Magyarországon ritka, barna zsezse madarakat gyűrűztek meg a nyíregyházi Szelkó-tónál, amelyek Észak-Európából jöttek telelni a nyírségi vizes területre.

Petrilla Enikő, a helyi E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület önkéntese kedden az MTI-nek elmondta: november 12-étől tartottak egyhetes madárgyűrűző tábort a tó körül, és 13 faj szárnyasait jelölték meg.

A múlt szombaton, amikor nyílt napot tartottak, két barna zsezsét is befogtak, így a madárgyűrűzésben közreműködő önkéntesek mellett több mint harminc érdeklődő is közelről megszemlélhette a ritka szárnyasokat.

Zsezsét nyolc éve láttak utoljára Magyarországon. A pintyfélék családjába tartozó kismadár főként Izland, Grönland, illetve a Brit-szegetek területén él Európában, Magyarországra telelni jön. A Szelkó-tónál megjelölt 11-15 centiméter hosszú, 9-16 grammos barna zsezse korábban alfajnak számított, de ma már önálló fajnak fogadják el az európai madarászok. A homlokán vörös foltos madár nyírfaterméssel és rovarokkal táplálkozik. Legutóbb a nyírségi tónál 9-10 éve láttak zsezsét.

Európa legkisebb madarát, egy tüzes és négy sárgafejű királykát is meggyűrűzhettek a nyíregyházi tábor önkéntesei. A 9 centiméter hosszú, mindössze 4-7 gramm súlyú szárnyasok közül a tüzes fejű királykának fekete szem- és fehér szemöldöksávja van, fejtetője pedig narancssárga. Sárgafejű társának háta olajzöld, alsó teste szürke, feje pedig sárga vagy narancssárga csíkos. Észak-Európában a fenyőerdők lakója tavasztól őszig.

Süvöltő ugyancsak került a madárfogó hálóba. A 15 centiméter hosszú, 25 grammos madárfajta hímje alsó részén rózsaszínű, fartöve fehér, feje fekete, háta kékeszöld, míg a tojó tollazata fakóbb.

Petrilla Enikő elmondta: az enyhe őszi időjárás miatt még nem igazán indult meg a telelő madarak vonulása a Szelkó-tóhoz, illetve a Magyarországon élők sem húzódtak még be a vizes terület védettséget, eleséget adó fái, bokrai közé. Tavaly ilyenkor sokkal népesebb volt az állomány. Most például még csak egy fenyőrigót találtak, valamint kék- és széncinkéből, illetve fekete rigóból is kevesebbet, harminc körülit gyűrűztek meg. Tavaly ez a szám száz felett volt.

Visszatérő madarakat viszont találtak, így két-két vörösbegyet, ökörszemet, szajkót és öt fekete rigót is, ami arra utal, hogy a nyíregyházi Szelkó-tó kedvelt helye a szárnyasoknak.

Tizenhat napnyi hallgatás után ismét előkerült Arnold, a tátrai békászó sas, aki alig egy hónap alatt repült el Szlovákiából Zambiába, 7500 kilométert megtéve jeladóval a hátán. Minden bizonnyal Kongóban kalandozott, ahol zavarják a műholdas vételt.

Arnoldot már-már temették a szlovákiai ornitológusok, akik idén nyáron fogták be a madarat, majd műholdas jeladót erősítve rá szabadon engedték. Amint arról beszámoltunk, a madár szeptember végén indult el hosszú útjára, és október végén már meg is érkezett a Föld túlsó felén található Zambiába, itt azonban hosszú időre nyoma veszett, elhallgatott jeladója. 

16 nap elteltével, kedden este érkezett az újabb műholdas jel, az érkezett adatok alapján pedig megállapították, hogy a madár egész idő alatt a Kongói Demokratikus Köztársaságban tartózkodott, a Kundulende nemzeti parkban. A Tátrai Nemzeti Park szakemberei szerint valószínűleg le van árnyékolva a terület, mivel amint visszarepült Zambiába, kapcsolatba lépett a műholddal a jeladó. A természetvédők nem zárják ki, hogy a sas katonai területre tévedt, ezért nem volt elérhető több mint két hétig.

Arnold ugyan kissé délebbre bukkant fel annál, ahol október végén tartózkodott, de minden bizonnyal ezen a környéken tölti majd a telet. Ezt megelőzően ugyanis naponta több száz kilométert megtéve távolodott Európától, egy hónap alatt majdnem 10 El Camino-nyi távot megtéve. Olyan zűrös országokon utazott át, mint Szíria, Izrael, Egyiptom, Dél-Szudán, de nem történt baja.

Szeged - Akár több száz madár életét mentheti meg, aki madáretetőt helyez ki és gondoz – hívta fel a Tabán utcai óvodások figyelmét csütörtökön Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület elnöke.

Rendhagyó foglalkozáson ismertette kollégáival együtt a kicsikkel, hogyan kell gondoskodni azokról a madarakról, amelyek nálunk telelnek.

– Azért nem szabad, hogy víz érje a magokat, mert a madarak úgy is megeszik, és meghalnak – dramatizálta kissé a madáretetők jelentőségét egy kislány. De aztán szépen mindenre fény derült. Például hogy vörösbegyet nem, de rigót, fakopáncsot vagy verebet láthatnak télen az etetőnél, ha figyelnek, ezek ugyanis nem költöző madarak. Mindegyiket fényképről kellett felismerniük, és az egyik kisfiú büszkén húzta ki magát a sokadik helyes válasz után: „én mindent tudok!".

A foglalkozás végén a kicsik választhattak is egy etetőt. Mivel nem jutottak dűlőre, demokratikus módon az óvó néni választott egy ablakpárkányra helyezhetőt. A fákra pedig energiagombócokat aggattak, így a Tabán utca környékén már biztos, hogy jó dolguk lesz télen a madaraknak.

Egy trópusi madár énekében Haydn- és Mozart-motívumaihoz hasonló dallamokat véltek felfedezni német kutatók.

Döbbenetes a hasonlóság az Amazonas-vidéki dalos ökörszem (Cyphorhinus arada) éneke és klasszikus európai zeneszerzők dallamai között - olvasható a seewieseni Max Planck Madártani Intézet kutatói által kedden nyilvánosságra hozott közleményben.

A kismadár olyan hangközökkel énekel, amelyek a nyugati zene hangnemeinek alapját is képezik. Emily Doolittle zenekutató és Henrik Brumm biológus felfedezték, hogy az énekes ökörszem gyakran teljesen tiszta összhangzatot és oktávokat hallat. Egyetlen állatnál sem figyelték ezt meg eddig.

A tanulmány szerint a madár olyan hangsorokat énekel, amelyeket az ember "egymáshoz jól illőnek, megnyugtatónak érzékel". A tudósok olyan futamokat találtak az énekes ökörszem dalában, amelyek zavarba ejtően hasonlítottak a Johann Sebastian Bach és Joseph Haydn motívumaihoz. 

Ez nem azt jelenti, hogy a madár úgy énekel egy bizonyos hangnemben, ahogy azt az ember tenné. Az énekes ökörszem a tökéletes hangközöket kedveli, dalának egymás után énekelt hangjai ezért keltik azt a benyomást az emberben, mintha hangskálát követne - magyarázta Doolitle.

Brumm szerint a felfedezés rávilágít arra, miért játszik a kismadár kiemelkedő szerepet Dél-Amerika mitológiájában és művészetében. A biológus elmondta: a madárdal ettől még nem úgy épül fel, mint az ember által komponált zene. Körülbelül négyezer különböző énekesmadárfaj létezik, és mindegyik a maga módján dalol, egyesek az emberi fül számára kifejezetten diszharmonikusak.

Hazánk három dobogós helyet ért el a 41 országot érintő versenyen. Egy fehér gólya is szem elé került, ami októberben már madár ritkaságnak számít.

Az elmúlt hétvégén 105 helyszínen, 2470-en figyelték a madarakat hazánkban az Európai Madármegfigyelő Napok rendezvénysorozat keretében. A szombaton és vasárnap zajló akcióhoz bárki csatlakozhatott, csak meg kellett számolni a látott madarakat a szervezett programhelyszíneken (ezeken természetesen összesítve gyűjtöttük az adatokat), egy séta alkalmával vagy akár az erkélyéről kitekintve, és ha beküldte az adatait az MME Központi Irodájába, máris hozzájárult Magyarország sikeréhez.

Összesen 320 311 madár került távcső elé Magyarországon, melyek közül a legnagyobb példányszámú a seregély volt, összesen 210 115 egyeddel. A képzeletbeli dobogó második helyére a nyári lúd állhatott fel (14 249 példány), míg a harmadik helyen a dankasirály végzett (12 960 példány). Kiemelkedő számban láttak még: tőkés récét, örvös galambot és füsti fecskét a madárszámlálók. A két nap során egy fehér gólyát is megfigyeltek, melynek színes gyűrűje számát (HM 25) is le tudták olvasni. További érdekesebb vagy kevesek által ismert madárfajok, melyek távcső elé kerültek: fekete sas, rozsdástorkú pityer, ezüst lile, gulipán, sarki búvár, keresztcsőrű, üstökösgém, havasi partfutó, kormos szerkő és egy majdnem teljesen fehér színezetű daru.

Az Európai Madármegfigyelő Napok játékos verseny is volt a résztvevő 41 ország között. A nemzetközi összesítést idén a szlovák BirdLife partner készítette, az eredmények alapján hazánk ismét dobogós helyezéseket ért el az országok közötti „megméretésben”:

•    második helyezést értünk el a helyszínek számát tekintve,
•    szintén másodikak lettünk a látott madarak mennyisége alapján,
•    illetve harmadik helyen végeztünk a résztvevők nagy száma miatt.
Így mindhárom kategóriában dobogósak lettünk, mely sikert csak hazánknak sikerült elérnie.

Európában 900 helyszínen 19 000 résztvevő összesen 2,4 millió madarat látott a madármegfigyelés két napján. A kontinens három leggyakoribb madara: a seregély, a szárcsa és az erdei pinty volt.

Köszönetünket szeretnénk kifejezni mindenkinek, aki a programok megszervezésével és beküldött adatokkal segítette a rendezvény sikerét és egyben hozzájárult, hogy az elmúlt évek hagyományaihoz hasonlóan Magyarország ismét előkelő helyen végezhessen az európai nemzetek között.

Az ornitológusok szerint a madár abba a családba tartozik, amelybe az Európában is elterjedt macskabagoly. Az új fajt az ománi hegyvidék egy elzárt vidékén fedezték fel - tudósított a BBC hírszolgálata a Dutch Birding című szaklapban megjelent tanulmányról.

Magnus Robb állathang-rögzítő szakember elmondta, akkor lett figyelmes az új dallamra, mikor márciusban egy másik bagoly énekét akarta felvenni. Mivel elég jól ismeri az Arab-félsziget baglyainak hangját, biztos volt abban, hogy ez valami egészen más.

Miután az ornitológusok többször is visszatértek a távoli hegyvidékre, sikerült fotót is készíteniük az ismeretlen bagolyfaj egyik egyedéről. Az új fajnak csupán hét példányát sikerült eddig megfigyelniük az ország északi határán húzódó Ománi-hegység egyetlen völgyében.

A kutatók most azt tervezik, hogy a madár tollaiból azonosítják a DNS-ét, hogy genetikailag is bebizonyítsák, új fajt fedeztek fel. Az állatot ománi bagolynak akarnak elnevezni - tisztelgésül az ország lakói előtt.

A Cornell Egyetem ornitológusa, Wesley Hochachka elmondta, hogy az utóbbi évtizedekben egyre inkább elfogadottá vált - különösen a trópusi vidékeken -, hogy az új madárfajokat világosan megkülönböztethető énekük révén fedezik fel.
Szakértők szerint már a hangfelvételek és a képek is bizonyítják, hogy valóban új fajról van szól. A kutatók azért igyekeznek hivatalosan is elismertetni felfedezésüket, hogy minél előbb védelmet kaphasson az igen ritka madár.

Különleges madarat, egy nyílfarkú halfarkast kaptak lencsevégre az orfűi Pécsi-tavon.

A madár szerencsére hagyta magát pár méter távolságra megközelíteni, így készülhettek el a fényképek.

Az Eurázsia és Észak-Amerika sarkvidéki tájain fészkelő fajnak ez a második baranyai előfordulása; az első adat 2009 októberéből származik.

Az orfűi megfigyelés azért is érdekes, mert a nyílfarkú halfarkast a Dunántúlon is csak néhány alkalommal észlelték, adta hírül az MME Baranya Megyei Csoportja.