Öt év alatt megszűnt a Duna szlovák szakaszának ártéri erdőiben élő madarak fészektelepeinek kétharmada a madárkolóniák elégtelen védelme és egy törvényi hiba következményeként – közölte az MTI-vel szerdán az SOS/Birdlife szlovák természetvédő egyesület, amely a kialakult helyzet kapcsán azonnali intézkedésre szólította fel a szlovák környezetvédelmi tárcát.

A szervezet folyamatos megfigyelés alatt tartja a Duna szlovák szakaszának ártéri erdőiben élő madarak populációjának változásait. Adataik szerint az elmúlt öt évben az érintett területen 17 állandó fészektelep létezett, a madárpopuláció legutóbbi, májusi összeszámolásánál azonban kiderült, hogy ezek közül 11 megszűnt és csupán egy új jött létre.

Az egyesület szerint a kialakult helyzetért főként azok az emberek okolhatóak, akik nem tartanak távolságot a madarak fészkelőhelyeitől, és mind gyakrabban azok környékén sátoroznak, kempingeznek, sőt motorcsónakokkal is zavarják az állatokat természetes élőhelyükön. Az áldatlan helyzetet a szervezet szerint főként egy törvényi hiba váltotta ki, aminek következtében a természetvédők nem tudnak fellépni a madarak életterét zavaró emberek ellen.

A Duna ártéri erdeit ugyan már 2008-ban védett területté nyilvánították, a vonatkozó rendelet azonban – vélhetően egy elírás miatt – helytelen végrehajtási csatolmányra hivatkozik, aminek következménye, hogy nem pontosítható, hogy hol érvényesek a természetvédelmi területre vonatkozó korlátozások – fejtette ki az MTI-nek Jozef Ridzon, az SOS/Birdlife aktivistája. Hozzátette: a rendelet kijavítását már öt éve kérik, arra tavaly ígéretet is kaptak, ám az mégsem történt meg. A tarthatatlan helyzet gyors orvoslására most levélben szólították fel a szlovák szaktárcát, a felhívást több mint ezer természetvédő és ornitológus írta alá csupán néhány nap alatt.

Öt éve kérjük az illetékeseket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, de eddig nem történt semmi – hangoztatta Jozef Ridzon, aki szerint lesújtó, hogy az illetékesek ennyi idő alatt nem képesek tenni az ügyért: kijavítani egy elírást és csendzónákat létrehozni. “Amit szeretnénk, az például Magyarországon már régóta sztenderd megoldás és más országokban is teljesen természetes” – hangsúlyozta.

Az egyesület adatai a madarak élővilágának erőteljes szűkülésére és a madárpopuláció rohamos csökkenésére mutatnak rá. “A helyzet a szomszédos országokra is kihatással van, hiszen Közép-Európában ez a terület számít például a szerecsensirályok legjelentősebb élőhelyének, és ezeknek a madaraknak a száma itt tizenöt év alatt négyezerről csaknem felére, 2300-ra csökkent” – mutatott rá Ridzon, hozzátéve, hogy a madarak egynegyede az elmúlt három év során tűnt el. Elmondta: a többi madárfajnál sem jobb a helyzet, jelentős csökkenést figyeltek meg a küszvágó csérek, a vadkacsák, az áttelelő madarak és további fajok esetében is.

Kikelt az első fióka annak a gemenci fekete gólyapárnak a fészkében, amelynek életét webkamerán követhették figyelemmel a természetbarátok a gemenci erdőgazdaság honlapján.

A megfigyelt gólyapár április 13-án kezdte meg a költést - írta szombati közleményében a Gemenc Zrt. Összesen négy tojást óvtak a figyelmes szülők, amelyből pénteken kelt ki az első fióka. Kora délután megrepedt a tojás, majd 14 óra 57 perckor a felső részét a hím eltávolította, és néhány perc múlva kikelt az első fióka.

A fiókák kirepülése akár már július közepén megkezdődhet, de zömmel augusztus 10-e körül zajlik. Ezt követően néhány hetet még a fészkelőhely közelében tartózkodnak, majd útra kelnek.

Az idén a fekete gólya első példányának megjelenését március 4-én észlelték a Gemenc Zrt. szekszárdi erdészetének területén, a madár egy két éve épített fészket foglalt el.

A Gemenc Zrt. a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal, a Magyar Madártani Egyesülettel együttműködve helyezett el két fán a fekete gólyákat mutató webkamerákat. A gemenczrt.hu honlapon az erdészet keselyűsi részén felszerelt kamera képe követhető figyelemmel. Az erdőgazdaság a rögzített képekből rövidfilmeket is készít, melyek szintén a Gemenc Zrt. honlapján láthatók.

A gemenci fekete gólyák állománya az utóbbi években örvendetesen nőtt, számukat tavaly 55-60 párra becsülték. A tájegység egyedülálló abból a szempontból, hogy a Sió-torok és a déli országhatár közötti területen élnek a legnagyobb sűrűségben fekete gólyák.

Itt követheti figyelemmel a kisgólyák életét a webkamerán!

A Hortobágyi Madárkórházban kapott ellátás mentette meg a életét.

Debrecen. A Keleti Főcsatorna egyetlen fészkelő hattyúcsaládjának életét a hajdúszoboszlói kiskerttulajdonosok aggódva figyelték a zord tél folyamán. A legkisebb fiókát, a „rút kiskacsát” testvérei annyira elnyomták, hogy a helyi lakosok téli etetési próbálkozásai ellenére a végsőkig leromlott a kondíciója. Amikor befagyott a csatorna, a kishattyú már nem tudott mozdulni sem a jégen.

A Madárkórház Alapítvány madármentő szolgálata az utolsó pillanatban jött a segítségére és Hortobágyra, a madárparkba szállította az egyébként 10 kg-os normál testsúlyáról alig 2 kg-ra fogyott hattyút.

Csoda, hogy élt még egyáltalán. Intenzív ellátás után sikeresen átteleltettük, és a korábban szabadon bocsátott vörösnyakú lúddal és két tőkés récével együtt készült ugyanabban a kóteremben, később a röpdében a szabad életre – írta a Naplónak dr. Déri János állatorvos, a Madárkórház Alapítvány vezetője.

E sorok olvasásakor pedig a hattyú már remélhetően nagy biztonsággal élvezi az önállóságot, hiszen tegnap (május 16-án), a Hortobágyi Madárpark taván elengedték. „Oda repül, ahová akar. Testvéreihez aligha, mert szüleik új fészekaljuk védelme érdekében elűzik a tavalyi fiókáikat” mondta Déri János.

A fecskék számára létesíthető sárgyűjtőhelyekről részletesen olvashat itt: http://mme.hu/napi-madarvedelem/madarvedelmi-eszkozok/fecskevedelmi-eszkozok/sargyujtu-hely.html

A fecskevédelem egyéb eszközeiről részletesen olvashat itt: http://mme.hu/napi-madarvedelem/madarvedelmi-eszkozok/fecskevedelmi-eszkozok.html

A Nyctibius griseus, avagy a Potoo nevű madár (magyar néven nem ismert) egy éjszakai madár, melynek fajtái többnyire a trópusokon él, Közép- és Dél-Amerikában, Észak-Argentínában és Uruguay északi részén. Különlegessége a fákhoz passzoló tollazatában, a különleges testtartásában - mely miatt De-Rossz-Nekem néven is illetik - és óriási narancs színű szemeiben rejlik. Képeket az érdekes madárról alább láthattok.

23 millió forintnak megfelelő összegért kelt el egy elefántmadár óriási tojása. A mára már kihalt állat részben fosszilis tojása több mint 30 centiméter magas, 23 centiméter átmérőjű.

A becsült ár több mint kétszereséért kelt el egy londoni árverésen egy mára kihalt állat, egy elefántmadár óriási, részben fosszilis tojása. A Christie’s aukciós ház szerdán közölte, hogy a több mint 30 centiméter magas, 23 centiméter átmérőjű tojásért 66 675 fontot (23 millió forintos összeget) fizettek. A szakértők 20-30 ezer fontra becsülték értékét, és egy ismeretlen, telefonon licitáló személy vette meg, mintegy 10 percen át tartó árcsata után.

Az elefántmadarak egykor Madagaszkár szigetén élt, hatalmasra nőtt röpképtelen madarak több száz éve pusztultak ki. Ezek az állatok voltak a Földön élt valaha ismert legnagyobb madarak. A legnagyobb fajok (Aepyornis maximus) magassága meghaladta a 3 métert, tömegük a 450 kilogrammot.

Tojásaik legnagyobb átmérője elérte a 33 centit is, becsült űrtartalmuk a 9 litert. A hatalmas tojások héja szerte fellelhető Madagaszkár szigetén. Valószínűleg lassú mozgású erdőlakók voltak. Robusztus madarak voltak, hosszú nyakkal és kis fejjel. Minden bizonnyal növényeken éltek. Az árverésre bocsátott tojás a feltételezések szerin a XVII. század előttről származott.

A Vadaspark megalakulása óta híres egyedülálló dél-amerikai gyűjteményéről, amely immár egy újabb, eddig nem látott ritkasággal bővült. Az új faj nem más, mint a neves tudós nevét viselő futómadár, a Darwin-nandu. Az első, ezzel a madárral találkozó tudós valóban a Föld körüli útján lévő fiatal Charles Darwin volt, aki először az argentin marhapásztorokról hallott a már ismert nandunál valamivel kisebb méretű, délen élő futómadárról. A nevet természetesen nem a szerénységéről ismert tudós, hanem egy kortársa adta a madárnak.

A Darwin-nandu Argentínában, a Rio Negro folyótól délre, valamint Chilében és Patagóniában él, alacsonyabban fekvő, száraz, füves területeken. Az ott élők nemcsak húsa miatt vadászták, hanem azért is, mert a legelő háziállataik riválisaként tekintettek rá. Ennek következtében északi alfajaik mára veszélyeztetettekké váltak. Főként növényevő madár, igaz, szívesen elfogyaszt kisebb állatokat is. A kakasok több tojóval állnak kapcsolatban, azonban azok tojásait maguk költik ki. Ekkor kifejezetten agresszívé válnak, még az embert is megkergethetik.

A Szegedi Vadaspark nemzetközi törzskönyvi program keretében tartja a fajt, amelyet egyelőre egy, Olaszországból érkezett kakas képvisel. Természetesen a cél az, hogy tojó, illetve tojók is érkezzenek a madár mellé. Viszonylag ritkának számít, a világ mindössze 31 állatkertjében tartják 84 egyedét. A látogatók is találkozhatnak a rendkívül harciasan viselkedő Darwin-nanduval, amely a vikunyákkal osztja meg kifutóját.

"Minden nap a Föld napja" - ez az amit sokan elfelejtenek. Pedig fontos lenne, hogy odafigyeljünk bolygónkra, mert az emberi tevékenységek hatalmas befolyással vannak Földünk klímájára és állapotára. Mondanom sem kell, bizonyára sokatok már milliószor hallott a jéghegyek egyre gyorsabb tempójú olvadásáról, mely mostan még sok embert hidegen hagy, de el fog jönni az a pillanat, amikor már késő lesz vele foglalkozni. Ha csak egy picit odafigyelnénk mindannyian környezetünkre már sokat segítenénk! A környezettudatosság fontos, a madarak szempontjából is, mert sajnos számtalanszor hallani lehetett, hogy az óceánba ömlő olaj rengeteg parton élő madár pusztulását okozta, vagy mérgezett hulladéktól hullottak el ragadozó madarak, vagy áramütést szenvedtek a madarak és ehhez hasonlók. Figyeljünk környezetünkre, figyeljünk a madarakra, mert ezzel sokat segíthetünk Földünkön! Ne hagyjuk elveszni bolygónkat a civilizáció tengere mélyén...

Április 14-én újra küldött adatokat az eltűntnek hitt fiatal fehér gólya jeladója. 2012. október 7. óta nem tudtak róla semmit a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai, akik a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” projekt keretében 12 fehér gólyát jelöltek meg új típusú jeladókkal 2012 nyarán.

Ezek a jeladók, a korábbi típusokkal szemben már GSM hálózatokon keresztül küldik a GPS-el rögzített koordinátákat, így a méretük csökken és élettartamuk nő. Azonban ha a madarak olyan helyen tartózkodnak, ahol nincs megfelelő térerő, akkor nem tudják elküldeni a rögzített adatokat.

A Tisza névre keresztelt madár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rakamazról származik, s miután kalandos módon, október elején megérkezett Szudánba, többé nem kaptak tőle SMS-eket az MME munkatársai. Ezért amikor az ősz és a tél folyamán néhány hétig nem érkeztek adatok, sejthették, hogy a madarak a mobiltelefon hálózattal gyengén lefedett területeken lehetnek, ahogy történt ez a Nógrád megyéből származó Patak esetében is, amikor Csádból egy hónapon keresztül nem küldött jeleket magáról. Tisza esetében is reménykedtek a madarászok, hogy előbb vagy utóbb csak előkerül, de 2-3 hónap után már nem számítottak arra, hogy ez megtörténik.

Tisza megtett útja 2012. augusztus –
2013. április 16. között. Pirossal jelölve
az eltűnéséig megtett út, sárgával jelölve a
2012. október 7. utáni útja.

Az április 14-én újra bejelentkező Tisza jeladója elmentette a madár téli tartózkodásának koordinátáit, így visszamenőlegesen is tudjuk, hogy a tél nagy részét a 2011 júliusában függetlenné váló Dél-Szudánban töltötte, ahol napjainkban is polgárháborús konfliktusok zajlanak. Valószínűleg az ország jelentős részén nem lehet túl jó a GSM hálózat lefedettsége, így talán nem meglepő, hogy Tisza jeladója nem küldött SMS-eket, csak azután, amikor elindult északi irányba és Egyiptomba érkezett. Augusztusi indulása óta mintegy 13-14 ezer kilométert tett meg, s lehet, hogy hamarosan itthon üdvözölhetjük. (A fiatal fehér gólyák csak 3-4 éves korukban kezdenek fészkelésbe, s jelentős részük első éves korában elpusztul. Az első telelés után kóborolnak, s nagy részük nem jön még vissza a majdani költőterületére.)

Külön érdekessége Tisza történetének, hogy az Afrikát elérő három fiatal jeladós gólya közül ő az egyetlen, amelyik elindult északi irányba és elhagyta Afrikát. Igaz Patakról és a Szlovákiában jelölt Oliverről régóta nincsenek friss adatok, de remélhetően valamikor az ő jeladójuk is újra bejelentkezik.

Tisza története

2012. augusztus 2-án gyűrűzték meg, a néhány nappal korábban Rakamazon befogott madarat. Le volt gyengülve, de nem volt sérülése miután kirepült az Arany János utca 3. szám előtti fészekből. A Nyíregyházi Állatparkban néhány nap alatt megerősödött, majd az MME munkatársai augusztus 6-án a Hortobágyi Nemzeti Park madármentő- és repatriáló telepére vitték, s ekkor helyezték a jeladót Tiszára. Górés-tanya a mentett madarak számára kiváló körülményeket teremt a természetbe való visszailleszkedéshez.

Miért lett a neve Tisza? – Mivel szülőhelye (Rakamaz) a Tisza mellett fekszik, ezért kapta ezt a nevet.

Tisza a jeladó felhelyezése után, az elengedés előtt, 2012.augusztásban

A három jeladós gólya másnap elindult, s megkezdték a vonulásukat. Tisza 6 nap alatt ért Törökországba, s eközben megtett mintegy 1200 kilométert. Isztambulba érve talált egy 120 hektáros hulladéklerakó telepet, s két héten keresztül ideje nagy részét ott töltötte. Szeptember 15-én indult tovább, majd 7 napot töltött az izmiti hulladéklerakónál.

Szeptember 22-én valószínűleg találkozott egy kései vonuló csapattal, megindult déli irányba, s 29-én a Sínai-félszigeten át Afrikába érkezett. Ezután már nem sietett annyira, Egyiptomban a Nílus mentén haladt, a Nasszer-tónál időzött. Október 6-án a szudáni határhoz ért, s az éjszakát már Wadi Halfa alatt, a Núbia-tó közelében töltötte.

Eddig a pontig mintegy 4000 kilométert repült, majd másnap eltűnt a szemünk elől.

A következő 6 hónapban mintegy 9-10 ezer kilométert utazott. Ebből 7-8 ezret telelése folyamán kóborolt, miután elvesztettük vele a kapcsolatot Dél-Szudánba tartott, ahol minden bizonnyal nem volt megfelelő térerő ahhoz, hogy SMS-eket küldjön a jeladója. A tél nagy részét ott töltötte, majd április elején indult el északnak, s az utóbbi 2 hétben 2000 km-t vonult észak felé.

A 2012. október 7. és 2013. április 14. közötti 6 hónapban semmit semmit sem tudtunk róla. Április 14-én érhetett olyan területre (Egyiptomba), ahol a jeladó már képes volt SMS küldésére, s hamarosan megérkeztek az október és április között eltárolt adatok a webszerverre, s azóta minden nap bejelentkezik, s küldi a friss adatokat.

Tisza tehát talán elindult hazafelé, minden esetre április 16-án elhagyta Afrikát, s estére már Jordániába ért. Kíváncsian várjuk a következő napok történéseit, melyekről természetesen beszámolunk.

A három jeladós gólya a szabadon engedés után, a kunkápolnási mocsár
elárasztott területén, 2012.08.23.

Tisza a szabadon engedés után, a kunkápolnási mocsárban,
2012.08.23. (Fotók: Nagy Károly)