Jelentem: Élek és virulok! Kemény ez a félév, olyan vizsgákon vagyok túl, hogy a legtöbbre csak úgy emlékszem, hogy "köszönöm szépen, egyszer is sok volt belőle!". Remélem nem haragszotok, amiért kissé eltűntem, igyekeztem minél több cikket szerezni azért így is. Most már csak két vizsgám lesz, egy írásbeli és egy szóbeli, szerintem ezeket már féllábon is túlélem. Úgyhogy próbálok tartalmilag is alkotni valamit, de a mindenhonnan összeszedett cikkekre mindenképp számíthattok továbbra is.

Eközben bepótoltam egy nagy adósságomat is: kiraktam a régóta porosodó, várakozó cseréimet képpel is. Írtam mindenkihez, de azért itt is elnézést kérek tőlük, amiért ilyen sokáig tartott, csak aki egyetemre jár, az tudja - nem könnyű az élet ott (főleg, ha mérnöki szakon van az illető). Remélem mindenkinek megfelel az ikonja, nekem tetszik mindegyik.

Ezzel együtt egy gyors csereellenőrzést is tartottam az elite-k között. Nem mondom, hogy túl boldog vagyok, mert jó néhány embertől váltam meg és még így is van egy csomó kérdőjel, amikről még nem döntöttem véglegesen. Nem szokásom másoknak irogatni, de most kivételt tettem, akikkel fenn áll a cserém, azoknak üzentem. Viszont akiket levettem azokat továbbra is szó nélkül tettem. Miért? Mert nem látom értelmét nyaggatni az oldal szerkesztőjét, hogy frisseljen. Félreértés ne essék, nem egy vagy két hét kimaradásról van szó, hanem egy vagy két hónaposakról. De természetesen, ha visszatér az illető és szeretné feleleveníteni cserénket én állok elébe.

Most hirtelenjében ennyit akartam, remélem továbbra is örömmel jártok majd ide. Mert a madarak a legszebb állatok...

Gyűrűt kapott Hajnal és Samu, a két kerecsensólyom fióka, amelyek életét szerte a világon nézők ezrei követik nyomon köszönhetően a fészekhez telepített nagy felbontású webkamerának.

A madarak még március elején vették birtokba a műfészket, a fiókák pedig április végén keltek ki tojásaikból.

A kerecsenek ezen az oszlopon fészkelnek

A MAVIR munkatársai speciális védőruhában másztak fel a fiókákért a feszültség alatt lévő oszlopra, majd azokat leeresztve kerülhetett sor a nemük megállapítására, és meggyűrűzésükre.

A gyűrűzés pillanata

Kerecsen a kamerák gyűrűjében

A kerecsensólyom globálisan veszélyeztetett faj, hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint. Becsült világállománya legfeljebb tizenkétezer párra tehető, de a Kárpát-medencén kívül, már évtizedek óta folyamatosan csökken a fészkelő párok száma. Hazánkban az intenzív védelmi munka 1980-ban kezdődött, és ennek köszönhetően, az akkori mintegy harmincról kétszáz fölé emelkedett a párok száma. A védelmi munka kiteljesedését jelentette az Európai Unió LIFE+ programja által támogatott, 2006-ban indult első, majd 2010-ben kezdődő második kerecsensólyom-védelmi program. Utóbbi 2014-ig tart, és a magyar szervezetek szlovák, romániai és bolgár partnerekkel működnek együtt a faj védelme érdekében, átadva a hazai tapasztalatokat. A térség országai például a magyar minta alapján kezdtek műfészek-telepítésekbe.

Az itthon már a kilencvenes évek óta tartó programnak köszönhetően, mára minden második, hazánkban található kerecsensólyom pár a MAVIR oszlopain fészkel, és Magyarország egyike a madárvédelem terén leginkább élenjáró országoknak Európában. A villamos szakemberek és a madárvédők évtizedek óta dolgoznak azon, hogy a madarak számára minél biztonságosabb legyen a fészkelés a nagyfeszültségű oszlopokon. Az élő közvetítés segítségével pedig örömteli pillanatokat szeretnének szerezni azoknak, akik a nászrepüléstől, a fiókák gyűrűzésén keresztül azok kirepüléséig figyelemmel kísérik a kerecsencsalád életét.

Az idén tíz éves jubileumát ünneplő Madárbarát kert program célja a természetvédelem társadalmi szintű népszerűsítése. Ebben a legfontosabb segítőink éppen azok a körülöttünk élő állatok, melyek a különböző eszközeinket használva gyakran testközelbe engednek magukhoz. Nekik köszönhetően olyan megfigyelési élményekben lehet részünk, amit eddig csak a profi madarászok és természetfilmesek élhettek át.

Új, üveg betekintőoldalú odúcsaládunk segítségével mostantól a fiókák felnövekedését is nyomon követhetjük.

Május második felében, ezekben a napokban hagyták vagy hagyják el az odúkat az első költés fiókái, melyeket a szülők általában még 7-10 napig utógondoznak. Ezt követően, június első felében indul a második költési periódus: az új fészkek építése, a tojásrakás, a kotlás, majd a fiókanevelés.

Mivel az első fészekaljak kirepülését követően úgyis gondoskodnunk kell az odúk takarításáról, a régi fészekanyag eltávolításáról (részletek >>), ezt az alkalmat a madármegfigyelési lehetőségek bővítésére is felhasználhatjuk.

A legegyszerűbb megoldás, ha a hagyományos mesterséges odút
az ablakkeretre függesztjük, ...

... ahol jól megfigyelhetjük a sürgölődő madarak
(széncinege) életét.

Még ennél is nagyobb élményt kínálnak azok az üveg hát- vagy oldalfalú B típusú odúk, melyeket az ablakhoz kihelyezve − természetesen a szükséges természetvédelmi szempontok maximális szem előtt tartásával − a fészkek mindeddig rejtett életének is szemtanúi lehetünk.

Az új látványodúcsalád három tagja.

Üveg hátfalú ablakodú széncinege fészekkel.

Az ablakodúk alkalmazásának és beszerezhetőségének részleteiről itt olvashat >>.

Egy új kutatás szerint a bogyókkal túlzottan elkényeztetett cédruscsonttollúak részegen végzetükbe repülnek.

A cédruscsonttollúak úgy fejlődtek ki, hogy étkezésük átlagosan 84 százalékban gyümölcsökből áll. Ám ezek az evolúciós innovációk 2005 és 2007 között számtalanszor visszafelé sültek el, amikor a madarak egész raja pusztult el, miután fényes nappal ablakokba és kerítésekbe ütközött Los Angeles területén.

A tömeges halálozások miatt nyugtalankodó lakosok a tetemeket elküldték a San Bernardinóban található állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági laboratóriumnak. A Hailu Kinde és csapata által végzett boncolások kimutatták, hogy a madarak egészségesek voltak, amikor lakmározni kezdtek a piros borsfa bogyóiból, és az ütközések következtében kialakult megrepedt májuk és egyéb traumák miatt pusztultak el.

A cédruscsonttollúak rendelkeznek az összes észak-amerikai madár közül a gyümölcsökben leggazdagabb étrenddel, és a túlérett bogyók belakmározása láthatóan „pityókás” állapotot idéz elő náluk. Rövid bélrendszerük nagy mennyiségű gyümölcs feldolgozására képes, nagy májuk pedig – mely testtömegük mintegy 5 százalékát teszi ki – le tudja bontani a mérgező etanolt, mielőtt az komoly károkat okozna.

Bár korábbi vizsgálatok során találtak már kótyagos repülés közbeni ütközés következtében elpusztult madarakat, még senki sem észlelte, hogy egész rajok repülnek végzetükbe.

Kinde és csapata eredményei szerint a madarak halálozását a túl sok bogyó fogyasztása váltotta ki. Begy hiányában a cédruscsonttollúak a táplálékot tágulásra képes nyelőcsövükben raktározzák el. „Amikor a gyümölcs a nyelőcsőben marad, erjedni kezd, és etanol keletkezik” – mondja Kinde.

A madarak olyan sok bogyót fogyasztottak, hogy nagy májuk „nem tudott lépést tartani az erjedés során keletkező alkohollal”, így az etanol koncentráció elérte az 1000 ppm-et. Mire a madarak befejezték a táplálkozást, túl részegek voltak ahhoz, hogy biztonságosan repülhessenek.

Az eredményeket a Journal of Ornithology folyóirat ismertette.

A múlt hétvégén a fővárosi ornitológusok összeszámolták a csalogányokat Moszkvában. Minden érdeklődöt meghívtak erre az izgalmas és élvezetes tevékenységre. A ”csalogány estékről” az orosz ”Madárvédelmi Szövetség” telefonszámán jelenthettek be információkat vagy a szervezet BioDat.ru internetes portálján keresztül.

A csalogány kiváló mutatója a minket körülvevő környezetnek – mondta az Oroszország Hangjának Jelena Csernova, az orosz ”Madárvédelmi Szövetség” koordinációs központ munkatársa, hozzátéve, hogy ezen madarak száma folyamatosan csökken Moszkvában.

Ez a pázsit folytonos nyírásával és a cserjék kivágásával magyarázható. Ugyanis a csalogány elég toleráns a zajjal szemben, nem zavarja a közelében lévő vasúti sín vagy forgalmas autópálya. Azonban fontos számára, hogy legyen egy bozót, ahol üldögélhet, fészket rakhat és világra hozhatja utódait. Ezen kívül szükséges a számára, hogy rovarok legyenek a közelében, amelyekkel ő és utódai táplálkozhatnak.

A csalogányok Dél-Európából és Afrikából érkeznek hozzánk. A hideg beköszöntével visszatérnek otthonukba. Csodálatos éneküket meghallgathatjuk késő tavasszal, nyár elején és egészen rövid ideig, a három hetes párzásuk során. A fiókák megjelenésével nincs már idejük énekelni, etetniük kell őket!

Oroszországban először Voronyezs városában, 1999-ben vették számba a madarakat. A 2000-es évek eleje óta a fővárosban is végzik a madarak megfigyelését. Azóta jelentek meg a ”csalogány esték” állandó rajongói. A Madárvédelmi Szövetségben megjegyezték, hogy sok megfigyelő nagy tapasztalatra tett szert és egyre pontosabban állapítják meg az énekesmadarak lakhelyét és példányszámát. A számolás módszere egyszerű, ezért mindenki számára elérhető – nyilatkozta Jelena Csernova.

Hagyományosan a következők szerint alakul: megyünk és megszámoljuk a hím egyedek számát. Ahány hím énekelt, annyi női egyed található meg a terüeten. Azaz minden hím biztosítja a saját területét, amelyre nem enged be idegeneket.  Ennek megfelelően, ha hozzá akarjuk venni a női egyedeket is, akkor kettővel kell megszoroznunk ezt a számot.

Az ornitológusok szerint a csalogányok maximális száma 2005-ben volt, 2,5 ezer példány, az utóbbi években pedig ez a szám nem haladja meg az 1500-at. A ”2012-es adatbázisban” jelenleg 244 madár szerepel, azonban továbbra is érkeznek hívások és bejelentések. A megfigyelés legalább egy hétig tart. A szakemberek specális nyilvántartásban rögzítik az adatokat, kiszűrve a pontatlan vagy az ismétlődő információkat.

Szállást és ennivalót kap itt 12 kicsi erdei fülesbagoly, köztük a nádudvari gólyafészekből és a polgármesteri hivatal előtti fáról mentett fiókák. A fülesbagoly fészekhagyó madár. A fiókák, még repülés előtt kievickélnek a fészekből, ezért gyakran találkozni velük földön, bokrok, fák aljában, parkokban, erdőkben. Szüleik fáról fára követik, hogy etessék őket.

"Ha biztonságos helyen találkozunk fiókákkal, ne bántsuk őket, nem árvák" – hívja föl a figyelmet Déri János állatorvos, a Madárkórház vezetője. A nádudvari esetben azért kellett elhozni őket, mert a főút melletti fán nem voltak biztonságban. Ha a kórház munkatársai más helyen szabadjára engedik, a "szülei" nem találtak volna rájuk. Szerencsére a fáról még nem ugrott le, és nem ment ki az úttestre. Helyi fiatalok bejelentésének köszönhették, hogy most biztonságban vannak. Testvérük a Városháza melletti bokor alól alól került elő másnap, akire a polgármester talált.

A tartósan itt lakó gyöngybagoly tojásaiból egy fészekalj kelt ki a bagolyvár templomtornyában. A kis csúnyácska fiókák már totyognak, szüleik pedig harciasan, védik kicsinyeiket.

"Mint ahogy tavaly, idén is fészket rakott egy gólyapár a Hortobágyi Madárpark ‘nagyröpdéjében’. Ők tartósan sérültek, így az itt telelés után hamar elfoglalták tavalyi helyüket. Az első tojás 2012. március 2-án került a fészekbe, ezt követte még három. A park egy másik pontján, egy szintén tartósan sérült gólya is lerakta tojását, ám elhagyta, így adoptálnunk kellett, a nagyröpdében fészkelő pár szívesen befogadta" – tudtuk meg Déri Jánostól.

Az állatvédők a leginkább attól félnek, hogy a tulajdonosoknak csak egy része adta menhelyre a megunt madarát.

A gödöllői Szent István Egyetem parkja nem csak a matuzsálemkorú őshonos és telepített díszfái miatt értékes, hanem az ott élő tucatnyi madár miatt is.

Fészkel itt többek között erdei pinty, ökörszem, rozsdafarkú, szajkó, vörösbegy, zöldike, sőt a védett nagy fakopáncs (Dendrocopos major) is. Általában 5-6 méter magasságban vájja odúját, de az egyetem parkjának egy forgalmas gyalogútja melletti fán csupán 2 méter magasra költözött. Az idén kialakított odúról árulkodik a fa tövében található forgácshalom.

A tojó áprilisban 5-7 fehér színű tojást rak, majd két hét kotlás után kikelnek a fiókák és három héten keresztül a „szülők” folyamatosan etetik őket. A pár egy nap alatt több száz, elsősorban fakéreg alól kikopácsolt férget, lárvát, kukacot hord fiókáinak, akik éles, rekedt hangon követelik az ennivalót. A zsákmányt nem messziről, pár száz méterről, maximum egy kilométerről hordják. Az odúba egyszerre csak egyik „szülő” fér el, így érkezéskor rövid kiáltással jelzik, hogy megérkezett az újabb kukacszállítmány és ekkor azonnal helyet cserélnek.

Az odúból kifelé repülve a „szülők” csőrükben kihozzák a fiókák ürülékét, amit a nevelés első pár napjában egy közeli fán el is fogyasztanak. Ennek oka, hogy a fiókák emésztése egy ideig nem teljes, így ürülékükben marad értékes tápanyag a „szülők” számára. Ezen felül ennek higiéniai oka is van.

Háromhétnyi, fáradhatatlan etetés után kirepültek a fiatalok, ez azonban nem jelenti a fiókák felnőtté válását. A család még pár hónapig együtt marad, amíg az ifjú generáció képes lesz az önálló életre.

Amíg a fakopáncs ült a tojásokon, az odúban hallható volt egy kopácsoló hang is, ennek miértjére nem leltem.

A Sopron menti településeken is megtalálható az Év madara 2013 szavazás győztese, a gyurgyalag.

Lezárult a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) internetes szavazása a 2013-as év madaráról. A legtöbb szavazat a gyurgyalagra érkezett, így jövőre ennek a madárnak a védelmével foglakozik kiemelten az Egyesület. Egy hónap alatt 7.460 szavazat érkezett, ebből 3.247 a gyurgyalagra (43,5%), 2.827 az erdei fülesbagolyra (37,9%) és 1.386 a fürjre (18,6%).

A ritka madár Sopron térségében is jól érzi magát. Például Peresztegen és Nagycenken az agyagos, löszös falban jónéhány gyurgyalag él.

Az "Év madara" program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van. Az év madarának csak olyan fajt javasolt az MME, melynek folyamatos védelmében tevőlegesen részt is vesz.

A gyurgyalag az egyik legszínpompásabb madarunk, hossza 25-29 cm, szárnyfesztávolsága 36-40 cm. A melegebb éghajlatú nyílt tájakat kedveli, művelt területeken, legelőkkel, bokrokkal, facsoportokkal tarkított élőhelyeken fordul elő. Költési viselkedése különleges, mivel partfalakban, telepesen (gyakran a partifecskékkel együtt) fészkelő faj. Főleg nagyobb termetű repülő rovarokkal táplálkozik, és mint az ilyen fajok általában, a legkorábban elvonulók és a legkésőbb érkezők közé tartozik. A telet Afrikában tölti.

Speciális táplálkozása és fészkelési viselkedése miatt állományát számos veszély fenyegeti. Ezek közé tartozik a partfalak természetes eróziója és benövényesedése, illegális homokbányászat, illetve hűvös időben előforduló méh zsákmányolása miatt a méhészetek közelében működő telepek megrongálása. A civil szervezet Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) országos felmérési programjának adatai alapján a gyurgyalag hazai állománya az elmúlt több mint tíz évben mérsékelten csökkenő tendenciát mutat.

Az MME kampánya kitér majd a lakossági fészektelep felmérésre, az elöregedett, benövényesedett telepek felújítására, újak létesítésére, a telepek öko-turisztikai hasznosíthatóságának bemutatására. Kezelni kívánják a méhészetekkel és szakmai szervezeteikkel fennálló konfliktusokat és lakossági bemutató gyűrűzési akciókat szerveznek majd országszerte.

Szerelmetesen játszadozik egymással Fum, a macska és szárnyas kedvese, Gebra bagoly. Minderről még videó is készült.

Íme az újabb bizonyíték, hogy nincs vonzalommentes barátság nő és férfi között!

Fum kandúr és a kecses gyöngybagoly, Gebra hiába próbálná elhitetni velünk, hogy "csak jóban vannak", és évődésük mögött nincs más, pusztán szoros barátság. Ez nyilvánvalóan porhintés volna.

A katalán macska, Fum neve magyarul annyit tesz: füst. Gebra pedig azt jelenti: fagy. És valóban, a videóból egyértelműen kitűnik, hogy Gebra előszeretettel játssza a jégkirálynőt, amikor Fum felhevült testtel rávetné magát.

Kihívó szárnyrebegtetés és előkelő tolligazgatás az egyik, könnyed karmolás és vagány ugrabugrálás a másik oldalon.

Fum minden férfiúi merészségét beveti, amikor Gebra után veti magát egy fa ágáról a mélybe, vagy éppen megpróbálja magával rántani levegőben vitorlázó szívehölgyét.

Legromantikusabb mutatványuk az, amikor a gyöngybagoly mozdulatlanná dermed, így adva meg a kegyet macska hódolójának, hogy az átugorjon a feje felett.