.

"A szárnyaik szinte olyanok, mint a műanyag, annyira áttetszőek. Látszott, hogy több helyen eltört, így nem tudott repülni."

Miután beszélt néhány barátjával, akik jártasak voltak a vadmentésben, Cardenaz úgy döntött, gondoskodik a madárról, és meggyógyítja. Némi cukros vízre volt hozzá szüksége és időre, a kismadár szárnyai pedig szép lassan összeforrtak.

Végül a kolibri újra tudott repülni, de annyira megtetszett neki a Cardenaz-birtok, legfőképpen pedig a biztonságot jelentő hatalmas kéz, hogy nem repült vissza a mezőre, hanem a ház körül maradt.

A madár, akit Buzznak nevezett el, egész nyáron ott repkedett a kertben. Csak akkor ment el, amikor megkezdte hosszú vonulását délre, ahogy a többi kolibri is, a melegebb éghajlat felé.

Cardenaz ráeszmélt, hogy nem látja viszont többé kis barátját. Aztán igencsak meglepődött, amikor a következő tavasszal felbukkant Buzz a kocsifeljárónál.

"Valamilyen oknál fogva vonzódnak hozzám az állatok. Mentettem már meg mókusokat, rókákat, nyulakat és szarvast is. A környéken mindenki Dr. Doolittle-nek hív." - meséli nevetve a hatalmas ember.

De míg a többi betege jön és megy, a Buzz nevű kis kolibri évről évre rendszeresen visszatér régi barátjához.

"Ma reggel a házban volt az első tornácon, a hibiszkuszomból lakmározott" - meséli Cardenaz.

Talán nem könnyű elhinni, hogy egy kolibri ilyen hűségesen visszatér immár negyedik éve valakihez, de aki ismeri Cardenazt, nem csodálkozik ezen. A férfi ugyanis nemcsak az embereken, de minden elesett állaton is segít, aki csak az útjába kerül.

Koronásdaru-fiókák keltek ki a Nyíregyházi Állatparkban.

Három szürkenyakú koronásdaru - Balearica regulorum - született a Nyíregyházi Állatparkban. A jelenleg kéthetes fiókák harminc nap után keltek ki a tojásokból. Az utódok színüket tekintve is jelentősen különböznek a felnőtt állatoktól, homokszínű tollazatuk pihés, fejükön még nincs tollkorona, amelyről a faj a nevét kapta - mondta el Révészné Petró Zsuzsa, a park oktatási osztályvezetője pénteken az MTI-nek.

Az egy méter magas, aranyszínű fejdíszt viselő koronásdarvak talán a legimpozánsabb és leglátványosabb madarak a Nyíregyházi Állatparkban, nászuk idején vad táncot lejtenek, és harsányan kiáltoznak.

Képeken a fiókák

A madarak a tánc mellett az utódnevelésben is jeleskednek, amiből a hímek és a nőstények egyaránt kiveszik a részüket: a nemrég kikelt kicsinyeik előtt lépkedve csipegetnek, így tanítgatják őket a táplálékszerzés fortélyaira. Nézd meg képeken a cuki, pelyhes nyíregyházi fiókákat!

A szürkenyakú, vagy más néven déli koronásdarvak Kelet- és Dél-Afrika nyílt, szavannás területein őshonosak.

Különösen folyók vagy nagyobb állóvizek közelében érzik otthon magukat.

Általában párban vagy kisebb családi közösségekben élnek, de időnként előfordul, hogy egy táplálékban gazdagabb területen 80-100 madár is csoportosul.

A koronásdaru Uganda nemzeti madara, és az ország címerében is szerepel.

Szomorú véget ért a gólyavilág legismertebb párjának szerelmi története.

Befejeződött az állatvilág egyik legismertebb szerelmes párjának 17 éve tartó felemelő története. Az iskolai gondnokként dolgozó Stepjan Vokic – aki ma már nyugdíja – 27 évvel ezelőtt talált rá egy sérült gólyára a horvátországi Brodski város környékén, akit magához vett. A röpképtelenné vált, Malenának keresztelt madárnak biztonságos fészket épített az iskolaépület tetején, az évek múltával pedig megérkezett a szerelem is a fészekbe, a Klepetan nevet kapott gólya személyében.

A nagy találkozástól számítva Klepetan 17 éven át repült el ősszel Afrikába, ahonnan a következő év márciusában menetrendszerűen visszaérkezett Malenához, aki a hideg teleket a férfi házában egy számára berendezett meleg sarokban töltötte.

Klepetan 2019-es visszatérése a szokottnál is korábban történt: a hím gólya március 18-án landolt a brodi fészekben. Mintha búcsúzni érkezett volna, mert  április közepén elrepült és azóta sem tért vissza. Erről augusztus utolsó napjaiban tájékoztatta “gazdája” az újságírókat.

"Klepo öreg madár volt és idei megérkezésekor nagyon betegnek tűnt. Mielőtt elrepült, 3-4 órán át fájdalmas kelepést hallottam. Tudtam, hogy a madarak énekléssel búcsúznak az élettől, ezért biztos vagyok abban, hogy ez volt a búcsú és Klepo az örök vadászmezőkre távozott" - mondta a a 100posto portálnak Stepjan Vokic.

A rövid és fájdalmas együttlét közben két tojás került a fészekbe, de a váratlanul érkezett nagy tavaszi hideg következtében egyikből sem kelt ki fióka. Így nyáron hiányzott a megszokott élet a fészekből, ahol 16 év alatt 66 fiókát nevelt fel Malena és Klepetan.

"Ez a természet törvénye, Klepo megtette, amit tehetett. Távozása után napokon át megpróbáltam a tetemét megkeresni, de nem találtam a környéken. Közben pedig Malena olyan szomorú volt, hogy alig evett" - említette a horvát férfi.

Stepjan Vokic arról tájékoztatta a horvát sajtót, hogy a fészket most újjáépíti és reméli, hogy Malena új szerelemre talál. Nyáron ugyan akadtak “udvarlói”, de a fészekbe érkező hímeket mindannyiszor elhesegette a madár.

Alig 20 párra tehető az évente Magyarországon költő széki lile száma. A széki lile fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.

Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj. Földrészünkön a mediterrán országok kivételével mindenütt fogyatkozik a széki lile (Charadrius alexandrius) fészkelőpárok száma

Somogyi László olvasónk töltötte fel a Csodálatos Balaton hivatalos csoportunkba a fotókat, amint a széki lile Badacsonylábdihegyi strandon élelem után kutat.

FRISSÍTÉS (2019.08.17) A Somogyi László által feltöltött posztban szereplő madár nem széki lile, hanem a jóval gyakoribb kis lile, mondta el lapunknak a Magyar Madártani Egyesület madárgyűröző tagja Hadarics Tibor.

A széki lile az ún. csökkenő számú fajok kategóriájába tartozik

Állományának nagyobb része Európán kívül él. Az elmúlt fél évszázadban sorra alakították át és szüntették meg élőhelyeit, aminek következtében állománya drasztikusan megfogyatkozott. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a csökkenés megállítása és egykori élőhelyeinek helyreállításával a fészkelő párok számának növelése.

A széki lile Eurázsia, Afrika és Észak-Amerika mérsékelt övi és trópusi zónájában fészkel a tengerpartokon, sós tavakon és szikes területeken. Hazánkban a Duna-Tisza-közi, valamint a dél-alföldi szikes tavakon és halastavakon költ.

A legutóbbi adatok szerint alig 20 párra tehető az évente Magyarországon költő széki lile száma. A széki lile Magyarországon fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1.000.000 forint

Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is, mint kipusztulással fenyegetett faj. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján a veszélyeztetett fajok közé tartozik.

A széki lile rovarokkal táplálkozik. Főleg kétszárnyúakat, bogarakat, pókokat zsákmányol. Gyakran keresi táplálékát gyér növényzetű, rövidfüves szikes tocsogók partján, vagy erősen legeltetett szikes gyepeken.

/Fotók: Somogyi László/

Muffin már egészen úgy néz ki, mint egy papagáj, szülei is megismerik, pedig annak idején majdnem elpusztították.

Élet és pusztulás között lebegett három hónapja ceruzaelem hosszúságával Muffin, a papagáj, mostanra azonban tollai vannak már, és sokat csacsog - olvasható a Feol.hu portálon.

Története akkor kezdődött, amikor Pintér Dóra és családja bő 4 éve megmentett egy maximilian papagájpárt (van nekik nimfa, ara, nemes és jákó is otthon). Első költésük azonban nem volt zökkenőmentes, ugyanis a tojó kilökte maga alól tojását. A kibújt madárka teste hideg volt, begye üres, de Berkényi Tamás, a Sukorói Vadmadárkórház alapítója, fenntartója és ellátó orvosa segítségével megmentették ezt a madarat is. "Testvéreivel", a többi tojással együtt inkubátorba került, végül azonban csak Muffin maradt életben.

A papagájokat 2-3 óránként meg kell etetni, és Muffinnak volt egy plüss társa is, akihez hozzá tudott bújni.

Mára már annyira megerősödött Muffin, hogy szüleivel is tud kommunikálni, a portál cikke szerint meg is ismerik egymást a "rokonok".

A Vadmadárkórház oldalán eddig egymillió "rajongó" látta Muffint.

Persze nem a szagáról jöttek rá az angliai Tiggywinkles Wildlife Hospital munkatársai, hogy egy ezüst sirályról van szó. Csak arról árulkodott az illata, hogyan lett ilyen elképesztő a színe, ugyanis a farka hegyétől a feje búbjáig currys volt.

Lehet, hogy valahol a szemétben hempergett bele, de az is lehet hogy egy raktárat fosztott ki, sőt simán előfordulhat, hogy egy vendéglő teraszán pottyant bele egy currys ételbe, mint egy társa pár éve.

Az állatkórház munkatársai mindenesetre megmosták, és elengedték. Egy kis szaga maradt, de amúgy semmi baja nem történt.

A magyar terepmadarászok honlapján, birding.hu-n az elmúlt napokban többen is jelezték, hogy láttak egy apácahantmadarat a kecskeméti repülőtér közelében, a megfigyeléseket pedig sikerült fotókkal is alátámasztani.

Feltűnése szenzációnak számít, mert Európa ritkább énekesmadarai közé tartozik, és hazánkban eddig mindössze 5 alkalommal fordult elő.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület adatbázisa szerint a madarat korábban 1955-ben, 1956-ban, 1964-ben, 1965-ben és 1971-ben sikerült megfigyelni itthon, ötből négyszer Budaörsön, egyszer pedig Dunabogdányban.

Mindez azt is jelenti, hogy a gyönyörű állat 48 év kihagyás után tűnt fel újra Magyarországon.

Az MME honlapján azt írja róla, a hantmadárhoz hasonló megjelenésű madár, e két faj tojóit sokszor nagyon nehéz elkülöníteni egymástól terepen. A hímeket jellegzetes fehér fejtetejük, valamint koromfekete hát- és szárnytollaik egyértelműen elhatárolják a hantmadártól. Főként rovarokkal táplálkozik, de pókokat is fogyaszt. Vonuló, a telet többnyire Kelet-Afrikában tölti.

Főként Ázsiai elterjedésű faj, de költ Európa keleti, délkeleti részein is. Hozzánk legközelebbi költőterülete Dobrudzsa és Bulgária déli része. Akárcsak a hantmadár, az apácahantmadár is a nyílt, rövid füvű területeket kedveli, de tőle eltérően inkább a kopár hegységek madara.

Leginkább az 1000-2500 méter magasan fekvő köves, sziklás lejtőket részesíti előnyben. Évente egyszer költ, a fészket a tojó építi egy általa kiválasztott, felülről zárt sziklahasadékban. Építőanyagként fűszálakat használ, melyeket pihékkel vagy szőrökkel bélel. 4-6 tojást rak, melyeken a tojó egyedül ül, csak táplálékának megszerzése idejére hagyja el a fészket.

Legutóbb januárban tűnt fel egy hasonlóan ritka madár Magyarországon, akkor Mezőberényben sikerült megfigyelni egy keleti gerlét. Emlékezetes, tavaly egy lazúrcinege is hazánkba tévedt, amire korábban soha nem volt még példa.

Első ránézésre nagyon hasonlít egy verébre

A hosszúkás lábujj igencsak hasonlít a lemúrok és a famászó gyíkokéra, és a közel száz éve élt állat szokatlan életmódjára utal, amelyek a dinoszauruszok mellett éltek. A kutatók szerint ők lehettek az egyik legkorábbi madarak a Földön.

Itt van ez a kis méretű, 99 millió éves madár a borostyánban megőrizve, amely jól mutatja a lábak morfológiáját, ám ez ellentétben áll a korábbi ismerteinkkel - mondta Jingmai O'Connor, a Kínai Tudományos Akadémia gerinces paleontológusa és a Current Biology tudományos folyóiratban publikált tanulmány társszerzője. – Bár az állat nagyon hasonlít egy verébre, mégis annyira különleges, hogy új fajnak nyilvánítottuk: az Elektorornis chenguangi nevet kapta, amely annyit jelent, „borostyán madár", utalva arra, hogy ez az első madár, amit a borostyán őrzött meg az utókor számára.

Egyedülálló fajt képviselhet

A madárnak négy lábujja van, és harmadik 20 százalékkal hosszabb, mint a lábának az alsó szára, miközben 41 százalékkal hosszabb, mint a második lábujja.

A kutatók összehasonlították más fajokkal, amelyek szintén aránytalanul hosszú lábujjal rendelkeznek és ez alapján úgy vélik, hogy az Elektorornis chenguangi hozzájuk hasonlóan a rovarokat húzza ki a fatörzsekből a „speciális eszközével".

A madár az ideje nagy részét nagy valószínűséggel a fákon töltötte és a hosszú lábujjai segíthettek neki a kapaszkodásban is.

Az Elektorornis chenguangi rekonstrukciós rajza

A szokatlanul hosszú lábujjak mellett a madár feltűnő fogakkal és karmokkal rendelkezett – magyarázta Jingmai O'Connor. – Mangrove erdőben élt a tenger mellett, a területet százmillió éve benépesítő gyíkok, kígyók és békák mellett.

A mianmari Hukawng-völgyből származó borostyánban felfedezett madár lábáról eredetileg úgy gondolták, hogy az talán inkább egy gyíkhoz tartozhat, ám az O'Connor csapata gyorsan azonosította az eredetét. Ehhez CT-szkennelést és háromdimenziós rekonstrukciót készítettek, majd a kapott modellt összehasonlították 20 másik, mára kihalt madárfajjal és 62 jelenleg is élővel.

Így tudták beazonosítani az állat egyedülálló formáját.

Most abban reménykednek, hogy a borostyán felszínén található tollakban fehérjéket és pigmenteket tanulmányozva jobban meg tudják érteni, hogyan tudott a madár alkalmazkodni a 99 millió évvel ezelőtti környezethez.