A harkály-menyét párosunk tegnap este még az RTL Klub Hiradójában is feltűnt, melynek videóját alább megnézhetitek:

"Éhen maradt, de híres lett a repülő menyét. Ellepték az internetet a madár hátán repülő menyétről szóló mémek. Jó néhány híresség, így Putyin, Travolta, Gandalf, sőt Semjén Zsolt is rákerült a madár hátára. A Híradónknak nyilatkozó szakember szerint a lefotózott eset kevésbé különleges, mint az, hogy a kép egyáltlán elkészült."

További mémeket alább találtok:

Két héttel ezelőtt nagy sajtónyilvánosságot kapott, hogy a tojáskora óta követett „Remény” nevű parlagi sas egy fajtársával együtt mérgezés áldozata lett. Az ügyben nagy erőkkel folyik a rendőrségi nyomozás, amelynek részleteiről egyelőre nem közölnek információkat a hatóságok.

Ugyanakkor egy másfél évvel ezelőtti hasonló bűnügy már bírósági szakaszba lépett, ahol a rendőrséget egy szerencsés fényképfelvétel vezette nyomra: ezen az elkövetők és egy másik elpusztított parlagi sas is azonosítható volt. A vádlottak tárgyalása a héten kezdődik, és a természetvédők nagy várakozással tekintenek a leendő ítélet elé, hiszen az elkövetők felelősségre vonása lenne az egyik legfontosabb üzenet arra nézve, hogy ezeket a bűncselekményeket nem lehet Magyarországon következmények nélkül folytatni.

„Remény” és fajtársa februári esete előtt másfél évvel pusztult el bizonyítottan parlagi sas Magyarországon mérgezés miatt. 2013 szeptemberében Jász-Nagykun-Szolnok megyében egy tetemet a madáron lévő jeladó adatai alapján találtak meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) természetvédelmi őrei. A terület átvizsgálása során mérgezett csalétkekre és egy megmérgezett barna rétihéja tetemére lelt a HNPI Természetvédelmi Őrszolgálata és az MME kutyás keresőegysége. „Falco”, Közép-Európa egyetlen méreg- és tetemkereső kutyáját, pont az ilyen mérgezéses esetek felderítésére képezték ki az Európai Unió által támogatott HELICON Life+ projekt keretében, és így már rögtön az egyik első éles bevetésén segítette a nyomozó szervek munkáját.

Az eset után a Természetvédelmi Őrszolgálat a területre és a területen mozgó ragadozómadarakra irányuló fokozott figyelemének köszönhetően történt az a szerencsés eset, hogy a helyszínen készült fényképfelvételeken megörökítették a két feltételezett elkövetőt egy átlátszó zsákban levő parlagi sas tetemmel a csalétek begyűjtése közben.

Az esetben a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozása alapján az ügyészség vádat emelt két a területen dolgozó hivatásos vadász ellen. Az eset zárt bírósági tárgyalása a héten kezdődik. A mostani eljárást kiemelt figyelemmel kíséri a természetvédők és „sasbarátok” népes tábora, hiszen közel 200 bizonyított mérgezéses eset után most van esély először komoly, precedensértékű ítéletre, amely nagyban segítheti az ilyen bűncselekmények visszaszorítását. A hazai vadgazdálkodásban egyébként tilos a mérgek használata; a természetvédelmi és bűnüldözési szervezetekkel együttműködve a vadászati hatóság és a HELICON projektben résztvevő Országos Magyar Vadászkamara is pont a mérgezések visszaszorításáért dolgozik.

Az MME adatbázisa szerint az elmúlt 10 évben a ragadozók számára szándékosan kihelyezett mérgezett csalétkeknek már 600 védett és fokozottan védett madár esett áldozatul 163 millió Ft természetvédelmi értékben. A 76 parlagi sas mellett 101 rétisas, 13 kerecsensólyom és 362 egerészölyv is szerepel az áldozatok listáján. A kimutatott mérgek hatóanyagát az EU-ban korábban betiltották, így már a tartásuk is bűncselekmény. A csalétekhez való felhasználásuk pedig orvvadászatnak, természetkárosításnak és állatkínzásnak is minősíthető és több éves börtönbüntetéssel sújtható. Nem beszélve arról, hogy ezek az őrizetlenül kihelyezett szerek egy véletlen baleset során vagy az élelmiszerláncba bekerülve az emberekre is halálos veszélyt jelenthetnek.

Egy repülő harkály hátán utazó menyét. Tehát még egyszer: egy repülő harkály hátán utazó menyét!

Na jó, ez tuti kamu, volt az első, a második, meg nagyjából még a hetvenedik reakcióm is. DE NEM! Igazi a dolog, több kép is készült az esetről.

A hobbiornitológus Jason Ward hétfőn rakta ki twitteren a képet, amit egyébként Martin Le-May készített, több másikkal együtt. Le-Maynek azt sikerült lekapnia, ahogy a menyét és a harkályféle (egészen pontosan zöld küllő, Picus viridis) előbbi fészekrablási kísérlete közben harcba kezdett a kelet-londoni Hornchurch Country Parkban. A feleségével sétálgató fotós viszont zavart keltett a harcban, így a madár elmenekülhetett.

Aki bizonyítékot szeretne, hogy nem photoshop a buli, az ide kattintson a többi képért. A madár egyébként élve megúszta a kalandot.

Ha a madárvilág rekordereiről esik szó, egy közülük elég közismert, talán még azok között is, akik nem foglalkoznak holmi tollas ügyekkel. A sarki csér, egy jóképű, narancssárga csőrű, fehér tollazatú madár, mely vonulása közben évente több mint 80 000 km-t tesz meg. Ezzel nemcsak a madarak közt számít abszolút elsőnek, hanem az emlősök között is.

Sarki csér (Forrás: guardian.com).

Ám vannak még olyan ámulatba ejtő madarak, melyek különleges képességeikkel kitűnnek a madártömegből. Ez a rövid gyűjtemény 10 madárfajt mutat be a 2015-ös Guinness Rekordok Könyvében található számos faj közül.

A nagylábú

Kész szerencse, hogy az északi jasszánának, ennek a lilealakúak rendjébe tartozó rigó nagyságú fajnak nincs szüksége cipőre. A leghosszabb lábujjakkal ugyanis ez a madár rendelkezik, már ami a testmérethez mért relatív hosszt illeti. A lábakon négy-négy, majdnem 8 cm-es lábujj található, ami kb. az emberi kéz ujjainak mérete. A jasszána remekül kihasználja ezt az adottságot, hiszen a hosszú ujjak segítségével a madár a lebegő növényzeten lépkedve szinte jár a vízen.

Az északi jasszána a vizen jár
(Forrás: http://www.pbase.com/image/97317532)

Földhöz ragadtan

A vándoralbatrosz fiókák átlagosan 280 nappal a kikelés után válnak csak röpképessé. Ez több mint 9 hónap, ami jelentős idő ahhoz képest, hogy a legtöbb fajnál ez csupán néhány hetet vesz igénybe. Minden bizonnyal ennek a tulajdonságuknak köszönhető, hogy a vándoralbatroszok csak kétévente egyszer költenek.

Viszont ha egyszer szárnyra kapnak, vissza sem néznek; képesek akár 5 évet is úgy eltölteni, hogy nem térnek vissza a szárazföldre, ha pihenniük kell, azt a tengeren teszik. A szárazföldre csak a költés miatt térnek vissza.

A vándoralbatrosz egy másik rekorddal is büszkélkedhet, hiszen ennek a fajnak van a legnagyobb szárnyfesztávolsága, ami akár 3,6 méter is lehet.

A vándoralbatrossz több mint 9 hónap után lesz röpképes 
(Forrás: wallpapersdepo.net)

Csak füldugóval!

Ha nem kíván halláskárosodást szenvedni, ne nagyon tartózkodjon egy malukui kakadu társaságában.

Ennek az Indonéziában honos madárnak a rikácsolása akár 135 decibel is lehet, melyet mérésekkel bizonyítottak. Hogy legyen mihez viszonyítani, egy rock -koncert általában 125 decibelnél nem hangosabb, egy légkalapács pedig 130 decibellel dübörög. Egyes szakértők szerint, ha valaki hosszabb távon ki van téve 80 decibel feletti hangerőnek, akár visszafordíthatatlan halláskárosodást is szenvedhet.

A malukui kakadutól jobb tisztes távolságban állni (Forrás: www.ehow.com)

A nagyszájú

A pelikánok ismertek ugyan ormótlan csőrükről, de a pálmát az ausztrál pelikán viszi. A madár csőre akár 34-47 cm-re is megnőhet, amely a leghosszabb csőr a madárvilágban. Ez hasznos a pelikánoknak, hiszen naponta majdnem 2 kilógrammnyi halat, rákot vagy akár kisebb teknősöket is megesznek.

A leghosszabb csőrű madár az ausztrál pelikán
(Forrás: biodiversitysnapshots.net.au)

A nagymadár

A legmagasabb madár az észak-afrikai strucc – a hímek akár 2,7 méter magasak és 140 kg súlyúak is lehetnek. Persze ha az elefántmadár – egy röpképtelen élőlény, mely még a 17. században pusztult ki – még mindig élne, a strucc nem jelentene számára versenytársat. A hatalmas madárról úgy tartják, hogy magassága meghaladta a 3 métert, tömege pedig elérhette a 400 kg-ot.

Az elefántmadár, a strucc és az ember
(Forrás: http://www.chinesebirds.net)

A kismadár

Könnyű nem észrevenni a világ legkisebb madarát, a méhkolibrit. Nevét arról az állatról kapta, melynek méretével össze lehet hasonlítani; ez a madár kevesebb, mint 2,2 grammot nyom, szárnyfesztávolsága csupán 5 cm. A BirdLife International szerint ez az aprócska, Kubában honos madár a mezőgazdaság miatt fokozatosan veszti el élőhelyét, ezért a mérsékelten fenyegetett kategóriába került.

A méhkolibri hüvelykujjnyi (Forrás: www.factzoo.com)

A házias

Az ausztrál homoki ásótyúk építi a világ legnagyobb földön található fészkét. Ezek a fészkek tulajdonképpen kisebb halmok, melyek homokból és törmelékből állnak. A költési időszak alatt a halomnak állandó hőmérsékleten kell maradnia, melyről a hím madár gondoskodik úgy, hogy rendszeresen bedugja a fejét a halomba. Ő ugyanis egy beépített hőmérővel rendelkezik, valószínűleg a nyelvét használja a mérésre.

A homoki ásótyúk birodalma tetjén (Forrás: archive.org)

A torpedó

A vándorsólymok gyors röptű madarak, de a zuhanórepülésben elért sebességük páratlan. Repülés közben akár 50 km/h-val is haladhatnak, de vadászatkor, zuhanórepülés közben képesek elérni a 310-320 km/h sebességet is.

Vándorsólyom a zuhanórepülés kezdetén (Forrás: archive.org)

A gyorshajtó

Talán a vándorsólyom a leggyorsabb zuhanórepülő, de ha hosszú távú gyors repülésről van szó, a szürkefejű albatrosz verhetetlen. Egy madár nyomon követésével a kutatók megállapították, hogy képes volt 127 km/h sebességgel haladni több mint 8 órán keresztül – ráadásul viharban.

A faj főleg a horogsoros halászat miatt veszélyeztetett státuszba került.

A többi albatroszhoz hasonóan ezt a fajt is veszélyezteti a horogsoros halászat
(Forrás: teara.govt.nz)

Csak néhány szárnycsapás és semmi

A mindennapok során a tüzestorkú kolibri másodpercenként 50-szer csap a szárnyával. A násztánc idején azonban akár 200-szor is megrezegtetheti a szárnyát másodpercenként. Ez elég nagy erőfeszítésnek tűnik a rövid románchoz képest: a párok csak a násztánc és a nász idejére maradnak együtt, ezután a hím elhagyja a családot.

A tüzestorkú kolibri nem segít a fiókanevelésben
(Forrás: lowcountryhummingbirds.wordpress.com).

Egy mérgezés után a Szegedi Vadaspark természetvédelmi mentőközpontjában meggyógyított parlagi sast engedtek szabadon a Tisza Saséri-holtágánál csütörtökön. Nyomkövetőt is kapott, így mozgását a világhálón bárki figyelheti majd.

Veprik Róbert, az állatkert igazgatója elmondta, a legyengült, teljesen mozgásképtelen madarat Bácsbokod határából február 15-én hozta be a mentőközpontba a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre.

A tavalyi kelésű hím igen rossz állapotban volt, nem bíztak benne, hogy megéli a következő napot. Tünetei arra utaltak, hogy mérgezés áldozata lett, ezért kiürítették begyét, infúziót és gyógyszereket kapott. A megfelelő állatorvosi ellátásnak és gondozásnak köszönhetően néhány nap alatt felépült. Gyógyulása feltehetően annak is köszönhető, hogy nem közvetlenül fogyasztotta el a mérgezett csalit, hanem valószínűleg egy, a méregtől elpusztult állat teteméből evett – tette hozzá.

Veprik Róbert tájékoztatása szerint bár a végleges laboratóriumi eredmények még nincsenek meg, úgy tűnik, a sast karbofuránnal mérgezhették meg. A korábban talajfertőtlenítésre használt szert hosszú évek óta nem szabad használni az Európai Unióban, a gyakran baromfitelepek környékén elhelyezett mérgezett csalikat vagy csempészett vegyszerből vagy régebbről megmaradt készletek felhasználásával állítják elő. A csalétkek készítése orvvadászatnak, természetkárosításnak és állatkínzásnak is minősíthető, és többéves börtönbüntetéssel sújtható.

Az elmúlt tíz évben 76 mérgezett parlagi sast találtak. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatbázisa szerint a ragadozók számára szándékosan kihelyezett mérgezett csalétkeknek már hatszáz védett és fokozottan védett madár esett áldozatul. Az esetek felderítése érdekében az MME együttműködik a rendőrséggel, a nemzetipark-igazgatóságokkal, az állatkertekkel és a vadászkamarával is. A munkát egy speciálisan kiképzett kutya is segíti, amely a csalikat keresi meg azokon a területeken, ahol mérgezés gyanúja merül föl.

A most a természetbe visszaengedett madár is egy mérgezésben elpusztult fajtársa, Remény jeladóját kapta meg. A sas útvonala több mint száz másik, nyomkövetővel felszerelt madárral együtt az interneten is követhető lesz.

A parlagi sas (Aquila heliaca) síkságokon, füves pusztákon és mocsarak környékén fordul elő. A fokozottan védett madárfaj állományát a világon két-háromezer párra teszik, ebből Európában – nagyrészt Magyarországon és Szlovákiában – mintegy háromszáz költ. Hatalmas fészkét magas fákra építi. Nagy termetű, 70-80 centiméteres testhosszú, akár kétméteres szárnyfesztávú, feketés barna tollazatú faj. Kisebb emlősöket, elvétve madarakat, hüllőket zsákmányol, Magyarországon fő tápláléka az ürge és a hörcsög.

Korábban már írtam egyik kis madárkámról, Holmes-ról, a japáni sirálykapintyről, aki mostanában nem érzi túl jól magát. Egyes emberek meglepődhetnek rajta, de tény hogy a madarak ugyanúgy tudnak betegek lenni, mint a kutyák, macskák vagy akár az emberek. És lehet nekik is egyszerű betegségük, mint egy megfázás vagy egy székrekedés.

Holmes esetében is ez a helyzet. Tegnap visszavittem az orvoshoz, mert bár a 7 napos antibiotikum kúra elég jól hatott, sajnos teljes mértékben nem sikerült kigyógyulnia. Sokkal jobban néz ki, sokkal aktívabb és vidámabb, de még mindig nyitogatja a csőrét, jelezvén hogy nem egyszerű a légzés számára, és még mindig köhög, de szerencsére már ritkábban. Emellett most felhívtam az orvos figyelmét arra is, hogy szegénykémnek nem túl egyszerű az ürítés, és gyanítom hogy székrekedéses probléma is fenn áll. Szoktam látni ahogy szenved tőle, erőltetnie kell magát. Kiderült, hogy gyulladás állhat fenn neki a végbél tájékán ami miatt az egész fájdalmasabb mint bármikor máskor.

Így végül kapott egy újabb adag Baytrill nevű antibiotikumot, ezúttal 8 napon keresztül kell 4 kis egységnyit adagolni neki, valamint hátsó fertáját Paraffin nevű géllel kell kenegetni, amitől majd remélhetőleg helyre jön a gyulladt feneke. Szerencsére nincs gondom vele, mert nagyon lelkesen nyitogatja a csőrét az antibiotikumra, csupán mikor megérzi az ízét, akkor jön rá hogy ez nem is annyira finom. Megrázza kis fejét, és amennyit lehet, kiköpköd. De ennek ellenére az előző adag antibiotikum kúra is sokat segített már rajta, remélem hogy ezután pedig olyan lesz mint újkorában.

„Reményt” még tojásként mentették ki utolsó pillanatban egy zavarás miatt elhagyott sasfészekből. A tojást mesterségesen keltették ki, majd a fiókát pótszülők fészkébe helyezték ki, ezt önkéntesekkel őriztették, és kirepülés előtt még egy GPS nyomkövetővel is ellátták a szakemberek.

Nevét egy internetes szavazáson kapta, és a sasbarátok népes tábora azóta is folyamatosan nyomon követte sorsát és öt országot érintő utazásait. Sokan azt várták, hogy az idén harmadik életévét betöltő madár tavasszal már párt találhat és akár költésbe is kezdhet, azonban sajnos nem így történt. „Remény” tetemére a hétvégén találták rá a nyomkövető jelei alapján, amely fajtársával és két rókával együtt szinte bizonyosan mérgezés áldozata lett.

"Remény" a tojáskorában megmentett, majd évekkel később megmérgezett parlagi
sas élete képekben. 17 fotó – katt a képre (Fotók: Czifrák Gábor, Horváth Márton,
Deák Gábor).

A mostani két példánnyal már 75-re emelkedett az elmúlt 10 évben megmérgezett és megtalált parlagi sasok száma. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatbázisa szerint a ragadozók számára szándékosan kihelyezett mérgezett csalétkeknek már 600 védett és fokozottan védett madár eset áldozatul 163 millió Ft természetvédelmi értékben, köztük például 101 rétisas, 13 kerecsensólyom és 362 egerészölyv is. Ezeknek az EU-s szinten betiltott mérgeknek már a tartása is bűncselekmény, a csalétekhez való felhasználásuk pedig orvvadászatnak, természetkárosításnak és állatkínzásnak is minősíthető, és több éves börtönbüntetéssel sújtható. Nem beszélve arról, hogy ezek az őrizetlenül kihelyezett szerek egy véletlen baleset során vagy az élelmiszerláncba bekerülve az emberekre is halálos veszélyt jelentenek. Ennek a példátlan természetkárosításnak a visszaszorítását az EU is támogatja, és az erre a célra életre hívott HELICON LIFE+ projekt (www.parlagisas.hu) során az MME többek között a nemzetipark-igazgatóságokkal, állatkertekkel, az Országos Magyar Vadászkamarával és a Nemzeti Nyomozó Irodával is együttműködik.

„Remény” az elmúlt két és fél évben öt országban járt és nyomkövetője rekord számú, több mint 15 ezer GPS adatot szolgáltatott, így hazánkban eddig ez a madár segített a legtöbbet, hogy megértsük a fiatal parlagi sasok viselkedését és megismerjük mozgáskörzetüket. A nyomkövető jelei alapján vált az is egyértelművé, hogy a madár elpusztult, és a természetvédelmi szakemberek a hétvégén meg is találták a tetemét. A keresésben „Falco”, Közép-Európa egyetlen méreg- és tetemkereső kutyája is részt vett és így előkerült egy másik fiatal parlagi sas és két róka teteme is a közelből.

"Remény" mozgáskörzete a műholdas jeladó adatai alapján. A részletes térképért
katt a képre (Forrás: setellitetracking.eu).

A LIFE+ projekt keretében a sérült vagy elpusztult madarak vizsgálatát a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosai koordinálják országosan. A most bekerült két sastetem előzetes állatorvosi vizsgálata alapján is nagyon valószínűsíthető, hogy pusztulásukat mérgezés okozta, így azokat további toxikológiai vizsgálatra továbbküldték a NÉBIH erre szakosodott laboratóriumába.

Az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet a legmesszemenőbben elítéli a szándékos és a gondatlanságból eredő mérgezést is, függetlenül attól, hogy ki és milyen megfontolásból tette. A vadgazdálkodás vonatkozásában a nem szelektív mérgek használatát a Vadászati törvény tiltja. Reméljük, hogy az elkövető személyére mielőbb fény derül és bíróság elé áll természetkárosítás, állatkínzás és orvvadászat vádjával. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a mostani sajnálatos esemény mellett az elmúlt év során több ezer mezei nyúl és több tucat őz pusztult el a nem szakszerűen alkalmazott Redentin 75 RB hatóanyagot alkalmazó rágcsálóirtás, és egyéb méreganyagok miatt. A mérgezések okozta, százmillió forintos nagyságrendű természetvédelmi és vadgazdálkodási károkozások felszámolása érdekében létfontosságú, hogy a sajtó ezekről a továbbiakban is hírt adjon.

A parlagi sas védelmét szolgáló HELICON projekt keretében mintegy 20 alkalommal tartottunk tájékoztatót hivatásos vadász továbbképzéseken, vadásznapokon. A projekt indulása óta a minden évben 62 000 példányban megjelenő „Vadászévkönyv” című kiadványunkban is beszámolunk a programról, a vadgazdálkodást érintő akciókról; a kötetet valamennyi vadászkamarai tag megkapja. A projekt legfontosabb elemének és céljának a megelőzést, a természetben élők, a természeti forrásokat hasznosítók környezet-, és természettudatosságának növelését tartjuk.

Ezúton is felhívjuk a figyelmet arra, hogy bármilyen, a táplálékláncba bekerült méreganyag potenciális veszély az emberre, ugyanis a vadhús révén a mi asztalunkra is eljuthat.

Ami a ragadozómadarakat illeti, Magyarországon valamennyi természetvédelmi oltalom alatt áll, és ezt – elkötelezett természet- és állatvédő szervezetekként – nyomatékosítjuk minden fórumon. Amellett, hogy rendszeresen emlékeztetjük erre a gyakorló sport- és hivatásos vadászokat, a védett fajok ismerete fontos része mind a kötelezően elvégzendő vadászvizsgára felkészítő tanfolyamnak, mind pedig magának a vizsgának.

Borzasztó sors vár azokra a szerencsétlen szárnyasokra, amik túl közel repülnek egy környezetbarát(nak tartott) naperőműhöz. A legnagyobb veszélyt azonban egy másik energiatermelő létesítménytípus jelenti rájuk.

Ahogy a világ számos más pontján, úgy az Egyesült Államokban található Nevadában is folyamatosan bővül a napenergiára alapuló erőművek teljesítménye. A környezetbarátnak tartott létesítmény nem fosszilis energiahordozók elégetésével termel áramot, hanem a nap sugarainak hőjét tükrökkel koncentrálja egy központi torony sót tartalmazó tartályára. Az ennek hatására megolvadó ásványi anyag gőzzé hevíti a vizet, ami pedig turbinákat hajt meg - és voila, máris működik a közvilágítás.

A nevadai Crescent Dunes Solar Energy Project márciusban lép teljes üzembe, de már tesztelik a rendszert. Ennek során, január 14-én beindították az energiatermelést is, és minden az elvártnak megfelelően történt. Már eltekintve attól, hogy a tükrök generálta elképesztő hőség miatt több mint 100 madár lelte pokoli halálát az erőmű felett. Beszámolók szerint iszonyatos kínokat állhattak ki szerencsétlen szárnyasok: élve elégtek vagy egyszerűen elpárologtak.

Ennek az az oka, hogy a 110 megawattosra tervezett erőmű tükreinek igen magasra, mintegy 365 méterre kell fellőniük a visszavert napsugarakat, hogy telibe találják a központi tartályt. Ebben a régióban pedig már bőven repkednek madarak - azaz, csak repkedtek. A teszt hat órás időtartama alatt 130 repülő lény halálát rögzítette az esemény felülügyelő biológus. Egy névtelen forrás szerint legalább egy madár fehéren izzóvá vált, majd teljes mértékben elpárolgott.

És sajnos a jelenség nem egyedi. Egy másik naperőmű, az Ivanpah üzemeltetői előtt is ismerős a helyzet, közlésük szerint az energiatermelésnek átlagosan két percenként áldozatul esik egy madár.

Jobb lenne tehát a szárnyasok szempontjából, ha leállítanák a Nap energiáját kiaknázó létesítményeket? Közel sem! Egy 2014-es nemzetközi felmérés szerint még mindig a naperőmű okozza a legkevesebb kárt az élővilágban. Toronymagasan és nagyságrendekkel a fosszilis erőforrásokra alapuló energiatermelő üzemek vezetnek, ennek oka az általuk az állatok szervezetébe jutó és ott felhalmozódó méreganyagok.

Árnyalttá válik azért a kép, ha egységnyi előállított energiához képes mérjük az áldozatul vált madarak számát. Noha ekkor még mindig az utóbbi erőműtípus jelenti a legnagyobb veszélyt (5 halál 1000 MWh-ra vetítve) a szárnyasok számára, a napenergia feljön a második helyre, 3,1 halál / 1000 MWh-s számot hozva. Látszik tehát, hogy létező problémával állunk szemben, amivel kezdeni kell valamit, ahogyan egyre jobban elterjednek az alternatív energiatermelés ezen - madarak számára mindenképp - pokoli formái.

A német állatfotós, Tanja Brandt egy meglepő és kedves állatbarátságot örökített meg fotóin, sosem hittük volna, hogy ilyen létezik.

Fura párokról hallottunk már, de hogy egy kis kuvik és egy nagy kutya kössön szoros barátságot, hát erre nem igazán gondoltunk volna. Ingó és tollas barátja Poldi bizonyítják, hogy nincs lehetetlen. Ráadásul a jelek szerint imádják, ha fotózzák őket.

Még több képért KATT a fotós oldalára.