Télen sokan azért nem itatnak, mert a víz megfagy. Pedig éppen ez, a folyékony halmazállapotú víz hiánya a legfontosabb érv a téli itatás mellett. Ráadásul ebben az etető madarai is segítségünkre vannak, jellegzetes viselkedésükkel órákkal is elodázhatják az itatók teljes befagyását! Megmutatjuk, miként.

Madarak a fagy ellen

A dolog a nagy forgalmú etetőkön működik, ahol a madarak szinte folyamatosan látogatják az itatót. Miközben ennek vize hártyásan elkezd befagyni, a leggyakoribb vendég cinegék és verebek kis, csőrnyi széles ablakokat törnek és tartanak nyitva a jéghártyán. Ezek a nyílások a jégfelszín folyamatos vastagodása közben akár órákon át is megmaradhatnak, és minden olyan faj képes ezekből inni, melynek csőre belefér a lékekbe.

Az alábbi videón egy ilyen befagyó itató "működése" figyelhető meg. Itt is a verebek és a cinegék a jégtörők, a balkáni gerlék pedig kihasználják az ő munkájukat, mivel csőrük elég keskeny ahhoz, hogy a jégnyílásokból inni tudjanak. Ezt az is segíti, hogy a galambok a legtöbb madárral ellentétben nem a csőrükkel kanalazva, hanem folyamatosan szivattyúzva-kortyolva tudnak inni. Bajban van viszont az a meggyvágó (1:22-nél), ami ritka vendég ezen a fővárosi etetőn, így nem is vett részt az ivólékek kialakításában. Amikor pedig megjelent az itatón, annak vize már annyira megfagyott, hogy hatalmas, széles csőrével a szűk nyíláson keresztül nem tudott inni.

Ez az akaratlanul is egymást segítő mechanizmus az etetők egyik legérdekesebb sajátossága, amiről itt olvashat >>.

Amikor rajtunk a sor

A hőmérséklettől és a madárforgalomtól függően az itatók befagyását csak idei-óráig tudják késleltetni az állatok. Végül győz a fagy és az itató vize tömör jégtáblává alakul. Ilyenkor jutnak szerephez a madárbarátok, akik naponta legalább egyszer langyos vízre cserélik a jeget. A téli itatás trükkjeiről részletesen olvashat itt >>.

A napokban a sárospataki Bodrog-partról jelezték a Zemplén Help Alapítvány munkatársainak, hogy egy hattyú nem használja az egyik lábát, talán el van törve. Egy gyors telefonos konzultálás következett a Magyar Madártani Intézet munkatársával, aki a gyűrűzéseket szokta végezni, valamint a helyi természetvédelmi őrrel, majd a tanácsokkal felvértezve az állatvédő alapítvány két munkatársa elindult a Bodrog-partra.

Néhány kenyér- és zsemledarabbal kiinvitálták a hattyúkat a vízből, így szinte azonnal fel lehetett ismerni, melyikük a sérült. A hattyú csak az egyik lábát használta, és a szárnyával segített, hogy pótolja a másikat.

Miközben az evéssel volt elfoglalva, Cziczer Katalinnak sikerült megközelíteni és elkapni a sérült madarat. Az alapítvány állatorvosa kissé furcsállotta, hogy ezúttal nem kutyát vittek neki páciensként.

A vizsgálat megállapította, hogy nincs eltörve a hattyú lába, csak gyulladásban van. Egy hattyúszakértővel konzultáltak a gyógymódokról, majd a beteg madár kapott egy gyulladásgátló injekciót. Az alapítvány munkatársai ezután nem engedték vissza a vízre a madarat, hanem hazavitték. Az alatt a diófa alatt helyezték el, ahol a gólyákat is őrizni szokták.

Szereztek neki kukoricát, aminek azonnal nekilátott. Miután jóllakott, nyugodtan leült. Azóta már sikerült a hattyút visszaengedni a Bodrogra.

Sárospataknak kedvelt vendégei a hattyúk, akik évről évre visszajárnak a kemping környékére, így sok sárospataki családnak rendszeres programja a hattyúetetés.

Korábban meg is gyűrűztek néhány hattyút a „pataki” madarak közül, így a szakemberek azt is tudják, hogy nem minden évben érkezik új csapat a pataki Bodrog-szakaszra, hanem vannak visszatérő madarak is köztük.

Három fokozottan védett madarat – egy túzokot és két rétisast – lőttek le sörétes puskával 2014 utolsó és 2015 első napjaiban – írta közleményében az MME.

December 30-án indult vizsgálat az ellen a természetkárosítással vádolt Hajdú-Bihar megyei vadász ellen, aki Zsáka külterületén lőtt le egy túzoktyúkot. Az esettel kapcsolatban az MME debreceni területi irodáján tett valaki névtelen bejelentést.

A Hortobágyi Nemzeti Park szakembereinek a bevonásával a Berettyóújfalui Rendőrkapitányság munkatársai a társas vadászatot szervező vadásztársaságnál megtalálták a napokkal korábban lefagyasztott túzokot. A túzok fokozottan védett állatfaj, természetvédelmi értéke egymillió forint. Az elkövető beismerte tettét.

Utoljára 2004-ben, Túrkevén lőttek le túzokot az országban – legalábbis ez volt eddig az utolsó ismertté vált eset. Előtte 1994-ben Bucsán, illetve 1984-ben Csabacsűdön ejtettek el ilyen madarat itthon. A kilencvenes évek végén egy öreg kakast lőttek le a Borsodi Mezőséghez tartozó Mezőnagymihályon.

Két rétisas is elpusztult tavaly év végén, illetve 2015 elején – tette hozzá az MME. Karácsony másnapján Jász-Nagykun-Szolnok megyében egy sérült rétisas miatt riasztották a Természetvédelmi Őrszolgálatot, a madár a megtalálása után rövid időn belül elpusztult. A teteméről készült röntgenfelvétel összesen 12 ólomszemcse árnyékát mutatta ki.

Ez év elején pedig Pest megyéből került be élve egy meglőtt rétisas a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, ahol a szakszerű és gyors beavatkozás ellenére elpusztult.

A szintén egymillió forint természetvédelmi értékű rétisasok európai előfordulása ritkának számít, a hazai állományuk kevéssel haladja meg a 250 párt.

A pingvin-tudaposság napja január 20-a, nem tévesztendő össze a Pingvin világnappal - World Penguin Day, ami április 25-e, és egybeesik az éves vándorlással.

Január 20-a elsősorban erkölcsi ünnep, amely  a pingvinek életét állítja példaképül az emberek elé.

A pingvineket fenyegeti az éghajlatváltozás, mégis minden akadály ellenére összetartanak, nem engedik, hogy külső erők megbontsák egységüket, vagy letérítsék őket az útról. A keresztény családoknak is így kellene összetartaniuk.

Az ünneplő emberek ezen a napon fekete nadrágot, fehér inget öltenek, piros nyakkendővel. Ételük a sushi, garnélarák és tintahal, mint a pingvineknek és tipegve járnak.

A pingvinek életéről filmet forgattak, A pingvinek vándorlása címmel.

A pingvinalakúak rendjének tizenhét faja az Egyenlítőtől a Déli-sarkkörön túlig népesíti be bolygónkat, s legtöbbjük a mérsékelt égövön él. A legnagyobb méretű, a százötven centiméteres magasságot is elérő császárpingvin.

A császárpingvinek megközelítőleg száz évvel ezelőtt találkoztak először emberekkel, amikor az első felfedezők az Antarktisz jégsivatagában jártak. A film forgatása 13 hosszú hónapig tartott, de végül sikerrel járt a küldetés: a pingvinek életmódját természetes környezetükben örökítette meg a kitartó stáb. A film történetet mesél, ábrázolja az érzelmekben gazdag jellemek különös és látványos sorsát, megjegyzésekkel, humorral ötvözve. Misztikus és leplezetlen dráma, ez különbözteti meg a tudományos fejtegetéstől.

A császárpingvinek életét a ciklikusság és a ritmus határozza meg. A nyári időszak egy részében az óceánban vadásznak, aztán hatalmas csapatba tömörülve elindulnak a Déli-sarkkör legzordabb tájára, oda, ahol a legvastagabb a jég, azért, mert a fiókáknak a legbiztonságosabb helyen kell kikelniük. A kúszva, csoszogva megtett utat követően megtörténik a párválasztás - az a feszültség forrása, hogy több a tojó, mint a hím -, aztán a párok egy esztendeig együtt maradnak. A tojás kiköltése már a hímek feladata, a legyengült tojók elindulnak élelem után az óceánhoz. De időben vissza is kell érkezniük, hogy majd táplálni tudják a fiókákat. Amikor a fiókák megerősödnek, a csapat elindul vissza az eredeti élőhelyükre.

A toleranci azt kívánja, és az állatvilág példája pedig éppen azt mutatja, hogy a homoszexualitás a természet szerves része.  Roy és Silo, a hím pingvinpár, az állatkert kedvencei, ivadék utáni sóvárgásukban sokáig egy kavicson kotlottak, s amikor a gondozóktól tojást kaptak ajándékba, szépen felnevelték a kikelt fiókát.

A pingvinek nemcsak aranyos, hanem egyedi és figyelemreméltó állatok. Őket tartják a világ legnépszerűbb madarának. Sajnos az elmúlt 100 évben, a pingvin népesség nagyon leapadt a természetes élőhelyeken.

Megkezdődött a 34. postagalamb olimpia pénteken a fővárosban, az ünnepélyes megnyitón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt mondta: nagy megtiszteltetés, hogy több évtized után ismét Magyarország adhat otthont a rendezvénynek.

Semjén Zsolt felidézte, hogy a galambászat szinte egyidős az emberiséggel, hiszen postagalambra utaló jelek már II. Ramszesz sírkamrájában is találhatók.

Hozzátette: Magyarországra valószínűleg a török időkben jutott el a galambászat, történeti adatok szerint Szeged ostrománál a budai pasához az ostromlott pasa ezen az úton küldött üzenetet. Kitért arra is, hogy a postagalamb a történelem mellett a magyar irodalom részévé is vált, miután Zrínyi Miklós szintén megénekelte Szigetvár ostromáról szóló eposzában.

Szólt a postagalambok első világháborúban játszott üzenetközvetítő szerepéről, és arról, hogy a német, az angol és a francia történelemben egyaránt ismertek olyan hős madarak, amelyek katonák életét mentették meg. Az olimpia az egész ország számára tanulsággal bír, megdöbbentő, hogy egy ilyen kistermetű madár milyen képességekkel bír - emelte ki, és végül azt kívánta, a postagalambászat még tovább fejlődjön Magyarországon és az egész világon.

V. Németh Zsolt, a földművelésügyi tárca államtitkára arról beszélt, hogy a rendezvény lehetőséget ad a tapasztalatok kicserélésére, hogy a résztvevők megosszák tudásukat egymással. Ugyanakkor az olimpiára kilátogató vendégek is tanulhatnak a galambászoktól és a galambokról egyaránt - állapította meg. Kiss Norbert, sportért felelős helyettes államtitkár köszöntőjében szintén méltatta a postagalambsportot, majd sikeres versenyzést és tanácskozást kívánt.

Bárdos István, a Magyar Postagalamb Szövetség elnöke emlékeztetett: negyven éve adott otthont Budapest postagalamb olimpiának és nagy megtiszteltetés, hogy újra vendégül láthatják a világot.

Jelezte: a vasárnapig tartó rendezvényen 21 ország vesz részt.

José Tereso, a Nemzetközi Postagalamb Szövetség elnöke rámutatott: a galambászat élő sport, ami működik mind a mai napig.

Utalva a világ minden tájáról érkezett résztvevőkre kiemelte: elmondható, hogy a mai napon Budapest a galambászat fővárosa. Köszöntötte a résztvevőket Hegedűs Csaba, a magyar olimpiai sport 100. aranyérmese is.

A postagalambászok nemzetközi szervezete (FCI) kétévente rendezi meg az olimpiát. A galambászok azokkal a madarakkal indulhatnak, amelyek olimpiai gyűrűvel rendelkeznek és az elmúlt két évben jó eredménnyel szerepeltek több megmérettetésen.

Az olimpián két kategóriában versenyeznek egymással a galambok. A sportverseny kategóriában az elmúlt két évben elért eredményeik alapján pontozzák az állatokat, és négy távon hirdetnek eredményt: rövidtáv (100-350 kilométerig), középtáv (300 és 600 kilométer között), hosszútáv (500 és 800 kilométer között) és maraton (800 kilométer felett). Emellett az állatok szépségét is jutalmazzák az úgynevezett standard kategóriában.

Az FCI-nek 65 országból több mint 2 millió regisztrált tagja van. A szervezet olimpiájának első alkalommal Lille adott otthont 1949-ben. Magyarország legutóbb 1975-ben volt rendező. A következő olimpiát 2017-ben Belgiumban rendezik.

A búbos banka 1989-ben és 1990-ben, tehát két egymást követő évben már volt az év madara. Ezt követően a 2014. évi internetes szavazás résztvevői a fekete rigó és a vörösbegy előtt ismét ezt a fajt választották az év madarának.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indított "Év madara" programjának célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van. A búbos banka 1989-ben és 1990-ben, tehát két egymást követő évben már volt az év madara. Ezt követően a 2014. évi internetes szavazás résztvevői a fekete rigó és a vörösbegy előtt ismét ezt a fajt választották az év madarának.

Elterjedés
Spanyolországtól Kínáig Eurázsia mérsékelt és mediterrán zónájában, Dél- és Délkelet-Ázsia egészén, Afrika jelentős részén és az Arab-félszigeten is költ. A faj Európa legtöbb országában fészkel. Kontinensünkön a legészakibb állományok Észtország és Oroszország Balti-tengeri partvidékén költenek. Magyarországon a zárt erdők kivételével országosan elterjedt, jelentős részben kultúrakövető madár.

Állománynagyság
Hatalmas elterjedési területe közel 30 millió négyzetkilométer, világállománya 5 millió egyedre becsülhető. Hazai fészkelőállománya 10.000-17.000 párra tehető, és az MME évente megismételt országos Mindennapi Madaraink Monitoringja felmérések adatai alapján az ezredfordulót követően enyhén csökkenő képet mutat.

Élőhely, táplálkozás
Eredeti élőhelyét a fákkal, facsoportokkal tarkított sík és dombvidéki nyílt területek jelentették, de jól alkalmazkodott a legeltetés, földművelés által átalakított kultúrtájhoz, beleértve a tanyasi, falusi környezetet és a városokat is, ahol táplálkozó- és fészkelőhelyet egyaránt talál. A talajon keresgélve, a rövid füvű gyepet, a háztáji veteményesek és (elsősorban vonulásban) a szántók laza talaját szondázva vadászik főként férgekből, rovarokból és rovarlárvákból, kisebb részt apró gerincesekből, gyíkokból és kisrágcsálókból álló táplálékára.

Vonulás
Óriási elterjedési területének mintegy felén állandó. Az Európai állomány Portugália és Spanyolország déli régiója kivételével vonuló, a telet Afrika Szaharától délre húzódó területein tölti. Az őszi vonulás dandárja hazánkban augusztus-szeptemberre esik, de egyes (gyakran hófoltok között a talajon táplálkozó) példányokkal decemberben és januárban is találkoznak a madármegfigyelők, többnyire tanyákon, lakott területeken. Tavasszal az első példányok már márciusban megérkeznek Magyarországra, de a hazatérés egészen április végéig elhúzódik.

Veszélyeztető tényezők
A mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajokhoz hasonlóan a búbos bankát is elsősorban a hagyományost felváltó nagyüzemi agrárium tájátalakító hatása és a rovarölőszerek használata fenyegeti. A legelőállat-állomány csökkenése és a tanyavilág elnéptelenedése, a beerdősülés miatt csökken a számára kedvező rövid füvű gyepes élőhelyek, legelők területe.

Urbanizálódó madárként újkeletű problémát jelent számára is a régi, elavult, gyakran szigetelés nélküli épületek felújítása, ami a potenciális fészkelőhelyek jelentős részét megszünteti. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a versengés a harkályok vájta természetes faodúkért, ahol a lakott területeken fő vetélytársa a seregély.

Hosszú távú, a Szaharától délre vonuló fajként további veszélyt jelent számára is a Mediterráneumot és az arab világot érintő mértéktelen és értelmetlen vadászat, illetve mind gyakrabban tizedelik az úton lévő állományokat a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek (az évszakhoz képest szokatlan és hosszan tartó meteorológiai körülmények - hideg és esős vagy épp ellenkezőleg, aszályos hetek, hónapok).

Ezeknek a hatásoknak tudható be, hogy állománya kontinensünkön és hazánkban is enyhén csökken. Ugyanakkor alkalmazkodóképességének köszönhetően ez a megfogyatkozás jóval kisebb mértékű, mint a legtöbb agrár-élőhelyen fészkelő és hosszú távú vonuló madáré.

Fészkelőhely
Annak egyik oka, hogy a faj remekül ki tudja használni az ember közelségét az, hogy a búbos banka az egyik legváltozatosabb fészkelőhely-választású madár. Fák és harkályodúk hiányában ugyanis szinte bármilyen üregben: kő- és farakásban, partfalban, tetőcserepek alatt a tetőszerkezetben, járműroncsban képes költeni, akár a talajon vagy ennek közelében is.

Különösen az alacsonyabban levő, a szőrmés ragadozóknak jobban kitett természetes és mesterséges fészkelőhelyeken kap szerepet a nagyobb fiókák védekező viselkedése, amik híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé. Innen ered egyik sokatmondó népi neve - a fostos bugybóka is.

Költés
Fészket nem épít, 5−8 tojását (naponta egyet-egyet) egy esőtől védett üreg aljára rakja. A kotlási időszak túlnyomórészt május első felében kezdődik. Annak érdekében, hogy a fiókák közel azonos időben keljenek ki, a tojó a mintegy 18 napig tartó kotlást az utolsó tojások lerakásakor kezdi. A fiókák három-négy hetesen válnak röpképessé, szüleik az üreg elhagyását követően még néhány napig a szabadban is etetik őket. Évente akár kétszer is költhet.

A lakosság szerepe a búbos banka védelmében
Emberkövető madárként a faj megtanulta kihasználni a lakott területek számára kedvező élőhelykínálatát is. A közparkok nagy kiterjedésű nyírt gyepei, a háztáji és kiskertek mozaikos környezete megfelelő táplálkozóhelyeket jelentenek számukra még a városokban is.

Az odúköltő, de saját odút nem készítő madárfajokhoz hasonlóan a búbos bankák számára is a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelentheti az egyik legnagyobb problémát. Az idős fák számának csökkenésével egyre nagyobb a fajok közötti harc a fészkelőhelyekért mind a kül-, mind a belterületeken, amiben a vonulásból később érkezők hátrányba kerülhetnek.

Ezért az egyik legfontosabb, és az MME Madárbarát kert programjának keretében a lakott területeken bárhol, bárki által megvalósítható búbosbanka-védelmi beavatkozás a megfelelő fészkelőhelyek biztosítása. Szerencsére ehhez a madarak között talán a legváltozatosabb, helyenként elképesztő megoldáslehetőség-kínálatból választhatunk:
- mesterséges odúk egyedi vagy csoportos kihelyezése ún. odúfák létrehozásával;
- fészekfülkék kialakítása kő- és téglarakásokban;
- alternatív fészkelőhelyek költésre alkalmassá tétele (például: fahordók- és dézsák);
- fészekházikók építése téglából (bel- és külterületen egyaránt);
- tetőtér megnyitása a kúpcserepek alatt.

Egy amazonasi madárfióka ravasz módját eszelte ki a ragadozók elkerülésének, küllemét és mozgását tekintve úgy tesz, mintha mérges hernyó lenne.

Az American Naturalist folyóiratban publikált tanulmányban a kutatók leírják, hogy 2012-ben észlelték a mimikri eme példáját, amely olyan hatékony, hogy mostanáig elkerülte figyelmüket.

A kérdéses fióka a Laniocera hypopyrra faj utóda. A kikelt apróságok három hétig a fészekhez vannak kötve, míg eléggé meg nem erősödnek a repüléshez. A fészek viszont a talajon van, így a fiókák különösen védtelenek a ragadozókkal szemben. Eme esélyekkel, a madár utódai az egyértelmű mimikrihez fordultak. Két mérges hernyót - Podalia vagy Megalopyge - idéznek fel küllemükben és viselkedésükben.

A fiókák tollazata világos narancsszínű, fekete foltokkal pettyezett. A kutatók kiderítették, hogy már hat nappal kikelésük után fejüket oldalirányban mozgatják, ha megijesztik őket, ami ügyesen imitálja a hernyó mozgását. Ezenkívül madárszerűbb testrészeiket hasuk alá rejtik, amikor egyedül vannak és a következő étkezésre várnak.

A Gustavo Londoño vezette kutatócsapat szerint a madarak lassú, három hetes növekedési fázisa, valamint a fészkeket veszélyeztető ragadozók nagy száma ösztönözheti az L. hypopyrránál megfigyelt mimikrihez hasonló ragadozó-elkerülési taktika kifejlődését.

A tél beálltakor, illetve a tél vége felé több helyen figyeltek már meg részeg madarakat. Különösen gyakran rúgnak be a főként bogyókkal táplálkozó, nálunk is gyakori téli vendég csonttollúak (Bombycilla garrulus). A részeg madarak sokszor leesnek a fákról vagy nem is tudnak felrepülni, illetve repülés közben nem tudják kikerülni az akadályokat és azért esnek le. A kanadai Yukon tartományban a természetvédők összeszedik, és kijózanítódobozokba teszik a részeg madarakat. Amikor az állatok kiheverik az alkohol hatását, szabadon engedik őket.

Miért rúgnak be a madarak?

Amikor megcsípi őket az első fagy, sok bogyó elkezd erjedni. A madarak, például a csonttollúak, pedig a télre való felkészülés részeként teletömik magukat az alkoholtartalmú bogyókkal, és alaposan berúgnak. A problémát súlyosbítja, hogy amikor a madarak megtöltik a táguló nyelőcsövüket bogyókkal, azok a nyelőcsőben még tovább erjednek.

Az alkohol hasonlóan hat a madarakra, mint az emberekre. A spicces madarak összevissza repülnek, nehezen kerülik ki az akadályokat, különösen a fényes tárgyakat, mint amilyen az ablak. Leesnek a fákról, és kiszolgáltatottá válnak a ragadozókkal szemben (néhány rafinált macska már megtanulta, hogy letáborozzon bizonyos fák alatt, ahol várja, hogy szó szerint a szájába hulljanak a madarak).

Segítség a részeg madaraknak

A yukoni természetvédők most arra kérik a helyi lakosokat, hogy a részegen vagy eszméletlenül talált madarakat vigyék be a Whitehorse repülőtér közelében működő állategészségügyi központjukba, ahol biztonságban kijózanodhatnak. A madarakat bélelt hörcsögketrecbe helyezik, amíg magukhoz nem térnek annyira, hogy visszaereszthessék őket a természetbe.

;

„Biztos és nyugodt helyről gondoskodunk számukra, amíg nem lehet kiereszteni őket” – mondta Meghan Larivee, az Environment Yukon egyik munkatársa. A szabadon bocsátás előtt azonban józansági teszten kell átmenniük a madaraknak. „Mielőtt visszaengednénk őket a természetbe, védenceinknek kis teszten kell bizonyítaniuk, hogy újra képesek teljes mértékben koordinálni a mozgásukat.”

Összesen húszezer ember, köztük tucatnyi gyerek látogatott ki a tatai Öreg-tó partjára, ahol hagyományosan november utolsó szombatján tartották a vadlúd sokadalmat. A rendezvényen volt kirakodóvásár, a gyerekeknek körhinta, sólyomröptetés, kézműves foglalkozások és játékos vetélkedők is. A szervezők azt mondták, idén országszerte összesen 336 ezer vadlúd érkezett Magyarországra télre, ebből 16 ezret számoltak a Tatánál, 180 ezret pedig a Hortobágyon.

Több tízezer vadlúd lepte el a tatai Öreg tavat. Rendkívül látványos, ahogy vonulnak, reggelente kirepülnek a tóról a közeli szántókra, ott egész nap legelnek, vagy elhullott magokat esznek. Este pedig egyszerre szállnak vissza a tóra. Az éjszakát a vízen töltik, ugyanis a ragadozók ott nem érik el a libákat. Most kétszer annyian vannak, mint korábban. A ludak egyébként februárban, március elején mennek vissza Észak-Európába.