Több mint egy évtizede, óraműpontossággal érkezik haza párjához Klepetan, a hűséges gólya. A hím minden évben egyedül repül el Horvátországból Afrikába, mivel társa, Malena nem képes megtenni a hosszú utat sérült szárnya miatt. A tojót húsz éve ugyanis annyira megsebesítette egy vadász, hogy szinte egyáltalán nem tud repülni, a hosszú vándorutat pedig képtelen lenne megtenni. A sérült gólyára egy út szélén talált rá a Brodski Varoą falujában élő Stjepan Vokić. A korábban iskolai karbantartóként dolgozó férfi hazavitte magával Malenát és a folytonos gondoskodásának köszönhetően megmentette a gólya életét.

Malena és Klepetan 15 évvel ezelőtt talált egymásra, és azóta elválaszthatatlan párt alkotnak, az évek alatt sok fiókát neveltek fel együtt. A híressé vált gólyapár minden tavasszal nagy lelkesedéssel üdvözli egymást, miután Klepetan hazatér hosszú útjáról. Hogy milyen erős a kapcsolat Malena és Klepetan között, azt az is bizonyítja, hogy bár már több hím megpróbált leszállni Malenához a fészekre, de ő mindig ellentmondást nem tűrően elzavart őket. Malena sem csalódott társában az elmúlt 15 évben egyszer sem, hiszen Klepetan óraműpontossággal érkezik haza hozzá márciusban.

Míg Klepetan Dél-Afrikában tölti a telet, addig Malena a megmentője, Stjepan Vokić házában tartózkodik a hideg hónapokban. A férfi családtagként kezeli a gólyákat, mindig finom falatokkal kedveskedik nekik és még a fészkük csinosítgatásában is segít nekik.

Nyolcvanmillió éve uralják az eget a madarak. És azóta is minden esztendőben vándorútra kelnek, minden tavasszal fölkerekednek, és hatalmas távolságokat tesznek meg, majd ősszel ugyanazon az útvonalon visszatérnek. A népszerű francia producer és filmes, Jacques Perrin arra vállalkozott, hogy megmutassa, mi készteti erre a madarakat, és hogyan zajlik ez a fantasztikus légi odüsszeia.

A 2002-ben bemutatott Vándormadarak (Le peuple migrateur) című francia–olasz–német–spanyol–svájci természetfilmben öt filmes csapat hét kontinensen és negyven országon keresztül követi nyomon a különböző madárvonulásokat.

Valentin-nap előtt jelent meg az első fehér gólya itthon. A tavasz hírnöke egyelőre vassurányi fészkében szólongatja a párját.

A gólyát a helyiek a „boldogság madaraként” emlegetik, mivel a fészek közelében lakók szerint a Valentin-nap előtti éjszaka volt az első, amit a Vas megyei községben töltött. A vaol.hu arról számol be, hogy ugyan még egyedül fürkészi a Sur-patak környékét, de alkonyatkor erőteljes kelepelésbe kezd, amivel valószínűleg a párját szólítgatja.

Báró, a rendszerint elsőként érkező jeladós fehér gólya egyelőre még Izraelben van. Egyre több olyan gólyánk is akad, ami itthon tölti a telet, mint például ez az ásotthalmi madár, akit a kocsma környékén is láttak kódorogni.

Az enyhe tél hatására a Körös-Maros Nemzeti Park azon területein is darvak sokasága állomásozik, ahol az utóbbi években nem igen fordultak meg. Gyomaendrőd és bucsa környékén a beszámolók szerint jelenleg mintegy ezer példány tartózkodik.

A Hortobágy és Kardoskút környékén figyelhetőek meg a hideg beálltával a madarak

A darvak legismertebb hazai állomáshelye a Hortobágy, ahonnan rendszerint november derekán az utolsó madarak is elindulnak délebbre. Következő állomásuk a Dél-Alföld, ahol a Kardoskút és Szeged környéki tavakon pihennek meg. Enyhe teleken ott kisebb-nagyobb csapatok át is telelnek a pusztán.

Az időjárástól függ merre mozdulnak el a darucsapatok

Mivel a tél eddig elég enyhe volt, ezért a madarak el kezdtek visszafelé vonulni, és szokatlan mód a Körös-Maros Nemzeti Park területén területén, Gyomaendrőd és Bucsa környékén ütöttek tanyát. A madarak a belvizes szántóföldeken, régi rizsföld maradványokon éjszakáznak, és a közeli búza- és kukoricatáblákon táplálkoznak.

A daru Eurázsia erdős, sztyeppés, vizes területein honos, telelni Afrika északi és Ázsia déli részére vonul. Csapatban repülnek és jellegzetes V alakú formációt vesznek fel. Az elöl repülő madár hamarabb elfárad, ezért változtatják a helyüket a csoportban. Magyarországon rendszeres átvonuló, nagyobb számban jelenik meg a Hortobágyon, Kardoskúton és Montágpusztán. Időszaki fészkelése előfordul, de nem jelentős. Hazai fészkelését, majd fiókanevelését hosszú idő után 2015 nyarán a Marcal-medencében észlelték először, igazolt, dokumentált módon.

Több hete időznek már itt. Mozgásukat alapvetően az időjárás határozza meg, így az elkövetkező időszak hőmérsékletétől függ, hogy innen északra vagy délre mozdulnak majd el.

Megváltozhat a darvak telelési helye a jövőben

A szakértők szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a jövőben ez a telelési helyváltoztatás visszanyúlik egészen a Hortobágyig, amely néhány év múlva akár telelőhellyé is válhat a darvak számára. Ha így lesz, akkor a darvak valószínűleg a Dévaványai-Ecsegi pusztákon – amely félúton van Kardoskút és a Hortobágy között – is gyakoribb téli vendégek lesznek.

A világ egyik legritkább madara, a röpképtelen, zöld tollú bagolypapagáj (Strigops habroptilus) a veszélyeztetett fajokról készült BBC-sorozat, a Last Chance to See (Utoljára látható) egyik epizódjában tűnt fel.

Az egyik természetfilmessel kezdett incselkedni, a tarkójára szállt, és vad násztáncba kezdett. A felvételt többmillióan nézték meg az interneten.

A húszéves állatot szülőföldjén, az új-zélandi Déli-sziget déli csücskén vették észre – mondta a hivatal szóvivője. Deidre Vercoe hozzátette, hogy nagyon hiányzott mindenkinek a kakapó, és boldogok, hogy előkerült.

A kakapókból becslések szerint mindössze 150 példány él, kizárólag szülőföldjükön, Új-Zélandon fordulnak elő. Siroccót 2016 februárjában látták utoljára, azóta több alkalommal indultak csoportok, hogy felkutassák, de hiába.

"A szerelmem irántad olyan mint a vándorsólyom. Erős. Hatalmas. Energikus. Képes 200 km/h-val közelíteni feléd.

Elkapja áldozatát drámai tollrobbanás közben a levegőben. A felesleges húst résekben vagy szegélyekben tárolja. Kihányja a csontmaradványokat, tollakat, zuzát és más durva anyagokat.

Várj. Miről is kezdtünk beszélni?"

A British Columbia Egyetem biodiverzitás-kutató központjának munkatársai a Nature Ecology & Evolution című folyóiratban megjelent tanulmányukban 11 465 állatfaj jelenlegi elterjedési adatait, fosszíliáik előfordulását és genetikai jellemzőit vetették össze.

Az adatok alapján sikerült megállapítaniuk, hogy a vizsgált fajok az elmúlt 270 millió év során milyen területeken éltek, és ott milyen hőmérsékleti feltételekhez kellett alkalmazkodniuk.

A Föld története során a klíma erőteljes változásokon ment át, ami befolyásolta az élőlények elterjedését. 40 millió évvel ezelőtt például a trópusi környezet volt meghatározó a bolygón, ami nagyon sok állatfaj számára ideális feltételeket biztosított. Az ezt követő hűvösebb időszakhoz az emlősök és madarak alkalmazkodtak jobban, így kiterjeszthették élőhelyüket az alacsonyabb hőmérsékletű területekre, egészen a sarkvidékekig.

„Az emlősök és madarak sikeresebbek az élőhelyük növelésében, kiterjesztésében, ami azt jelenti hogy gyorsabb ütemben képesek alkalmazkodni, fejlődni” – mondta el Jonathan Rolland, a kutatás vezetője. Ez a tényező nagyban befolyásolhatja a fajok túlélési esélyeit és a Föld jövőbeni élővilágának arculatát.

A kutatást végző szakemberek úgy vélik, a fajok múltbeli fejlődésének és alkalmazkodóképességének vizsgálata fontos információkkal szolgálhat a jelenbeli gyors éghajlati változások lehetséges hatásainak feltérképezéséhez.