A francia vidéken harmadával csökkent a madárpopuláció az elmúlt 15 évben kutatók szerint. Több tucatnyi faj példányainak száma szorult vissza meredeken, egyes fajok esetében akár kétharmadnyival is. Az eredményeket két friss kutatás támasztja alá, az egyikben az egész országban vizsgálták a madárállapotokat, míg a másikban a Franciaország közepén lévő nagy mezőgazdasági területek állományát vizsgálták. 

A francia Nemzeti Természettudományos Múzeum biológusa, Benoit Fontaine szerint a helyzet katasztrofális.

Réti pityer, a számuk közel 70 százalékkal csökkent

A múzeum közleménye szerint a madarak eltűnésének mértéke és tempója olyan mértékű, ami már egy ökológiai katasztrófára hasonlít. 

Az elsődleges ok a kutatók feltételezése szerint a növényvédő szerek intenzív használata lehet, elsősorban a monokultúrás gazdálkodást művelő nagy területeken. A szerek nem a madarakat mérgezik meg, hanem azokat a rovarokat, melyeket a madarak táplálékként fogyasztanának.  A rovarok eltűnése pedig nagyon érzékenyen érintette a madárpopulációt.

Hasonló trendeket Európa-szerte figyeltek meg az elmúlt években: egy nemrég publikált becslés szerint a repülő rovarok száma 80 százalékkal csökkenhetett az elmúlt 30 évben, míg az európai madárpopuláció 400 millió példánnyal zsugorodhatott e időszak alatt. 

A francia kormány felére szeretné csökkenteni a növényvédő szerek használatát 2020-ra, de egyelőre kevés sikerrel, a francia gazdák még mindig rengeteget vásárolnak. 

A kutatók felhívták arra a figyelmet, hogy nemcsak a mezőgazdasági területek közelében élő madarak, de például az erdőben élő fajok száma is csökkent, ami azt mutatja, hogy a mezőgazdasági ökoszisztéma egésze pusztul. A rovarok eltűnése mellett problémát jelent az erdős területek visszaszorulása is. 

Az eredményeket megerősítették az önkéntes ornitológusok megfigyelései is az elmúlt évekből, ők szintén populációcsökkenést tapasztaltak. (Guardian)

Visszajöttek a gólyák, annak ellenére, hogy a tél is!

Elsőként a hímek érkeznek, hogy elfoglalják fészkeiket, így várják párjukat. Ahogy a nappalok hossza nő, hormonháztartásuk arra készteti ösztöneiket, hogy fészket rakjanak, utódot nemzenek! Ezen ösztöneik nem csak a hidegnél erősebbek, saját fajtársaikkal is vérre menő harcba kezdenek egy-egy fészekhelyért.

Nem fáznak, fizikumuk épp olyan jól viseli a hőmérséklet különbséget, mint az áttelelő fajoké. Afrikába a fellelhető táplálék hiánya miatt utaznak, nem a hideg elöl.
Az utóbbi napok időjárása miatt a visszatérő gólyák nehezen találnak maguknak táplálékot a hó alatt, de pár napon belül felolvad a táj. Egerek, pockok már a hótakaró ellenére is mozognak. Ezen túl egy egészségesen visszatért gólya mintegy másfél-két heti tartalékkal rendelkezik, melyet jelentős legyengülés nélkül fel tud használni, míg fészkét elfoglalja, párja megérkezéséig őrzi. Hogy tartalékolt energiáival spóroljon, keveset mozog. Gyakran napokig egy helyen tartózkodik mozdulatlanul.

Természetesen előfordul egy-egy viharos széllökés következtében hogy valamely egyed megsérül, vagy átázik és áthül. Ezért tisztelettel kérjük a lakosságot, ha gólyát lát lakhelye környékén, első körben győződjön meg róla, hogy egészséges egyedről van e szó, vagy valóban segítségre szorul. Figyeljük meg, tud e repülni, épek e a végtagjai, áll e, vagy már fekszik! Amennyiben láthatóan sérült, vagy fekszik, fogjuk meg, és helyezzük meleg helyre, majd próbáljuk megetetni apróhallal, vagy csirkenyesedékkel! Ez után kérjük, keressék a hortobágyi Madárkórházat bizalommal a 0630/5356484-es ügyeleti számon!

Sok esetben az ijedt madárnak csak meg kell száradnia, valamint nyugodnia. Ne tartsuk magunknál tovább, mint az feltétlenül szükséges! Akkor sem, ha még tart a hófedettség! Ha már áll, sétál, kísérletet tehetünk arra, hogy repülni is tud e. A már aktív fogságban tartott gólya ideges, már indulna vissza fészkéhez, töri magát. Ha többen is vannak egy helységben, a hímek közt még harcok is előfordulnak, melyek halállal is végződnek!

Az egészséges, fészkét őrző madarakat kérjük, ne háborgassuk befogási kísérlettel! A felesleges hajkurászás megviseli őket, maradék energiáikat használják fel menekülés és a stressz miatt.

Segíteni természetesen lehet rajtuk. A fészek környékén elhelyezett táplálék, mely lehet apróhal vagy nyers csirkehús egy lavor (figyelem, vödörből nehezen tudnak inni!) langyos víz kíséretében valóban segítség számukra. Hamar elfogadják a felajánlott segítséget, és meg is szokták. Így ha elkezdtük, ne hagyjuk abba, míg teljesen el nem olvadt a hó. Minden nap ugyan arra a helyre, ugyan abban az időpontban helyezzük el a táplálékot! NE adjunk feldolgozott, sült, füstölt, főtt húskészítményeket, sem pedig sertéshúst! Ezeket nem tudják megemészteni, végzetes következményekkel járhat számukra elfogyasztásuk!

Ha fontos számodra a hazai gólyák védelme, kérjük oszd meg ezt a bejegyzést ismerőseiddel is!

Leesett a hó, sok-sok a téltől kifáradt rigó, és sok-sok éppen hazaért vonuló énekesmadarunk (billegetők, seregélyek) az úttesten próbál melegedni, pár falat ennivalót találni.... és sok száguldó autó kerekei alatt halnak meg.

Fáradtak, fáznak, éhesek..., nincs más esélyük, mint ilyen helyen élelmet keresni. Lassúak, mert kimerültek, nem tudnak csak úgy elhussanni, ők vigyázni magukra.
NEKÜNK KELL ÉSZNÉL LENNI
Lassíts az autóval, vigyázz rájuk.

Ez csupa friss kép. Egy egész rövid szakaszról. De mindenütt ez van.
Kérlek oszd meg ezt a felhívást, kérlek vezess Te is lassabban, nagyobb odafigyeléssel, s másoknak is hívd fel erre a figyelmét!

Ha pedig sérült, élő madarat látsz az úton, vagy kihűlten kuporgót a kertben, jövet menet, akkor NE HAGYD OTT, vidd a legközelebbi madármentőkhöz.

Fióka és Madármentés

A kihalás szélén áll az aranyosarcú, más néven kis sárgabóbitás kakadu, már csak a faj negyven egyede él vadon – közölte a Kis-Szunda-szigetek Természetvédelmi Hivalata (BBKSDA). Ez a madárfaj vicces és barátságos, képes megjegyezni, amit az emberektől hall; van, aki háziállatnak is tartja.

A kis sárgabóbitás kakadu (Cacatua sulphurea) szigorúan védett állat Indonéziában. A madárfaj 1988 óta számít fenyegetett fajnak és 2000-ben felkerült a kritikusan veszélyeztetett fajok listájára – írja az MTI.

A kakadupopulációra az illegális vadászok jelentik a legnagyobb veszélyt, így a hivatal az indonéz kormány által 2014-ben hozott természetvédelmi törvénnyel összhangban minden vadászatot megakadályoz – közölte Tamen Sitorus, a hivatal elnöke.

Indonéziában két nemzeti parkban élnek aranyosarcú kakaduk: a fővároshoz közeli Manipo Természeti Parkban és a Kis-Szunda-szigetek keleti részén levő Harlu Állatvédelmi Parkban. Emellett feltételezhető, hogy a szomszédos Komodo szigeten is élnek egyedek.

A BBKSDA az illegális vadászat megakadályozása mellett a populáció évi 10 százalékos növekedését is megcélozta, így reményeik szerint 2018-ban negyvenről negyvenkettőre emelkedik a kis sárgabóbitás kakaduk száma.

Ahogy beköszöntött a tavaszias időjárás, Tóbiás egyre nagyobb buzgalommal építkezett, így 12-én reggel 9 órakor, amikor Sára megérkezett, már látszottak a munka első eredményei. Ha szűkösen is, de mindketten elfértek a fészekben. 

Tóbiás és párja, Sára az elmúlt 4 évben 10 fiókát neveltek fel a fészekben, amely idén télen erősen megrongálódott. Úgy fest azonban, nem lesz szükségük új fészekrakásra, bár az is igaz, hogy a fiókák érkeztéig szükség lesz a mostani további csinosítgatására. Hajrá, Tóbiás! Hajrá, Sára!

A gólyapár első találkozásának megható pillanatairól videó is készült 2017-ben.

És így festett Tóbiás idei emlékezetes megérkezése... Március 2-án a hófödte fészek látványától ugyanis legelső hazatérő gólyánk igencsak meglepődött.

Akit érdekel, mi történik most a fészek körül, itt nézheti meg.

Egy 127 millió évvel ezelőtt kikelt madárfióka megkövesedett maradványait azonosították a kutatók.

A Nature Communications című tudományos folyóiratban publikált tanulmány készítői szerint a 250-66 millió évvel ezelőtt élt ősmadarak fosszíliái nagyon ritkák, ezen belül is a fiókák megkövesedett maradványai a „ritka kövületek legritkábbjai” közé tartoznak – írja a BBC News.

Az apró teremtmény az Enantiornithes madarak csoportjába tartozott. Ezek többsége foggal és karomban végződő ujjakkal rendelkezett, de ezeket leszámítva nagyon hasonlítottak a modern madarakhoz.

„Elképesztő azt látni, hogy a ma élő madarak jellegzetességeinek egy része már több mint százmillió évvel ezelőtt is létezett” – mondta Luis Chiappe, a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum munkatársa.

A fióka valamivel kisebb volt, mint az ember kisujja és mindössze 10 grammot nyomott. A madár nem sokkal a tojás elhagyása után pusztult el, egyedülálló betekintést nyújtva a kutatóknak az ősmadarak fejlődésének egy kritikus szakaszába.

A kutatásban részt vevő brit, spanyol, svéd és amerikai szakemberek a legkorszerűbb technológiákat alkalmazva tanulmányozták a megkövesedett csontokat. A fosszíliákban a kémiai elemek eloszlását kimutató részecskegyorsító, a szinkrotron segítségével végzett vizsgálat kimutatta, hogy a fióka valószínűleg még nem tudott repülni, mivel bizonyos csontjai még nem fejlődtek ki teljesen.

A fosszíliát még évekkel ezelőtt fedezték fel a spanyolországi Las Hoyas lelőhelyen, ám egészen mostanáig nem nagyon tanulmányozták. A mostani vizsgálatot vezető Fabien Knoll, a Manchesteri Egyetem munkatársa szerint ennek az volt az oka, hogy a kutatók akkoriban még nem rendelkeztek a csontfejlődés ilyen szintű vizsgálatához szükséges technológiákkal. A csontfejlődés tanulmányozása rengeteg mindent elárulhat a fiatal madarakról.

Ezek az ősmadárfiókák talán olyanok voltak, mint a modern csibék, amelyeknek a születésüktől fogva van tollazatuk és képesek járkálni, de lehet, hogy inkább a törpepapagájokra hasonlítottak, amelyek tollak nélkül, csukott szemmel kelnek ki a tojásból és szülői gondoskodásra szorulnak.

A tanulmány azt sugallja, hogy a mintegy 66 millió éve, a kréta és a tercier földtörténeti kor határán kihalt Enantiornithes madarak nagyon sokszínűek voltak a viselkedésük és a fejlődésük szempontjából.

A közlemény szerint a gólya péntek délután 5 órakor szállt le, a megérkezést élő internetes adásban követhették az érdeklődők. Tóbiás párja, Sára március közepén szokott megérkezni. Az elmúlt 4 évben 10 fiókát neveltek fel a fészekben, amely idén télen erősen megrongálódott, így a következő hetek kérdése, hogy újjáépítik-e vagy készítenek egy újat máshol.

Tóbiás nem csak abban rekorder, hogy rendszeresen a legelsőként érkezik haza, de 19 évével ő a legöregebb ismert, vadon élő, fekete gólya az országban. Különleges abban is, hogy a háborítatlan erdőrészeket kedvelő fajtársaival ellentétben egy erdészeti telephely közelébe költözött nyolc évvel ezelőtt, és ez lehetővé tette, hogy fészekkamerákkal figyeljék a madarakat.

A fészekkamerákat 2013-ban szerelték fel, tavaly közel félmillió alkalommal látogattak el az érdeklődők a Gemenc Zrt. honlapjára, hogy bepillanthassanak a fokozottan védett madarak mindennapjaiba. A webkamerás megfigyelés nemcsak a szakembereknek nyújt fontos információt, hanem az erdőgazdaság természetvédelmi szemléletformálásában is sokat segít, hiszen több iskola tanulócsoportja is rendszeresen figyeli a gemenci fekete gólyák életét az internetes élő adásnak köszönhetően.    Magyarországon körülbelül 380-420 pár fekete gólya fészkel, közülük mintegy 40 pár Gemencben. Az ottani populáció a világ legnagyobb sűrűségű fekete gólya állománya. Többségük március 15-e körül érkezik meg a Gemenci erdőbe, és az első fiókák május elején jönnek világra.

A kirepülés akár már július közepén megkezdődhet, de zömmel augusztus 10-e körül zajlik, majd - néhány héttel később - a madarak útra kelnek Afrika felé. A fekete gólyák két fő vonulási útvonala közül az egyik a Gibraltári-szoroson, a másik a Boszporuszon vezet át.

Közölték azt is, a Gemenc Zrt., a Duna-Dráva Nemzeti Park, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködése a fekete gólyák megfigyelésére egy új elemmel bővült: Zoltán, az egyetlen GPS-jeladóval felszerelt magyar fekete gólya vonulását másodszor követhetik a szakemberek és az érdeklődők a már említett honlapon.

Míg Tóbiás a Jordán folyó völgyében, Zoltán a Közép-afrikai Köztársaságban telel. Az utóbbi február 14-én indult haza, és március 2-án - 4200 kilométert megtéve - Törökország fölött járt - írták.

Nem véletlenül breaking news több helyen, ritkán hallani manapság ilyen nagyságú felfedezésről a Föld felszínén: egy expedíció az Antarktisz mellett talált egy eddig ismeretlen másfél milliós egyedből álló pingvinkolóniát.

Pingvinhírekből éppen a napokban olvashattak nálunk is egy elég elkeserítőt: a gyönyörű királypingvineknek egyre rosszabbak a kilátásai, mert a halban gazdag tengeráramlatok egyre messzebb kerülnek a fészkelőszigetüktől. A pingvinfajok általában is nagyon ki vannak szolgáltatva a környezetrombolásnak és a klímaváltozásnak, középtávon teljes populációk kerülhetnek veszélybe.

A mostani hír ennél sokkal pozitívabb. A kutatók rábukkantak egy teljesen ismeretlen, ám annál nagyobb Adélie-kolóniára. Az Adélie-pingvinek azok a pincérfrakkos madarak, akik a leginkább hasonlítanak egy rajzfilm- vagy plüsspingvinhez. Az elmúlt évtizedekben azonban egyre csökken az állományuk: az Antarktisz partvidékén és a környező szigeteken a becslések szerint úgy 5 millió élhet belőlük.

Hitték idáig, most azonban egyszerre másfél millió új pingvint találtak. A felfedezés (a tudományos beszámoló itt olvasható angolul) a romantikus nevű Veszély-szigeteken (Danger Islands) történt, a Weddel-tengeren. A szigeteket az 1842-ben a földterületet felfedező James Clark Ross nevezte el (róla meg a Magyarországnál ötször nagyobb Ross-szelfjég kapta a nevét) így, mert a töredezett jégtábláktól szinte az utolsó pillanatban, már egészen közel vették észre a szigeteket, alig úszták meg a hajótörést.

A szigetek elzártságának köszönhető az is, hogy ez a nagy pingvinkolónia eddig ismeretlen volt a kutatók előtt. Egészen mostanáig nem tudták, hogy itt is fészkelnek Adélie-pingvinek, mígnem a közelmúltban a NASA műholdképeinek elemzéséből feltűnt, hogy masszív guanófoltok vannak a területen. Az emiatt a szigetekre indított expedíciót Heather Lynch ökológus vezette, azzal a közvetlen céllal, hogy megszámolják az egyedeket. Ez elég precízen sikerült a beszámolójuk szerint: a drónokkal készített légifelvételekkel darabra meg tudják mondani, hány pingvin él itt:

A másfél millió „új” Adélie-pingvin óriáskolóniája rögtön a legnagyobb az egész Antarktiszon. A kutatók azt mondják, a sziget körüli vizekben szinte hemzsegnek a pingvinek. Úgy látják, ezt a kolóniát az elmúlt évek máshol megfigyelhető egyedszám-csökkenése sem érintette. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy teljesen el voltak zárva az embertől; a felfedezést most annak érdekében is szeretnék felhasználni, hogy a környező Weddel-tengert fokozottabban védetté minősítsék.