Budapest - Az ész a fontos, nem a haj – ezt az Illés-nótát még nem tudja, viszont papagájszólamokat szívesen énekelget Trilla, a megkopasztott hullámos papagáj.

Ő az a madár, akit kékre festett fejjel találtak meg egy detoxikálóba vitt hullarészeg férfinél. Hogy miért kente össze a jószágot, máig nem tudni, mindenesetre a Noé Állatotthon munkatársai magukhoz vették a madarat.

Az állat elcsúfított séróját le kellett nyírni, de mostanra már elkezdett kinőni az új tolla. Ideiglenes örökbefogadója, Havran Enikő (36) pedig annyira megszerette Trillát, hogy úgy döntött, végleg magához venné. Ekkor azonban váratlanul betoppant a rendőrség: kiderült, velük keresteti a kijózanodott tulaj a papagájt.

– Na, azt lesheti, hogy visszaadjuk! Nem is láthatja soha többé! – kelt Trilla védelmére Schnei­der Kinga, a Noé szóvivője. Az állatotthon válaszul feljelentette a korábbi tulajdonost állatkínzásért. Nemcsak a festésért kell felelnie, hanem azért is, mert a korábbi rossz tartási körülmények miatt úgy megnőttek a madár karmai, hogy négy ujja lebénult, így fészekszerű fűkosárban tud csak pihenni.

A varjak újabb teszten bizonyították magas intelligenciaszintjüket: az új-kaledón varjak (Corvus moneduloides) a jelek szerint értik a vízkiszorítás működését, és különbséget tudnak tenni a tömör, illetve az üreges tárgyak közt is. A madarak értelmi képességei régóta legendásnak számítanak. Ezopusz egyik meséjében a szomjas varjú egy vizet tartalmazó edényt talál, a folyadék szintje azonban túlságosan alacsony ahhoz, hogy csőrével elérje. A madár erre kavicsokat kezd dobálni az edénybe, és egészen addig emeli a víz szintjét, amíg kényelmesen ihat belőle.

A fabula tanulsága, hogy apró lépésekkel minden probléma megoldható, Sarah Jelbert, az Aucklandi Egyetem kutatója azonban kíváncsi volt a mese szó szerinti tartalmának valóságosságára is, így különféle kísérletekkel igyekezett kideríteni, hogy a varjak valóban képesek-e az Ezopusz által leírtakra. Az eredmény lenyűgöző: a madarak még azt is kiválóan megítélték, hogy mely objektumok alkalmasabbak a vízszint nagyobb fokú megemelésére. Jelbert szerint az új-kaledón varjak vízkiszorítással kapcsolatban demonstrált értelmi képességei az 5−7 éves emberi gyermekek intelligenciaszintjének felelnek meg.

Korábbi kísérletek igazolták, hogy a vetési varjak értik, hogy kavicsok vízbe dobálásával a folyadék szintje emelkedni fog, és azt is tudják, hogy a nagyobb darabok révén nagyobb mértékű emelkedést lehet elérni. Azzal is tisztában vannak ugyanakkor, hogy a fűrészpor szintje másképp viselkedik azonos taktika alkalmazásakor.

Az új-kaledón varjak a madárvilág ezermesterei, ellentétben a vetési varjakkal a vadonban is állandóan különféle szerszámokat fabrikálnak a problémák megoldásának megkönnyítése érdekében. Jelbert összesen hat madarat fogott be a kísérlet érdekében. Kettő közülük nem mutatott érdeklődést a feladványok iránt, így ezeket szabadon engedték, a másik négy azonban ismételten igazolta a faj géniuszát.

A mellékelt felvételen látható madarak tehát vadon élő példányok, bár tény, hogy a faj tagjait már annyiféle intelligenciatesztnek tették ki az elmúlt évek során, hogy könnyen elképzelhető, hogy a populáció számára egyes trükkök már magától értetődőnek tűnnek. Jelbert varjai előzetes tréningként megtanulták, hogyan tudnak üvegcsövekbe ejtett kavicsok révén hozzáférni az ezek alján ingatag konstrukciókba zárt finom falatokhoz. A varjakat a későbbi kísérletek során sem szomjaztatták, a jutalmat mindig a víz felszínén lebegő élelemdarabkák jelentették.

Az első teszt során a varjaknak arra kellett rájönniük, hogy míg a kavicsok vízbe potyogtatása eredményre vezet, ha homokkal van tele a cső, nem számíthatnak hasonló hatásra. Ezt hosszabb-rövidebb idő alatt az összes példány megértette. A második teszt célja annak vizsgálata volt, hogy mennyi idő alatt jönnek rá a madarak arra, hogy a víz felszínén lebegő „kavicsok” nem segítenek céljuk elérésében. A varjak ezt is hamar megtanulták, és idővel már a vízbe ejtés előtt képesek voltak kiválogatni, és félretenni az üreges, várhatóan lebegő darabokat, hogy aztán ezek helyett a nehezebb változatokat használják.

Arra is rájöttek a madarak, hogy a könnyű objektumok mellett az üreges darabok sem szolgálják céljaikat, és rövidesen 90 százalékos biztonsággal a tömör tárgyakat választották a vízbe ejtésre. Két varjú a jelek szerint ezt próbálkozás nélkül is kidolgozta, mivel egyetlen egyszer sem kísérleteztek az üreges darabok vízbe helyezésével. A madarak hamar rádöbbentek, hogy ha van választási lehetőségük, érdemesebb azon az edényen dolgozni, amelyben eleve magasabban áll a víz, arra azonban nem mindannyian jöttek rá, hogy jobban járnak, ha a vékonyabb csövet választják a vastagabbal szemben.

Jelbert szerint különösen érdekes, hogy míg a madarak a tömör és az üreges, illetve a könnyű és a nehéz tárgyak közti különbséget gyorsan átlátták, arra nem igazán jöttek rá, hogy az edény méretei is befolyásolják a feladat végrehajtásának sikerességét. Szerinte ennek egyik oka az lehet, hogy a varjak szerszámkészítő madarak révén jóval alaposabb ismeretekkel rendelkeznek a használt tárgyakkal kapcsolatban, mint azokkal az objektumokkal, amelyeken használják ezeket.

Az utolsó teszt során egy U alakú cső egyik, szűk szárában volt a jutalomfalat, és a szélesebb szárba kellett dobálni a köveket ennek elérése érdekében. Volt ugyan olyan varjú, amely ezt is megoldotta, de összességében ez bizonyult a legnehezebb feladatnak, és a többség nem is boldogult vele. Jelbert szerint az eredmények remekül körülhatárolják, hogy mire képesek és mire nem képesek a varjak. Láthatólag gondban voltak, amint az ok-okozat közti egyszerűbb összefüggések nem bizonyultak működőképesnek.

Róka pusztította el a frankfurti állatkert flamingóállományának több mint egyharmadát.

A németországi állatkertben péntekre virradóra találtak holtan kilenc chilei flamingót, mire megerősítették a madarak őrzését, de a „tettes” túljárt az őrök eszén, szombatra virradóan további hat flamingót találtak elharapott torokkal.

A madarak sérüléseiből ítélve eleinte úgy tűnt, hogy az állatok torkát valaki késsel elvágta, a tetemek laboratóriumi vizsgálata azonban egyértelműen kimutatta, hogy a vágásnak hitt sebek valójában rókaharapások nyomai.

Manfred Niekisch igazgató kedden megkönnyebbülését hangoztatta, mert – mint kifejtette – könnyebb védekezni a rókák, mint a vandál emberek ellen.

Az állatkert megmaradt 23 flamingóját nappal elektromos kerítéssel védik, éjszakára bezárják őket egy istállóba, az állományt megtizedelő rókának pedig élőcsapdát állítanak.

A flamingók különösképpen nyugodt és védtelen állatok. Éjszakánként mozdulatlanul állnak egy helyben, ami könnyű prédává teszi őket a ragadozók számára.

Tanuljunk a varjúktól! Elképesztő amit az alábbi videóban lehet látni, de tény és való, hogy sok embert leköröz ezzel a mutatvánnyal. Ugyanis egy kis varjú épp megmutatja mindenkinek, hogy ő micsoda egy környezetvédő madár. Csőrével ügyesen összegyűjti a szemetet, amit a kukához röppenve beledob abba. Nézzétek csak meg:

A varjúk már többször bizonyították intelligenciájukat.Képesek megoldani komplex problémákat, megjegyezni emberi arcokat, sőt különböző eszközöket is képesek alkalmazni. Rendkívül okos állatok, számos kutatást végeztek már rajtuk, a fenti videó csak egy a sok közül. További érdekességeket angolul itt olvashattok.

A fenti videót a Montecasino Bird Garden készítette Johannesburgban, Dél-Afrikában.

Tegnap, elég tragikus körülmények között hunyt el a már majdnem három éve meglévő nimfapapagájunk, Szotyi. Nem részletezném, szegénykémet milyen körülmények között érte utól a halál, de úgy éreztem mégis írnom kell erről.... ugyanis Szotyi nőstény madár volt, s mint minden nőstény madár ő is szenvedett a tojások kitojásával. Hol könnyedén, hol nehezen jön ki egy madárból a tojás, s néha súlyos következményei is lehetnek, ahogy ez most Szotyinál is történt. Vannak szerek amelyek segíthetik megfelelő tojó képességüket, sőt egy-egy nehezebb - szerencsésebb esetben nem halálos - kimenetelű esetekre is tudnak adni megfelelő regeneráló gyógyszert. Mégis a legfontosabb a figyelem, mert ha egy picit nem nézünk oda, a tojás feltörhet, megsérti belülről a madarat és szegény elvérzik tehetetlenül....

Figyeljünk madarainkra, adjuk meg a lehetőséget a hosszú életre! Nyugodj békében, Szotyi!

A fehér gólyák vonulásáról és teleléséről számos fontos tényt sikerült megállapítani egy jeladóval ellátott gólya segítségével, a Zagyva névre keresztelt madár az elmúlt másfél év alatt óriási mennyiségű adattal, kereken tízezer GSM-koordinátával szolgált tartózkodási helyéről - tájékoztatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programkoordinátora az MTI-t vasárnap.

Papp Ferenc elmondta: a GPS-GSM alapú jeladót a madár a hátán hordozza, a távközlési műholdak által biztosított lefedésnek köszönhetően Afrika legelhagyatottabb részeiről is képes közvetíteni adatait. A hagyományos lábgyűrűzés során tízezer megjelölt madár közül legfeljebb egy szolgáltat adatot vonulási útvonaláról - jegyezte meg.

A szakember tájékoztatása szerint Zagyvát 2012 augusztusában, fióka korában látták el jeladóval a Nógrád megyei Nemti község közelében, ekkor kapta nevét is.

A fiatal madár szokatlan vonulási útvonalat követve Görögországon át Törökország déli részére repült, ahol első telét töltötte. 2013 tavaszán nem tért haza, hanem Kis-Ázsia déli partvidékén kóborolt egész nyáron. Ősszel viszont csatlakozott a dél felé vonuló fehér gólyákhoz, és a Nílus-völgyét követve, kitérőkkel Szudánon, Dél-Szudánon, Etiópián és Kenyán keresztül megérkezett Tanzániába. Zagyva a kelet-afrikai országban töltötte az egész telet, egy ideig a Serengeti Nemzeti Parkban is tartózkodott.

Papp Ferenc elmondása szerint a fiatal fehér gólyák esetében nem szokatlan, hogy nem térnek vissza szülőföldjükre ivarérettségük elérése, négy-ötéves koruk előtt.

Hozzáfűzte: a fehér gólyák tavaszi vonulása már javában zajlik. Zagyva is elindult észak felé, de Tanzánia déli részéről csak pár száz kilométerre, egy Mtera nevű vizes élőhelyig jutott, jelenleg is ezen a környéken kóborol.

A jeladóval ellátott fiatal fehér gólyák többsége elpusztult a vonulás során. A madaraknak számos veszéllyel kell szembenézniük vándorútjuk során, az időjárás viszontagságai mellett a nagyfeszültségű villanyvezetékek és az orvvadászat jelenti a fő veszélyt - tette hozzá a szakember.

Zagyva útvonala ide kattintva nyomon követhető.

"Ezt a képet ma reggel 2014. március 16-án készítették Székesfehérváron. Egyszerűen odaröppent ismerősöm karjára. A madárka egyedi gyűrűvel rendelkezik. Ha valaki felismeri, hogy az övé jelentkezzen privátban. Beszél és leginkább a "papi répát akar" kifejezést mondogatja." Forrás: Facebook

Sok ilyen és ehhez hasonló eset történik a nagy világban és idehaza is. Mindenki a díszes és pompázatos, esőerdőben élő különleges papagájokat akarja látni konyhájuk polcán egy gigantikus kalitkában. Viszont sokan elég felelőtlenül nem is tudják mekkora gonddal is jár egy papagáj, főleg ha még igencsak méretes példány is. És sok embernél eljön az a pillanat, hogy azt mondja - ebből elég! Nem bírják tovább, mert eme kis teremtések különleges bánás módot igényelnek, nagy kalitkával, sok törődéssel és mozgással... vagy még se? Igazából nem nehezebb eltartani őket mint a kutyákat vagy macskákat, minden állathoz meg kell szerezni a megfelelő tapasztalatokat. És itt jönnek a problémák: sokan lehet képesek eltartani egy kutyát, de a papagájok világa már nem feltétlenül ismert számukra. Hiszen ők a messzi dzsungelek és esőerdők rengetegéből származnak. S végül a felelőtlen gazdi gondol egyet és szabadon engedi panel ablakából a beton-dzsungelbe...

Miért nem szabad elengedni a papagájokat Magyarországon? Mert a papagájoknak nem ez az otthonuk és a magyar viszonylatok nem felelnek meg a számukra nélkülözhetetlen életkörülményeknek. Sokan gondolják úgy "persze, engedjük csak ki az ablakon, nekünk nem kell, majd jó lesz neki odakint, a madarak úgy is szeretnek a szabadban lenni". Kivéve ha az a madár már eleve tenyészetből származik. Már pedig a magyar papagájos családok többségének egészen biztosan kiskereskedésekből származik madaraik.

Nem hiszem hogy a fenti eset szándékosan kidobott madárról szólna, hiszen gyakran az is megesik, hogy egy rosszul becsukott, erkélyen vagy kertben tartott kalitkából szabadul el egy-egy példány. Fontos, hogy mindig ellenőrizzük a megfelelően csukott kalitkát, főleg ha szabad ég alatt helyezkedik el!

Gondoljuk meg tehát mit teszünk, figyeljünk oda állatkáinkra, s ha meg akarunk szabadulni tőle azt tisztességesen és átgondoltan tegyük. Se kutya, se macska, se madár, se semmilyen más állat nem érdemli meg a kegyetlen eljárást. Mert sose az állatok tehetnek a rossz dolgokról, és az emberek erről hajlamosak megfeledkezni...

Ha esetleg a fentebb látható papagájt vagy valamelyik másikat felismeritek az "Elveszett-Talált Papagájok" nevű facebook csoportban, írjatok nekik.

Első alkalommal találtak a több mint száz évig kihaltnak vélt és az utóbbi esztendőkben is csak párszor észlelt tengeri madár, az új-zélandi viharfecske tojására a szigetország tudósai.

A kutatók Little Barrier Islanden, az Északi-szigettől északkeletre bukkantak a tojásra egy évvel az után, hogy láttak néhány madarat az ottani költőhelyeken. Kihasználva az alkalmat, hogy a tojó elhagyta a fészket, sikerült hozzáférniük a tojáshoz, amelyből várhatóan áprilisban kel ki a fióka.

"Izgalmas volt látni egy nemrég még kihaltnak vélt madár tojását" - fogalmazott Graeme Taylor, az új-zélandi természetvédelmi hivatal tudományos tanácsadója. A 31 milliméterszer 23 milliméteres tojás fehér, csúcsain rózsaszín pöttyökkel.

"A tény, hogy a tudósoknak egészen 2014-ig kellett várniuk, hogy megfigyelhessenek egy ilyen parányi tojást, tükrözi, hogy még mindig milyen keveset tudunk Új-Zéland élővilágáról, különösen a tengeri fajokról" - tette hozzá a tudós.

Az új-zélandi viharfecske élete nagy részét a vízen tölti. 2003-as újra felfedezése előtt mindössze három példányt gyűjtöttek be belőle a 19. században és több mint egy évszázadig úgy vélték, hogy kihalt a faj, amelyről - beleértve a populáció nagyságát - mindmáig rendkívül keveset tudni.

Ragasztóval megjavított tojásból kelt ki a nagyon ritka és kihalás fenyegette kakapó (bagolypapagáj) egy példánya Új-Zélandon.

Bár a tojás törött volt, a fióka szerencsésen kikelt. A Lisa One nevű kismadárral 125-re nőtt az éjszaka aktív, repülésre képtelen faj egyedszáma - közölték hétfőn a környezetvédelmi hatóságok. A kakapó csak Új-Zélandon honos.

Jo Ledington vadőr a Codfish-szigeten az elmúlt héten találta a törött tojást, amelynek benyomódott héját óvatosan megragasztotta. A fióka pénteken bújt ki a tojásból, jelenleg inkubátorban tartják megfigyelés alatt. Az állatot kézzel etetik. Néhány hét múlva gondozói megállapíthatják a nemét is.

A bagolypapagáj (Strigops habroptilus) röpképtelen, kellemetlen szagú éjszakai madár, többnyire fák gyökerei közötti üregekben él. Testtömege maximum 3,5 kg, testhossza 50-60 centiméter, s a hím nagyobb, mint a tojó. A tollazata sárga-barna-zöld, vagyis terepszínű. Nagy csőre szaruszínű, lába szürke. Bogyókkal, hajtásokkal táplálkozik, de néha rovarokat, gyíkot is elfog. Szeme körül a tollak körben helyezkednek el, ezért is emlékeztet bagolyra.

A kakapóról korábban úgy tudták, hogy kipusztították a behurcolt emlős ragadozók - kutyák, patkányok, menyétek, görények, amelyekkel szemben teljesen védtelen volt - és a vadászok, de 1976-ban véletlenül találtak néhány egyedet a Stewart-szigeten.

Az új-zélandi természetvédelmi hatóság azóta hatalmas energiát fektet a tenyészprogramba. A kakapók általában nem túl szaporák: a nőstények hatéves korukban, a hímek ötévesen válnak ivaréretté, és a tojók csak 2-4 évente költenek, akkor is csupán 2-4 tojást.