A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és partnerei műholdas nyomkövetővel látják el a fehér gólyákat, hogy pontos információkat szerezzenek a szabadon engedett madarak mozgásáról és a rájuk leselkedő veszélyekről.

Az idei év száraz időjárása nem kedvezett a hazai fehér gólyáknak. Júliusban, illetve augusztus elején a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a nemzeti parkok munkatársai szinte napi rendszerességgel fogtak be a kirepülés után legyengült, de egyébként egészséges gólyákat. A tavalyi igen sikeres költési szezonnal ellentétben, 2012-ben jóval kevesebb fiókát tudtak szüleik felnevelni. Az MME szlovák partnerszervezeteivel, a BirdLife Szlovákiával és Raptor Protection of Slovakia-val közösen 7 fehér gólyára szerelt műholdas nyomkövetőt, hogy pontos adatokkal rendelkezzen a szabadon engedett madarak mozgásáról feltérképezve a potenciális veszélyforrásokat - olvasható a szervezet közleményében.  

A fiatal gólyák az első kirepülés után számos esetben nem elég erősek a fészekbe való visszatérésre, éhen halnak, túlzott bizalmasságuk miatt ragadozó áldozatává vállnak vagy elgázolják őket. Az első éves madarak különösen nagy számban pusztulnak el a kis- és középfeszültségű elektromos hálózatokon történő áramütés miatt, valamint a vonulási útvonalon és az afrikai telelőhelyeken is számtalan tényező veszélyezteti őket.

A napelemes adók óránként küldik jeleiket az MME munkatársainak, sőt a GSM modulnak köszönhetően SMS üzenetben is képes kommunikálni a rendszer, illetve a szakembereknek lehetőségük van alapvető beállításokat is végrehajtani jeladón. A modern eszközök méretüknél fogva semmilyen hátrányt nem jelentenek a madárnak. Más fajok esetében is tudjuk, hogy hatalmas területeket járnak be hátukon az apró eszközzel. Patak, a július 22-én fészkéből kiesett fehér gólya, amelyet az MME, a Bükki Nemzeti Park és a Fővárosi Állatkert munkatársai közösen mentettek meg és gyógyítottak ki lábsérüléséből, augusztus 6-án kapta meg jeladóját. Románián, Bulgárián, Törökországon, Szírián, Izraelen és Egyiptomon keresztül mára eljutott Csád területére.

A gólyák jeladós nyomkövetése a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” projekt keretében, a „Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013” támogatásával valósul meg. A program célja a madár- és természetvédelem megerősítése, megismertetése a régió lakosságával, kutatási, állomány felmérési és monitoring tevékenységek segítségével.

A fehér- és fekete gólyák, nagy kócsagok, parlagi sasok, bütykös hattyúk és sirályfélék színes gyűrűs jelölése mellett, a parti- és molnárfecskékről geolokátorok segítségével, a gólyák esetében pedig rádiótelemetriás jeladókkal és webkamerás megfigyeléssel szeretnének a lehető legtöbbet megtudni. A gólyák mozgását a satellitetracking.eu oldaton lehet nyomon követni.

Nagy fejtörést okoz az ornitológusoknak a London északi részén látott galamb. A madár ugyanis rózsaszín és a térségben még csak hasonlót sem láttak.

Jean Moles 74 éves és imádja a galambokat. Ismeri is őket, de neki is leesett az álla, amikor egy nem mindennapi példány pihent meg a teraszán.

- Rózsaszínű galambot én még nem láttam. A szomszédom fotózta le – nyilatkozta a Daily Mailnek az idős asszony.

Lehet, hogy Jean nem látott még ilyen galambot, éltes kora ellenére, de a szakértőknek is fejtörést okoz a madár.

Mauritiuson él hasonló faj, de mégsem ugyanilyen, mert annak a szárnya szürke. Az ornitológusok azt sem tartják kizártnak, hogy ez egy „sima” galamb és az ételtől lett bugyi színe…

A napi 2100 kilométer megtételére képes szula a Brit-szigetek leggyorsabban repülő madara – derítették ki szakemberek mintegy 38 millió madár repülését tanulmányozva több mint száz éven keresztül. A hatalmas étkű madár a falánkság megtestesítőjeként közismert, ám gyorsaságáról kevés adat volt tudható eddig.

A szóban forgó szula (Morus bassanus) az írországi Great Saltee szigetről repült a dániai Gronnenstrandba óránkénti 48 kilométeres sebességgel. A brit ornitológiai társaság (BTO) 38 millió madár adatai alapján állapította meg, hogy az alig egyéves madár a Brit-szigetek leggyorsabb madara. A második leggyorsabb egy barátposzáta (Sylvia atricapilla), amely ezer mérföldet repült Hágából a Shetland-szigeteken lévő North Roe-ba óránkénti 41,6 kilométeres sebességgel.

A harmadik helyre egy sarlósfecske (Apus apus) repült, amely öt nap alatt 4960 kilométer tett meg vándorlása során Libériából a Cambridgshire-i Fowlmere-be 40 kilométer/órás sebességgel. A gyorsasági listát a BTO 102 év alatt összegyűjtött, gyűrűzési projektjének adatai alapján állították össze: a programba bevont madarak kicsiny, számozott fémgyűrűt kaptak lábukra, hogy azonosítani tudják őket.

1909 óta 38 millió brit madarat gyűrűztek meg. Az 1369151 számú szula 1999-ban tette meg rekordot jelentő útját. Nagy-Britanniában fészkel a világ madárállományának kétharmada, a brit szigetek partjainak mentén 218 ezer pár madár él kolóniákban – olvasható a The Daily Telegraph brit napilap honlapján.

Igen ritka, albínó házi rozsdafarkút láttak Érsekvadkerten. A fiatal madarat Lukács Katának, az MME gyűrűzőjének sikerült majd egy órás keresgélés után lencsevégre kapnia. Az albinizmust a melanin nevű festékanyag hiánya okozza, amely rendellenesség a bőrben, a szőrzetben, vagy a tollazatban is előfordulhat.

Amellett, hogy a jelenség igen ritka, az albínó madarak könnyebb prédának számítanak, így nem túl hosszú életűek.

Az albínó házi rozsdafarkú (fotó: Lukács Kata)

A házi rozsdafarkú gyakori faj Magyarországon. Hossza 13-14 cm. Elsősorban a sziklás területek lakója, kőbányákban, szőlőhegyeken költ, de a nagyvárosok belső kerületeiben is előfordul. Általában áprilisban és júliusban költ, de előfordul, hogy háromszor nevel fiókát egy évben.

Hagyományos színezetű házi rozsdafarkú
(fotó: Orbán Zoltán)

Színezete igen változó a szürkésbarnától a szürkésfeketéig, amely évszakonként is különbözhet. Elsősorban rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Gyakran kiemelkedő pontokon ülve les zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik vagy repülő rovarokra vadászik.

Bár a tavalyihoz képest eggyel csökkent a partifecsketelepek száma Baranya megyében és az MME helyi csoportjának munkatársai csak 3 helyen találtak kolóniákat, a költőpárok száma 29,7 százalékkal emelkedett. A tavalyi 686 párral szemben idén 890 párra becsülték az állományt.

A 2002. évi alapállapothoz (661 pár) viszonyítva ez 34,6 százalékos növekedést jelent.

A partifecske-állomány alakulása Baranya megyében 2002 és 2012 között

A fecskék zöme, 780 pár (87,6 százalék) idén is a pécsváradi homokbányában költött. A hirdi homokbányában 80, az alsómocsoládi téglagyári gödör egyik partfalában 30 pár fészkelt.

Partifecskék a homokfalban
(fotó: Orbán Zoltán)

A partifecske kis termetű fecskefaj. A fejtető, a hát, a szárny és farok világosbarna. Fehér alsótestét és torkát egy széles barna mellörv választja el. Farka enyhén villás. Gyors, könnyed röptű madár. A fiatal madarak sárgásabb árnyalatúak, fehér szegéssel a tollakon, örve halványabb, elmosódottabb. Fészkelő állományát széles elterjedési terület jellemzi, amely magába foglalja Eurázsia nagy részét Írországtól Kamcsatkáig, a Skandinávia északi részétől Közép-Ázsiáig, Afrika Földközi-tenger menti területeit és a Nílus völgyét, valamint Észak-Amerikában az Alaszkától és Kanadától egészen Mexikóig terjedő területeket. A partifecskével elsősorban nyílt területek, legelők, kaszálók, mezőgazdasági táblák, folyók, tavak, nádasok felett, illetve fészkelési időszakban homok-, agyag-, kavicsbányáknál és jelentős földmunkák helyszínein találkozhatunk. A vonuló és telelőterületen a partifecskék éjszakázó helyeket használnak, többnyire nádasokban.

Véget ért az utazás annak a kis szárnyas potyautasnak, aki a napokban egy Röszkén belépésre jelentkező, török férfi által vezetett BMW X5 típusú személygépkocsiban utazott. A kuvikfiókát végül a Szegedi Vadasparkba szállították.

Átlagos rutinellenőrzésnek indult ez is: a belépésre jelentkező török család tagjai a pénzügyőrök kérdésére elmondták, hogy bejelenteni való árut nem visznek magukkal és Németországba tartanak. A pénzügyőrök a nyilatkozatot elfogadták, azonban feltűnt, hogy a gépkocsi hűtőrácsa mögött valamilyen élőlény lapul, ezért a járművet félreállították.

A vizsgálat során a török férfi felnyitotta a gépkocsi motorházának fedelét, ahonnan - a vizsgálók és a család legnagyobb meglepetésére - egy rémült kuvikfióka nézett vissza.

A szemmel láthatóan ijedt és kimerült fiatal madár az autó hűtőberendezése és robosztus külső hűtőrácsa közé szorult. Alig tudott mozogni, így a csapdából kiszabadulni sem volt lehetősége.

A vizsgálat során gyorsan kiderült, semmilyen jogsértésről nincs szó: a török családfő elmondása szerint, a Magyarországra történő belépést megelőzően, Szerb oldalon egy erdős részen töltötték az éjszakát. A kis potyautas valószínűleg ekkor repülhetett, vagy eshetett be az autó elülső részében található üregbe, talán éppen menedéket keresve.

A pénzügyőrök a megnövekedett forgalom és fokozott ellenőrzés mellett is azonnal a kis állat segítségére siettek. Elhelyezték egy dobozba és inni adtak neki: így várta az átkelő egyik irodájában a Szegedi Vadaspark munkatársának megérkezését. Az elsődleges vizsgálat szerint a Vadasparkba beszállított és biztonságba helyezett kis fióka sértetlen és egészséges, az ijedtségen kívül semmi baja.